Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-01 / 59. szám
1902. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) iskolai ügyeknél az autonómia hatáskörét tágító javaslatokat tegyen. A püspöki kar ezt az elvállalt kötelezettséget derék módon oldotta meg s győzedelemhez is juttatta. Fehér Ipoly főapát és Szmrecsányi Pál püspökök voltak e javaslatok ,védelmezői és tisztüket mérséklettel, konciliáns módon vitték. A püspöki kar, mely a kongresszus első szakában szótlan némasággal ült helyén, féltvén tekintélyét, leszállóit a fellegekből s a kongreszszus utolsó napjaiban mint gyakorlott vitázók csatáztak. Az autonómia világi tagjai pedig, kik az első napokban, e tartózkodás láttára, villámlottak és mennydörögtek, az egyenlő jogok alapjára álló főpapság előtt mély tisztelettel hajoltak meg. S talán a hetvenes évekbeli nagy tudományű püspöki kar is kiengesztelve nézett alá az egekből, hogy az ők eljárása, a vitákban való részvételük mégsem volt bölcseség nélkül való. A kongresszusnak szelíd megegyezésben nyilatkozó befejezése méltó rá, hogy históriájának megírója jeligéül azt válaszsza: borúra derű. S a katolikus önkormányzat ügye, amely 1848-ban, 1870-ben és napjainkban is oly élénk reménységek és ismét vigasztalan kishitűség érzéseit keltette föl, méltán írhatja zászlajára Páris városa jelszavát: fluctuat sed non mergitur. Hánykódik a kis csónak a hullámokon, de nem merül el. He is merüljön el. Kevesebb az eredmény, mint amennyit Ugrón Gábor és Zichy Nándor lelkes csapata és a papság egy tiszteletreméltó tudományú része akart, de elég arra, hogy a katolikusság nélkülözhetetlen szükségei enyhíttessenek, hogy a katolikus alapok kezelésébe az érdekelt katolikusságnak beleszólása legyen, azt ellenőrizze , hogy a katolikus iskolákat az önkormányzat, saját vallásos céljai szerint is, vezesse és fejleszsze, a magyar hazafias kultúra hű szolgálatára. Ami hiányzik az írott szabályok biztosította jogokból, azt pótolja ki a katolikus férfiak buzgósága, lelkesedése. Egy nagy tábora az eddig igénybe nem vett önkéntes harcosoknak fog így a magyar állam nemzeti céljai munkálására csatasorba állani. S van-e oly vak és esztelen, aki azt meri mondani, hogy ennek a szegény országnak, ennek az oly sok oldalról megtámadott magyar kultúrának erre a hatalmas értelmi tőkére szüksége nincs? A katolikus autonómiából fakadjon továbba a széthúzó magyar társadalomnak egy erős összekötő kapcsa, a nép sorsának megbízható támasztéka. Holnap folytatják a vitát. Úgy tudjuk, a nyugdíjak s a delegáció tételénél erősebb vita lesz. A mai ülés alatt a nemzetközi cukorkongresszus dolgában távirat érkezett a kormányelnökhöz és a szünet alatt a kormány tagjai tárgyalásra gyűltek a miniszteri szobába. A folyosón úgy beszéltek, hogy Toepko államtitkár távirata kellemetlen hatást idézett elő. A miniszteri tanácskozáson a választ Toepke részére megállapították. Még egy másik hír is szállingózott a folyosón. Az, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter távozni készül, s hogy erről már értesítette is a kormányelnököt. Ezért a hírért mi nem állunk jót, de fölemlítettük, mert mindegyre többen és többen beszélnek róla. Hegedűs utódját Horánszky Nándorban keresik, aki már Szepsiben elmondott beszámoló- és programbeszédjében bőségesen foglalkozott kereskedelmi politikánk és kormányzatunk kérdéseivel. