Budapesti Hírlap, 1904. január (24. évfolyam, 1-31. szám)

1904-01-01 / 1. szám

­ A készmunkák között feltűnik az Izabella ki­rályi hercegnő ő fensége által megrendelt remekszép, kakasos cérnacsipke, az Iparművészeti Társulat által megvásárolt tárgyak, a Vízcsöpp-társaság­ pályázatán résztvett legyezők s különösen az, a­mely az első díjat elvitte. Nagyon szépek a nyakkendők, melyek bárminő ékszerrel vetekednek. A faörzesvindierek. Irta: Virág­ Mór dr. budapesti ügyvéd. Budapest, dec. 31.­­A tőzsdék törvényhozási után történt rend­szabályozása, mondjuk megszorítása, a nagy német birodalomban kezdődött meg. Be sem várva e törvényes intézkedések gazdasági hatá­sait, a szomszédos osztrák tartományok kormány­­hatalma, egyrészt a terményhatáridő ügyletek eltörlésével és másrészt az új törvénykezési eljá­rás értelmében nemcsak a per, hanem a végre­hajtási eljárás folyamán is érvényesíthető és tel­jes joghatálylyal megtehető „fogadásszerű“ já­ték­ kifogás megengedése által ugyancsak saját tőzsdéjének, bár enyhébb alakban neki­rontott; s noha szomszédaink tőzsdéjére annyi be­köt és bilincset még nem raktak rá, mint a német birodalmi tőzsdékre, annyi mégis kétségtelen, hogy a tőzsdei ügyleteknek avatatlan elemekkel való megkötését különféle törvényes intézkedés életbeléptetésével fölöttébb megnehezítették. E most említett két ténykörülmény káros kihatásait, sajnos, nekünk magyaroknak jutott osztályrészül önönmagunkon tapasztalhatni, ta­pasztalni oly mértékben, hogy létfenntartásuk el­engedhetetlen kötelességünkké teszi, hogy a mindinkább nyilvánvaló káros hatásokkal szem­ben a védekezés terére lépjünk. A könnyű meg­gazdagodás vágyát, a játékszenvedély démonát törvényes intézkedésekkel az emberiségből kiir­tani lehetetlennek bizonyult mindenha. Mi sem könnyebb manapság, mint bárkivel is elhitetnünk azt, hogy vagyoni kockázat mellett, kevés fizikai erő kifejtésével, a sors esé­lyeitől eltekintve, vagyonra, mondjuk nyere­ségre könnyen, kizárólag csak a tőzsdéken tehetünk szert­. Sokan, kétségbevonhatatlanul nagyon sokan vannak gazdag, előkelő gyáro­saink, kereskedőink, iparosaink és földbirtoko­saink között, a­kik mértékadó illetékes helyről nyert információk segélyével nagyobb szabású szolid tőzsdei műveletekbe bocsátkozva, vagyoni helyzetükön nagyot lendítettek és még nagyobb gazdagsághoz ilyformán közvetetlenül a tőzsde által jutottak; de az is kétségtelen másrészt, hogy épp oly nagy számmal találhatók olyanok is, kik mindenüket, vagyonukat és állásukat a tőzsdén vesztették el. Nehogy a tőzsdék által tönkre tett emer egziszenciák nagy számban való elterjedése a társadalmi rend alapos fölforgatá­­sára vezethessen, már e szempontból is a tőzsdék állami felügyelet alá való helyezése az ügyletek­nek legális mederbe való utalása, szóval a tőzsdék megszorítása elvben nemcsak üdvösnek, hanem elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozik. Ám az emberi szenvedélyek a legüdvösebb törvényhozási intézkedések által sem irtha­­tók ki s a­kiben bármily külső befolyás foly­tán a játék szunnyadozó démonát fölébresztjük, azt törvényekkel­­ vagy törvényes intézkedé­sekkel sem a játéktól, sem a játékkal rendszerint járó vagyoni romlástól és­ pusztulástól meg nem menthetjük. Ezt igazolták legfényesebben úgy a Németországban, mint