Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-07 / 157. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Operaház.) "Az Operában ma egy fiatal ma­­gyar koloraturénekesnő, Revere Elvira vendégszere­peit. Olimpia szerepét énekelte Hoffmann meséi­ben. A szerep oly kicsiny, hogy végleges ítéletet a mű­vésznő tudásáról és hangjáról a mai alakítás után nem mondhatunk. Rendkívül hajlékony, jól fegyel­mezett, különösen a pianókban sima és egyenletes orgánuma van, mely azonban kissé fénytelen. Mi­kor Revere kisasszony évekkel ezelőtt Merli mester iskolájában énekelt, közvetetlenebb, élénkebb volt a hangja. Azóóta német mestereknél tanult, német szín­padokon szerepelt s itt tompították el a hangvételét. A közönség szimpátiával fogadta a vendégművésznőt, nyílt színen és felvonás után lelkesen megtapsolta. Mai bemutatkozása után érdeklődéssel várjuk máso­dik föllépését, remélhetőleg komoly, nagyszabású ko­­loratúrás szerepben. * (A színházak hírei.) A Nemzeti­­Színház­ban holnap Jákon Mór színműve, az Aranyember ke­rül színre mérsékelt helyárakkal. A címszerepet ezút­tal Petrics Imre, Noémit Ligeti Juliska, Terézát Jászai Mari, Brazovicsot Gabányi, Brazovicsnét Vizváryné, Ataliát Fái Szeréna, Tímeát Török Irma, Krisztyánt Náday Ferenc és Kadisát Horváth fogja játszani. A Népszínház a, pénteken színre kerülő Szalma­özvegy című énekes bohózattal rekeszti be idei újdon­ságainak sorozatát. Ez utolsó bemutató Heltai Jenő­nek átdolgozásában kerül szinre s rendkívül mulatságos jelenetekben hozza színpadra a szalmaöz­­­vegy nyári kalandjait. A jelmezes főpróbát csütörtök délelőtt tíz órára tűzte ki az igazgatóság. A Király Színház­ban az Én, te, ö! című operett kedden új szereposztással kerül szinre. Gabriellát Bánó Irén, Micit Csatay Janka, Jolandeot Bónis Mal­vin fogja játszani. Yörgy gróf szerepében ezentúl is Németh József lép fel. Papp Miska, Ferenczy Károly és Gyöngyi Izsó szintén megtartják régi szerepüket. A Magyar Színház személyzetét most a Szulamit felújítása foglalkoztatja. Goldfaden zsidó daljátékát ezúttal Békéssy Ferenc karnagy tanította be és Merey Adolf rendezi. A címszerepet Garzó Adél, Absolont !Zs. Szabó József énekli. Abigail szerepét R. Maróthy Margit játsza, a­ki, mint drámai színésznő, először jut Szóköz nagyobb énekes darabban. * (Király Színház.) Jubileum és búcsúzkodás volt ma este a Király Színházban. Az Én, te, ó! ma érte meg, zsúfolt nézőtér előtt, a huszonötödik elő­adását és a pompás francia operett sikerének ezen az Ünnepi dátumán búcsúzott a két primadonna, Fedák Sári, meg Küry Klára a közönségtől és egymástól. Huszonötször játszottak együtt egy darabban és gyö­nyörűen megfértek a sikerben, az egymás dicsősége mellett, mert szerencsére a tetszésből, tapsból, virág­ból, ünneplésből jutott mindegyiknek annyi, hogy­­ egyiknek se volt oka a másikét megkívánni. Fedák­­ ' Sári még a köteles föllépései számát is megtoldotta,­­ hogy a ritka együttes eltartson a mai jubileumig. A közönség megbecsülte a maga gyönyörűségét, min­den este megtöltötte a színházat és a mai jubiláris­­ estén nem volt egy üres szék az óriási nézőtéren. A­­búcsúzó primadonnákat elárasztották virággal és ten­ger tapssal ünnepelték. Fedák Sárinak a belépő dalát­­háromszor kellett elénekelnie. A tetszésből gazdagon futott Vörgy gróf kitűnő személyesítőjének, Németh Józsefnek is, a­ki áradó, meleg humorral játsza ezt a szerepet, továbbá Papp Miskának, Ferenczy­nek és­­Gyöngyi­nek is. Ők résztvesznek a további előadások­ban is. Gábrielle szerepét Küry Klárától holnaptól­­kezdve Bánó Irén, Miéi hercegnőét Fedák Sáritól [’Csatay Janka veszi át, Jolanda szerepét Bónis­z Vihna [játsza. * (Vizsgálati hangverseny.) Horváth Elek, az ismert kitűnő zongoraművész növendékei vasárnap­­délelőtt rendezték