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. A kisebb tárcák tárgyalásával foglalkozott ma a képviselőház. Letárgyalták az udvartartás és a kabinetiroda, valamint az új országház építésének költségtételét. A vitát az udvartartás tételénél Nessi Pál vezette be s Rátkay László folytatta. Ez utóbbi heves és éles volt, sőt kiméletlen is a királyi házzal. Széli kormányelnök védte a tételt s verte vissza a támadást. Több kérdésre fölvilágosítással szolgált. A kabinetiroda költségeinél ismét Nessi Pál adta elő a szélsőbal kifogásait, amelyekre Széli válaszolt. Az új országház tételénél Bartha Miklós, a Háznak ez a ritkán szóló tagja mondott maró szatírát az új országházról, annak berendezéséről, célszerűtlen voltáról és festményeiről. A szatíra csípős volt, mint a tonna, vidám mint a muzsika, találó, mint a jó karrikatúra, az egész Ház mulatott rajta, sok igazsága megmozgatta a képviselőket és szemmel látható hatást keltett. Az egész Ház átengedte magát annak az esztétikai gyönyörűségnek, amely ebből az előkelően előadott beszédből kiáradt. Mindenesetre kár, hogy Bartha gyakrabban nem szólal föl. Utána Rakovszky István szólalt föl s természetesen tüstént megragadta a politikai momentumot, amely szinte kínálta magát az ellenzéki támadásra. Széll kormányelnök csöndesen és tárgyilagosan válaszolt Barthának. Sokban igazat is adott neki, s készségét jelentette ki az iránt, hogy ami javítható, annak javítására intézkedni fog. A képviselőház illése: Elnök: Apponyi Albert gróf. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát az országgyűlés által elfogadott és most szentesített törvényjavaslatokról. Simó Lajos előadó bejelenti, hogy a IX. biráló bizottság végleg igazolta Rakovszky István csornai és Bruckner Vilmos nagyszebeni mandátumát. Forgách Antal gróf bemutatja a kérvényi bizottság jelentését a kérvények második sorjegyzékéről. Az elnök indítványozza, hogy a Ház a kérvényeket holnaphoz egy hétre tárgyalja. (Helyeslés.) Napirenden van a kisebb tárcák költségvetése. A királyi udvartartás. Nessi Pál fölvilágosítást kér az előadótól arra, hogy mi a rendeltetése az udvartartás költségeire fölvett összegnek? Magyar udvartartás nincsen, a budai királyi várban csak egy titkár, egy fogalmazó és néhány szolga lézeng. Van ugyan magyar udvarnagyi hivatal is, de ennek a jogkörét és közjogi állását senki sem ismeri. Olyan férfiak legyenek a király környezetében, akik nemzetünk vágyait és aspirációit ismerik. Nincs törvény, amely akadálya volna a külön, önálló magyar királyi udvartartásnak. A mai udvartartás még csak nem is közös, hanem csakis osztrák. S az uralkodó bárhol jelenik is meg, mindig csak a császári himnuszszal fogadják. Bubik Béla: Azt fújták akkor is, mikor a vértanúinkat kivégezték! Nessi Pál: Valóságos lazítás Magyarországon ez a nóta. A királyi család tagjai sem ismernek, sőt kerülnek bennünket. József kivételével egy királyi hercegnek sincs Magyarországon palotája. Kérdi a miniszterelnököt, hogy miből építik a budai várpalotát? A királyi család tagjainak a pereiben a főudvarnagyi hivatal ítélkezik, állítólag egy 1864-diki császári rendelet alapján. Miért nem teszik közzé ezt a rendeletet? Nem szavazza meg az udvartartás költségeit. (Éljenzés balról.) Rátkay László szerint a nemzet a költségvetésnek az udvartartásra vonatkozó részével szemben túlságos lovagiasságot és elnézést tanúsított. A királyi hatalom túlságosra nőtt már Magyarországon, s a kormány vele szemben mit sem mer ten, mert akkor elsöpri őt a túlságos hatalom, mint valami pelyhet. Úgy bánik velünk a király, mintha csak meghódított tartománya