az Ausztriában életbe lép­tetett úgynevezett tőzsdei reformok. Megnehezít­­tetvén úgy a poroszoknak, mint az osztrákoknak általánosságban a tőzsdei ügyletek megkötése, a­mennyiben a tőzsdei lajstrom intézményének meghonosításával s kivált az által, hogy a német tőzsdetörvény minden teketória nélkül kijelenti, hogy" a tőzsdei lajstromok valamelyikébe föl nem vett egyénnel netán megkötött ügyletből kötelem, adóssági viszony egyáltalán nem keletkezik s az ily ügyletből eredő követelés sem köztörvényi, sem kivételes bírósági uton nem érvényesíthető, azt kell tapasztalnunk, hogy itt nálunk, különö­sen székesfővárosunkban, mint nyári eső után, gomba módra szaporodnak el különös hangzatos, a nagyközönség megtévesztésére alkalmas cégek és elnevezések alatt, ama paraziták, a­kik a tisztes társadalom jog­talan kifosztásával méltán, a közveszélyes börzesvindler elnevezésre rászolgálnak, a­kik most a Németországban és Ausztriában törvény által kizárt elemekkel üzleti, összeköttetést keresve és találva, innen a mi országunkból intézik pusztító hadjárataikat, emez országok játékra könnyen rávehető egyénei ellen.. Lépten-nyomon találkozunk hol egy bankbizományi, hol egy bankbetéti, hol egy tőzsdeügynöki, majd ismét tőzsdebizományosai egyéni vagy társas­­céggel, melynek kizárólagos és kétségbe vonhat­lan törek­vése arra irányul, hogy hangzatos álcégek alatt a törvény által kizárt társadalmi egyénekkel tőzs­dei spekulatív ügyleteket megkötve, ezeket meg nem engedett módon a tőzsde cégére alatt va­gyonukból kifosszák. Jóllehet eme sötét alakok és lelketlen fene­vadak működési tere föntebb előadott okoknál fogva kezdetben kizárólag a német­­ biroda­lomra és Ausztriára szorítkozott, a szélhámosság alig remélt jövedelmezőségénél, hatóságaink megfoghatalan elnézésénél és a hálóba vont nagy­­közönség érthetetlen magaviseleténél fogva ez új iparág nálunk is, sajnos, tért hódított és ször­nyen burjánzik. Hogy mily mértéket öltött e divatos szélhámosság, vagyis az avatatlan ele­meknek tőzsdei spekulatív ügyletek megkö­tésére való csábítása, azt a budapesti áru­­,és értéktőzsde választott bírósága elbírálása elé vitt per­ek tarkasága illusztrálja leg­ekl­atáns­abban. Szerepelnek ott kárvallottakként főpapok és rabbinusok, törvényhozók és bírák, nábobok és koldusok, írók és művészek, főispánok és alantas közigazgatási kis javadalmazású tiszt­viselők, kézműiparosok,­­gyárosok,­ kis- és nagy­iparosok, kereskedők, szatócsok, főurak és parasz­tok, kofák és kupecek,­­pincérek és idegenveze­tők, komoly, tudós professzorok, de főképp könnyelmű,, léha ifjúk, sőt olyanok is, a­kiket tán legelső helyen kellett volna megemlítenünk, kiket bíborban született voltuknál fogva eme tár­sadalmi mételylyel szemben immunisoknak kel­lene tartanunk. Nem szorul bizonyításra és készségesen emeljük ki, már e helyütt, hogy mindazok, kik ilyfajta ügyletek megkötésével ez idő szerint ipar­szerükig foglalkoznak, s a­kik ez avatatlan társa­dalmi elemeket tervszerűen fosztogatják, a tőzs­déhez most már -mint annak tagjai nem tartoz­nak, mert az állam folytonos főfelügyelete alatt álló tőzsdei intézmény ily­elmeket alapszabályai­nál fogva kebelében meg nem tűrhet. Szorítkozzunk tehát pusztán aznn kétségbe­­, vonhatatlan tény megállapítására, hogy egy tőzsdetag