Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-07 / 127. szám
1904 május 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (127. sz.) gédeivel a halottas házba és elkészítette Jókai halotti maszkját. A meleg gipsztől teli lett a Jókai arca, érdekesen szép, mosolygó, s ilyen maradt egész nap. Mikor ez megvolt, a temetésrendezői intézet emberei a halottas-szoba bútorát kihordták, az ágyat, amelyen a nagyember holtteste feküdt, átvitték a szomszédos könyvtárszobába és hozzáláttak a ravatal fölállításához. Nemsokára fekete gyászpompát öltött a lakás. Az előszobát is bevonták ezüstszegélyes fekete posztóval, fekete lepellel burkolták a szobát is, amelyben Jókai meghalt és amelynek a közepén állítottak neki ideiglenes ravatalt. A falak mentét telerakták pálmával, babérfával, déli növények zöld lombdisze veszi körül a ravatalt is. A ravatal, amelyet ezüst,rojtos fekete lepel takar, alacsony, csak két lépcső magasságú. A halottat fekete díszmagyarba öltöztették, azután kettős, fekete érckoporsóba fektettek, amelyre üvegfedél borul. A koporsóba, a halott mellére tették a felesége arcképét, gyöngyvirágbokrétáját, néhány szál halványpiros rózsát és kék liliomot. A halott arca szelid, nem torzult el, csak nagyon megsoványodott, beesett. A feje feketecsipkés kis fehér vánkoson pihen. Déli tizenkét órakor tették a koporsót a ravatalra, előbb azonban beólmozták, hogy levegő ne férhessen a holttesthez, amelyet nem balzsamoztak be. A belső koporsó fekete és üvegfedelű, a külső erős ércfalú, svédgránit színű, a födele díszes, zöldre márványozott, görög szarkofágot ábrázol. Gyertyát a ravatal mellett nem gyújtottak. A fekete pompájú ravatalos szobával szomszédos szoba szárnyas ajtaja nyitva van. Ez a benyíló szép, nagy szoba volt a Jókai Mór dolgozószobája. Gyönyörű, dús bútorzatának minden darabja mától fogva becses ereklye. A falak mentén három, művészi faragása hatalmas könyvszekrény. Ezeket a jubileuma esztendejében a főváros adta a poétának. A falakat ,családi képek, régi írók és politikusok képei borítják. A széles, nagy íróasztalon, amelyen Jókai annyi halhatatlan remekművét megalkotta, sok finom apróság és művészi csecsebecse között gyönyörű állóéra és a költő feleségének arcképe. Egy szögletben csillagvizsgáló apparátus. A falon is, nagy üvegszekrényben is tömérdek szalag, koszorú. Az üvegszekrényben még albumok és Jókai összes munkáinak pompás kiadása. Az egyik : könyvszekrény előtt, közel az Íróasztalhoz hatalmas öblös bordávány, amelyen a költő olykor elpihent. "Odébb nagy zongora, e mögött fotelek, pálmalomb alatt a néhai Rudolf trónörökös szobra. A szobában még tömérdek , apróság van, faragványok, pálcák, gyönyörű régi fegyverek, azután egy pompás nagy aranykoszorú a jubileum esztendejéből. A nagy halott első látogatója ma természetesen az özvegye volt. Kora reggel zokogva borult ágya elé és sírt. Talpig feketében van, a fájdalom megtörte, alig tudják távol tartani a halottól, ismételten elájult. Átkisérték az ebédlőbe, ott sirdogál körülötte egész családja. Mellette van az orvos is. Amint a koporsót ravatalra tették, rátették az özvegy szegfűből és gyöngyvirágból készült nagy fehér koszorúját is, amelynek ez a fölírása: Pihenj! Szeretlek! A te Bellád! Már a délelőtt folyamán egymásután hozták