Budapesti Hírlap, 1900. október (20. évfolyam, 269-298. szám)

1900-10-24 / 292. szám

l­m­I IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, okt. 23. Blaháné ünneplése. Magyar szivek szerető dobbanása sok ezer üdvözlésben száll a mi glóriás művésznőnk, Blaha Lujza felé. A lelkesült főváros ünneplése visszhan­got keltett az országban, mert mindenütt él a ma­gyar szivekben Blaháné nemes művészetének tradí­­ciós tisztelete és rajongó kultusza. A fővárosból és a vidékről százával szólalnak meg a nagy művésznő bámulói, s garmadával jön a levél és távirat, a­melyek egy forró óhajtásban egyesülnek, hogy Blaháné sokáig legyen még dicsősége művésze­tünknek és találja meg könnyen, játszi, fiatalos kedvvel, távol a gondoktól a boldogság útját. * Az üdvözlések sorát megnyitja a népszínházi bizottságé: Méltóságos Asszony! E hónap 15-ikén huszon­ötödik évfordulója volt annak, hogy a Népszínház kapui megnyíltak. E negyedszázad alatt a Nép­színház a főváros kulturális tényezőinek a sorában a legelső helyek egyikét foglalta el és nemcsak közművelődési szempontból, hanem a magyarosítás terén is nagyfontosságú szerepet játszott. E sike­rekben részes volt az intézetnek lelkes, művészi törekvésektől áthatott mindenkori személyzete, de a dicsőség oroszlánrésze Méltóságodé, a kinek ajkáról bűvös erővel zengett a magyar dal, a kinek párat­lan művészete, a szívekbe ültette és folyton ébren tartotta a fajszeretet forró érzéseit és ellenállhatat­lanul hódította meg a magyar szellem számára az idegen ajkunkat is. Épp azért intézetünk fönnállá­sának huszonötödik évfordulója alkalmából hálás szívvel emlékezünk meg azokról a soha el nem évülő érdemekről, melyeket Méltóságod, a­kinek neve örökre kapcsolatban marad a Népszínház tör­ténetével, nemcsak az intézet fölvirágzása körül, hanem egyszersmind a népies irányú szinműiroda­­lom fejlesztése körül szerzett s a midőn ez érzé­seink jeléül ez emléktárgyat (arany babérkoszorút) átnyújtani szerencsénk van, kerjük az isteni gond­viselést, hogy Méltóságodat, szinmüvészetünk dicső­ségére még soká óvja és tartsa meg. Budapest, 1900 október 22. Bényi s.­­c. főjegyző, Halmos s. k. a Népszínházi bizottmány polgármester, jegyzője, a Népszínházi bizottmány elnöke. Rák­osi Jenő a következő levelet intézte a művésznőhöz : Édes Lujzám! Huszonöt esztendő! Iszonyú soknak látszik, ha előttünk van. Rettentő kevés, ha elmúlt. Visszanézve látja az ember, mily sok sza­márságot lehet ez alatt elkövetni és mily kevés jót és okosat művelni. Könyező szemmel nézed, édes, a Népszínházat. Nem ezt gondoltad! — Mindegy. A mi illúzióink megvoltak. Az ember gyönyörrel és reménynyel teli pályázgatja kis gyermekeit is. Mi teljesül be abból, a­mire nagy gyerek lesz a ki­csiből? Az emberi végső sorsot a csalódások te­szik elviselhetővé. Ezekben kifárad az ember és könnyebben hagyja itt az isteni napnak gyönyörű ragyogását. Igenis, mind annak idején művészi és nemzeti feladatokat szolgáltunk. Mily odaadással, mily naiv hittel, micsoda rajongással ! Emlékezzél vissza némely próbáinkra! Az én megérkezett öregségemnek azokból a munkákból egyik erkölcsi tőkéje kerül ki. Hogy a mi álmunkból ma művészi labdarúgás lett, annak bizony oka mi nem vagyunk. De valamint ezt, fájdalom, előre láttam, azonképen megjósolhatom neked, hogy a te időd, a te művé­szeted ideje örök emlékezetű lesz a Népszínházban. Az lesz a hagyománya, a