Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)

1902-03-01 / 59. szám

1902. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) iskolai ügyeknél az autonómia hatáskörét tágító javaslatokat tegyen. A püspöki kar ezt az elvál­lalt kötelezettséget derék módon oldotta meg s győzedelemhez is juttatta. Fehér Ipoly főapát és Szmrecsányi Pál püspökök voltak e javaslatok ,védelmezői és tisztüket mérséklettel, konciliáns módon vitték. A püspöki kar, mely a kongresszus első szakában szótlan némasággal ült helyén, féltvén tekintélyét, leszállóit a fellegekből s a kongresz­­szus utolsó napjaiban mint gyakorlott vitázók csatáztak. Az autonómia világi tagjai pedig, kik az első napokban, e tartózkodás láttára, vil­­lámlottak és mennydörögtek, az egyenlő jogok alapjára álló főpapság előtt mély tisztelettel ha­joltak meg. S talán a hetvenes évekbeli nagy tu­dományű­ püspöki kar is kiengesztelve nézett alá az egekből, hogy az ők eljárása, a vitákban való részvételük még­sem volt bölcseség nélkül való. A kongresszusnak szelíd megegyezésben nyi­latkozó befejezése méltó rá, hogy históriájának megíró­ja jeligéül azt válaszsza: borúra derű. S a katolikus önkormányzat ügye, a­mely 1848-ban, 1870-ben és napjainkban is oly élénk reménysé­gek és ismét vigasztalan kishitűség érzéseit kel­tette föl, méltán írhatja zászlajára Páris városa jelszavát: fluctuat sed non mergitur. Hánykódik a kis csónak a hullámokon, de nem merül el. He is merüljön el. Kevesebb az eredmény, mint a­mennyit Ugrón Gábor és Zichy Nándor lelkes csapata és a papság egy tiszteletreméltó tudomá­­nyú része akart, de elég arra, hogy a katolikusság nélkülözhetetlen szükségei enyhíttessenek, hogy a katolikus alapok kezelésébe az érdekelt kato­­likusságnak beleszólása legyen, azt ellenőrizze , hogy a katolikus iskolákat az önkormányzat, saját vallásos céljai szerint is, vezesse és fejlesz­­sze, a magyar hazafias kultúra hű szolgálatára. A­mi hiányzik az írott szabályok biztosította jogokból, azt pótolja ki a katolikus férfiak buzgó­­sága, lelkesedése. Egy nagy tábora az eddig igénybe nem vett önkéntes harcosoknak fog így a magyar állam nemzeti céljai munkálására csatasorba állani. S van-e oly vak és esztelen, a­ki azt meri mondani, hogy ennek a szegény ország­nak, ennek az oly sok oldalról megtámadott ma­gyar kultúrának erre a hatalmas értelmi tőkére szüksége nincs? A katolikus autonómiából fakad­jon továbba­ a széthúzó magyar társadalomnak egy erős összekötő kapcsa, a nép sorsának megbíz­­ható támasztéka. Holnap folytatják a vitát. Úgy tudjuk, a nyugdíjak s a delegáció tételénél erősebb vita lesz. A mai ülés alatt a nemzetközi cukor­kongresszus dolgában távirat érkezett a kormányelnökhöz és a szünet alatt a kormány tagjai tárgyalásra gyűl­tek a miniszteri szobába. A folyosón úgy beszél­tek, hogy Toepko államtitkár távirata kellemet­len hatást idézett elő. A miniszteri tanácskozáson a választ Toepke részére megállapították. Még egy másik hír is szállingózott a folyosón. Az, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter távozni készül, s hogy erről már értesítette is a kormány­elnököt. Ezért a hírért mi nem állunk jót, de fölemlítettük, mert mindegyre többen és többen beszélnek róla. Hegedűs utódját Horánszky Nán­dorban keresik, a­ki már Szepsiben elmondott beszámoló- és programbeszédjében bőségesen fog­lalkozott kereskedelmi politikánk és kormányza­tunk kérdéseivel. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. A kisebb tárcák tárgyalásával foglalkozott ma a képviselőház. Letárgyalták az udvartartás és a kabinetiroda, valamint az új országház épí­tésének költségtételét. A vitát az udvartartás tételénél Nessi Pál vezette be s Rátkay László folytatta. Ez utóbbi heves és éles volt, sőt kimé­­letlen is a királyi házzal. Széli kormányelnök védte a tételt s verte vissza a támadást. Több kérdésre fölvilágosítással szolgált. A kabinet­­iroda költségeinél ismét Nessi Pál adta elő a szél­sőbal kifogásait, a­melyekre Széli válaszolt. Az új országház tételénél Bartha Miklós, a Háznak ez a ritkán szóló tagja mondott maró szatírát az új országházról, annak berendezésé­ről, célszerűtlen voltáról és festményeiről. A sza­tíra csípős volt, mint a tonna, vidám mint a mu­zsika, találó, mint a jó karrikatúra, az egész Ház mulatott rajta, sok igazsága megmozgatta a kép­viselőket és szemmel l­átható hatást keltett. Az egész Ház átengedte magát annak az esztétikai gyönyörűségnek, a­mely ebből az előkelően elő­adott beszédből kiáradt. Mindenesetre kár, hogy Bartha gyakrabban nem szólal föl. Utána Rakovszky István szólalt föl s természetesen tüstént megragadta a politikai momentumot, a­mely szinte kínálta magát az ellenzéki támadásra. Széll kormányelnök csöndesen és tárgyilagosan válaszolt Barthának. Sokban igazat is adott neki, s készségét jelentette ki az iránt, hogy a­mi javít­ható, annak javítására intézkedni fog. A képviselőház illése: Elnök: Apponyi Albert gróf. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát az or­szággyűlés által elfogadott és most szentesített tör­vényjavaslatokról. Simó Lajos előadó bejelenti, hogy a IX. biráló­ bizottság végleg igazolta Rakovszky István csornai és Bruckner Vilmos nagyszebeni man­dátumát. Forgách­ Antal gróf bemutatja a kérvényi bizottság jelentését a kérvények második sorjegyzéké­ről. Az elnök indítványozza, hogy a Ház a kérvé­nyeket holnaphoz egy hétre tárgyalja. (Helyeslés.) Napirenden van a kisebb tárcák költségvetése. A királyi udvartartás. Nessi Pál fölvilágosítást kér az előadótól arra, hogy mi a rendeltetése az udvartartás költsé­geire fölvett összegnek? Magyar udvartartás nincsen, a budai királyi várban csak egy titkár, egy fogalmazó és néhány szolga lézeng. Van ugyan magyar udvar­nagyi hivatal is, de ennek a jogkörét és közjogi állá­sát senki sem ismeri. Olyan férfiak legyenek a király környezetében, a­kik nemzetünk vágyait és aspirációit ismerik. Nincs törvény, a­mely akadálya volna a kü­lön, önálló magyar királyi udvartartásnak. A mai ud­vartartás még csak nem is közös, hanem csakis osz­trák. S az uralkodó bárhol jelenik is meg, mindig csak a császári himnuszszal fogadják. Bubik Béla: Azt fújták akkor is, mikor a vértanúinkat kivégezték! Nessi Pál: Valóságos lazítás Magyarországon ez a nóta. A királyi család tagjai sem ismernek, sőt kerülnek bennünket. József kivételével egy királyi hercegnek sincs Magyarországon palotája. Kérdi a miniszterelnököt, hogy miből építik a budai várpalo­tát? A királyi család tagjainak a pereiben a főudvar­nagyi hivatal ítélkezik, állítólag egy 1864-diki csá­szári rendelet alapján. Miért nem teszik közzé ezt a rendeletet? Nem szavazza meg az udvartartás költsé­geit. (Éljenzés balról.) Rátkay László szerint a nemzet a költségve­tésnek az udvartartásra vonatkozó részével szemben túlságos lovagiasságot és elnézést tanúsított. A ki­rályi hatalom túlságosra nőtt már Magyarországon, s a kormány vele szemben mit sem mer ten­, mert akkor elsöpri őt a túlságos hatalom, mint valami pely­­het. Úgy bánik velünk a király, mintha csak meghó­dított