Budapesti Hírlap, 1901. december (21. évfolyam, 331-360. szám)
1901-12-01 / 331. szám
1901. december 1. , BUDAPESTI HÍRLAP. (331. sz.) felőház V. birálóbizottsága Münnich Aurél elnöklésével ma ülést tartott, melyen Steiner Ferenc és Heincz József képviselők mandátumait igazolták. Albánia függetlenitése. Belgrádból jelentik nekünk. A Szrpszka Zasztavának egy Skodrából (albániai városból) kapott távirati jelentése szerint Huszéin bég arnauta vezérember 2000 albán felkelővel Skodra várost körülsáncolta és elfoglalta Albániát függetlennek fogják kikiáltani. Az arnauták mindenünnen Huszein bégnek segítségére sietnek. — Prizrendből pedig azt táviratozzák, hogy Prizrend és Skodra közt az út el van zárva. Semzi basa még nem tért vissza. A Lyumából és ilalesziból való arnauták a törököket támadják meg. A gyomai választást Békés Csabáról táviratozzák. A központi választmány a gyomai képviselőválasztást december 9-ére tűzte ki. Győry Elek ellenjelöltje Szendrey Gerzson. A szocialisták Várkonyit léptetik föl. A horvát-szlavén országgyűlés, Zágrábból táviratozzák. Az országgyűlés mai ülését tíz és fél órakor nyitotta meg a korelnök. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a ház áttért az elnökválasztásra. Az ellenzék elhagyta a termet. Elnökké nyolcvan szavazattal egyhangúlag Gyorgyevics Vázét, alelnökké Francisci Henriket és Speree Ferencet választották meg. Jegyzők lettek: Denies, Gavranics, Strizics, Szekulics és Sobat, háznagy Kuzmanovics. A választás után Kussevics korelnök fölhívta az új tisztviselőket, hogy foglalják el helyüket. Gyorgyevics elnök élénk zsió kiáltások közt elfoglalja az elnöki széket és beszédet mond, melyben a maga és tisztviselőtársai nevében köszönetet mond az újra való megválasztásban nyilvánuló bizalomért, mely ismét erre a tekintélylyel és tisztelettel járó hivatalra emeli őt. De ezzel a tiszttel kötelességek is vannak egybekötve, melyeknek gyakorlása nagy felelősséggel jár, mert azok által nem szabad sérelmet szenvedni a népképviselet jogainak. A szólásszabadságot meg kell óvni, de ennek nem szabad a ház méltóságát és az illendőséget sérteni. Ha az elnökségnek van is eszköze arra, hogy illetlenségekkel szembeszálljon, az engedetlen föllépést az elnökkel szemben és a makacs renitenciát megbüntesse (Nyugtalanság a baloldalon. Harambasics dr.: Ne fenyegessen!), reméli, hogy nem jut abba a helyzetbe, hogy ezeket az eszközöket alkalmazza. Ez a képviselők kezében van. Aki másokat nem tisztel, annak nincs joga ahhoz, hogy a maga részére másoktól tiszteletet követeljen és a haza szeretetének nagyobbnak kell lenni, mint a politikai ellenfél gyűlöletének. (Elénk tetszés.) Aki ehhez ragaszkodik, mindig a tárgynál marad és igazolni fogja a nemzet bizalmát, mely őt megválasztotta .Legyen áldás tevékenységünkön a haza javára. (Elénk tetszés.) Az elnök megalakulnak jelenti ki a házat és megállapítja, hogy az interpellációk szerdán és szombaton terjeszthetők elő. Indítványozza, hogy a királyi reskriptumra felirattal válaszoljanak, amit elfogadnak. Az ülés háromnegyed tizenkét órakor végződött. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz, tegnap óta, boglyákba rakattam, s ott ég a kert végibe. — Szamárul tetted, Gazsikém. '— Miért? — Mert nikotintartalom lévén, dohány helyett eladhattad volna. Gazsinak leesett az álla, de már nem segíthetett. Az is jó eset volt, mikor a doktorunkat agyonlőtte. A doktor ugyanis nátha ellen olyan orvosságot irt neki, amitől két napig prüsszögött, mire ő az orvost egy négylábú állathoz hasonlította, melynek szarva van. Az orvos azonnal provokáltatta és Gazsi hozzám jött tanácsért, hogy mit csináljon. — Barátom, a dolog súlyos. Alert ha a doktor nem marha, súlyos sértést követtél el. Ha pedig marha, akkor hivatalos titkot árultál el, melynek megőrzését pedig az orvos esküvel fogadta meg. Itt verekedni kell. — Nem kérhetnék bocsánatot?