Budapesti Hírlap, 1900. július (20. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-17 / 194. szám

4 Hol van a kínai flotta? Berlin, júl. 16. (Saját tudósítónktól.) A­ kínai flotta rejtőz­ködéséről a Voss. Ztg.-nak a következőket je­lentik : Egészen bizonyos, hogy Taku előtt a négy elfogott torpedó-rombolón kívül egy kínai hajóraj is volt, a­melynek sikerült elme­nekülni. Hogyha a hatalmak a harctéren egyet­értően járnának el, úgy a hajórajok földerítő hajói azt tekintenék legfontosabb feladatuknak, hogy a kínai hajókat megfigyeljék, mert ezek a hajók bizonyos körülmények között nagyon kényelmetlenek, sőt veszedelmesek lehetnek és megkísérelhetnék, hogy mint cirkálóhajók ér­vényesüljenek. A négy elfogott torpedóromboló nem tartozott a déli flottához, a­melyről épp úgy, mint az északi flottáról egyáltalá­ban semmit sem tudnak. Az európaiak ismernek ugyan minden egyes kínai hajót és azt is tudják, hogy mire képes, de azt nem tudják, hogy a kínai alkirályok miféle hajókat tettek szolgálatba és hogy hol vannak ezek a hajók, mert az alkirályok súlyt vetnek arra, hogy Sanghajtól Hongkongig egyetlen európai hadi­hajó se jusson a kínai part közelébe. Bizonyos, hogy a kínai kormány nagy buzgalommal sze­reli föl hadihajóit. A hatalmak akciója: Ausztria és Magyarország. Bécs, júl. 16. (Saját tudósítónktól.) Ausztria-Magyar­­ország még két hadihajót küld Kinába és pedig a Karl VI. cirkáló­hajót és az Aspern torpedó­hajót. E hajóknak az lesz a rendel­tetésük, hogy a Kinában levő osztrák és magyar alattvalókat megoltalmazzák. Száraz­földi csapatok elküldéséről szó sincsen. Németország, Köln, júl. 16. (Saját tudósítónktól.) A Köln. Ztg. a követke­zőket írja: A kínaiak ránk erőszakolták a harcot és a véres események, a­melyek Pekingben végbe­mentek, megjelölik a módot, miképpen kell ezt a harcot folytatnunk. Ma az egész civilizált világ kötelessége, hogy erőt gyűjtsön, hogy a kínaiakkal úgy bánjék, mint az emberevők­­kel és hogy Pekinget a földdel egyenlővé tegye. Hogyha a hatalmak politikai okokból szük­ségesnek tartanák, hogy a kínaiakat rákényszerít­­sék, hogy a régi Peking romjain új fővárost épít­senek, úgy ennek a szó teljes értelmében modern, szabad városnak kell lennie. Ez az utolsó harc, két kulturvilág életerejének és jövőjének utolsó döntő próbája. Ebből a próbából­ a nyugatnak diadalmasan kell kikerülni, ha még annyi áldozatot követel is. Müinchen, jul. 16. (Saját tudó­sítónktól) Ma délelőtt sok bajor önkéntes érkezett ide. Ezek az önkéntesek nyolc­száz főből álló zászlóaljat fognak alkotni s augusztus elején indulnak Kínába. Berlin, jul. 16. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger tudósítója, a­ki a német tengerész­gyalogságot Kínába szállító Wittekind hajón utazik, Port-Szaidból azt táviratozza, hogy az utazás egészen addig jól ment s hogy a tiszteket és a legényeket igazi katonai szellem tölti el. A tudósító ezután igy folytatja : — Velünk szemben horgonyoz a Cuesco por­tugál gőzös, a­mely négyszáz katonát szállít Makaóba. Tizenegy órakor az Aquitania nagy francia szállítótajó haladt el mellettünk; üdvöz­letünket küldtük el neki azzal, hogy elénekeltük a Marseillaiset; a franciák, a­kiknek nem volt zenekaruk, dörgő hurrával és tapssal feleltek nekünk. A portugálok is belevegyültek a hurrá­zásba. Oroszország, Pétervár, júl. 16. A Kereskedelmi és Iparújság jelentése szerint a Nahimov és Gromoboj cirkálók, valamint a Poltava és Szebasztopol páncélos hajók a Pecsik­­­öbölben álló hajóraj megerősítésére szeptemberben odaérkeznek. Pétervár, júl. 16. Zerpitzki vezérőrnagy, a­kit a kelet-szibériai lövészdandár parancsnokává neveztek ki, Kelet- Ázsiába utazott. BUDAPESTI HÍRLAP. (194. sz.) 1900. július 17. Az angol flotta Fiuméban. — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. — Fiume, jul. 