mithosza, a hitvallása. Azt fogják emlegetni, mint ideált. Arra fognak mindig visszatérni és az marad uralkodó csillaga. Akárhova fog lesülyedni, mindig lesznek emberek, a­kik kiáltozni fogják, hogy oda kell visszaemelni, a­hol akkor­­volt, a­mikor Blaha Lujza neve ragyo­gott fölötte. Édes Lujzám, ha visszanézek a huszon­öt esztendőre, sőt az első kapavágás idejétől szá­mítva, a­melyen jelen voltam egy reggel, mikor e ház, a Népszínház építéséhez fogtunk (ez is mesébe illő történet), egy tanulságom aranybetűkkel emel­kedik ki mindenből: a legjobb barát és a leg­nagyobb jótevő az igazság; a legbiztosabb beszú­­álló és a legcsalfább barát a hazugság. Én nyugod­tan és irigység nélkül nézem a világot, s minden­kit rábízok a barátjára, a­melyet választott magá­nak. Téged pedig szeretlek és becsüllek a régi barát, a hű osztályos és munkatárs szeretetével és csodállak nemes, édes, szép művészetedért. A te régi, hű, igaz szivü barátod Rák­osi Jenő. Üdvözletet küldött Walter Grane és a csa­ládja is. Hódolattal üdvözlik a magyar színpad leg­nagyobb ékességét: Walter Crane, Mary, Frances Crane, Lionel Crane, Lancelot Crane. A szerb színészet nevében Hadzsics Antal intézett levelet Blahánéhoz. Ma, midőn ihletett homlokodon kizöldül a megérdemlett babér, fogadd dicsőséged csillag­koronájának e fényes ragyogása napján őszinte hódolatunkat, s igaz szívből fakadó üdvözletünket. Tartson meg a Mindenható közöttünk sokáig, nagyon sokáig, hogy csalogány-hangod még sok­szor bűbájosan zenghessen. Nagykikinda, 1900. okt. 22. A szerb színészet nevében: Hadzsics Antal. Bérezik Árpád a következő levéllel üdvözölte a művésznőt: Tisztelői és hódolói közt, a­kik­­ jubileumát ünnepük, kérek egy kis helyet Bérezik Árpádnak. Killy Klára babérkoszorút küldött Blaháné­­nak, meleg hangú, szép levél kíséretében. Üdvözlő táviratokat és leveleket küldtek még: Özv. Gsepreghy Ferencné, Dessewffy Arisztid, E. Kovács Gyuláné, Gazsi Mariska, a győri szín­­társulat, Bürger Auguszta, Gsongory Mariska és Tharaszovits Margit (Miskolc), Somogyi Károly és neje (Nagyvárad), Anday Blanka (Szeged), a kassai nemzeti színház, a szegedi színügyi bizottság, Blaha Sándor és neje (Zernest), a szegedi színtársulat, Busbach Péter (Aussee), Rátkay László, Dobó Sán­dor és neje (Győr), Krecsányi Ignác (Szeged), a győri szinügyi bizottság, Szávay Gyuláné (Győr), Kápolnai János (Győr), a nagyváradi szinügyi bizott­ság, Moys Bogomér (Balatonf­üred), özv. Par­­thényi Jánosné, Luk­ácsy Sándor, Klérné Angyal Ilka, Komjáthy János és neje (Debrecen), Sváb Tivadar, Worzikovszkyné Emma (Szeged), Kü­rthy Emil, Félelemé Munkácsy Flóra, az Országos Magyar Iskolaegyesület, Mocsáry Imre, Bercsényi Béla, Belli Emma, Karczag Vilmos és Kopácsy Juliska (Berlin), Xántus Dolesch­all Gabriella (Miskolc), Janovics Jenő (Kolozsvár), Csillag Teréz, Salamon Hermin, Kárpátify Katinka, Tarnay Alajos és még nagyon sokan. Mig igy százak és ezrek ünnepük szeretettel, Blaháné a tegnapi mámoritó szépségű est után ma a legtisztább kegyeletnek áldozott. Délelőtt kiment a kerepesi temetőbe s virágaiból földiszítette Tóth Ede és Szigligeti sírját, délután pedig Újpesten járt a temetőben. Ott nyugszik a legméltóbb, a­ki valaha együtt járta vele a dicsőség útját, Tamássy József, a­kiről sokszor sírta el már bánatos szóval: — Nem lesz nékem többet soha olyan párom! * (Operaház.) Bonomi Lujza kisasszony