volna ez az ország. A nemzet akarata semmiben, sehol sem érvényesülhet. Mikor az országgyűlést megnyitják a budai várban, az udvaron a Gotterhaltot játszszák. A trónörökösnek küldeni kellene egy diszkótést közjogot; eddigi szereplése után azt kell hinnünk, hogy a jövő sok keserűséget hoz majd nekünk, de a királyi családnak is. Kérdi, mire való a kabinetiroda? Ha a királyhoz halálos ítélet alkalmával kegyelemért folyamodnak, azt se tudják, hová címezzék a táviratot és senki sem tudja, melyik lakás kezén vész el a távirat. Hol marad az egyenlőség, mikor a király nemességet osztogat? A titkos tanácsosok esküjét nem terjesztik az országgyűlés elé, mert alkotmányellenes dolgok vannak benne. Föllelállás a baloldalon: A kétfejű sas etetésére esküsznek! (Derültség.) Rátkay László: Mindennek van határa, a mi férfias tűrésünknek is. Nem szavazza meg az udvartartás költségeit. (Éljenzés balról.) Széll Kálmán miniszterelnök elismeri, hogy magyar udvartartás nincsen. Nagyon nehéz ebben a kérdésben határozott álláspontot elfoglalni, mert az udvari viszonyokat össze kell egyeztetni a törvényeinkkel. Akárhol van is őfelsége, mindenütt egyszersmind magyar király is, még Bécsben is kifejezésre jut a magyar királyi méltóság. Természetes követelésnek tartja azt is, hogy mikor az udvar Budapesten van, akkor az udvartartásban is jobban kell érvényesülnie a magyar állam karakterének. Már történt is nem egy dolog, mely a múlthoz képpest új helyzetet teremtett, s igy kidomborodott az udvartartásnak királyi természete. A királyt minden közjogi aktusnál csak magyar méltóságok veszik körül, ami azelőtt nem igy volt. A budai várpalota egész berendezése is magyar típusú. Mi is nagyon óhajtja, hogy az országnak minél többször legyen szerencséje a királyi család tagjaihoz, s e kívánság teljesedését valószínűnek is tartja, mert most már lesz hely a királyi hercegeknek, akik eddig a szállókban nem igen kaptak alkalmas lakást. Maga a király pár év óta sokkal többet tartózkodik körünkben, mint régente. A budai királyi várpalotát az udvartartás költségeiből építik olyanformán, hogy az állam az építkezés befejezésére a pénztári készletekből kamatozó előleget adott, amelyeket az udvartartás költségeiből harmincöt év alatt levonunk. A zárószámadásokban el van számolva ez a kiadás. A főudvarnagyi hivatal bírói hatásköre régi, kvitikus szokáson és gyakorlaton alapul; ez a kérdés még nincs szabályozva, de annak idején esetleg törvényhozási szabályozás tárgya lehet. Rátkay, mikor a királyi hatalom túltengéséről beszélt, rémképet látott. Mindig azt tapasztalta, hogy a király mélységes alkotmányos érzülete előtt mindenkinek meg kell hajolnia. Rátkay szóba hozta a kitüntetéseket; ezekre a szóló sem ad semmit, de tagadhatatlan, hogy sok ember vágyakozik rájuk, s mivel ezt a gusztust nem lehet megváltoztatni, alkalmazkodni kell hozzá. A rendjel-kórságot nem lehet kiküszöbölni, de már nem osztogatják a kitüntetést oly sűrűn, mint régente. A Gotterhalte sem oly veszedelmes dolog, mint gondolják, gyakorlat és szokás, hogy ezt játszszák a katonák a királyi család tagjainak; ezen nem kell mindjárt megsértődni; ne keressünk mindig ellentéteket. A titkos tanácsosok esküje latin szövegű, s nincs benne semmi, amit a legalkotmányosabb érzületű ember is el ne mondhatna. Kéri a tétel elfogadását. ^ _ _ Nessi Pál félremagyarázott szavait igazítja helyre, ő csak azt kívánja, hogy a király környezetében magyarellenes befolyás ne érvényesülhessen. Kammerer