Budapesti Hírlap, 1905. január (25. évfolyam, 1-31. szám)
1905-01-14 / 14. szám
1905. január 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (14. sz.) csak minden nemzetiségi rezerváta nélkül lehet belépni; 2. kijelenteni, hogy a törvény alapján állva, nem fogod tűrni, a míg hatalmon vagy, hogy oly politikai pártszervezetek létesüljenek, melyek a politikai magyar nemzet egységének megtagadásával külön nemzetiségi individualizmus alapján állanak. Rendkívül megkönnyítené mindazok helyzetét, akik téged november tizennyolcadika óta, vagy mondjuk, ellenére is rendületlenül támogatnak, ha kategorikus kijelentésedre hivatkozhatnánk, hogy semmi sem köt a nemzetiségekkel szemben és hogy nem szaporítják öntudatlanul azok számát, akik hajlandók politikádat követni még akkor is, ha ez csak a nemzetiségekkel a magyarság rovására kötött alku árán volna keresztülvihető. Felelj tehát és cselekedjél! Ezzel jó lesz tisztába jönni és azért választottam a nyílt levél útját, mert alkalmat akartam neked adni ily nyilatkozatra már csak azért is, mert tudom, hogy szaporodik hála Istennek azok száma, akik a fajpolitikát a pártpolitika fölé helyezik. Abbázia, 1905 január 12-én. Igaz tisztelettel Esterházy János gróf. A vámtárgyalás Németországgal a legközelebbi napokban megtörténik. Az osztrák közgazdasági miniszterek Gautsch báró miniszterelnökkel együtt ma reggel Bécsbe tértek vissza. Golusievszki gróf külügyminiszter még Budapesten maradt. A Gautsch-kormány és az osztrák horvátok. Gautsch báró, az új osztrák miniszterelnök az osztrák pártok vezetőivel folytatott hosszas tanácskozás és alkudozás után végre annyit jutott, hogy a refrát összeillése után, január 26-án, a parlamenti béke legalább egy időre biztosítottnak látszott. Most azonban, mint Bécsből jelentik, újabb veszedelem fenyegeti az amúgy is nagyon ingatagalapokon nyugvó osztrák parlamenti békét és pedig váratlanul az osztrák, különösen a dalmáciai horvátok részéről. A dalmáciai horvátok lapja ugyanis azt írja, hogy abban az esetben, ha az osztrák kormány a reixrát összeillése előtt el nem távolítja a helytartót, akire a horvátok haragusznak, nemcsak ők maguk fognak obstruálni, hanem ráveszik az új cseheket is, hogy velük obstruáljanak. Ebben az esetben pedig Gautsch báró a reixrát összeillése után ott volna, ahol elődje volt. Az új francia kamaraelnök, Doumer, akinek megválasztása a köztársaság elleneinek és néhány miniszterségre aspirálónak közös munkája volt, mint tegnapi számunkban írtuk, elfoglalta elnöki székét. A folyton ingadozó többség, mely legföljebb 10—13 szavazatot tesz ki, megingottés a titkos szavazás még inkább lehetővé tette a nagy meglepődést okozott választást. Minő változást fog előidézni a kamara magatartásában az új elnök, azt ma, békés hangú és szűkszavú megnyitója után még nem lehet megítélni. Egyelőre beérik a párisi lapok azzal, hogy múltját, politikai pályafutását ismertetik, mely oly korán emelte a legelőkelőbb méltóságok évükére. Paul Doumer ma negyvenhét éves, még középiskolai nevelésben sem részesült, mert már tizennégy esztendős korában gyári munkás lett, csak mint húsz éves ifjú kezdett szorgalmasan foglalkozni önmaga kiképzésével és mint magántanuló elbocsátó (érettségi) bizonyítványt nyert, majd a tanári kurzust végezte el és Laonban a líceum matematikai professzora lett. Gégebaja azonban arra kényszerítette, hogy elhagyja tanári székét s ekkor kezdte politikai pályáját. Előbb újságíró volt, majd polgármester-helyettes Laonban, 1888-ban, harminc éves korában radikális programmal bejutott a képviselőházba. Mindjárt föltűnt és pedig nem annyira szónoklataival, mint szorgalmas és produktiv munkásságával; az 1889-iki általános választásnál egy boulangista megbuktatta s akkor Floquet, a ház elnöke, kinek most utóda lett, az elnökségi iroda fejévé tette; 1890-ben újra bejutott és most tiz éve a Bourgeois-minisztérum pénzügyminisztere lett. Egy év múlva Meline az indokmai gyarmat kormányzójává nevezte ki; hat évet töltött e nehéz és felelősséggel teljes állásban, de 1902-ben lemondott róla és ismét megválasztatta magát képviselőnek. Mint a pénzügyi bizottság elnöke óriás fölhoz, de a magyar ember mint individium rendkívül alkalmazkodó. Mindegyik boldogul, Amerikában, Angliában, Németországban, sőt mindenütt kiválik. Az is javunkra írható, hogy a társadalom nem oly szakadozott, mint egyebütt Európában. Nem a kasztokat értjük, melyek nálunk is szeretnének mereven elzárkózni egymástól, mert ez a kaszt természetéhez tartozik, hanem az értelemi és érzelmi egységet. Nyelvünk nem oszlik annyira tájnyelvekre, mint a német, vagy más európai nyelv, gondolkodásunk és érzésünk is egységes. Az ur megérti a parasztot és a paraszt is megérti, okkal-móddal, az urat. Minden pillanatban mozgósíthatnak bennünket nagy tömegekben nagy nemzeti munkára. íme, a pro és a kontra. Látni való, hogy ami a forrást illeti, minden a forrás jósága mellett szól. Az ősi erő épnek látszik. Csak most van abban a veszedelmes állapotban, midőn új viszonyok teszik próbára. A küzdelem ránk nézve nagyon izgalmas, főleg, ha erről a magaslatról nézzük. Mert, ha magunk volnánk a világon, akkor semmit se félnénk. De köröskörül lesben állnak ellenségeink, akik minden botlásunkat nagy örömmel fogadják, sőt szívesen meg is löknek bennünket, hogy elbukjunk. És minthogy ma mindenki politizál, ez a nem politikai elmélkedés is politikai csattanóval végződik. Küzdjenek, uraim, küzdjenek, csak ne nagyon sokáig. Nem bírjuk el. Békét szerezzenek számunkra, ez a fő. Mert dolgoznunk kell, dolgozni akarunk, a magyar kultúra érdekében, mely az ő átmeneti állapotában nem bírja el ezeket a végnélküli, szörnyű izgalmakat, tűnést keltett a múlt év végén mondott hatalmas filippikájával a kormány ellen; nem volt még példa rá, hogy a legfontosabb bizottság feje ily hangon szólt volna a kormány politikájáról; a rendelkezési alapot a korrupció költségvetésének nevezte. Mindenki tudta róla, hogy halálos ellensége Combesnak s hogy megbuktatására nem riad vissza semmiféle mahinációtól. Célját elérte, Brisson, a kormány megbízható embere, kibukott a kamaraelnöki székból és a legvegyesebb származású szavazatok Doumert ültették helyére. Elődje hosszú éveken át a mérsékelt köztársasági többség bizalmából bírta díszes állását; sok mindent jóvá tett tapintata, korrekt és pártatlan viselkedése, amit különösen az utóbbi időben a kormányelnök szertelen, szélőséges temperamentuma elrontott. Még politikai ellenfelei is csak a föltétlen tisztelet hangján szólnak megnyerő egyéniségéről, éleslátásáról, higgadt ítéletéről. De nem is Brissonról volt itt szó, ezt tudta mindenki, hanem a kormány megbuktatásáról. Maga Doumer mondta ezt ki a szélsőbal ülésén, mikor radikális feleinek bejelentette jelöltségét. „Ama kormány ellen foglalunk állást jelölésemmel, mondotta, mely egyetlen megígért reformját sem hajtotta végre, hanem a helyett tengerészeti miniszterének ártalmas munkásságával, a korrupció megnövesztésével, az árulkodás rendszerével, melyet maga provokált és bátorított, botrányköve és valóságos veszedelme lett az országnak. Minden eszköz jó a jelenlegi minisztérium megbuktatására." A szavazásnál jelen nem volt képviselők közül jóval több az ellenzéki a kormánypártinál s ennélfogva Doumer többsége még nagyobb lehetett volna, és eléri a negyven szótöbbséget, ha az összes képviselők részt vesznek a szavazásban. A kedv kormányellenes voltát abból is meg lehet ítélni, hogy Lockroy, Pelleton tengerészeti miniszter leghevesebb ellenfele, lett az egyik alelnök. A ház elnökségének összeállítása a legvérmesebb reményre jogosítja föl az ellenzéket, hogy a Combeskormány napjai meg vannak számlálva. A legkülönfélébb elemek szövetkezése a makacs és elhamarkodott kormányelnök megbuktatására hatalmas segítő társat talál az ország kedvében mely hathatósan sürgeti Franciaország erkölcsi ujjászükését. Az a közös miniszteri tanácskozás, mely tegnap este a Németországgal való kereskedelmi szerződéses tárgyalás dolgában a budai miniszterelnöki palotában megkezdődött, hajnali negyed három órakor ért véget. A magyar és osztrák kormány tagjai között teljes megegyezés jött létre a megbízottaknak adandó utasításra nézve. Az ellentét köztünk és Németország között tudvalevőleg csak még az állategészségügyi kérdésre nézve állott fönn és a német kormány a magyar javaslattal szemben ellenjavaslattal állott elő. Ennek a német ellenjavaslatnak dolgában kellett állást foglalni a közös miniszteri tanácskozásnak, ami meg