tartománya volna ez az ország. A nemzet aka­rata semmiben, sehol sem érvényesülhet. Mikor az or­szággyűlést megnyitják a budai várban, az udvaron a Gotterh­altot játszszák. A trónörökösnek küldeni kellene egy diszkótést közjogot; eddigi szereplése után azt kell hinnünk, hogy a jövő sok keserűséget hoz majd nekünk, de a királyi családnak is. Kérdi, mire való a kabinetiroda? Ha a királyhoz halálos ítélet alkalmával kegyelemért folyamodnak, azt se tudják, hová címezzék a táviratot és senki sem tudja, melyik lakás kezén vész el a távirat. Hol marad az egyenlőség, mikor a király nemességet osztogat? A titkos tanácsosok esküjét nem terjesztik az országgyű­lés elé, mert alkotmányellenes dolgok vannak benne. Föllelállás a baloldalon: A kétfejű sas etetésére esküsznek! (Derültség.) Rátkay László: Mindennek van határa, a mi férfias tűrésünknek is. Nem szavazza meg az udvartartás költségeit. (Éljenzés balról.) Széll Kálmán miniszterelnök elismeri, hogy magyar udvartartás nincsen. Nagyon nehéz ebben a kérdésben határozott álláspontot elfoglalni, mert az udvari viszonyokat össze kell egyeztetni a törvénye­inkkel. Akárhol van is ő­felsége, mindenütt egy­szersmind magyar király is, még Bécsben is kifeje­zésre jut a magyar királyi méltóság. Természetes kö­vetelésnek tartja azt is, hogy mikor az udvar Buda­pesten van, akkor az udvartartásban is jobban kell érvényesülnie a magyar állam karakterének. Már történt is nem egy dolog, mely a múlthoz képpest új helyzetet teremtett, s igy kidomborodott az ud­vartartásnak királyi természete. A királyt minden közjogi aktusnál csak magyar méltóságok veszik kö­rül, a­mi azelőtt nem igy volt. A budai várpalota egész berendezése is magyar típusú. Mi is nagyon óhajtja, hogy az országnak minél többször legyen szerencséje a királyi család tagjaihoz, s e kívánság teljesedését valószínűnek is tartja, mert most már lesz hely a királyi hercegeknek, a­kik eddig a szállók­ban nem igen kaptak alkalmas lakást. Maga a király pár év óta sokkal többet tartózkodik körünkben, mint régente. A budai királyi várpalotát az udvartartás költségeiből építik olyanformán, hogy az állam az építkezés befejezésére a pénztári készletekből kama­tozó előleget adott, a­melyeket az udvartartás költ­ségeiből harmincöt év alatt levonunk. A zárószámadá­sokban el van számolva ez a kiadás. A főudvarnagyi hivatal bírói hatásköre régi, kvitikus szokáson és gyakorlaton alapul; ez a kérdés még nincs szabá­lyozva, de annak idején esetleg törvényhozási sza­bályozás tárgya lehet. Rátkay, mikor a királyi hata­lom túltengéséről beszélt, rémképet látott. Mindig azt tapasztalta, hogy a király mélységes alkotmányos érzülete előtt mindenkinek meg kell hajolnia. Rátkay szóba hozta a kitüntetéseket; ezekre a szóló sem ad semmit, de tagadhatatlan, hogy sok ember vágya­kozik rájuk, s mivel ezt a gusztust nem lehet meg­változtatni, alkalmazkodni kell hozzá. A rendjel-kór­ságot nem lehet kiküszöbölni, de már nem osztogat­ják a kitüntetést oly sűrűn, mint régente. A Gotter­halte sem oly veszedelmes dolog, mint gondolják, gyakorlat és szokás, hogy ezt játszszák a katonák a királyi család tagjainak; ezen nem kell mindjárt megsértődni; ne keressünk mindig ellentéteket. A titkos tanácsosok esküje latin szövegű, s nincs benne semmi, a­mit a legalkotmányosabb érzületű ember is el ne mondhatna. Kéri a tétel elf­ogadását. ^ _ _ Nessi Pál félremagyarázott szavait igazítja helyre, ő csak azt kívánja, hogy a király környezeté­ben magyarellenes befolyás ne érvényesülhessen. Kammerer