vizsgálati hangversenyüket a Vi­gadó kistermében. A közreműködő hét növendék nyil­vános próbatétele újra meggyőzött bennünket arról, hogy Horváth Elek egyike a legképzettebb, legkomo­­lyabb fiatal zongora-pedagógusainknak. Tanítványai szabatosan, minden modorosság nélkül, helyes értel­mezéssel és zenei érzékkel játszanak. Előadásukon, do­­logbeli készségükön meglátszik, hogy erre szolid, fo­kozatos iskola alapján tettek szert, szigorú és hozzá­értő mester vezetésével, a­ki egyforma gondot fordít a talentum és az egyén fejlesztésére s a hibák és fél­­szegségek kiküszöbölésére. Kiváló tehetségnek­­ bizo­nyult a közreműködők közül a kis Báron Gyula. Együttes dicséretet érdemel Fritz József, Nánássy Irén, Báron Sándor, Székely Jolán, Bertóthy Margit és Rajner Margit játéka. * (A pozsonyi magyar színészet.) Pozsony Város közgyűlése vita nélkül egyhangúlag elhatározta, hogy a magyar színészetet 1905 október 1-étől kezdve a pozsonyi színházban állandósítja, kijelentve, hogy a­­ nyári évadra a színházzal való korlátlan rendelkezést a városnak feltétlenül fentartja és hogy a színházi vi­szony ez újabb rendezéséből kifolyólag a várost semmi újabb anyagi megterhelés nem érheti. A belügyminisz­tertől tegnapelőtt leérkezett rendelet szerint a kormány a pozsonyi színigazgatónak az évad tartamára 3000 korona államsegítséget biztosít és ha a magyar igazgató operákat kiván adni, szólistákat és karvezetőket bocsát rendelkezésére a budapesti Operaház személyzetéből. A pozsonyi magyar társulatnak a nyári félévben le­endő elhelyezéséről a kormány gondoskodik. A mai ha­tározat jóváhagyása után a pályázatot azonnal kiírják. * (A kelet-afrikai kiállítás berekesztése.) A Nemzeti Múzeum nagy oszlopcsarnokában rende­zett kelet-afrikai kiállítás tegnap bezárult. A kiállí­tott érdekes néprajzi tárgyak nagy része a tegnap megtartott önkéntes árverésen elkelt. Bornemisza Pál bá­ró, a kiállítás rendezője, egy darabig még Budapes­ten marad, de ősz felé visszatér új hazájába, az afrikai Kilimandsi­o hegy­vidékére. * (Magyar zeneszerző Párisban.) A párisi Operaház Budh­a címen új opera betanulására készül, melynek szerzője Vogrics Miksa, a­kiről azt írják a párisi lapok, hogy magyar ember. Vogrics darabjait eddig Németországban adták elő, a Budn­ál ez idő sze­rint a weimári operában játszik. * (A rajzoktatás reformja.) A lefolyt iskola­évben a főváros egyes népiskoláiban több tanító és tanítónő már a jövő évre életbeléptetendő új terv sze­rint tanította a rajzot. Külön e célra rendezett heti három órai kurzuson gyakorlatilag foglalkoztak a rajzolással és a rajztanításokat Györgyi Kálmán el­lenőrizte, a­ki az új terv szerint természet után ké­szült gyermekrajzokból a Fővárosi Iparrajziskolában (IX., Oroszlán­ utca 1. sz.) most kiállítást rendezett. Ez a kiállítás be akarja bizonyítani, hogy az új terv minden irányban megvalósítható, ha a tanítóknak kellő készültsége megvan és ha a szükséges útmuta­tást megkapják. Kapcsolatosan amerikai, hamburgi és berlini iskolai rajzok is ki lesznek állítva, a­melyek az ottani iskolákban folyó rajztanítást illusztrálják. A kiállítás június 7-től 25-éig naponként délelőtt 9-től 12-ig és délután 2-től 5-ig van nyitva. Az érdeklődő­ket szívesen látja a rendezőség. Belépődíj nincsen. * (Francia színdarabok sikerei.) Párisi leve­lezőnk Írja: Kostám! Cyrano de Bergerac­ya, a Gaité­­színházban már a hétszázötvenedik előadásnál van s a Gaité igazgatósága erősen hangoztatja, hogy a híres darab hóditó erőben fogja nemsokára megérni az ezre­dik előadást. Ilyen óriási siker persze a francia szín­padokon is ritkaság. De van még azért néhány újabb feljegyezni való színpadi siker Párisban. A Le Re­­tour de Jerusalem a Gymnase-színházban eddig egy­folytában kétszázhuszonöt előadást ért meg. Túljár­nak