Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-02 / 120. szám

Budapest, 1905 XXV. évfolyam 120. szám Kedd, május 2 Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyed szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—95, igazg. 65—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Elfüzetés- ér hirdetés-fölvétel: Ugyane bár József-körút 5. n. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Május elseje. — A válság. — Budapest, máj. 1. Ragyogó napsugárral köszöntött ránk a tavasznak gyönyörű ünnepe: má­jus elseje. A zord, hűvös szeleket elűzte a rügyfakasztó, virágnyitó május legelső meleg lehellete­s nyájas, enyhe fugalom kelt szárnyra a légben, jóleső, kellemes levegőáramlat, a­mely fölüdíti az életet. Mindenki a szabadba sietett e szép napon, a­melyet éppen ez a szabadba vonzó ereje szimbolikus jelentőségűvé tett. A természet ébredése, az alkotó és életet adó erőknek megújhodása, mindenek re­ménységét juttatja kifejezésre és minde­nek jogát is az élethez, a­melyet az Isten teremtett S hogy enyhül a jég és a nagy természet keblén kiserked minden élet, a mely rejtve a földön fogant, kitágul a tüdő, frissebben pezsdül a vér az erekben, a rabszolga ember körülnéz, fölveti sze­mét az égre s a szabad természet egy ré­szének érzi magát. Megérzi a szabadság­nak hatalmas ösztönét és szabadságért kiált. Itt­­lett a tavasz, a természet isteni erőinek megnyilvánulása nyomán a re­ménységnek, a vágynak, az erőgyűjtés­nek és a szabadságnak jelképe. Hogy pedig mindez a külső és belső tartalma a tavasznak május elsején való­sággal ünnepi formában jelenik meg és demonstrálód­ik a világnak: ez a szo­cializmusnak érdeme, a szocialista szer­vezetek sikere, a szociális tanítások hó­dító erejének következménye. A szocializmus, a­mely az elnyomot­tak felszabadítását, a bántó és rikító egyenetlenségek elsimítását, a munkás társadalom sorsának javítását és az em­ber ilyen, vagy olyan formában jelent­kező rabszolga mivoltának megszünteté­sét írta ki vörös zászlajára, nagy hata­lomra tett szert az egész világon. Vak az, a­ki nem látja a szocializmus nagy jelen­tőségét az élet és az emberi társadalom jövő alakulásában. Hovatovább nem lesz a mai társadalmi rendben olyan rés, a­hová a szocalizmus forradalmi szele be nem hatol, és hovatovább félelmetessé lesz a hatalma, mert ő az, a­ki szervezni tudja a­ tömegeket, szervezni és vezetni kitűzött céljai felé. Íme, május elseje a vörös szocializ­mus elismert ünnepe lett az egész vilá­gon, olyan ünnep, a­melyet megtart az egész világ. Kénytelen megtartani, mert nem tehet máskép. A szocializmus rádisk­tálja parancsát az egész világra. A szo­ciáldemokrácia egyetemes akarata elle­nében teheteten a­ világ. Itt tűnik ki, milyen tudatos és mi­lyen célt szolgál a­ szoci­alizmusnak val­­lástalansága és felekezetlensége és nemze­tietlen, vagyis nemzetközi mivolta. Sem­minek sem szabad akadályul gördülnie a szocializmus egyetemes hatásának út­jába, ezért vetett le magáról minden felekezeti, nemzeti és faji különbséget, a­mely elválaszthatná az egyik tömeget a másiktól. A szociáldemokrácia büszkén hirdeti, hogy testvérül fogad minden el­nyomott embert, bárhol légyen is a glóbu­son s bármi fajtához, avagy nemzethez tartozzék is: a szabadságot hirdeti szá­mára, uj vallást alapítva, a vallástalanok vallását, a szabadság imádatát, a mely­nek ünnepéül kitűzte május elsejét — a földnek mind az öt világrészében.­­ A ki végignézte a mai napon a szo­cialisták tüntető körmenetét a főváros­ban, nyilván meggyőződhetett arról, hogy a szocializmus hatalma igen nagyon megnövekedett országunkban, óriás tö­meg volt, a­mely vörös­­ zászlóval, piros jelvényekkel végig a város útvonalain — egy iszonyú tömegben szembeszökő reali­tással bizonyította azt az elégedetlensé­get, a­mely a mi szép országunk népében lakozik. Népünk fele kivándorol, fele meg a nemzetközi szocializmus karjaiba­­veti magát, itt keresve mentséget, vagy leg­alább a jobb jövő reményét. A szegénység és elégedetlenség gyöt­relmei között hányódik hazánk s a midőn sorsunk javítására törekszünk erkölcsi (nemzeti és szociális) irányban egyrészt, anyagi és gazdasági tekintetben más­részt, akkor elállja utunkat a gonoszság és a korlátoltság, az önzés és a copf. * A válság, úgy látszik, nem fog egy­hamar véget érni, mert a katonai körök nem akarnak engedni és a nemzet nem engedhet, így tovább is várakozással kell türtőztetnünk magunkat és a passzív re­zisztenciával kell kivívnunk a nemzeti akaratnak tiszteletét. Kossuth Ferenc az eshetőségeket, a­melyekre el lehetünk