16. Sétahajózás. Ma délután az angol vendégeket a fiumei vendéglátók a tengerpart mentén sétahajózásra vitték. A Pannónia hajó fedélzetén díszes társaság gyűlt össze. Az angol hajók tisztikarának jó része ott volt, de Beresford lord maga nem vett­ részt a hajózásban. Megjelentek a magyar kormányzóság tagjai Szápáry László gróf kor­mányzóval az élükön, sok közös tiszt Dragont tábornokkal, sok hölgy, a többi közt özvegy Szápáry Gézáné grófné, a kormányzó anyja, továbbá a kormányzó neje, Windischgrätz hercegné kis fiaival és sok más előkelőség. Hajóra szállt a budai dalárda­­is, a­mely Belovics vezetésével egyenesen az angol ünnepre jött ide. A fedélzeten nagyon élénk élet volt. Az angol tisztek a magyar közönséggel most érintkez­tek először közelebbről. Gyorsan ismerkedtek és megcáfolták azt a hitet, hogy az angolok zárkózot­tak. Sőt ellenkezőleg, nagyon közlékenyek voltak, már a­mennyire a nyelvbeli nehézségek megenged­ték. Semmi feszesség sem volt. Valamennyien fehér tropikus egyenruhában, kard nélkül je­lentek meg. A­mikor a hajó kikanyarodott a kikötőből, a budai dalárda a fedélzeten az angol himnuszt énekelte magyar szöveg­gel, a­mit az angol tisztek és a közönség állva és levett kalappal hallgattak meg, míg a mi tisztjeink kezüket tisztelegve sapkájuknál tartották. A dalos­egyesület azután magyar dalokat énekelt és a dalok s a művészi előadás is nagyon tetszettek az angoloknak, a­kik folytonosan tapsoltak. A hajó Portoré mellett befordult a buccari öbölbe, majd a hajózási akadályairól híres Canale mal tempo-nál a Canale Morlachka-ba, kanyarodott, elhagyva San­ Jacopo, Santa-Elena községeket és a sok halásztelepet és egyszerre eléje tűnt a cirkvenicai szálló, majd lassanként az egész város. A fürdőközönség éljenzéssel és kendő­­lobogtatással üdvözölte az angolokat. Cirkvenicá­­nál azok, a­­kik a Sovereign báljára hivatalosak voltak, a kormány Előre gőzösen visszatértek Fiuméba. A többiek tovább hajóztak Zách sziget­hez. A hajón gazdag buffet volt, a cigánybanda magyar nótákat játszott. Este nyolcadtól óra volt, a­mikor a Pannónia újra kikötött Fiuméban. Kivilágítás az angol hajókon. Este kilenc órakor az angol flotta gyönyörű látványosságban részesítette a fiumeiakat. Egy ágyúlövésre egyszerre a négy legnagyobb hadi­hajó villamos lámpák ezreitől megvilágítva tűnt föl. A látvány nagyon impozáns volt. A négy hajó egész vázát a vízszínétől egészen a te­tőig, az árbocokat, az árbockosarakat, a kéményeket, a mellvédeket villamos tűzvonal jelezte. A víztől szinte a csillagok közé nyúlt a fényes illumináció. Legszebb volt a Ramüli és tengernagyi hajó kivilágítása, a­mely fölött a két árbocrúd között a levegőben nagy magyar korona csillogott, a korona alatt pedig emeletes betűkkel ez volt : Fiume. A főárboc tetején az angol tenge­részlobogó volt jelezve villámos lámpákkal. Gyönyörű volt a Sovereign kivilágítása is, a­mely hajón szűkebb körű táncmulatság volt. A hajó fölött két árbocrúd között villámos lámpákból a magyar korona és a magyar címer, továbbá az angol korona volt összeállítva, alatta ezzel a két betűvel: V. B. (Viktoria Regina). Ki voltak még világítva az Astrea és az Ocean hadihajók is. A fiumeiak Fiumara felől ellepték a tengerpartot és hurrázással üdvözöl­ték a szép látványt. Sokan csónakon igyekeztek a hajók közelébe jutni, hogy közelről lássák a ki­világítást. A tengernagyi hajón éppen szűkkörű lakoma volt, a­melyet a tengernagy adott a fiumei hatósá­gok tiszteletére. Lakoma közben a többi hajón zene szólt. A Sovereign fedélzetén látni lehetett a táncoló párokat, a­mint a világos ruhába öltö­zött hölgyeket déli angol tisztek forgatták. A hajó fedélzete táncteremmé volt átalakítva, sátorfedéllel és fotelekkel a nők számára. A hajó orrán volt, a zenekar elhelyezve. Az alsó fedélzeten lunch volt, külön a hölgyek és