Budapesti Hírlap, 1900. július (20. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-17 / 194. szám
4 Hol van a kínai flotta? Berlin, júl. 16. (Saját tudósítónktól.) A kínai flotta rejtőzködéséről a Voss. Ztg.-nak a következőket jelentik : Egészen bizonyos, hogy Taku előtt a négy elfogott torpedó-rombolón kívül egy kínai hajóraj is volt, amelynek sikerült elmenekülni. Hogyha a hatalmak a harctéren egyetértően járnának el, úgy a hajórajok földerítő hajói azt tekintenék legfontosabb feladatuknak, hogy a kínai hajókat megfigyeljék, mert ezek a hajók bizonyos körülmények között nagyon kényelmetlenek, sőt veszedelmesek lehetnek és megkísérelhetnék, hogy mint cirkálóhajók érvényesüljenek. A négy elfogott torpedóromboló nem tartozott a déli flottához, amelyről épp úgy, mint az északi flottáról egyáltalában semmit sem tudnak. Az európaiak ismernek ugyan minden egyes kínai hajót és azt is tudják, hogy mire képes, de azt nem tudják, hogy a kínai alkirályok miféle hajókat tettek szolgálatba és hogy hol vannak ezek a hajók, mert az alkirályok súlyt vetnek arra, hogy Sanghajtól Hongkongig egyetlen európai hadihajó se jusson a kínai part közelébe. Bizonyos, hogy a kínai kormány nagy buzgalommal szereli föl hadihajóit. A hatalmak akciója: Ausztria és Magyarország. Bécs, júl. 16. (Saját tudósítónktól.) Ausztria-Magyarország még két hadihajót küld Kinába és pedig a Karl VI. cirkálóhajót és az Aspern torpedóhajót. E hajóknak az lesz a rendeltetésük, hogy a Kinában levő osztrák és magyar alattvalókat megoltalmazzák. Szárazföldi csapatok elküldéséről szó sincsen. Németország, Köln, júl. 16. (Saját tudósítónktól.) A Köln. Ztg. a következőket írja: A kínaiak ránk erőszakolták a harcot és a véres események, amelyek Pekingben végbementek, megjelölik a módot, miképpen kell ezt a harcot folytatnunk. Ma az egész civilizált világ kötelessége, hogy erőt gyűjtsön, hogy a kínaiakkal úgy bánjék, mint az emberevőkkel és hogy Pekinget a földdel egyenlővé tegye. Hogyha a hatalmak politikai okokból szükségesnek tartanák, hogy a kínaiakat rákényszerítsék, hogy a régi Peking romjain új fővárost építsenek, úgy ennek a szó teljes értelmében modern, szabad városnak kell lennie. Ez az utolsó harc, két kulturvilág életerejének és jövőjének utolsó döntő próbája. Ebből a próbából a nyugatnak diadalmasan kell kikerülni, ha még annyi áldozatot követel is. Müinchen, jul. 16. (Saját tudósítónktól) Ma délelőtt sok bajor önkéntes érkezett ide. Ezek az önkéntesek nyolcszáz főből álló zászlóaljat fognak alkotni s augusztus elején indulnak Kínába. Berlin, jul. 16. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger tudósítója, aki a német tengerészgyalogságot Kínába szállító Wittekind hajón utazik, Port-Szaidból azt táviratozza, hogy az utazás egészen addig jól ment s hogy a tiszteket és a legényeket igazi katonai szellem tölti el. A tudósító ezután igy folytatja : — Velünk szemben horgonyoz a Cuesco portugál gőzös, amely négyszáz katonát szállít Makaóba. Tizenegy órakor az Aquitania nagy francia szállítótajó haladt el mellettünk; üdvözletünket küldtük el neki azzal, hogy elénekeltük a Marseillaiset; a franciák, akiknek nem volt zenekaruk, dörgő hurrával és tapssal feleltek nekünk. A portugálok is belevegyültek a hurrázásba. Oroszország, Pétervár, júl. 16. A Kereskedelmi és Iparújság jelentése szerint a Nahimov és Gromoboj cirkálók, valamint a Poltava és Szebasztopol páncélos hajók a Pecsiköbölben álló hajóraj megerősítésére szeptemberben odaérkeznek. Pétervár, júl. 16. Zerpitzki vezérőrnagy, akit a kelet-szibériai lövészdandár parancsnokává neveztek ki, Kelet- Ázsiába utazott. BUDAPESTI HÍRLAP. (194. sz.) 1900. július 17. Az angol flotta Fiuméban. — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. — Fiume, jul. 16. Sétahajózás. Ma