Ernő előadó mentegeti mnagát, hogy miért nem indokolta az udvartartás tételét. Csak újításokat szokás megokolni. "V­érmes reményei vannak az udvartartásról, de fél hogy az ellenzék nem elég tapintatos modora megakadályozhatja e re­mények teljesedését. A tételt nagy többséggel megszavazzák. Az elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után a kabinetiroda tételénél . . . Nessi Pál kérdi, hogy a kabinetiroda em­berei szolgák-e, vagy tisztviselők? Ha szolgák, akkor fizetésüket az udvartartás költségeiből kell fedezni, ha pedig tisztviselők, akkor minősítésük, fizetési és szolgálati viszonyaik egyeznek-e a magyar törvények­kel? S miért nem tartozik a kabinetiroda a király személye körüli miniszter fennhatósága alá ? Gáli Sándor: Nem tudnak ott magyar Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis tud­nak! A kabinetiroda egyik osztályfője, König Ká­roly tősgyökeres magyar ember, magyar minisztérium­ban is szolgált; örülhetünk neki, hogy ott van a kabinetirodában. A titkárok és fogalmazók között is van három-négy magyar. A magyar embert magyarul fogadja ott még az ajtónálló is. A kabinetiroda titkári tennivalókat végez. Ő felségének kell személyzet az irodai munkák elvégzésére. Kéri a tétel elfogadását. A tételt megszavazzák, úgyszintén a képviselő­ház költségeit is, vita nélkül. Az új országháza. Bartha Miklós: Az állandó országház a hiva­­talos kimutatás szerint eddig 32 millió koronába ke­rült és kilátásba helyezik, hogy még legalább három millióval többe fog kerülni. Hiába mondta 1884-ben Apponyi Albert gróf, hogy nem hét millió forintba, hanem legalább tizennégy milió forintba fog kerülni az épület, az akkori miniszterelnök olcsó élcelődéssel azt felelte, hogyha Apponyi jobban tudja, mint az építészek, hát építse ő az országházát. Most itt a 34 millió korona. Nem akar kitérni azokra a durva hi­bákra, melyeket stílus és célszerűség szempontjából elkövettek, mert azon segíteni úgy sem lehet. Oly épületről van szó, melyet ez a szegény, válsággal küzdő nemzet 34 millió koronával épít föl oly területen, a­hol kedvéért új városrész alakult és úgy épült, hogy sem a frontja, sem a hátulsó része, sem az oldala nem látható. Hajóra, ladikra kell ülni és a Duna közepén horgonyt vetni, hogy látni lehessen az épület díszét, elejét, frontját. Annak idején megtapsolták azt a frázist, hogy az épület faszádjai, tornyai és oszlopai a Duna tükrében középkorba visszanyúló alkotmányun­kat tükröztetik, — hát ott van a Duna partján, paral­lel a Dunával és ott áll olyan téren, mely sem kör, sem négyszög, sem ötszög, sem hatszögű, zagyva geo­metriai figurák összehalmozódása. A földmívelési mi­nisztérium ostobán épített kaszárnyája ferde vonal­ban áll vele szemben, illetőleg szemben sincs vele, a sarkával esik az országház közepére; a sok­kal szebb igazságügyi palotát aztán megint a szimmetria teljes hiányával építették oda. És, noha egyetlen utca vonalában sincs az országháza és a tér­rel bőven rendelkezhettek, három nyílt, egyenes utca vezetett arra a térre, a­hol az új országház van, még­is eldugták. Pedig gyönyörű kép lett volna, ha például a Yáci­ntról látni lehetett volna az országháza valamely frontját. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pedig ezek az utcák is mind újak. És mikor bemegy az ember és a tanácsterembe akar jutni, akkor azt tapasztalja,­­ hogy százhárom lépcsőt kell megmászni a képviselő­­ uraiénak, m­íg a tanácsterembe fölérnek, vagyis egy­­ Andrássy-úti bérháznak nagyságához mérve, három 3

Next