Budapesti Hírlap, 1902. május (22. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-01 / 119. szám

, hogy a romániai papság egyik hír­hedt és züllött alakjának nevével föl­ruházva, elnevezte Csilibidáki pápá­nak, még akkor sem lehetne belőle Magyaror­szágon főpap és a főrendiház tagja. Az ő püspöksége, mint a választás küzdel­meiből is megítélhető, nem jelentene egyebet, mint egy tekintélyes egyház­megye erkölcsi romlását s ez egyh­áz­­megye alsó papságának a legfanatiku­sabb részvételét abban a nemzetiségi hadjáratban, melynek sikerét egynéhány politikai stréber, a­kik Veszelovszki, Ru­­zsiák stb. parlamenti babérjaira vágya­koznak, az ő püspökségétől reméli. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, a­melyen a kereske­delmi minisztérium képviseletében Nagy Fe­renc államtitkár vett részt. A kereskedelmi tárca betöltéséről nincs még . Semmi pozitív hír. A találgatás, kombináció tovább tart és úgy­ lehet, hogy még napok telnek el, míg eldől, ki veszi át Horánszky Nándor örökét. Ma este a sza­badelvű pártkörben, a­hol élénk volt az élet és a­hol Széll Kálmán miniszterelnök is fél óra hosszáig idő­zött, erről folyt a szó, de bizonyosat senki sem tudott meg arról, hogy ki lesz a kereskedelmi miniszter. Az osztrák miniszterelnök Buda­pesten, Bécsből jelentik nekünk: Körber mi­niszterelnök a jövő hét elején Budapestre utazik, hogy jelen legyen a delegációk megnyitásán. Ez alkalommal Széll Kálmán miniszterelnökkel a vám- és kereskedelmi szerződés megújításáról és az autonóm vámtarifa megállapításáról is fog tárgyalni. Ki lesz a delegáció elnöke? A magyar sejtésére Kossuth Ferencet kérte föl. A párt azután több kültagot vett föl és fölkérte K­áth Endrét, hogy a zirci kerületben levő Cseszneken vasárnap tartandó jelölő értekezleten képviselje a központi függetlenségi pártot. A zirci mandátum. A zirci képviselőválasz­tást Veszprém vármegye központi választmánya má­jus hónap 12-ére tűzte ki. . A szabadelvű párt holnap tartja jelölő ülését Csesznek községben. Szabadelvű jelöltnek eddig Makkfalvay Gézát emlegették, a­ki Zircen már be is mutatkozott. A néppárt Udvary Ferenc szombathelyi takarékpénztári igazgatót lépteti föl. Egy zirci táv­iratunk azt jelenti, hogy egy küldöttség pártkü­lönbség nélkül Hunkár Dénes földbirtokosnak aján­lotta föl a jelöltséget, a­ki szabadelvű programmal el is fogadta. A Hunkár-párt jelszava a csütörtöki csesz­­neki jelölő értekezleten az lesz, hogy idegen nem kell. A félhivatalos O. É. a következőket jelenti: Makk­­falvay Géza értesülvén arról, hogy a zirci kerület egy része szabadelvűpárti programmal Hunkár Dénes kerületbeli földbirtokost óhajtja megválasztani, a jelöltségtől visszalépett. — A függetlenségi párt még nem határozott. A főrendek jegyzékének kiigazítása. A fő­rendiház állandó igazoló­bizottsága ma délelőtt 11 órakor Daruváry Alajos elnöklésével ülést tartott a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazítása tárgyában. Törölték a névjegyzékből Goldis József és Pálffy András gróf elhunyt főrendeket, s fölvették a névjegyzékbe Esterházy Alajos herceget, a testőrség legutóbb kinevezett kapitányát. Összeférhetetlenségi bíróság. Holnap dél­után harmadfél órakor kisorsolják a képviselőházban azt a bíráló­bizottságot, mely Halász Zsigmond össze­férhetetlenségi bejelentésében fog bíráskodni. Halász Zsigmond önmaga bocsájtotta a zsűri ítélkezése alá, várjon képviselői mandátumával összefér-e igazgatói állása, melyet a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél­­ elfoglal. Az 1900. évi zárószámadás. A képviselőház zárószámadási bizottsága ma délután öt órakor Schmidt József elnöklésével ülést tartott, melyben, mint félhivatalosan jelentik, beható vita után letár­gyalta a belügyminisztérium 1900-ik évi zárószám­­­­adását. Lendl Adolf összeférhetetlenségi ügye. A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága ma délután öt órakor Andrássy Tivadar gróf elnök­lésével ülést tartott. A bizottság konstatálta, hogy Lendl Adolf dr. országos képviselő az állami intéze­teknek való tanszerszállitást és műtömést megszün­tette és igy összeférhetetlenség személyére nézve többé fönn nem forog, nem halt meg ingyen, az elkövetett ellened va­lami olyant . . . Hevesen tiltakozott: — Semmit! Semmit! —­ Akkor más ellen ? !