délután az angol vendégeket a fiumei vendéglátók a tengerpart mentén sétahajózásra vitték. A Pannónia hajó fedélzetén díszes társaság gyűlt össze. Az angol hajók tisztikarának jó része ott volt, de Beresford lord maga nem vett részt a hajózásban. Megjelentek a magyar kormányzóság tagjai Szápáry László gróf kormányzóval az élükön, sok közös tiszt Dragont tábornokkal, sok hölgy, a többi közt özvegy Szápáry Gézáné grófné, a kormányzó anyja, továbbá a kormányzó neje, Windischgrätz hercegné kis fiaival és sok más előkelőség. Hajóra szállt a budai dalárdais, amely Belovics vezetésével egyenesen az angol ünnepre jött ide. A fedélzeten nagyon élénk élet volt. Az angol tisztek a magyar közönséggel most érintkeztek először közelebbről. Gyorsan ismerkedtek és megcáfolták azt a hitet, hogy az angolok zárkózottak. Sőt ellenkezőleg, nagyon közlékenyek voltak, már amennyire a nyelvbeli nehézségek megengedték. Semmi feszesség sem volt. Valamennyien fehér tropikus egyenruhában, kard nélkül jelentek meg. Amikor a hajó kikanyarodott a kikötőből, a budai dalárda a fedélzeten az angol himnuszt énekelte magyar szöveggel, amit az angol tisztek és a közönség állva és levett kalappal hallgattak meg, míg a mi tisztjeink kezüket tisztelegve sapkájuknál tartották. A dalosegyesület azután magyar dalokat énekelt és a dalok s a művészi előadás is nagyon tetszettek az angoloknak, akik folytonosan tapsoltak. A hajó Portoré mellett befordult a buccari öbölbe, majd a hajózási akadályairól híres Canale mal tempo-nál a Canale Morlachka-ba, kanyarodott, elhagyva San Jacopo, Santa-Elena községeket és a sok halásztelepet és egyszerre eléje tűnt a cirkvenicai szálló, majd lassanként az egész város. A fürdőközönség éljenzéssel és kendőlobogtatással üdvözölte az angolokat. Cirkvenicánál azok, akik a Sovereign báljára hivatalosak voltak, a kormány Előre gőzösen visszatértek Fiuméba. A többiek tovább hajóztak Zách szigethez. A hajón gazdag buffet volt, a cigánybanda magyar nótákat játszott. Este nyolcadtól óra volt, amikor a Pannónia újra kikötött Fiuméban. Kivilágítás az angol hajókon. Este kilenc órakor az angol flotta gyönyörű látványosságban részesítette a fiumeiakat. Egy ágyúlövésre egyszerre a négy legnagyobb hadihajó villamos lámpák ezreitől megvilágítva tűnt föl. A látvány nagyon impozáns volt. A négy hajó egész vázát a vízszínétől egészen a tetőig, az árbocokat, az árbockosarakat, a kéményeket, a mellvédeket villamos tűzvonal jelezte. A víztől szinte a csillagok közé nyúlt a fényes illumináció. Legszebb volt a Ramüli és tengernagyi hajó kivilágítása, amely fölött a két árbocrúd között a levegőben nagy magyar korona csillogott, a korona alatt pedig emeletes betűkkel ez volt : Fiume. A főárboc tetején az angol tengerészlobogó volt jelezve villámos lámpákkal. Gyönyörű volt a Sovereign kivilágítása is, amely hajón szűkebb körű táncmulatság volt. A hajó fölött két árbocrúd között villámos lámpákból a magyar korona és a magyar címer, továbbá az angol korona volt összeállítva, alatta ezzel a két betűvel: V. B. (Viktoria Regina). Ki voltak még világítva az Astrea és az Ocean hadihajók is. A fiumeiak Fiumara felől ellepték a tengerpartot és hurrázással üdvözölték a szép látványt. Sokan csónakon igyekeztek a hajók közelébe jutni, hogy közelről lássák a kivilágítást. A tengernagyi hajón éppen szűkkörű lakoma volt, amelyet a tengernagy adott a fiumei hatóságok tiszteletére. Lakoma közben a többi hajón zene szólt. A Sovereign fedélzetén látni lehetett a táncoló párokat, amint a világos ruhába öltözött hölgyeket déli angol tisztek forgatták. A hajó fedélzete táncteremmé volt átalakítva, sátorfedéllel és fotelekkel a nők számára. A hajó orrán volt, a zenekar elhelyezve. Az alsó fedélzeten lunch volt, külön a hölgyek és külön az