el a sok koszorút. Az első virágot hozta Rákosi Szidi asszony, azután koszorút hozott özvegy Arany Lászlóné, a szalagján ezzel a felírással: Kegyelete jeléül. Reggel kilenc óra után megjelent a gyászházban Berzeviczy Albert kultuszminiszter, fölkereste az özvegyet és igy szólt hozzá: — A nemzet halottjának tekintjük a halottat és úgy óhajtunk intézkedni, hogy ő az ő nagy nevéhez méltó végső tisztességben részesüljön és a gyász országos legyen. Ez okból szíveskedjék beleegyezni, hogy a végső tisztesség körül fölmerülő teendőket a közoktatásügyi miniszter, aki az összkormánytól fölhatalmazást kapott, intézhesse. A kultuszminiszter részvétét fejezte ki Jókainénak az egész kormány és az ország közönségének nevében. Jókainé hálásan köszönte mega kormány elhatározását és kijelentette, hogy a kívánságnak készséggel tesz eleget, a beleegyezését megadja, mert meg van győződve róla, hogy a nagy halott emlékének és a közéletben teljesített munkásságának így felel meg a legjobban. Arany Lászlónén kívül koszorút küldöttek még a ravatalra: Stricker Mór dr. *— Jókai Mórnak; A Magyar Nemzet szerkesztősége — Jókai Mórnak; a Nemzeti Szalon — Jókainak; Felercyné — Egyike azoknak, akik kétszer halnak meg, küldi a dicsőnek, aki örökké fog élni. — Koszorút küldött, még Itália Vitaliáni Budapesten időző színtársulata is, az olasz színművészet nevében. A gyászház körül, az udvaron, a lépcsőházban egész nap nagy közönség táborozott, várva a pillanatot, hogy egy tekintette, áldozzon a nagyember koporsójánál, emlékének. Délután háromkor nyitották meg számukra a ravatalos lakás ajtaját. Alig három óra alatt legalább tizenötezer emberfordult meg a ravatalnál. A látogatók között voltak a többi között: Berzeviczy Albert kultuszminiszter, Zsilinszky Mihály államtitkár, Lukács László pénzügyminiszter, Beöthy Zsolt miniszteri tanácsos, Lobkovitz Rudolf herceg és neje, Földváry Miklós koronaőr, Wlassics Gyula, Beksics Gusztáv, Zipernovszky Károly és neje, Bársony István, Werner Gyula, Münnich Aurél, König Gyula egyetemi tanár, Hegedűs István egyetemi tanár, mint a Petőfi-Társaság küldöttsége: Herczeg Ferenc, Sebők Zsigmond, Szana Tamás, Ábrányi Emil és Prém József. Polonyi Géza, Justh Gyula, Horváth Zoltán dr., Deutsch Ernő dr., Berger Rezső dr., Morzsányi Károly dr., Bródy Sándorné, Iloisz Bertold udvari tanácsos, Rákosi Szidi, Révai Mórné, Boránszky Lajos dr., Molnár Attila, Felitzsch Artúr báró, Zichy Ágost és József grófok, Nagy Miklós, Révai Ödön, Márkus József, Vészi Józsefné, Adorján Sándor, Born Frigyes báró és neje, Miklós Ödön, Fáik Miksa, dr.,Thaly Kálmán, Fellmann Izsák, a finn legfelső bíróság elnöke, Mayer Károly és neje, Müller Miklós, Fáik Ernő dr., miniszteri titkár, Jámbor Tivadar, László Mihály dr., országgyűlési képviselő, Lendvayné, a Nemzeti Színház tagja, Konitz Géza, Molnár Viktor, miniszteri tanácsos, Agai Béla, dr., Stöger Aladár és neje, Voinovich Ilka, Radványi Gyula, Wimmer Nándor, Bross Tibor, Beöthy Emil, Agulár Antal, Markovits Lajos, Balassa Bálint, Quittner Miksa, Jakab Ödön, Fröhlich Jánosné, Pekár Gyula, Bodori Lipót, Dénes Bertold,, a napilapok helyi tudósítóinak küldöttsége. Úgy volt, hogy esti nyolc óráig engedik be az embereket, de a tolongás akkora lett, hogy a rend föntartása már lehetetlennek