—— Semmi gazságot . . . azaz, hogy sem­mi .. . inkorrektséget. Arra képtelen lett volna . . . ■— De akkor mért kötöttél bele ? Vállat vont, nagyot sóhajtott és vontatott szóval kezdte: — Bajos ezt egy élőszóval elmondani . . . Ha azt mondom: éppen azért, mert olyan volt, a­milyen volt, összecsapod a kezed és magadban azt mondod: őrült vagyok. Pedig mást nem mondhatok: úgy van, úgy igaz, azért tettem. Mondd, ismerted te azt az embert? — Valami közelebbi érintkezésem nem volt vele. — Nekem iskolapajtásom volt. Akkor is szakasztott olyan, mint később. Emlékszem, ő volt a­­ vigyázó. Szigorúan, kérlelhetetlenül igazságos. Jelentett mindent és bizonyított mindent. Az ő érdeme, hogy a mienk volt a legcsöndesebb osztály: ott nem volt gyerek a éivé­rek. Huszonhat esztendős volt, mikor meghalt az apja, egyedüli ura lett a milliójának, miután a rámaradt nagy gőzmalmot eladta. A pénzét bankba tette, megcsinálta a költségvetését a jövedelme szerint és v élt korrektül. És maradt továbbra is vigyázó. Ebben a minőségében bá­tor, hűséges, éber és kérlelhetetlen. El kell is­merni, hogy csodálatosan alkalmatos volt erre a tisztségre. Ő kívül, vagy mondjuk, fölül ál­lott minden gyöngeségen. Nem volt semmi hozzátartozója, mióta az apja elhalt. Se testvére, ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, ápr. 30. A honvédelmi vita előtt megválasztották ma a kvótabizottság és a delegáció tagjait. A delegáció negyven tagja közt van 22 régi szabad­elvű, 3 disszidens, 4 volt nemzeti párti, 3 nép­párti, 2 ugronista, 2 új képviselő és 4 horvát­­szlavon. A régi kormánypártiak — a­kik közt egy szász is van — tehát abszolút többségben vannak. Elnöke a delegációnak Andrássy Gyula gróf lesz. A honvédelmi vita első szónoka a néppárti Wilczek Frigyes gróf volt, a ki a súlyos katonai szolgálatnak nagy közgazdasági kártételéről szó­lott. Szívesen hallgatták úgy őt, mint a szélső­­bali Nessi Pált, a ki tüzes indulattal figyelmez­tette Fejérváry minisztert egy be nem váltott ígéretére, az új testőrkapitány magyartalan voltára, a honvédség germanizálására. Utána Rákosi Viktor, szintén szélsőbal­ szülott. A kép­viselő urak egytől-egyig siettek ülésükre, s men­ten vidám gyülekezetté váltak. Voltaképp súlyos politikai ítéletet mondott Rákosi, s nem a ké­zen fekvő dolgokat szedegette össze, de vi­dám lelkének aranyhumora csillogott parla­menti fegyvere élén, s a­kiket megcsipkedett, azok is indultak és röeteltek volna sértett vol­tukról panaszkodni. Kijutott a csípésekből Fe­jérváry­­bárónak, Szerb Györgynek, Rosenberg Gyulának, Münnich Aurélnak. A terjedelmes honatya, a­kin legtöbb csipkedni való esik, még meg is köszönte Rákosi Viktornak a vele való foglalkozást, s Fejérváry báró miniszter is de­rülten és derűt keltően válaszolt neki. A dele­gáció természetesen mulatságos testületként tűnt föl a hajdúnánási képviselő rajzában. Az álta­lános tetszésben részesült beszédet a szélsőbal viharos éljenzéssel és tapssal honorálta, s a tisz­teleti öt perc szünetet követelte a számára. Münn­nich Aurél polemikus beszédében a szélsőbal­ tá­madások ellen védelmezte a honvédséget. Utána Fejérváry Géza báró miniszter beszélt. Friss el­mével és ötletesen vitázott. Derűs oldaláról fogta föl és tárgyalta a dolgokat, s leginkább akkor fakasztott kacajt, a­mikor szinte átszelle­mült komolysággal a legfőbb zenei kritikát gya­korolta. Bizonyos, hogy a tárgyalásnak komoly színen való tartásáért nem fáradozott, de a tá­madások hatását kétségkívül több helyen kicser­te rokona. Nem