urak számára. A mulatságon résztvettek a helyőrség tisztjei és a fiumei előkelőségek. Többnyire angol táncot jártak. Az angol tisztek a megjelenteket kitüntető figyelemmel fogadták és nagyon sokat táncoltatták a hölgyeket. Beresford és Szápáry gróf sokáig nézték a táncmulatságot. A kivilágított hajók tündéri látványa, amelyet az egész Kvarnerotengerpartja, a magyar és isztriai part népe csodálva bámult, sokáig ragyogott a víz színén. Lakoma a Stamillies hajón. A Bamillies tengernagyi hajón adott lakoma nagyon érdekes volt. Az ebéd végén a hajó papja imát mondott, azután Beresford lord kopogott poharával. Mély csönd támadt, amire Beresford így szólt: — Köszöntöm Magyarország királyát. Hip, hip, hurrá! Nagy hurrázás hangzott a hajóról, amely lehallatszott a hajó körül tömegesen levő csónakok népe közé. A hajón levő zenekar az Isten áldd meg a magyart . . . játszotta. Most Szapáry gróf állott föl és ezt mondta: — Köszöntöm az angol királynőt. Éljen! Ismét dörgő hip, hip, hurrá! hangzott, a mire a zenekar az angol himnuszt játszotta. Erre Dragoni tábornok állott föl és felköszöntötte az angol hadsereget. Megemlékezett azokról a század elején vívott közös harcokról, a melyekben angol és osztrák-magyar seregek együttműködtek. Erre ismét Beresford lord szólalt föl s ezt mondta: — Az angol nemzet minden időben nagy szimpátiával volt a magyar nemzet iránt és sajnálja, hogy ez az érintkezés soha sem fokozódott oly lelkessé és bensővé, mint most. Az angol hajóhad örömmel jött el a magyar vizekre és köszöni a fogadást, amelyben Fiume részesítette. Különösen köszöni a vendégszeretetet, amelyet a kormányzó és a lakosság a közlegénység iránt tanúsított. Nekünk, úgymond, kitűnő hadihajóink vannak és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ezek berendezése és gépei elsőrangúak. De mit ér hajó és gép, ha nincs legénység, amely a döntő pillanatban odaadással és energiával teljesítse kötelességét ? Ezt a legénységet tüntette ki a magyar nemzet nevében, Fiume nevében kormányzója és városa. Biztosítom önöket, hogy Anglia ezt a kitüntetést, ezt a megható, gyöngéd figyelmet sohasem fogja elfelejteni. Éltetem a lovagias, vendégszerető és nagylelkű magyar nemzetet. Viharos hurrázás és éljenzés hangzott föl ezekre a szavakra s a zenekar ismét a magyar himnuszt játszotta. Szápáry gróf magyar kormányzó megköszönte az elismerést, a mely őt zavarba ejti. Angliában való tartózkodása alatt alkalma volt megismerni az angol népet és boldog, hogy érzelmeinek mint Fiume kormányzója a magyar nemzet nevében kifejezést adhatott. A társaság később átment a Sovereign hajóra. Jegyzetek a magyar irodalomról. — Melchior de Polignac. Notes Sur La Littérature Hongroise. Paris 1900. — Budapest, jul. 16. Ezer éve, hogy meghódították eleink ezt a földet és megalapították rajta Magyarországot. Áttörhetetlen hegységek és mély vizű folyók által elhatárolt, egységes mivolta harminchárom emberöltő alatt sem területében, sem nemzeti egyéniségében nem csorbult meg. Mint tömör bástya állott Európa szögletében, amelynek fokán sokszor vívott kemény tusát keletnek és nyugatnak hite, kulturája és politikai programja, de mindig híven megfelelt rendeltetésének, hogy megvédje a szabadságot, hitben és politikai jogokban, és megtörje a szolgaságot, amely az egyházi elhatalmasodás, a fejedelmi zsarnokság vagy a hűbéri oligarchia révén nehéz jármot akasztott Európa népeire. E hosszú idő folyamán a magyar nemzet nevét a hit nem egyszer vette szárnyaira. Rettegték nyers erejét a vezérek korában. Bámulták gyors átalakulását és alkalmazkodását a keresztény kultúrához az Árpádok alatt. Dicsőítették magasan röpülő politikáját a renaissance királyai idejében. És elfelejtették létezését a Habsburgok trónusának árnyékában. Ahogy kivonul Magyarország-