látszott. Ezért hat órakor a már bentlévőket távozásra kérték és a lakás ajtaját bezárták. Ma adta ki Jókai Mór családja a gyászjelentést, amely így szól: Jókai Mórné, Nagy Bella a családja nevében is mélységes bánattól elborult szívvel adja hírül, hogy szeretett férje, Jókai Mór e hónap 5-én esti kilenc órakor jobblétre szenderült. Amennyi áldást hintett halhatatlan lelke, annyi béke őrizze örök szenderét. A halott átszállítása a Múzeumba. Este fél kilenc órakor elszállították Jókai Mór holttestét a Nemzeti Múzeumba. Mielőtt ez megtörtént volna, még egyszer meg kellett nyitni a ház kapuját és a halottas szobát a közönségnek, amely tengernyi sokaságban verődött ismét össze a ház előtt az Erzsébet-körúton ő követelte bebocsátását. Este nyolc órakor végleg bezárták a kaput a közönség elől. Megjelent ekkor a halottasházban Beöthy Zsolt főrendiházi tag s Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter nevében intézkedett, hogy a halottat ma éjjel bebalzsamozzák, bár a koporsót délelőtt beólmozták. Eljöttek azután a temetkező intézet emberei s jelentkeztek a család megbízottjánál, Révai Mór országgyűlési képviselőnél a koporsó átvétele és elszállítása céljából. A képviselő tudatta az özvegygyel, hogy elviszik már Jókait, búcsúzzék el tőle, Jókai özvegye anyja karján s az egész családtól kísérve, sőt, önök, a magyar ifjúság élvezheti, értheti fés, ismerheti teljesen, tökéletesen. De Jókai történeti nagyságát, azt a feladatot, melyet ő a magyar közélet fejlődésében, a magyar irodalmi élet folyamában, politikai és költői eszményeink szolgálatában félszázadnál hosszabb idő alatt kifejtett, azt a szolgálatot mi, öregek, akik tanúi voltunk munkái közvetetten benyomásának és hatásának, mi ismerjük csak teljes jelentőségében. Melyik az a hely, melyet a magyar irodalomtörténet írója Jókainak juttatni köteles? — Tudjuk azt, hogy a magyar nemzeti léleknek költői képe a maga mélységében és igazságában a múlt évszázad közepén mi módon és kik által teljesedett be. A lelkesedésnek szilaj erejét, az érzéseknek és gondolatoknak föltétlen szabadságát Petőfi fejezte ki. A szemlélet hűségét, a rajzinak ezen alapuló plasztikai erejét, a múlt hősi eszményeinek varázsát Aranynak köszönjük. Amagyar nép mesemondó kedvének, a magyar néplélek humoros hangulatának bevonása az irodalom lélektani tényezői közé: Jókaira várt és ■Jókai által teljesedett be. Ha pedig nyelvét tekintjük, mit látunk? Amint a magyar néplélek különböző vonásainak e lángelmék a képviselői, épp úgy azok a nyelvi tényezők is az országnak különböző tájékairól folydogáltak össze: a hun nép magyar nyelve Petőfiben, a bihari nép magyar nyelve Aranyban, a dunántúli nép magyar nyelvével teljesedett ki Jókai lángelméje által. A dunántúli könnyen, frissen omló magyar beszéddel, nyelvvel egészítette ki Jókai azt az irodalmi nyelvet, amelyet talált. Ez a három lángelme nemcsak irodalmunk csúcspontján, költészetünknek uralkodó bércén raigyog, hanem, együtt, egyik a másikat kiegészítve, a’ legtalálóbb, legigazabb, legteljesebb képét szolgáltatja annak a magyar léleknek, mely szülte és ihlette őket. ’ _ " A Jókairól bátran és habozás nélkül elmondhatjuk, hogy nincs egyetlen írónk, egyetlen költőnk, a kinek gazdagabb szókincse volna, mint Jókainak. És nincs