által „közveszélyes börzesvindlerek­nek " elkeresztelt emez elemek tényleg léteznek, s hogy működésükkel a tisztes társadalmon iszonyú pusztítást végezve, a legális és tisztessé­ges tőzsdei műveletek jó hírnevét a nagyvilág előtt kompromittálják. A tőzsde és a tőzsdetagok jó hírnevével e cikk keretén belül foglalkozni nem lehet feladatunk és hivatásunk, bennünket pusztán ama kötelesség vezérel, hogy a baj létezésére a közfigyelmet rátereljük s a baj orvoslására hat­hatósnak mutatkozó eszközöket és módokat a nyilvánosság előtt tárgyaljuk. E kettős föladatból kiindulva, szü­kséges első­sorban a közveszélyes börzesvindler lényével és másodsorban működési módozataival közelebb­ről megismerkednünk. Fizikailag e találó elneve­zés alatt egy kifogástalanul elegánsan öltözködött, nagy szébőséggel rendelkező egyént kell érte­nünk, a­ki a kiszemelt­­áldozatához hozzáfér­kőzik és hozzáfurakodik minden áron, bármily körülmények között- Vakmerősége és bátorsága egyszerűen bámulatos s innen ered, hogy a leg­felsőbb, társadalmi, rétegekhez tartozó egyéneknél is­ bebocsáttat­ást és meghallgatást csupán ez tud magának kijárni. Ha áldozatát kiszemelte és közelébe férhe­tett, haditerve félig már sikerült, mert ravasz fondorlatokkal, hamis bizonyítványokkal­­és mindenféle szemenszedett hazugsággal a börzén elérhető biztos nyereség és meggazdagodás vá­gyát is kétségtelenül felébreszti. Hivatkozik má­soknál elért számos sikereire s arra is ráfogja, hogy gazdagsága és vagyona a tőzsdén elért nye­reségekből származik, a­kik a tőzsdét még hírből sem ismerik. Sajátságos, és kétségbevonhatatlan tény továbbá, hogy kevés kivétellel, minden em­ber eme hazugságoknak felül, s ezáltal a mo­dern iparlovagnak hálójába kerül. " Bebizonyult eme tétel valódisága­ számos esetben, így pél­dául egy általánosan ismert magyar ország­gyűlési képviselő ez iparlovagok egyikének, nemrég Farlszbadban. ..hol üdülés végett tar­tózkodott, arra a hazugságára ült föl, hogy az osztrák államvasut, vezérigazgatója tőzs­dei műveleteit ő általa. végezteti a budapesti tőzsdén , hogy e nagyúr gazdagságát és tár­sadalmi­ pozícióját voltaképpen az ő támogatásá­nak és financiális közreműködésének köszönheti, mert az összes tőzsdei műveleteit az ő csalhatalan­­nak bizonyult financiális információsai és tip­­pelése szerint köti meg rendszerint. E hazugság hallatára a képviselő az egyébként előtte addig teljesen ismeretlen börzesvindlernek készségesen írta alá a műveletekre irányuló tőzsdei megbízást. Az elmaradhatatlan biztos , következmény termé­szetesen más nem lehetett, mint tetemes veszte­ség. S most következik a komikum és a megfejthetetlen, általánosan tapasztalt, bárgyúsággal határos úgynevezett naivitás. Me­rík­elték a képviselőt a kikötött tőzsdebíró­­ságnál. Az iparlovag ellen a becsapás kifogásá­val hozakodot elő s állításának igazolására föl­mutatta az osztrák államvasut vezérigazgatójá­nak ama válaszát, mit a képviselővel szemben udvariasságból nem tagadhatott meg, hogy biz ő az iparlovagot hírből sem ismeri, tőzsdeműve­­letekbe­ nem bocsátkozik s hogy az iparlovag tippelésére állásánál fogva sokat ugyan amúgy sem adhatna. Itit szóljunk amaz esetről, a­mely szintén a bíróság előtt játszódott le, hol a katolikus lel­készt a kegyes alapítványok és misékre