— Úri emberek nem szoktak egymástól bocsánatot, kérni.— Nem lehetne valakit helyettesítésre fölkérni ? •— Ezt már inkább. De kit gondolsz? — Talán valamelyik írnokod volna szíves?— Rém lehet. Az egyik öreg szüleit tartja el, a másik katona, s ha agyonlőnék, neked kellene ilgette szolgálni. Ha nem tudod mit? — Akt ? — Eredj a plébános úr káplánjához, az regemenepáter, vagyis katona. Vasárnap mindig katonasipkában megy a templomba. •— Kitűnő gondolat. Azonnal a káplánhoz sietett. Társaságunk olyan jól volt dresszirozva, hogy mindenki Politikai hullámok. Budapest, nov. 30. (Sajáttudósítónktól.) Fegyverzörejben hallgat a múzsa. Ez a régi római példaszó nem mindig talál. Az emberiség nagy nemzeti erőfeszítései közt a múzsa voltaképp soha sem hallgatott. A minden nagy nemzeti erupciónak megvolt a maga dalosa: a hadizaj közt csattogott a fülemile s a nemzeti hősök cselekedeteiről énekek zendültek kobzosok ajkán. Csak a császárok, királyok és zsarnokok magánérdekeiért, magánboszuráért vívott háborúságokban nymultak el a hősi dalok. Azokban a háborúkban, a melyeket vas és acél nélkül vívnak, de melyek szintén milliók szivében markolásznak, tehát a politika csatáiban nincs hangja a költőnek, ha bennök nem emberi vagy nemzeti vágyak ütköznek, hanem pusztán a koronás fők érdekei, ellenben a nagy nemzeti államférfiak küzdelmébe mindig belemuzsikál a költészet s a küzdelem jelszavait dalok szárnyán viszi a magasba és a szivek mélységeibe. Ha tovább megyünk, körülbelül elmondhatjuk: nemzeti államférfiak, akik fajtájuk szívét hordják a lelkükben, csak azok, akiknek politikájukban, nyilatkozataikban megvan a költészet szárnyalása, akik épp oly nagy költők és írók lehetnének, mint amekkora politikusok, ha más körülmények közé jutottak volna. Az igazság fanatikus szeretete, a lélek szárnyalása, az agy alkotó ereje, a munkakészség türelmetlensége nélkül nincs valódi nagy férfi semmiféle pozícióban, de nincs a nemzeti érzés lobogó és kiolthatatlan tüze nélkül sem. Úgy látjuk, hogy a valódi nagy politikusokat egytől-egyig mind megihlette a múzsa s beszédeik, ha kicsinyek is, nem kisebbek, mint a nagy tetteik. Mindannyiban van valamely csodás tökéletesség és bájos keménység s mindannyinak úgy valami maga alkotása, különböző minden más alkotástól. A nagy államférfiak a maguk tetteihez az ihletett kifejezést rendszerint megtalálják s a bátorságnak oly elragadó erejével mondják el, a minő csak nagy költőktől és nagy művészektől telik ki. Alig ismerünk nagy nemzeti politikust, akit lelkének belső azonnal folytatni tudta a tréfát, anélkül, hogy összebeszéltünk volna. A káplán azonnal költséget kért, hogy a püspöknek és a hadtestparancsnokságnak dispenzációért táviratozzon. A pénzen az este nagy murit csaptunk a kaszinóban. Másnap persze szomorúan jelentettük Gazsinak, hogy se a püspök, se a tábornok nem adta meg a dispenzációt és igy neki kell megverekedni. Hideg őszi reggel kivittük őket a határba, s Gazsit ingre vetkőztettük, mondván, hogy a sértő félnek igy kell kiállania. Amiközben ő ott didergett, én összes barátai nevében búcsúbeszédet intéztem hozzá, fölkérvén őt, hogy korán elhunyt anyósomnak adja át üzenetemet. •— Csak bizd a doktorra, — felelt mérgesen. A doktor lőtt, nem talált. Gáspár lőtt, s a doktor úgy zuhant le, mint egy darab fa. Gáspár csak úgy ingujjba a kocsik közé rohant, fölpattant a magáéra s a városba, a sógorához menekült. Fölösleges megjegyeznem, hogy a pisztolyokban nem volt golyó, s mi vígan kocogtunk Gazsi után a városba. Amint a sógor házához közeledtünk (tudtuk, hogy máshová nem mehetett) a doktor végigfeküdt a kocsin. A ház előtt megálltunk, négy ember