senki, a kinek tehetsége által a magyar költői nyelvnek gazdasága, majdnem teljes szókincse, mindn irányú hatását oly mélyen, oly tökéletesen kifejtette volna, mint Jókai által, Jókai költészetében. — Petőfivel és Aranynyal ennek a dicső korszaknak a triászát alkotja, és elmondhatjuk, hogy ami a költői nyelv fölszabadítására, természetessé tételére, zengőn és költőin magyarrá tételére nézve: Petőfi és Arany, ugyanaz a magyar elbeszélő prózának a nyelvére nézve: Jókai. Szélesebb körben, a magyar közélet mezején ki volt ő nekünk? Egy regényének, a Politikai divatoknak bevezetésében ő maga azt mondja, hogy a mint a magyar költői, épp úgy a magyar magánéletnek minden körét százszoros és elszakíthattatlan kötelék fűzi a magyar közélethez. Ezt a magyar költő és a magyar politikus közt a magyar irodalom kezdetétől fogva figyelemmel kísérhető, szembetűnő köteléket, a legerősebbnek, a leghatározóbbnak mutatja Jókai pályája is. Mean a politikusról kívánok szólni, csak az ő írói hatásának politikai jelentőségére mutatok rá. Még a negyvenes években kezd írni, még részt vesz a nemzetébredés munkájában. A következő idők politikai feladataihoz képest közrehat a nemzeti szellem fölgyújtásának munkájában. Szomorú időkben talán ő az első és a legjelentékenyebb mindazok közt, akik a nemzeti lélek megtartásán dolgoztak. . A magyar reformkor, a forradalmi kor és az önkényuralom kora történetének ez az a három mozzanata, melyben az irodalomra óriási feladat vár, s melyre nézve az irodalom óriás, mérhetetlen jelentőségű nemzeti föladatot töltött be. Előbb arról volt szó: a nemzeti lélek fölébresztessék! Azután annak szüksége következett el, hogy a fölébredt nemzeti lélek fölgyújtassék! Majd annak a szomorú szüksége állt előttünk, hogy ez a nemzeti lélek megtartanék maga magának. E három nagy, nemzetlélektani föladatot három politikai, három költői nemzedék végezte, s e három nemzedék mindegyikének föladatában része volt Jókainak. A nemzeti léleknek e fejlődését végigkísérte, végigküzdötte. Képzelete is, a leghatalmasabb, legigazabb alkotásaiban ezt a nemzeti fejlődést kiséri végig. A magyar reformkornak nincs irodalmunkban, nincs költészetünkben oly gazdag, oly fényes, oly igaz költői képtára, mint amilyet Jókai regényei nyújtanak nekünk. Az ébredés első apostolai: az Eppur si muove-ban, A magyar nabob-ban, a forradalmi élet regényeinek egész sorozatában, a Politikai divatok-ban, Egy az Isten-ben, A kőszívű ember ; az önkényuralom magyar élete pedig, valamennyi közt talán a legkitűnőbben: Az uj földesurom. Utolsó gondolatai is a körül a fejlődés körül jártak, melynek részeséül, költőjéül érezte magát. Alig egy órával halála előtt, talán utolsó szavaiul hallottam haldokló ágyán ezt a két nyi latkozatát: Az Isten áldja meg a királyt! és Lesznek még nekünk vigabb napjaink is! — Ezeket a szavakat úgy hallottam, úgy értettem, mint a Kölcsey imádságának visszhangját a hazára vonatkoztatva, a ki víg esztendőt kér a magyar nemzetre! Ugyanennek az elhozatalán munkálkodott Ő is félszázadnál hosszabb időn át , « Áldás emlékére! »- Jókai és Gyulai Pál. Szertelen nagy volt az ő népszerűsége. Ebihez hasonlatos nincs semelyik nemzet irodalmában. Mint az ő mesekigondoló fantáziája nem ismert korlátot sem térben, sem időben , véletlen .