emlékszem, hogy valaha sze­relmes ..lett volna, hogy valaha kártyát vett volna a kezébe, hogy valaha egy pohár pezsgőt ivott volna. Sőt arra se emlékszem, hogy va­laha hangosan kacagni hallottam volna. Az élet­tel soha küzdelme nem volt, nem ismert szenve­delmet, a­mely tőrbe ejthette volna. Ezt be nem hálózta semmiféle érzés: nem volt se fiú, se férj, se apa. Csak korrekt volt. Egy pillanatnyi szünet után folytatta: — Az ő érdeme, hogy nálunk, odalent Kö­rösváron megindult a nagy takarítás. A társa­dalom megtisztítását a kaszinóban kezdte. Bele­bukott a polgármester, az ügyészt ő lőtte agyon párbajban, a Tamásy Béni esetére talán te is emlékszel. Ennek a kigolyózását követelte, mert tudomására jött, hogy nem huszonnégy, de tíz­szer huszonnégy óra alatt se fizette meg a kártya­adósságát. A fia nem tudta előkeríteni a három­ezer pengőt, pedig Gál Gedeon maga eszközölt ki neki még két heti haladékot, szóval mindent megtett a megmentésére. De hát­­ megmenteni nem lehetett a fiút. A választmány a rettenetes korrektség ijedelmében egyhangúlag közösítette ki a becsületes társadalomból Tamásy Bénit, a­ki akkor szörnyű bódultságában már azt se tudta, micsoda gazságot követett el, csak azt, hogy nincs többé joga becsületes emberekkel egy levegőt szívni. Még a határozat napján, este Gál Gedeon megjelent Tamásyéknál. Béni akkor tizenegy hó­napos házas volt. A korrekt ember nyugodt hangon mondta neki: — Én ellenséged nem vagyok, sőt ellenke­zőleg nekem is fájdalmat okozott, h­ogy meg kellett tennem, a­mit megtettem. Megtettem, a delegáció elnökéül, hir szerint, Andrássy Gyula gró­fot fogják megválasztani. A delegáció alelnöke pedig a szokásnak megfelelően a tavalyi elnök, Szapáry Gyula gróf lesz. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este hat órakor Kossuth Ferenc el­nöklésével értekezletet tartott, melyen a pénzügyi tárca költségvetését vették tárgyalás alá. A tárcát Kossuth Ferenc elnök ismertette igen részletesen, ki­fejtvén azokat az okokat, a­melyek miatt a párt ezt a tárcát sem fogadja el. A tárgyhoz fölszólaltak még Thally Kálmán, Papp Elek és Bakonyi Samu. A párt elhatározta, hogy a tárcát nem fogadja el még a részletes tárgyalás alapjául sem s álláspontjának ki­Azt mondják: az államfogház úri börtön, Dobozy Istvánt mégis nagyon megviselte. A fe­lére fogyott, az arca megnyúlt, vértelenné lett, beesett szemének a tekintete se volt olyan tiszta, mint azelőtt: bár villogó, de lázas. — Mikor az üres asztalnál egyedül látott, elpirult és tétován állt meg. Zavartan kérdezte: — Szabad? — Ugyan, ne okoskodj! •— Sajnálom, — mondta halkan, mialatt helyet foglalt, — hogy így szétzavartam a tár­saságot. Ha tudtam volna . . . különben meg­mondhatod nekik, hogy holnap már nem jövök... Bizony megtehettem volna, hogy ma sem... — Akkor én kerestelek volna föl. — Van valami beszéded velem? — Sejthetnéd, hogy van. Magyarázatot szeretnék hallani tőled. — Miről ? — A­mit tettél. Akarom tudni, mi volt az oka . — Itt voltál ? — Éppen azért. — Hát akkor tudsz mindent. —• He komédiázzunk, István. A­mint én ismerlek, úgy éreztem, tartozom neked azzal, hogy •— egyebet is sejtsek azon túl, a­minek a tanúja voltam. Ha gondolod, hogy érdemes­ va­gyok ennek a föltevésemnek az igazolására, be­szélj. A fiskális szomorúan és révedezve nézett maga elé és zavartan mondta: •— Nehéz dolgot kívánsz tőlem.. — Én nem kívánom,­ ha nem akarod, de arról meg vagyok győződve, hogy az az ember BUDAPESTI BIEL­AP, (119. sz.) 1902. május 1. A pécsvárad­i mandátum. A pécsváradi kerü­letben, a­melynek mandátumát tudvalevőleg megsem­misítette a Kúria, a függetlenségi és 48-as párt hiva­talos jelöltje Egry Béla pécsi ügyvéd, Egry Dezső­nek, a volt képviselőnek testvére lesz. A néppárt Vedella Mihály volt jelöltet lépteti föl. A választás határideje még nincs kitűzve, mert a Kúria még nem küldötte meg az iratokat a képviselőházhoz.

Next