Ernő előadó mentegeti mnagát, hogy miért nem indokolta az udvartartás tételét. Csak újításokat szokás megokolni. "Vérmes reményei vannak az udvartartásról, de fél hogy az ellenzék nem elég tapintatos modora megakadályozhatja e remények teljesedését. A tételt nagy többséggel megszavazzák. Az elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után a kabinetiroda tételénél . . . Nessi Pál kérdi, hogy a kabinetiroda emberei szolgák-e, vagy tisztviselők? Ha szolgák, akkor fizetésüket az udvartartás költségeiből kell fedezni, ha pedig tisztviselők, akkor minősítésük, fizetési és szolgálati viszonyaik egyeznek-e a magyar törvényekkel? S miért nem tartozik a kabinetiroda a király személye körüli miniszter fennhatósága alá ? Gáli Sándor: Nem tudnak ott magyar Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis tudnak! A kabinetiroda egyik osztályfője, König Károly tősgyökeres magyar ember, magyar minisztériumban is szolgált; örülhetünk neki, hogy ott van a kabinetirodában. A titkárok és fogalmazók között is van három-négy magyar. A magyar embert magyarul fogadja ott még az ajtónálló is. A kabinetiroda titkári tennivalókat végez. Ő felségének kell személyzet az irodai munkák elvégzésére. Kéri a tétel elfogadását. A tételt megszavazzák, úgyszintén a képviselőház költségeit is, vita nélkül. Az új országháza. Bartha Miklós: Az állandó országház a hivatalos kimutatás szerint eddig 32 millió koronába került és kilátásba helyezik, hogy még legalább három millióval többe fog kerülni. Hiába mondta 1884-ben Apponyi Albert gróf, hogy nem hét millió forintba, hanem legalább tizennégy milió forintba fog kerülni az épület, az akkori miniszterelnök olcsó élcelődéssel azt felelte, hogyha Apponyi jobban tudja, mint az építészek, hát építse ő az országházát. Most itt a 34 millió korona. Nem akar kitérni azokra a durva hibákra, melyeket stílus és célszerűség szempontjából elkövettek, mert azon segíteni úgy sem lehet. Oly épületről van szó, melyet ez a szegény, válsággal küzdő nemzet 34 millió koronával épít föl oly területen, ahol kedvéért új városrész alakult és úgy épült, hogy sem a frontja, sem a hátulsó része, sem az oldala nem látható. Hajóra, ladikra kell ülni és a Duna közepén horgonyt vetni, hogy látni lehessen az épület díszét, elejét, frontját. Annak idején megtapsolták azt a frázist, hogy az épület faszádjai, tornyai és oszlopai a Duna tükrében középkorba visszanyúló alkotmányunkat tükröztetik, — hát ott van a Duna partján, parallel a Dunával és ott áll olyan téren, mely sem kör, sem négyszög, sem ötszög, sem hatszögű, zagyva geometriai figurák összehalmozódása. A földmívelési minisztérium ostobán épített kaszárnyája ferde vonalban áll vele szemben, illetőleg szemben sincs vele, a sarkával esik az országház közepére; a sokkal szebb igazságügyi palotát aztán megint a szimmetria teljes hiányával építették oda. És, noha egyetlen utca vonalában sincs az országháza és a térrel bőven rendelkezhettek, három nyílt, egyenes utca vezetett arra a térre, ahol az új országház van, mégis eldugták. Pedig gyönyörű kép lett volna, ha például a Yácintról látni lehetett volna az országháza valamely frontját. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pedig ezek az utcák is mind újak. És mikor bemegy az ember és a tanácsterembe akar jutni, akkor azt tapasztalja, hogy százhárom lépcsőt kell megmászni a képviselő uraiénak, míg a tanácsterembe fölérnek, vagyis egy Andrássy-úti bérháznak nagyságához mérve, három 3