szánt egyházi javadalmak szaporításának ürügye alatt vették rá tőzsdei spekulatív ügyletek megköté­sére s a ki ennek a révén a kezelésére bízott egyházi vagyont juttatta a börzesvindler bir­tokába. Vagy szóljunk-e arról a katonatisztről, a ki hálóba­­ téríttetvén, a kezelése alatt álló baj­társi vagyont teszi kockára és az elmaradhatat­lan balsiker következtében könnyelműségéért életével fizet. - --­A börzesvindler, hogy másokat a maga jóléte felől tévedésbe ejtsen, uriasan öltözködik, igazolván ezáltal Zola ama tételét, hogy a kifo­gástalan, válogatott, elegáns toalett, a börzesvind­lerek uniformisa. Ezért tart fényűzéssel berende­zett, lakást, a legrosszabb gazdasági viszonyok alatt is kényelmes, számozatlan bérkocsin jár, s megjelenik nyilvános helyeken, színházakban, s koncertekben, hogy a tömegből áldozatait könnyen kiszemelhesse. E modern szélhámosság egyik külső szimptómája abban is nyilvánul, hogy a bank-, bizományi- vagy más cégér alatt folytatott, üzlet, a felek fogadására szánt helyisé­gek, rendszerint nagy fényűzéssel és válogatott íz­léssel vannak berendezve. A­ tűzmentes pénzszek­rények n­agysága és sokasága a belépőben a kin­csek utáni vágyat ébreszti föl. Hivatalnokok se­rege zárja el útját a belépőnek, ha a főnöknek tisztelt svindlerhez jutni iparkodik, a­ki leeresz­kedő nyájassággal boldogító mámorba ringatja áldozatát az ő közreműködésével elérendő nyere­mények és gazdagság kilátásba helyezésével, va­lójában pedig földhöz tapadt koldus a börzesvind­ler, mert könnyen szerzett prédáját rendszerint könnyelműen költi is el; a legritkább esetben találkozunk reális vagyonnal rendelkező börze­svindlerrel. Ritka eset, hogy a megközelített és ki­szemelt áldozat­ a hálóból kiszabaduljon, ha a svindler küszöbét egyszer átlépte. A becsa­pás egyik hathatós és nem alárendelt jelentőségű eszközéül a tőzsdesvindlerek, tapasz­talat szerint, kivált külföldiekkel szemben a saj­tót használják föl. Nekik a napilapok és szakközl­önyek nem igen kellenek, hisz ezekben céljukat amúgy sem érhetnék el, mert valótlan és érdekeik szerint meg­­szerkesztett közleményeik részére a hírlapirodalom hasábjai természetszerűleg meg nem nyílhatnak. Azokban önök magukat és műveleteiket égig nem magasztalhatják. Segítenek tehát magukon úgy, a­hogy lehet. Az obskúrus, helyesebben nyilvánvaló csalásra alapított bankok, betéti társaságok és bizományi üzlettulajdonosok tehát prostituálva az irodalmat, saját cégük alatt különféle elnevezéssel lapot indítanak s eme szennyirodalom ezer és ezer példányaival való­sággal elárasztják úgy a belföldet, mint a külföl­det. E nyomtatványokkal mételyezik meg a jóhir­­nevű­ tisztes társadalom könnyelműségre hajló tagjait s el sem­ képzelhető, hogy ez után mily nagy serege a balekoknak megy bele önkényt a kivetett hálóba. E veszedelmes és gazdasági hatásaiban kiszámíth­atalan áradatnak eddigelé összes köz­hatóságaink közül csupán a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsának energikus és céltudatos intézkedései vetettek gátat. A mindinkább és sűrűbben jelentkező poros esetekből a tőzsdetanács, melynek kebeléből a bíróság is alakul, anak tudatára jutott, hogy az­­ effajta cégek üize­nei a társadalom nyilvánvaló BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) 1904.január 1.

Next