Budapesti Hírlap, 1901. december (21. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-01 / 331. szám

3 árán erőszakkal szereznek külföldi gyarmatokat, ebben ne kövessük őket. Nekünk ilyen gyarmatok nem kellenek. Minden magyar, ki a külföldön él, egy kis Magyarországot képvisel. Háza, földje, üzlete, befolyása: a mi házunk, a mi földünk, üzletünk, befolyásunk. Örömében, bánatában osztozunk és se­gítjük, a­mint ő is egynek érzi magát mivelünk. Nagy jövő vár még nemzetünkre. Sokat és nagyot vittünk végbe a múlt­ban, de még sokkal többre és nagyobbra vagyunk hivatva a jövőben. Minden nemzetnek megvannak a maga ideáljai. •s a miénk: szabadság, erő és hata­lom, vagyis a férfias erények összessége. A­hogy a magyar nemzet e nagy ideáljaihoz egy évezreden keresztül tör­­hetetlenül ragaszkodott, úgy a jövőben is ezt az ideált tartsuk legmagasabbra, akkor a távoli jövőben is mindig, mint szabad, erős és hatalmas nemzetről, tisz­telettel és szeretettel emlékezik meg ró­lunk az egész világ. Vállalkozzunk! Széll Kálmán bécsi útja. A félhivata­los Bud. Tud. jelenti: Széll Kálmán miniszter­­elnök legutóbbi bécsi útja a sajtó egy részé­ben különböző találgatásra adott alkalmat, a­melyek kiváltkép a miniszterelnök utazásának okára és céljára vonatkoznak és valamiféle okozatig összefüggést igyekeznek találni ez utazás és a miniszterelnöknek szerdán a képvise­lőházban mondott beszéde közt. Mind e talál­gatásokkal szemben csak arra a körülményre kell rámutatnunk, hogy ez az utazás már a múlt héten elhatározott dolog volt, nevezetesen pedig már szerdán kellett volna megtörténnie, de mivel a felirati vita váratlanul hosszúra nyúlt, az utazás egy napi késedelmet szenvedett. Az utazás célja kezdettől fogva kizárólag a közös miniszteri tanácskozás volt, a­melyet tegnap, pénteken, meg is tartottak. Annyi azonban áll, hogy Széll Kálmán miniszterelnök mindjárt beszéde után, a­melyben — hallatlan támadás által provokálva — ő felsége szavait idézte, szer­dán délután távirati után ő felségének kimentő jelentést tett, a­mely már csütörtökön reggel végleges elintézést nyert, tehát még mielőtt a A hiszékeny Gáspár. — Egy főszolgabíró elbeszélése. — írta: Sipulusz. Higgjétek el, hogy a hiszékenység nem egyenlő a butasággal. Sok geniális embert ős­in ért­em, a ki borzasztó hiszékeny volt és sok ostoba embert, a­ki abszolúte nem volt hiszékeny. Az én Gáspár barátom hiszékenysége azon­ban már a nagyszabású, a klasszikus korlátolt­ság határait érintette. Örök kár, hogy Ato­­liére nem ismerte. Ha megírta volna valami vígjátékban, még több jogcíme volna a halha­tatlanságra, mint így. A mi kisvárosi társaságunkban legenda­­szerű dolgokat csináltunk vele. Az a kis meleg világ, mely állott a kaszinóból, a patikából, a szolgabirói hivatalból és a sorházból (mert ná­lunk ezeken a helyeken zajlik a közélet), éveken keresztül elmulatott rajta, s ha mi a hivatalos kötelességeinket olyan komolyan csináltuk volna, mint a bolondságainkat, valamennyien sokkal előbbre volnánk, mint igy. n Egy este az ország évi tea- és rizsterme­léséről beszéltünk. Gáspár nevetett rajtunk. — Ugyan, de tudatlanok vagytok, hisz az csak tropikus vidéken terem. _— Hisz éppen igy akarják Magyarországot tropikussá átalakítani, hiszen tudod, ha tanul­tál valamit,­­ hogy a növényzet lassan kint át­alakítja a klímát. Ha így halad a tea- és rizs­­termelés, húsz év múlva nem lesz hó és nem kell fűteni az országban. — Aztán jó üzlet az ? — kérdé Gáspár, mert akkor már hitt. —­dó-e? Kitűnő! Különösen a tea. Jobbi­kovics Rezső dr. vágujhelyi ügyvéd, a tót nemzetiségi párt volt vágujhelyi jelöltje hozzánk írt levelében ki­jelenti, hogy Széll Kálmán miniszterelnököt rosszul informálták azok, a­kik azt mondták neki, hogy ő néppárti, vagy hogy a néppárt őt segítette volna. Ő tót nemzetiségi jelölt volt, de a magyar haza egységé­hez, a magyar