ma a Rigolettó­­ban folytatta vendégjátékát. Alakítása megütötte a jó középszerűség mértékét, de vannak nálánál sokkal jobb koloratur-énekesnőink, a­kik a színház kötelékébe tartoznak s a folytonos vendég­­szereplés miatt ebben a szezonban még egyáltalán szóhoz nem jutottak. Olyan vendégjátéknak, melyet sem művészeti, sem repertoárbeli okok nem támo­gatnak, kevés az értelme. Rigolettót Takáts éne­kelte. Színjátszás, ének és szavalat csodálatos erő­vel egyesül ebben az alakításában. Bárhol szenzá­ciót keltene vele. Magdaléna szerepét ma Semsey Mariska énekelte, Ízléssel s a nála megszokott zenei biztossággal. * (A farkas.) A Vígszínház csütörtökön mutatja be Giovanni Verga A farkas című népies drámáját. Ma házi főpróba volt a darabból, holnap a sajtó számára nyilvános főpróba lesz. A színház személyzete ezúttal új, a magyar népszínművel rokon műfajban mutatkozik be. Verga, a­ki a darab tárgyát az olasz parasztéletből vette, az első fel­vonásba énekes és táncos aratójelenetet is szőtt. Az előadókat Mazzantini Lajos tanította a szicíliai táncra. A bemutató csütörtökön lesz. * (Angol asszony lánya.) A Magyar Szín­ház mai felújítása szerény és megnyerő bemutat­kozása volt Szoyer Ilonának, egy kitűnő készültségű fiatal énekesnőnek, a­kit a színház idegenből hódí­tott haza, hogy előkelő szerepkört bízzon rá operett-előadásaiban. A kisasszony, úgy látszik, jó időben jött, a­mikor az új csillagok járásának reményteljes örömmel néz elébe a közönség s alig várja, hogy valakit újra kegyeibe fogadjon. Szoyer kisasszony is megérezhette ma ezt a jó­akaratú melegséget, mert debütje önkéntelen tapa és virágzápor közt zajlott le, s ha nem is érezzük ez estén a nagy primadonna eljövetelét, egy bizo­nyos, hogy egy szép hangú és ambiciózus operett­énekesnővel több van Budapesten. A magasságában tiszta és mesterileg csiszolt énekhang legérté­kesebb erénye az új énekesnőnek. Iskolájában első eminens lehetett. Játék dolgában még a tanulékony kezdő stádiumában van, de azért fürge és kedves, s ha még beszi egy kis megvesztegető magyar levegőt, szép karriernek néz elébe. Mi már csak azért is örülünk neki, mert kedvéért előkerült a múlt homályából a direktórium csodálatos zenéjű operettje, Angot asszony lánya. Mint az angol parfüm után a finom jázmin-illat, úgy hat ránk ez a meg­vesztegető muzsika. Mikor utoljára hallottuk az Operában, a zenei készültségnek áldozata lett a könnyed vidámság, a­mely a csarnok lánya körül az operettben szállong s ezért szerencsés gondolat volt Angot néni leányát visszahódítani az operett­­színpadra s ott rendezni nálunk immár harmadik megújhodását. A színház becsülettel felelt meg annak, a­mire vállalkozott. Szoyer kisasszony, mint emlitem, Clairette szerepében nagy sikerrel énekelt. A második fölvonásban egy szakkató­ polka előadásával még a mi ünneplésre hangolt világunk­ban is szokatlan viharos tapsot provokált s a tet­szésnek ezt a tőkéjét mindvégig jól kamatoztatta. Nagyon tetszett Margó Zelma is. Ő Lange kis­asszony volt, a Barrasz vikomt históriai nevezetes­ségű kedvese, sok csábbal és gráciával játszotta a kormányzóság hódító szépségű asszonyát. Sziklai Kornél, az angol operettek burleszk hőse, ötlettel illeszkedik a régi operett-stilbe, s igen jók Ghrétli, Füredi és Palásthy is, a­ki sze­rencsés igyekezettel játszotta és énekelte Ange­ Pitout, a szatirikus versfaragót. A kiállítás és