külön az urak számára. A mulatságon résztvettek a hely­őrség tisztjei és a fiumei előkelőségek. Többnyire angol táncot jártak. Az angol tisztek a megjelenteket kitüntető figyelemmel fogadták és nagyon sokat tán­coltatták a hölgyeket. Ber­esford és Szápáry gróf sokáig nézték a táncmulatságot. A kivilágított hajók tündéri látványa, a­melyet az egész Kvar­­nero­­tengerpartja, a magyar és isztriai part népe csodálva bámult, sokáig ragyogott a víz színén. Lakoma a Stamillies hajón. A Bamillies tengernagyi hajón adott lakoma nagyon érdekes volt. Az ebéd végén a hajó papja imát mondott, azután Beresford lord kopogott poha­rával. Mély csönd támadt, a­mire Beresford így szólt: — Köszöntöm Magyarország királyát. Hip, hip, hurrá! Nagy hurrázás hangzott a hajóról, a­mely lehallatszott a hajó körül tömegesen levő csónakok népe közé. A hajón levő zenekar az Isten áldd meg a magyart . . . játszotta. Most Szapáry gróf állott föl és ezt mondta: — Köszöntöm az angol királynőt. Éljen! Ismét dörgő hip, hip, hurrá! hangzott, a mire a zenekar az angol himnuszt játszotta. Erre Dragoni tábornok állott föl és felköszöntötte az angol hadsereget. Megemlékezett azokról a század elején vívott közös harcokról, a melyekben angol és osztrák-magyar seregek együtt­működtek. Erre ismét Beresford lord szólalt föl s ezt mondta: — Az angol nemzet minden időben nagy szimpátiával volt a magyar nemzet iránt és saj­nálja, hogy ez az érintkezés soha sem fokozódott oly lelkessé és bensővé, mint most. Az angol hajóhad örömmel jött el a magyar vizekre és köszöni a fogadást, a­melyben Fiume részesítette. Különösen köszöni a vendégszeretetet, a­melyet a kormányzó és a lakosság a közlegénység iránt tanúsított. Nekünk, úgymond, kitűnő hadihajóink vannak és szerényte­lenség nélkül mondhatom, hogy ezek berendezése és gépei elsőrangúak. De mit ér hajó és gép, ha nincs legénység, a­mely a döntő pillanatban oda­adással és energiával teljesítse kötelessé­gét ? Ezt a legénységet tüntette ki a magyar nemzet nevében, Fiume nevében kormány­zója és városa. Biztosítom önöket, hogy Anglia ezt a kitüntetést, ezt a megható, gyöngéd figyelmet sohasem fogja elfelejteni. Éltetem a lovagias, ven­dégszerető és nagylelkű magyar nemzetet. Viharos hurrázás és éljenzés hangzott föl ezekre a szavakra s a zenekar ismét a magyar himnuszt játszotta. Szápáry gróf magyar kormányzó megkö­szönte az elismerést, a mely őt zavarba ejti. Angliában való tartózkodása alatt alkalma volt megismerni az angol népet és boldog, hogy érzel­meinek mint Fiume kormányzója a magyar nemzet nevében kifejezést adhatott. A társaság később átment a Sovereign hajóra. Jegyzetek a magyar irodalomról. — Melchior de Polignac. Notes Sur La Littérature Hongroise. Paris 1900. — Budapest, jul. 16. Ezer éve, hogy meghódították eleink ezt a földet és megalapították rajta Magyarországot. Áttörhetetlen hegységek és mély vizű folyók által elhatárolt, egységes mivolta harminchárom emberöltő alatt sem területében, sem nemzeti egyéniségében nem csorbult meg. Mint tömör bástya állott Európa szögletében, a­melynek fokán sokszor vívott kemény tusát keletnek és nyugatnak hite, kultur­ája és politikai programja, de mindig híven megfelelt ren­deltetésének, hogy megvédje a szabadságot, hitben és politikai jogokban, és megtörje a szolgaságot, a­mely az egyházi elhatalmasodás, a fejedelmi zsar­nokság vagy a hűbéri oligarchia révén nehéz jármot akasztott Európa népeire. E hosszú idő folyamán a magyar nemzet nevét a hit nem egyszer vette szárnyaira. Rettegték nyers erejét a vezérek korában. Bámulták gyors átalakulását és alkalmazkodását a keresztény kul­túrához az Árpádok alatt. Dicsőítették magasan röpülő politikáját a renaissance királyai idejében. És­­ elfelejtették létezését a Habsburgok trónu­sának árnyékában. A­hogy kivonul Magyarország-

Next