hazához és magyar nemzethez tántorít­m­int a dohány, meg a szőlő. Egy hold száz­százötven forintot hoz tisztán. Mit gondolsz: a teát kilencvenöt napig hozzák Szibérián ke­resztül, teveháton. Jó drága szállítás. Már most az itthon termelt teával megtakarítjuk az egész szállítást, s az mind a te zsebedben marad. — Nagyszerű, de hát akkor miért nem termelik itt a mi vidékünkön ? — Mert a magyar ember tonnába . . . rosszul mondtam, búzába esett féreg, csak azt tartja igazi gazdaembernek, a­ki búzát termel. Merész újítók kellenének ide, a­kik új irányt szabnának a termelésnek. Gáspár egy darabig szétnézett, aztán bá­tortalanul szólt: — Hátha én megpróbálnám ? — Úgy fogadnánk, mint egy Messiást. Áldást hoznál az egész vidékre, mert jövőre már mások is követnek példádat. — Nohát megcsinálom, ha először sze­reztek egy dobozzal a magyar teából, hogy meg­kóstolhassam, másodszor, ha szereztek teamagot. Persze mind a kettőt megígértem neki. Egy doboz kitűnő angol teáról levakartam az angol vignétát és helyébe cédulákat ragasztot­tam, ilyen nyomtatott föliratokkal: Csekonics Endre gróf termése, Zsombolya. Aztán pár zsák herbatea-magot küldtem ki neki a birtokára, mely városunktól egy órányira feküdt. A pati­kusunk, Bodnár, éppen nála volt, ő aztán rá­beszélte, hogy tekintettel a kínálkozó óriási ha­szonra, minél nagyobb területet vessen be. A boldogtalan bevetett a magyar hat hold régi dohányföldet. Persze a herbatea dúsan burjánzott, akár csak a keserű lapo­s Gáspár barátunk boldogan számítgatta a dús nyereséget. Még az aratás előtt leszedett néhány le­velet, megszán­totta, s beküldte nekem a vá­nét. Washingtonból jelentik. Az újságok részletes tudósítást közölnek Hengelmüller báró osztrák-ma­gyar követnek Roosevelt elnöknél való fogadásáról. Az elnök Hengelmüllert a Fehérház kéktermében fo­gadta. A követ átadta az elnöknek Ferenc József­ király üzenetét és szerencsekivonatát és az Egyesült­ Államokkal való baráti jó viszonyon való megelége­dését fejezte ki. Az elnök nagyon barátságosan és előzékenyen válaszolt a követ szavaira s ezzel meg­cáfolta azt a híresztelést, hogy az Egyesült­ Államok és Ausztria-Magyarország között feszültebb lett a viszony. Ez a híresztelés onnan eredt, hogy az osztrák képviselőház elmulasztotta Mac Kinley halálán való gyászát kifejezni s ezt Goluhovszki külügyminiszter­nek tulajdonították. Washingtonban azonban, a­hol a dolgok igazi állásáról értesülve voltak, ez a híresz­telés visszatetszést keltett. Hengelmüller látogatásá­ról az összes hivatalos körök nagy megelégedéssel vet­tek tudomást. A képviselőház bizottságaiból. A képviselő­h­áz pénzügyi bizottsága december 4-én és 5-én ülést tart, mindkét esetben délután öt órakor. A 4-diki ülés tárgya a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslat, az 5-diki, tárgya az 1902. évi állami költségvetés. — A képvi­rosba, hogy kóstoljam meg. Megtettem. A leg­közönségesebb herbatea volt, a­minőt csak va­laha öreg parasztasszonyok faluvégén szedett fű­ből forráztak ki. Befogattam és kimentem hozzá.­­— Nos, nos, mi az eredmény? — kiáltott rám már messziről. Sötét arccal vonszoltam a szobájába! — Barátom, baj van. — Micsoda? — A te teád nikotintartalma. — Hát aztán? Ez talán rosszabbá teszi? — Nem éppen. — Hát? — Csakhogy ez részedről dohányjövedéki kihágást képez. Törvényeink értelmében csak a dohánynak szabad nikotintartalommal bírnia. Gáspár elsápadt. — Ez bizony baj. Azt is tudom, hogy tör­tént. Dohányföldbe vetettem a teamagot. Adj tanácsot, mit tegyek. — Ezt mint szolgabiró nem tehetem. Az is sok, hogy figyelmeztettelek. Alert holnap újra kijövök az Írnokkal s a járási orvossal, fölvenni a jegyzőkönyvet, s fölterjeszteni a me­gyéhez. Szervusz. Másnap persze két kocsin vagy nyolcan kijöttünk.Már a birtokhoz közeledve, hatalmas füstfelhőket láttunk az ég felé szállni. Gáspár komor arccal az udvaron