levette a doktort és vállon vitte be. A boldogtalan Gáspár a hátsó kapun át elmenekült a szőlők közé. Három nap múlva tudtuk csak előcsalni, azzal, hogy a doktor kigyógyult súlyos sebéből. Az a különös a dologban, hogy nz asszonyoknak nem hitt semmit. Kém is házasodott meg, s így az élet legnagyobb boldogságában és legnagyobb boldogtalanságában sohase volt része, szüksége, nagy politikai csaták után, az íróasztalhoz ne vitt volna, vagy a ki üdülését nem a költészet és művészet berkeiben kereste és találta volna föl. A legtöbb nagy politikus, ha valójában nemzeti volt, a maga emlékét tettein kívül írói termékben is átbocsájtotta az utókra. Csak most, a napokban került nyilvánosságra Bismarck emlékeinek közzététele. Akár egy kis könyvtár a Bismarck-irodalom, mind az ő kiáltóan német egyéniségének és német szellemének kisugárzása. Magyar államférfi, aki, mint a hatalom ura, a memoár-irodalom terén jeleskedett volna, kevés van. A legelső köztük Kossuth Lajos, vérbeli író. Az utolsó talán Lónyay Alenyhért gróf, akinek emlékiratai nélkül a kiegyezés válságos történetét nem igen tudnék, mert az akták, a miket az udvari és a miniszteri levéltárakban őriznek, fukarok a szókban, óvatosak a követelések formulázásában s kényesek az igazság felöltöztetésében. Az a jelentős cselekedet például, a melylyel Andrássy gróf a Hohenwarth politikáját megbuktatta, az aktákban úgy tűnik föl, mint egy közönséges közös miniszteri tanácskozás, amelyben Andrássy ötven sornyi beszéde után az uralkodó kijelentette, hogy a közös tanácskozást befejezettnek jelenti ki. Arról a küzdelemről, amelynek vége az az eredmény lett, hogy e tanácskozás után Hohemwarth gróf bukott emberként távozott a burgból, csak halavány és szerfölött hézagos képet nyújtanak az akták. Amennyi minden történt pedig Lónyay óta! A Magyarország sorsa nem a kerületekben, nem a közérzésben, nem a parlamentben dőlt el, hanem a kulisszák mögött, a magyar és osztrák miniszterek hadakozásai s katonai és egyéb udvari körök cselszövései által. És erről, akik e dolgokat ismerték, a történetíró nemes ihletével, az igazság szenvedelmes szolgálatával nem írtak emlékeket, sőt, úgy tudjuk, följegyzéseket sem, amiből azt a következtetést kell levonnunk, hogy valójában nem voltak sem nagyszabású, sem nemzeti államférfiak s nem nagy nemzeti törekvések politikáját szolgálták, különben a múzsa megszólalt volna az ajkukon s fölzendült volna a dal róluk és cselekedeteikről s mesék virágoztak volna ki a néplélekből. A múlt nagy válság kulissza-történetéből a héten élőszóval egy lapocska látott napvilágot s ime, a kicsinyhitüek már eltelnek borzalommal s kiáltanak: • Szentséges, örök etikett, mi lesz veled, ha a magyar történet lapjai egy adatkával gazdagodnak !* A fölirati vita, ime, elvégződött, anélkül, hogy a tisztelt képviselő urak lelkében megrezdült volna az ősi katonai erényeink emlékezete és a honvédelmi kérdésről a maga nagyságában szó esett volna. Olyan ez, mintha immár minden érzékünket a daliás élet iránt elvesztettük volna, mintha a magyar politikai tudományból a hadipolitika kiveszett volna. A honvédelem ügye azonban nem állhat meg, s amikor még el sem végződött a fölirati vita, Fejérváry báró már Bécsbe utazott, s nekünk értesülésünk van két dologról. Egyik ez: A honvédminiszter nem csupán azért utazott Bécsbe, hogy a jövő évi újoncjutalékról és a véderőtörvény 14. §-a hatályának provizórikus meghosszabbításáról készített törvényjavaslatok iránt előterjesztést tegyen, hogy továbbá a közös hadügyminisztériumtól mindazokat a jelentéseket átvegye a magyar országgyűlés számára, amelyek elkészítésére kötelezve van, hanem fölutazott a katonai büntetőtörvényi reformja dolgában is, amelylyel a magyar politikának ebben az országgyűlési ciklusban al- 3