a kétszázadik előadáson a Prince consort az Athé­­née-ben, mely Budapesten a Királyné férje címmel ke­rült színre, az Une Unit de Noces a Bolies-Dramati­­ques-ban s a Le Train de plaisir a Palais-Royalban, mely Budapesten Kéjvonat címet kapott s mely a Pa­­lais-Royalon kívül még két kisebb párisi színházban járt meg diadalmas pályát. A szezonnak volt még vagy öt darabja, mely többet ért meg százötven előadásnál. * (Magyar Tudományos Akadémia.) Ma délután Heinrich Gusztáv elnöklésével az Akadémia első osztálya tartotta a szünidő előtt utolsó ülését. A fölolvasások sorát Melich János levelezőtag nyi­totta meg, két nyelvtörténeti tanulmányát mutatván be rövid kivonatban: Adatok a magyar nyelv és he­lyesírás történetéhez címen. Az egyik tanulmány egy a XVI. század végéről és a XVII. század elejéről származó, ismeretlen latin-magyar szógyűjteményről szól. A latin részt Johannes Balbus de Sanna nyo­matta ki 1187 táján a most a brassói evangélikus főgimnázium tulajdona. A nyelvemléket Récsey Vik­tor fedezte föl, az ő figyelmeztetésére hozatta föl Szily Kálmán, hogy Melich János tanulmányoz­hassa. Ez a szógyűjtemény, a­melybe a három­széki Osdolén négy-ötszáz magyar szót jegyeztek be a XVII. század első éveiben, kivált a székely nyelv­járás története szempontjából becses forrás. Ilyen székely nyelvtörténeti adatok a gyűjteményben: k­o­­csis — kocsis, joh­a juh, vonagó — vonagló, szem­­íj­ed, vagy szemmed — szenved. A gyűjtemény szer­zője nagy valószínűséggel­­Szenczi György plébános volt. A másik tanulmányban Melich­a eh s a h betű szerepéről értekezett helyesírásunk fejlődésében. Né­methi­ Géza levelezőtag. A római elégia már kész monográfiáját ismertette, a mely Gallus, Tibullus és Propercius életéről és műveiről szól s a mely máso­dik kötete ama monográfia-sorozatnak, a melyben a római költés aranyszázadát ismerteti. Az első kö­tet már megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalatá­blui: Vergilius élete és művei címen. A harmadik kötet Horácius, a negyedik Ovi­dius költészetét fogja ismertetni. Végül Thury Jó­zsef levelezőtag ismertette a közép-ázsiai török iro­dalmat. A közép-ázsiai török irodalom története, bár ezer esztendős múltra tekinthet vissza, terra incog­nita az európai tudománynak, mert eddig sem ná­lunk, sem a külföldön még csak vázlatban sem is­mertette senki. Thury azért vállalkozott erre a nem könnyű feladatra, a­melyben nincs semmi előmun­kálat, mert a közép-ázsiai török irodalom a magyar irodalom s a magyar népköltés szempontjából is hasznos és érdekes tanulmány. A közép-ázsiai török irodalom története a jellemző tulajdonságok alap­ján három nagy korszakra osztható; ez a három fő­, korszak aztán számtalan apróbb korszakra oszlik.­­ Az első korszak a nemzetiesség korának nevezhető i­s az ősidőktől a mongol hódításig, azaz 1220-ig ter­­­jed. A második időszak, a csatagáj-kor, a mongol­ hódítástól a Timurida-dinasztia bukásáig, körülbelül­ 1500-ig terjed. A harmadik korszak eljutott napjain­kig s ez az Üzbeg-kor. A közép-ázsiai török irodalom i ■aranykora a XV. századba, a Timuridák korába esik. A nagy Timurlenk fiai és unokái között ti­zenkét író és költő-fejedelem találkozott. Ebbe a­ korszakba esik a török nagy író-triász szereplése is,­ a­melynek tagjai: Mollah Lutfi, Mir Ali Sir Nevaji és Bober Mirza voltak. Ez az utolsó az indiai mongol, dinasztiának is ősapja. Jellemző, hogy a közép-ázsiai törökség ősrégi verselése mindenben egyezik a ma­­­gyar nemzeti hangsúlyos verseléssel s náluk is azok­ voltak a legkedveltebb, legdivatosabb ütemek, a­me­lyek nálunk. A legrégibb török históriás énekek rit-­ musa egészen az, a­mi Arany Jánosnál ezekben a sorokban: Száll a madár /ágrul ágra; Száll az ének/­ szájról-szájra__A közép-ázsiai özbégek legtöbb nép­dalának