készülve, a követ­kezőkben rajzolja meg: „Valószínű, hogy Tisza gróf vissza fog vonulni, de az már sokkal kevésbbé valószínű, hogy Khuen gróf is követni fogja őt a vissza­vonulásban ; lesz valami Lukács-, vagy Hiero­­nymi-féle, vagy talán másféle ideiglenes minisz­térium; vagy még az alkotmányellenes kísérle­tet is megkockáztatják, hogy osztrák mintára valami hivatalnoki minisztérium vegye át a kor­mány rúdját, úgy,a­hogy, igyekezni fognak ten­gődni az egyenes adók egy bizonyos részének elmaradása mellett is, a­mi talán évi 50—60 millióra lesz tehető, és a katonai ügyek terén a tartalékosok és póttartalékosok egymásutáni be­hívásával fognak élni, a­mi jó két­­évi időt ad nekik. Ez alatt az idő alatt talán megkockáztat­nak egy-két választást.“­­ Szép kilátások ezek a tavasz első szép napján.“‘az életrevaló erőknek álta­lános feltörekvése idején, a­melyen­ a fel­szabadulás édes reményét, ünnepük az egész világon. Veszedelmes játékot űznek ebben az országban, népek nyugalmával és koro­nák fényével. A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága május 3-án, szerdán délután négy órakor a füg­getlenségi pártkör helyiségében Kossuth Ferenc elnöklésével ülést tart. A pártkörökből. Vasárnap és ma, május elsején alig néhány képviselő időzött a fővárosban. A szép, napos ta­vaszi idő, a budapestieket is elcsalta a poros főváros­ból a vidékre. A függetlenségi pántkör ma este mégis kissé élénkebb volt Több ellenzéki képviselő ugyanis Dalmáciában, volt néhány napig tanulmányúton és ma este érkezett onnan vissza. A pártkörben azután elmondották élményeiket. Itt-ott szimpátiával talál­koztak és ezt örömmel hirdették hallgatónknak. Politikáról nem igen volt szó. A vidékiek hol­nap szállingóznak föl majd a fővárosba, hogy a Ház ülésén, de különösen a szerdai pártértekezleteken részt vegyenek. Mai számunk 22 oldal. A hevesi fölirat: Fejér vármegye törvényhatósági bizottsága Fiáth Pál báró főispán elnökletével ma tartotta rendes közgyűlését nagy érdeklődés mellett. Heves megye ismeretes átirata heves vitát idézett elő. Ott voltak: Zichy Jenő gróf, Zichy Aladár gróf, Koller Tivadar, Gyapay Pál, Horváth Gyula dr. országgyűlési kép­viselők, továbbá Széchenyi Viktor gróf, Cziráky An­tal gróf, Zichy Rafael gróf, Tallián Vilmos, Maun­der­ff Géza báró, Meszlény Benedek stb. megyei bi­zottsági tagok. Szüts Artur megyei főjegyző bejelentette az állandó választmánynak azt­­a javaslatát, hogy a heves­megyei átirathoz hasonló szellemű föliratot intézzenek az országgyűléshez. (Zajos éljenzés.) A fölirat fölolva­sása után Zichy Aladár gróf kijelentette, hogy a föl­irat formájához minden tekintetben, hozzájárul, azon­ban szeretné, hogy ne csak hasonló szellemű föliratot küldjenek, hanem külön föliratban adjanak kifejezést a törvényhatóság álláspontjának. (Éljenzés.) * Fiáth­ Pál báró főispán bízik a többség lojalitá­sában, hogy bár politikai tekintetben más nézeten van, nyugodtan meghallgatják. Heves megye törvénytelen­nek tartja az országház föloszlatását. Ila Fehér megye törvényhatósági bizottságának tagjai ugyanazon a né­zeten lettek volna­ annak idején, azt hiszi, itt is akadt volna olyan bátor ember, a­ki e miatt fölemelte volna szavát. Azután azt vitatja, hogy az eddigi kor­mányrendszer nem volt káros. Szerinte az országra a gazdasági önállóság káros hatással lenne. A­mi pedig — úgymond — a föliratnak azt a részét illeti, a­mely a hadsereg magyar vezényleti nyelvének megvalósítá­sát törvényen alapuló követelésnek mondja, nem állhat meg, mert ilyen törvény nincsen. A kiegyezés a király­nak adta­ meg a jogot, hogy a hadsereg fölött rendel­kezzék. Törvényes kötéseket egyszerűen szétszakítani nem lehet. Tiltakozik az ellen, hogy a fölirat a magyar alkotmány melletti kitartásért üdvözli a többséget, mert azt ne­m vindikálhatja­ egy csoport magának. Azt minden párt megtette a maga utján s minden magyar embernek kötelessége alkotmányát m­egvédeni. Indít­ványozza, hogy Hevesmegye föliratát csak egyszerűen tudomásul vegyék. Zichy Jenő gróf: Az elnöki székből főispán barátom szokatlan módon elnezett egy, az ország­­gyűlési többséghez intézett föliratot. Ezt az elnöki székből tenni nem lehet, és nem szabad. Észrevétele­ket kell tennem politikai véleményeire. A hadsereg eddigi állapotáról szólva, 1867-ben éppen Sennyey Pál bárónak, a főispán sógorának mondotta Tisza Kál­mán, az akkori ellenzék vezére, hogy a kiegyezésben nincs eléggé kidomborítva az önálló magyar hadsereg eszméjei'Sennyey báró akkor igazat is adott Tiszá­nak ■ ,s ekkor formulázták, hogy a magyar hadsereg ' .

Next