várt. Leszálltam­, utá­nam az írnokom, egy óriási könyvvel. Alig fo­gadta a köszönésünket. — Ha úgy tetszik, Gazsikéra, megejthetjük a hivatalos eljárást. •— Már nem szükséges, — felelt röviden. — Akiért? — Az egész teatermést lekaszáltattam­ BUDAPESTI HÍRLAP. (331. sz.) 1901. december 1. miniszterelnök Budapestről eltávozott volna. Széll Kálmán miniszterelnöknek tehát semmi oka sem volt, hogy mostani bécsi tartózkodása alkalmával magánkihallgatásra jelentkezzék és azért a közös miniszteri értekezlet után, a­mely különben csak rövid tartalmú volt, visszatért Rátótra. Széll Kálmán miniszterelnök hétfőn visszaérkezik Budapestre. Összeütközés. A kormány által a közigaz­gatási bíróság egyik ítélőbírájának még a múlt évben utalványozott évi kétezer koronányi személyi pótlék egy kis összeütközést idézett elő a belügyminiszté­rium vezetésével megbízott miniszterelnök és az állami számvevőszék között. Az állami számvevőszék ugyanis észrevételt tett az említett személyes pótlék utalvá­nyozása ellen, mert, úgymond, a közigazgatási bíró­ság ítélőbirái részére az állami költségvetésben nem volt személyes pótlék engedélyezve , mert a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. törvénycikkely értelmében a biró nem részesíthető a törvényben meg­határozott illetékeken és díjakon kívül egyéb java­dalmazásban. A miniszterelnök ez észrevételekre az állami számvevőszékhez m. évi 656 m. elnöki szám alatt adott válaszában a kérdés érdemére nézve azt a véleményét fejezte ki, hogy a szóban forgó személyi pótlék engedélyezése nem ütközik az idézett 1869 : IV. törvénycikkely rendelkezéseibe, mert ez a törvény csak azt tiltja, hogy a biró v­agánosától ne fogadhasson el „nyugpénzt“, avagy bárminemű adományt vagy javadalmazást; magát a költségvetéssel szemben mu­tatkozó eltérést pedig azzal okolta meg a miniszter­­elnök válasza, hogy az évi kétezer koronányi személyi pótlék az illető ítélőbírónak, hosszú közszolgálata s korábbi államtitkári állása méltatásaként, mindaddig engedélyeztetett, a­m­íg elő nem lép az ötödik fizetési osztály első fokozatába. Az állami számvevőszék a miniszterelnök válaszát, a­nélkül, hogy ezúttal a kér­dést elvi részében eldöntöttnek tekintené, abból a szempontból tudomásul vette, mert a kérdéses sze­mélyi pótlékról időközben az állami költségvetés útján gondoskodás történt s ily módon, valamint a múlt évi állami zárószámadások megokolásában is a pót­léknak engedélyezése a törvény­hozás tudomására hozatott. Tót nemzetiségi jelölt nyilatkozata. Mar­hatatlanul ragaszkodik. A nevelés, közoktatás, igaz­ságszolgáltatás és közigazgatás terén való követelései az 1868. évi 44. törvénycikken alapulnak. Visszauta­sítja azt a vádat, mintha ő hazafiatlan nyilatkozatot tett volna és valótlan, hogy tót hivatalos nyelvet, vagy kizárólag tót adókönyvecskéket követelt volna. A vatikáni új nagykövet, Bécsből jelentik félhivatalosan. Megerősítik azt a hírt, hogy Szécsen Miklós gróf külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykö­vetté nevezték ki. Szécsen Miklós gróf 1881-ben lépett a diplomácia szolgálatába. Konstantinápolyban, Ró­mában, Párisban, Pétervárott, Bukarestben és Drez­dában, majd ismét Rómában működött, hat év óta pedig a külügyminisztériumban van. Helyébe első osztályfőnökké Lützow második osztályfőnököt, ennek helyébe pedig Mérey Kajetác követségi tanácsost ne­vezték ki. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este 6 órakor népes értekezletet tar­tott, melyen a gyöngélkedő Kossuth Ferenc helyett Barabás Béla elnökölt. Az értekezlet kimondotta, hogy az indemnitást ezúttal is bizalmi kérdésnek tekinti, ennélfogva megtagadja. A párt álláspontjának a kép­­viselőházban való kifejtésével Komjáthy Bélát bízták meg. Egyúttal kimondotta az értekezlet, hogy ez alka­lommal nagyobb vitát nem óhajt. Az osztrák-magyar követ Roosevelt elnök­

Next