ren­dezés a harmadik felvonás francia négyesében éri el tetőpontját s a kis zenekar heroikusan dolgozik a sikerért a kórussal egyetemben. Néhány ének­szám pompásan sikerült, némelyik egy kicsit elmo­sódott, így az összeesküvők híres kara és a neve­zetes kofa-duett. Mindezt azonban eltüntetheti az előadások sorozata, a­melylyel Angel előrelátható­lag a műsoron szerepelni fog. (z. j.) * (Elhalasztott bemutató.) A Nemzeti Szín­ház igazgatósága Török Irma gyöngélkedése miatt az Éjfél után péntekre tervezett bemutatóját egy héttel elhalasztotta. Ennek következtében a Nemzeti Színház heti műsora így változott meg: szerdán Velencei kalmár (Shylek Tijházi), csütörtökön Vál­junk el (Cyprienne Lánczi­nka), pénteken A cigány, szombaton Folt, a­mely tisztít, vasárnap délután Aranyasszony, este Kaméliás hölgy, hétfőn III. Rikárd. A Várszínházban szombaton Váljunk el. Az Éj­fél titán bemutatójára váltott jegyeket úgy a Nemzeti Színház pénztára, mint a Bárd-féle jegy­iroda készséggel becseréli a jövő hét péntekjére érvé­nyes premier-jegyekkel. * (Az Operaházban) holnap szerdán Faust kerül szilire. Ez alkalommal Faust szerepét Kertész Ödön énekli először. Margit szerepét Kaczér M., Siebert Payer M., Márthát Valent V., Mefisztót Komál, Valentint Beck, Wagnert Ney B. énekli. * (Velence.) Ma este Dessewffy Arisztid Velence-jét elevenítették föl az Urániában. A mű első része ezúttal is a várossal, néprajzi viszonyai­val és nagyérdekű ősi kialtójával ismertet meg bennünket. A második rész a dózsék büszke palo­táját s a canale­ grande műépítészetét varázsolja elénk, a harmadik felvonás pedig Velence kiválóbb templomait és műkincseit mutatja be. Leghatáso­sabb volt ma is a gondolázás és a lagúnán való hajózás sok mozgóképe. Velencét holnap és holnap­után, szerdán és csütörtökön megismétlik. * (Kiss György szobrai.) A pécsi püspök megbízásából Kiss György szobrász három új Meg­váltó-szobrot mintázott. A szobrok közül egyet Gyűdön, egyet Pécsen és egyet Apatinban állíta­nak föl a magyar kereszténység kilencszázéves fordulója emlékére. A művész e munkáin kívül most mintázza Vörösmarty Mihály szobrát. * (Kubelik) pénteken, okt. 26-án rendezi hangversenyét a Vigadó nagytermében a következő műsorral: I. Vieuxtemps I. hangverseny, a) Allegro molto, b) Adagio, c) Rondo. H. Amek. EH. a) Beethoven G-dur románc, b) Paganini I. palpiti. IV. Ének. V. Wieniaivszky, Orosz karnevál. * (Csiszárik János dr.), udvari káplán, kas­sai teológiai tanár Az üdv és szövetségi történelme cím alatt középiskolai és tanítóképző-intézeti hasz­nálatra tankönyvet irt, a melynek használhatóságát s vele több jeles tulajdonságát bizonyítja az a kö­rülmény, hogy második kiadást ért s számos iskola . — Kossak József cs. és királyi udvari fény­képész, Budapest, IV. Kossuth Lajos­ utca 12. Állandó képkiállitás a kapubejárónál. — Kész férfiruhák, össze nem hasonlítható a közön­séges raktári munkával, elegáns kivitelben jutányosan kaphatók Leitersdorfér­t, és fia férfi-szabóknál, Bpest, Koronaherceg­ utca 6. sz. Méret utáni rendeléseknek külön osztály, sikkes szabás, valódi angol és belföldi szövetek.­­ Ismét alkalmat nyújt az ismert Herz Mór cég (Andrássy­ út 57.), hogy nála a közönség bevásárol­hasson. Mai hirdetésében már jelenti, hogy minden­nemű árut, sőt egész üzleti raktárakat vásárol foly­tonosan készpénzért. BUDAPESTI HÍRLAP, (292. sz.) 1900. október 20.

Next