Budapesti Hírlap, 1905. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1905-04-14 / 104. szám

2 1905. április 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) anyagi exisztenciája biztosítva legyen. Ez érthető és megbocsátható. De az a mód, a hogy ezt Tisza cselekszi, szörnyű válságok közepette, rikítóan tapintatlan s a politikai morál szempontjából érthe­tetlen és megbocsáthatatlan. Az ország lesújtóan nyilatkozott a november tizennyolca cliki szavazásról s a választáson létrejött parlamenti több­ség azon iparkodik, hogy minden lehető ‘módon megbélyegezze a törvénytelen és jogapró szavazást. Mind ennek ellenére Tisza nem átallja, hogy a minisztertanács ■és a király kegyelme elé térj esz szén egy olyan javaslatot, a mely kitüntető ked­vezést foglal magában oh' férfiúval szem­ben, a ki a nemzet által elitéit november tizennyolcadiki eseménynek egyik fő-fő tényezője volt. S hagyján, hogy ő maga dicséri Perczelt és hagyján, hogy a mi­nisztertanácsot is belevitte Perozel érde­meinek elismerésébe. De nemcsak ezt tette Tisza, hanem belevonta a király sze­mélyét is, ö felsége kegyelmi tényét provokálván Perczel Dezsőre. Tisza ez­zel azt a látszatot keltette föl. mintha a király szembehelyezkednék a nemzet Ítéletével, a mely megsemmisítő volt a november tizennyolcba! szemben. A par­lament többsége eltörölte a november tizennyolc minden nyomát és kárhoz­tatja minden tényezőjét, ő felsége pedig kegyelem utján 7300 korona évi járan­dóságot ajándékoz Perczel Dezsőnek: mi­lyen hatása lehet az ilyen eljárásnak a parlamenti többségre, az országos közvé­leményre és a válságos helyzetre? Az ellenzéki pártok ma este mind foglalkoztak Perczel nyugdíj-ügyével s a disszidensek csoportjának értekezletén történt világos utalás arra a kelletlen látszatra, a melybe — Tisza tapintatlan­sága folytán »— a korona fölként vise­lője jut, Perezeilol szemben gyakorolt kegyelmi fénye által. Tisza, úgy látszik, még mindig félreismeri helyzetét s nem látja a válság súlyos bonyodalmait. Ö még mindig nem érti azt a változást, a mely a választáson előállott s olyan lépé­sekre ragadtatja magát, a melyekkel ki­­élesiti a válságot s megnehezíti a helyze­tet önmagának, az országnak és a király­nak egyaránt. Olyan helyzetben, a minőbe Tisza a választás által jutott, nem szabad a ki­rálynak olyasmit tanácsolni, a mivel a király ellentétbe jut a parlamenti többség akaratával, a mely a képviselőházban a nemzet ítéletét juttatja kifejezésre. A ki­rálynak nem szabad — látszatra sem! — ellenkezésbe jutnia a nemzet ítéletével. Ilyen tanácscsal és ilyen kedvezéssel Tisza segíthet egy szerencsétlen embere baján, de az ország baját tetézi, a zavart fokozza, a fékezett indulatokat felka­varja, a hosszú válság okozta izgalmakat tüzesre éleszti. Ha az ellenzéki pártok a Perczel­­esetből kifolyólag élesebb megtorló lépé­sekre határoznák magukat; az egyenes következménye volna Tisza eljárásának, a mely szinte gúnyolni látszik a nemzet ítéletét és az ellenzéki pártok választási diadalát. Ö kormányon van és marad, ba­rátait kitünteti, hiveit jutalmazza s kirá­lyi kegyben részesitteti Perczelt, a kinek elnöki tévedését az egész nemzet elitéli. Ez példátlan provokáció. Tisza akarva, vagy akaratlanul — mert ő sohasem lát mást, mint a maga makacs akaratát — égő kanóccal sétál a puskaporos hordók körül. Ma megtörtént a robbanás és ezzel eljutottunk a. válság­nak uj és izgalmas, folytatásában ki­számíthatatlan fejezetéhez. A szegedi választás. 