ritmusa egészen egyező a következő ma­gyar népdal-ritmusokkal: Mély a Rima, / Zavaros,, ha / megárad . . ., vagy: Jaj de sáros/ ez az út,/­ Volt szeretőm, / de rám unt és a többi. Ezenkívül sok a rokonvonás, a találkozás a magyar és a közép-ázsiai­ török népköltésben. A zárt ülésben az osztály a Kóczán­­drámai pályázat biráit választotta meg. * (Fiainknak.) Frenkl Sándor dr. lefordította Fournier Alfréd dr. párisi egyetemi tanárnak Fiaink-­­n­ak­, ha majd tizennyolc évesek lesznek cimü művét­ és Fáik Lajos lodzi szakorvos bevezetésével kiadta. A füzet hatvanhárom lapos és Faragó Zsigmondnál je­lent meg. BUDAPESTI HÍRLAP. (157. sz.) 1904. junius 7. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az új burkolási kölcsön. Alig két hete határozta el­ a főváros, hogy a százmilliós kölcsönből még meglevő tizenhárom milliót eladja, ma pedig újabb hitelműveletre tett előterjesztést a tanács pénz-­ ügyi osztálya. Húsz millió korona burkolási kölcsön-' fölvételét kéri az ügyosztály, a­melyet húsz év alatt amortizálna a főváros. Az ügyosztály jelentése nagyon­, szépen elmondja, hogy a rendes kiadást a rendes bevé­telből kell födezni. De ki tehet róla, ha a városházán­­, soha nem követték ezt a tételt. Ennek a tételnek az igazságát azután azzal dokumentálja az ügyosztály,­ hogy burkolásra, vagyis rendes kiadásra kölcsönfölvé­,­­telét kéri. Nyolc esztendeje kisért már a követési köl­csön és még ma sincsen minden kétséget kizáróan be-­ bizonyítva, hogy föltétlenül szükség van arra, hogy-; újabb hitelművelet kell a burkolások helyreállítására.­ Nincsen igazolva, hogy utaink annyira elhagyatottak,­ hogy mindenáron, még hitelvétel útján is forszírozott­ mértékben kell azokat megépíteni. A jelentés megoko-’­lásában legőszintébb az az érv, hogy az iparpártolás, szempontja követeli a burkoló­ munkák végrehajtását.) Az ügyosztály programja azonban érthetetlen. A mér­­­nöki hivatal, a középítési ügyosztály és a középítési­ bizottság, tehát a legilletékesebb faktorok megállapít­­­tották a programot, a­mely szerint 20 millió korona kell az öt év alatt végzett munkákra. A pénzügyi osz­­­tály a programból minden megokolás nélkül kiragad negyven utcát, a­melynek burkolási költsége 13 és fél millió korona. Azokra rámondja, hogy főbb közleken­dési vonalak, azokat lehet a program keretén belül ok­­vetetlenül meg kell építeni. A hetedfél milliót szabad rendelkezésre kívánja föntartani, hogy esetről-esetre lehessen a követeléseket kielégíteni. Az útépítés nem­ máról-holnapra föllépő szükség, annak a programját tehát egészen pontosan meg lehet állapítani. És sokkal megbízhatóbb az az elvi alapon készült program, mint ha majd konkrét esetekben kell határozni. Akkor m­ár rendesen csak az a kérdés, hogy ki kéri és ki forszu­­rozza. Ha fölveszi a város a kölcsönt, sokkal célsze­­rűbb, ha az egész programot véglegesen megállapítja. De az ügyosztály fő érve az iparpártolás szempontjá­ból is helyesebb, mert a vállalatok jobban be tudnak rendezkedni. Hogy miért akarja az ügyosztály a heted- fél milliót föntartani, azt a jelentés semmivel sem okolja meg. Az ügyosztály a burkolás kötelező végrehajtását a következő utakra kívánja kimondani: Fehérvári-út 491.000 korona költséggel, Zsigmond-utca 160.000, Szentendrei-út 74.000, Váci-út 3,211.300, Népszínház­­utca 534.000, Soroksári-utca 150.000, Üllői-út 466.000, Döbrentey-utca 55.000, Kerek-utca 410.000, Csömöri­út 600.000, Dob-utca 235.000, Alsó vaspálya-utca­ 140.000, Maglódi-út 550.000, Fő-utca 285.000, Bécsi-út 725.000, István-út 340.000, Baross-utca 150.000, Batthyány-utca 68.000, Krisztina-körút és Margit-­ körút 700.000, Promontori-út 113.000, Pacsirtamező­­utca 156.000, Ürömi-utca 94.000, Dráva-utca 266.000 Pozsonyi-út 341.000, Király-utca 190.000, Külső Ker

Next