is történt. Megbízottaink még ma elutaztak Berlinbe, hogy ott újabb utasítással fölfegyverkezve befejezzék a tárgyalást Németországgal, ami, mint irányadó helyen hiszik, egypár nap múlva meg is fog történni, mert immár nem gátolják többé áthághatatlan akadályok a kereskedelmi szerződés létrejöttét. A félhivatalos Budapesti Tudósító jelenti. A közös miniszteri konferencia, amely tegnap este tizedfél órakor kezdődött, óra reggel negyed háromra ért véget. Megállapodás történt azokat az utasításokat illetőleg, amelyekkel a magyar és osztrák szakreferensek még a mai nap folyamán Berlinbe utaznak, hogy a német szerződésre vonatkozó tárgyalásokat folytassák. Úgy látszik, hogy a végzetes döntései a fejlődés termékei, és körülöttük egész csillagsereg gyűlt össze. Egy nép kultúráját nem az átlag jellemzi, hanem az erőfeszítés maximuma, mennyit tud legnagyobb felében elérni. A népiskolákról tehát, ebben a vonatkozásban, nem lehet szó, ezzel egyszer s mindenkorra végeztünk. De a középiskolákkal is. Általában mindennemű iskolákkal. Az iskolák roppant fontosak, mert a csatornák is fontosak, de a csatornák sem érnek semmit folyók és Isten esője nélkül. Ez már a legnagyobb mértékben biztató. Száz év alatt megteremtettük a magyar irodalmat, a magyar tudományt, művészetet, államtudományt. A többit meg lehet csinálni, észszel, ügyességgel, de a nagyok a mi kultúránk értékének igaz mértékei. Azután fő, mint nagy mérték a szabadságharc. Ez a mi népünk erkölcsi ereje mellett szól. Az egész XIX. században egy népnek sem volt ily harca. Mindig mondják, hogy ez egyszer volt, hogy most már vége van a hős kornak és több ilyfélét. Igaz. De egy népnek csak egyszer szabad is, ha szükséges, kell ilyet csinálnia. Ez elég mindenkorra, vagy legalább hosszú, hosszú időre. Lehetetlen, hogy ötven év alatt ez az erkölcsi erő teljesen kiveszett volna. Ma nem leéli és nem szabad forradalmat csinálni, de az összetartozásnak és összetartásnak ez az ereje kell, hogy népünkben még ma is éljen. Az sem tagadható, hogy a magyar emberanyag rendkívül értékes. Minden fajta tehetség terem itt bőven, ellátjuk vele egy kissé az egész világot. Úgy látszik, hogy a fajok keveredése, mely itt évszázadokon át folyik, nagyon megnentesítette az emberanyagot. A magyar nép látszólag nehezen alkalmazkodik az új viszonyok A választási mozgalom. Budapest, jan. 13. Hatalmas arányokat ölt az alkotmányos mozgalom az egész országban. A legöregebb emberek, akikre hivatkozni szokás, nem emlékeznek a népesség minden rétegének olyan bensőséges és nagymértékű érdeklődésére a választás iránt, mint ez idő szerint. Még az egyházi politika sem kavarta föl úgy a lelkeket, mint a jelenlegi politikai és parlamenti helyzetű jelölt talán még sohasem volt annyi, mint a mostani választáson. Már magában az a körülmény is, hogy megmozdultak az összes nemzetiségek, bizonyságul szolgálhat a rendkívüli viszonyokra nézve, amelyek közt a mostani választás végbe megy. Minden párt roppant erőfeszítést tesz, hogy legalább is megóvhassa jelenlegi erejét. Vígan megy a korteskedés s a Kárpátoktól az Adriáig kortes-nótáktól hangos a vidék, bárha még nincs is befejezve a jelölés mindenütt. De próbálkozás, tapogatózás és az erők kikémlése mindenütt van s ha megtörténik minden kerületben a végleges megállapodás a jelölt, illetve a jelöltek személyére nézve, akkor domborodik ki majd csak igazán az alkotmányos küzdelem képe. A fővárosban máris a legerőszakosabb módon folyik a korteskedés s a miniszteri jelöltek érdekében olyan eszközökhöz is nyúlnak, amelyek túlmennek a korteskedésnek legtágabb mértékén is. Az ellenzéki meggyőződésű választók a megmondhatói, hogy hányféle módon iparkodnak nyomást gyakorolni rájuk s erőszakosan befolyásolni meggyőződésük szabadságát. Megfélemlítés egyfelől és kecsegtető kedvezés másfelől napirenden van. Hogy milyen lesz a kormány választási rendszere, majd elválik a választás napjain. Tisza gróf ismételten kijelentette, hogy a választás szabadságát korlátozni nincs szándékában. Ma megjelent egy belügyminiszteri rendelet, amely utasítást foglal magában a törvényhatóságok számára arra nézve, hogy miként gondoskodjanak a választás szabadságának biztosításáról s a rend fentartásáról és a közbiztosság megóvd- e