'Szeged város első ke­rülete ma Bánffy Dezső bárót képviselővé választotta. TSiar jelölt volt: Bánffy Dezső báró ujpárti, Mcrczegh Mihály dr. Kossutli-párti, Maróczy Géza. disszidens és Balassa Ármin pártonkivüli. Ä szavazás reggel kilenc 'árakor kezdődött és délután öt óráig tartott, de dél­után két órától kézdvé csak kát jelöltre, Bánffyra és Hcrczeahrc szavaztak, mert a másik két jelölt vissza­lépett. Bánffy báró 8S0, Herczegli 298 szavazatot ki­nőtt. A választásról Szegedről ezt jelentik: Kilenc órakor kezdődött meg a szavazás a város­házán két bizottság előtt. A Balassa-párt megbízottai délelőtt fölkeresték Bánffy Dezső báró bizalmi férfiait és fölajánlották, hogy Balassa visszalép Bánffy javára, ha ö viszont megígéri, hogy megválasztása esetére a szegedi mandátumról mond le. Bánffy Dezső pártja az ajánlatot visszautasította. A szabadelvűek nagyobb­részt a függetlenségi jelöltre adták szavazatukat. Lgy Pálffy Ferenc nyugalmazott főispán, a szabadelvüpárt elnöke is. Ezzel akarták bebizonyítani, hogy nem áll­ják útját a nemzeti követeléseknek és különösen azért is szavaztak a függetlenségi jelöltre, hogy megkí­méljék Szegedet egy újabb választás izgalmaitól. De azért sok szabadelvű inkább tartózkodott a szavazás­tól. Déli tizenkét óra után a szavazók már csak igen gyéren jelentkeztek, pedig mindössze csak körülbelül öíszáznyolcva nan szavaztak le, holott kétezerhárom­száz szavazója van az első kerületnek. A lelkesedés legnagyobb volt a Bánffy-párton. Délután háromné­­gved kettőkor Bánffy Dezső bárónak 407, Herczag/i Mihálynak 201, Balassa Árminnak 104 és Maróczy \ Gézának 20 szavazata volt. Délután két órakor Ba­lassa és Maróczy visszalépett. Öt órakor Bánffynak 701 Herczeghnck 287 szavazata volt. Ivánkovics városi’ főügyész,- a választás elnöke, feliratkor hirdette ki a választás eredményét, s jelentette, hogy összesen 12501 szavazatot adtak le. Ebből az időközben visszalépett Maróczy Géza 20, a szintén visszalépett Balassa Ár*; min 104. Herczegh Mihály Kossutb-párti 298 és Bánffy Dezső báró S80 szavazatot kapott. Az eredmény kihir­detése alkalmából tízezer főnyi tömeg verődött össze a városháza előtt, Ivánkovics elnök kifejezte ama re-’ ménjét, hogy Bánffy Dezső báró kipróbált bazafisága bizonyára hozzá fog járulni, hogy a súlyos helyzetben a kivivő utat megtalálják. A nép Bánffy-zászlókkal a hatóság engedelmével ünnepies körmenetro indult. Este a BánfFy-választók a Tisza-szálló összes helyisé­geiben lakomára gyűltek össze, a melyre meghívták1 a különböző pártok vezérférfiait is. A megüresedett püspöki székek betöltése. A félhivatalos Bad. Tud. jelenti: A lapokban újra meg újra fölmerül az a bír, hogy az üresedésben lévő kalocsai, pécsi, rozsnyói és szatmári püspöki székek betöltését terveznék, sőt már a kinevezendő személyi­ségeket is emlegetik. A mi értesülésünk szerint mind­ezek a hírek alaptalan találgatások, mert a kormány, mióta beadta lemondását, ilyen kérdésekkel elvből nem foglalkozott. Kifogásolt mandátumok. A képviselőház III. 'birálő-bizottsága ma délután Barabás Béla el­nök-lésével tartott ülésében Bernáih Béla előadása' alapján igazolta Dömötör Mihály mandátumát. Á Bónay Elemér választása ellen beadott panaszt a panaszosoknak visszaadja, hogy a házszabályokban előirt másodpéldánynyal lássák el. Ugyanén okból visszaadja a Hodzsa Milán ellen benyújtott panaszt is, melyet még egyes idegen nyelvű mellékleteinek hiteles fordításával kell fölszerelniük. A Mihályi Ti­vadar választása edlen beadott panasz tárgyalását má­jus 10-ig elhalasztották, hogy a panaszlók választói joga és személyazonossága beigazöltassék. A haditengerészet köréből. Bécsből je­lentik nekünk: A magyar-osztrák bajóraj, a mely a mi-, nap elhagyta Szmirnát és Görögországot és a görög szi­geteket fogja fölkeresni, április 22-én visszaérkezik Pa­lába. Az idei nyári gyakorlat junius elején kezdődik András és a tova. Irta SzeBiere György, í. I. Bakog Mafia András, lóháton pedig, az országúton, a vásáros nép között és békés magyar létére csak arra vigyáz, hogy kostökét a nagy sókadalomban ki ne rántsák a nadrágja szíj jóból. Egyéb gondja nines. A ló lába között van: azt ki nem lophatják alula: szeredása pedig a nyaká­ban, hát azt sem bánthatják. Történt azonban, hogy cgv bunyó legény igen vágta a gazdája lovait. Az egyik ló dühbe jött, kirúgott és megkötötte magát. A bunyó, a helyett, hogy kibékítette volna, csak még job­ban csépelte. András, a ki igen szerette a lovat és úgy ismerte a természetét, mint a tulajdon édesany­ját, szerfelett megbotránkozott a bunyó garázdál­kodásán. — Mit sújtod azt a gebét, a ki hajnala van az öregapádnak! A cin ember a lú . . . De a legény rá se hederitétt. Úgy okosko­dott, hogy néki íilóst okvetétleuül becsületre kell taóitauia a rakoncátlan állatot, különben világ­­életében kütődős marad. Hát tovább ütötte a sze­gény megzavarodott párát. András dühbe jött erre és csak úgy lóhát­ról nyakonteremtette a bunyót. Aztán leszállóit, és lovát a saroglyáboz kötvén, fölpattant a sze­kérre, hogy megmutassa, mint kell a lóval bánni. A ló egy pere alatt oly szelíd lett keze alatt, mint a bárány. — Látód, ebadta kutyafülü! — oktatta a bámuló bunyót. — A lelkire kell beszólni a lú­­liab, mért a Iának lelke van ám. Aztán leszállóit a szekérről, hogy vissza­ülne a. lovára. Ülne ám, ha lett, volna mire. Mert bizony megtörtént Andrással az a szégyen, hogy mialatt a más lovával bíbelődök vala, a sajátját szépen elkötötték. S őkigyelme nemes ember létére gya­logosan maradt a vásáros nép között. *— Héj, a ki rézangyala van! — rikkan­tott föl, fölocsudván bámulatos meglepetéséből. — Most már falu csúfjára hogy menjek haza! Fájlalta őkigyelme a kárát is rettenetesen, de még sokkal jobban röstellte. Fogadást tett a bét szűzbe és valamennyi szentekre hivatkozván, hogy inkább világgá bujdosik, de a lova nélkül nem megy haza . . . Dühös szégyenében letért a töltésről és egy diilőut árkában megtelepedvén, gondolkozni kezdett. . , . A főkérdés az, hogy hol a lű — elmél­kedett magában — a többi nugátul adódik . . . Ko hát hol ipbet l ... A Báró értékes, drága jószág, akkora csontjai vannak, mint a pogány Mahumednek: az, ilves portékát nem bírja meg­fizetni mindenki fia . . . Egyszóval —- folytatta okoskodását — a ló csak módos emberhez kerül­hetett. Mért arra, bogy a lókötő a maga számára lopta volna, gondolni se lehet. A ki íókötő lett, annak eszet is adott Isten hozzá, már pedig az ész azt mondja, az egyiptomi álmoskönyv is bizo­ny it-já, hogy lopott ló: veszedelem áll a házhoz. Egy szó, mint száz, a végén oda lyukadt ki Andr'ás?hogv a Bárót a lókötőtől csak egy gaz­dag sváb vehette meg. .Két sváb község lévén a vidéken-:-Bakamaz és Vadas. András eh" ~ zűr is Vada? rá kút vágóit és erősen érdeklődni kezdett az ottani lóállomány iránt. Csakugyan bevágott az esze, alig egy órai kutatás után megpillantotta Bárót. Éppen itat­ták a kutnál. Jól érezhette magát a „kutya“, meglátszott rajta, hogy zabot evett. Uj gazdája figyelmesen vizsgálta, belenézett még a fülébe is,: sőt hasaalját sem hagyta figyelmen kivid. András csak piszmogott a kerítésnél és iirügvesképpen a pipájával babrálgatótt. De fél­szeme csücskéből váltig a lovat nézdelte és szorgos tanulmány tárgyává tette a sváb porta topográ­fiái viszonyait. Aztán csendes baktatva elment a korcsmába, hogy egy üveg borral fölbátoritaná gondolatait. . . . Két mód van — konstatálta András az üveg bor után. — Az első: jelentést teszek a szolgabirónál; a másik: egyszerűen fölrúgom a svábot és elveszem tőle a lovamat. Most. már csak azt kellett kisütni; melyik eljárás az előnyösebb ? András apróra megfontolta mind. a kettőt.; . « . A törvényes útnál — vélte — ott a hiba, hogy igen sokáig tart. Az embert becitálják a törvényre vagy tízszer, ki-bevallatják,-tanukat kajtatnak föl ellene, aztán nyaka közé sóznak vágy ötvén pengő költséget lótartás és tanudij ciniéft, akkor végre, vagy egy hónap múlva, még-: kapja a lovát és olyan képet vágnak ' hozzá, mintha ajándékba kapta volna * . . Hát ez a perspektíva sehogy sem tetszett Andrásnak. Latba vetette a másikat. , * . Ha. visszalopom a lovamat — okos­kodott — a lő mindjárt az enyém lesz, nem ke­rül egy garasomba, egy csöpp utánjárásba sein... Ezzel szemben mi történhetik velem? . * , Hi­szen tulajdonképpen nem is a másét lopom, ba-i

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék