Budapesti Hírlap, 1905. június(25. évfolyam, 150-178. szám)
1905-06-01 / 150. szám
Erejében és energiájában napról-napra annyira fejlődik, hogy az udvari politika magyarországi exponensei teljesen eltűnnek benne, mint cseppek a tengerben. Nem lenne érdektelen dolog számszerű statisztikát összeállítani arról, hogy november tizennyolcadika, de különösen a választás óta, mennyi és minős gyarapodásban volt része az ellenzéki pártolónak. Hány embere hagyta el a kormánypártot, hány pártpolitikával nem foglalkozó ember lett cselekvő tagja az ellenzéki pártoknak. A válság alatt ez a fejlődési folyamat még inkább kiélesedett. De most már nem a hatvanhetes ellenzéki pártok gyarapodnak, hanem úgyszólván, kizárólag a Bécscsel szemben legintranzigensebb, a legjobban félt programú függetlenségi párt. Csodálatos, nemrég még alig hitt változás ment végbe a magyar közéletben. Nagynevűarisztokraták, udvari méltóságok, akik a szabadelvű párt által védett udvari politikát vaera támogzatták, vagy legalább is barátságos szemmel nézték, nyíltan és tüntető módon lépnek a függetlenségi pártba. Ellenzékiségük most már nem belpolitikai balfogásokon alapszik, mint valaha, amikor az előkelőbb gondolkodású emberek a korrupció, vagy más effélék miatt fordítottak hátat a kormánynak, hanem határozottan a nemzeti törekvésekért vívók táborához való csatlakozás. A középpontban éppen úgy, mint a vidéken, teljesen megváltoztak a politikai pártélet keretei. A szerb lakosságú Újvidék függetlenségi képviselőül egy eddig nem politizáló mágnást választ. Pápán felbomlik a hatvanhetes újpárt és a függetlenségi táborba megy át. Udvari cím, nagyobb hivatalos állás, viselt kitüntetés többé nem cím és oka az udvari fölfogást képviselő politika támogatásának. Úgy van a dolog, érezzük és tudjuk, hogy a magyar nemzet azokban a törekvésekben, amelyeket az egyesült ellenzék írt a zászlajára, egységesen erős. Nincs Magyarországon többé a szabadelvű párttól támogatott udvari fölfogásnak már számbavehető tömege sem, annál kevésbbé intéző tábora. Nincs erő és hatalom, amely ilyen tábort össze tudjon szedni. Tisza gróf, Burián és Bejérváry báró akár esküvel erősített tanúvallomást tehet rá. Kétségtelen, hogy az összes politikai tényezőkben megvan az őszinte és meleg vágyakozás az alkotmányos rend helyreállítására s ez a vágyakozás a megegyezésre való törekvés különféle akciójában nyilvánul. De ne higgyék a bécsi tényezők, hogy ez az egységes erő tudatának hiánya, hogy ez ingadozó engedékenység, program- vagy jogföladással határos követelés. Nem. Mindez a magyarság királyhűségének a természetes kifolyása, amely erejének érvényesítésében is lojális és kíméletes akar lenni. De ereje ilyen formában is erő, amelyet vissza, vagy félreszorítani nem lehet. Nekünk a hadsereg magyarsága, a teljes paritás a külpolitika és a közgazdasági élet terén olyan életérdekünk, mint Japánországnak Korea. Nélküle meghalunk és elkoldusodunk. Ne feledjük egy pillanatra sem, hogy mint a távol kelet népét, úgy bennünket is csak a nemzeti erő egységes és teljes és önfeláldozó kifejtése vihet győzelemre. Ezzel a tudattal nézünk elébe az esetleg még ránk váró megpróbáltatásoknak. A keleti fénysugár a magyarság küzdelmének sikerére világít rá. A képviselőház a holnapi ünnep miatt pénteken tartja legközelebbi ülését, amelyen folytatni fogja Kossuth Ferenc indítványának tárgyalását a külön vámtarifa ügyében. A pénteki ülésen Hocke János lesz az első szónok. Magyar-cseh barátkozás. Említést tettünk arról, hogy Klofác Vacláv új cseh képviselő két honfitársával Budapestre érkezett és hogy budapesti útjának politikai célja is van. Klofác kereste az alkalmat, hogy ellenzéki képviselőkkel érintkezésbe lépjen. Meg is ismerkedett vagy husz, huszonöt függetlenségi és más pártból való képviselővel, akikkel élénk vitát folytatott arról, miként lehetne a csehek és magyarok közös érdekeit megállapítani és egymást kölcsönösen támogatni. Klosác előadta a magyar képviselőknek, hogy ő és elvbarátai a legnagyobb szimpátiával viseltetnek a magyar ellenzék törekvései iránt s óhajtja, hogy közös ellenségünk, a pángermanizmus ellen küzdjünk mi magyarok és csehek. Az önálló vámterületről azt mondta, hogy ettől nekik, cseheknek, sincs okuk félni, mert ők nem iparosok. Az ipar Csehországban, is német kézben van, maguk a csehek mezőgazdák. Nem is féltik ipari piacukat Magyarországtól, ha az önálló vámterületet létesítenék. Beszélt azután a szociáldemokrácia kérdéséről. Elmondta, hogy ők is nemzeti alapon akarják szervezni a munkásságot, mert az internacionális szociáldemokrácia náluk is a kormány kezében van. Hangoztatta Klosác, hogy az érintkezést nem kellene abbahagyni, hanem folytatni kellene és az összeköttetést meg kellene tartani. Négy-öt hét múlva ismét nagyon szívesen lejön s több elvbarátját is magával hozza. Polonyi Géza ismertette hosszasabban Klosác előtt a magyar ellenzék törekvéseit. Beszélgetés köziben azt mondotta, hogy különösen Herolddal szeretne érintkezésbe lépni, mert ő nem egy pártfrakcióval akar öszszeköttetésbe lépni s nem csupán pártfrakcióval a kölcsönös támogatást létesíteni, hanem a cseh nemzettel. Klosác erre azt felelte, hogy az ő tudomása szerint az új csehekben is megvan ez a hajlandóság, azonban opportunitásból tartózkodnak a megnyilatkozástól. De ha valamely módot találnának a közeledés létesítésére, őket is okvetetlenül meg lehetne nyerni. Klofác ma délelőtt is ott járt a képviselőházban, ahol a Ház karzatán, majd a folyosón több képviselővel beszélgetett. Klofác erősen bízik abban, hogy sikerülni fog a cseh-magyar barátságot létrehozni, mivel főképpen nyelvi és kulturális tekintetben Csehországnak éppen olyan hevesen és szenvedelmesen kell küzdenie az osztrák németek ellen, mint nekünk magyaroknak. Klofác sok szimpátiát keltett a magyarok között. Ellenzéki vezérek ünneplése. A józsefvárosi függetlenségi kör szombaton este nyolc órakor Kossuth Ferenc ésApponyi Albert gróf díszelnökök és Batthyány Tivadar gróf elnök tiszteletére a József körút nyolc szám alatti saját helyiségében társasvacsorát rendez. A lakomán az ellenzéki pártoknak több tagja jelenik meg. A técsői választás. Máramaros vármegye técsői választókerületében, mely Keglevich István gróf elhalálozásával üresedett meg, az országos függetlenségi párt Tónika Jenő földbirtokost, volt képviselőt kérte föl a jelöltség elfogadására. Tomka neve ismeretes a Budapesti Hírlap olvasói előtt, akik bizonyára élénken emlékeznek Tomkának többnyire gazdaságpolitikai kérdésekről írott, s a népnek igaz szeretetétől áthatott vezércikkelyeire, amelyek mindmegannyi dokumentumai annak, hogy Tomka Jenőben nagyképzettségü, széles szemhatáru, s igen lelkes képviselőt nyerne a técsői kerület, s igen jeles erőt a függetlenségi párt. A pápai mandátum. A Bánfffy Dezső báró lemondásával megüresedett pápai kerületben, mint Jókai. Irta Szabolcska Mihály. Mikor kimondom a nevét: szivemben Álmok varázsát érezem, S valami édes, bűbáj03 igézet játszadozik velem. Elvész előlem a rideg valóság, Es ez az egész látható világ, Valami más, tisztább világba járok, Körülölelnek melegebb sugárok, S mosolyog rám ezer csodavirág! Milyen világ ez! Hasonló a földhöz, De más, gyönyörűségesebb! Balzsamosabb, kékebb a levegője, Sugara fényesebb. Mennyboltja mélyén bűvölen ragyognak Nagy, ábrándos nézésű csillagok. S mig föltekintesz hozzájuk merengve: Megbabonáznak egész életedre, Fényük örökké lelkedlen ragyog. S milyen a népe ennek a világnak! ? Erősek, szépek, jók, nagyok; Lelkem kibontja szárnyát: hadd lehessek Olyanná, mint azok! Ti talpig hősök, férfi jellemek ti, Ti földiségen túlnőtt alakok: Valódiságtok én nem mércsikéltem, Csak veletek rajongtam, küzdtem, égtem , S ti mintaképnek úgy beváltatok! A nő, a férfi eszményképe itten. Naptiszta, glóriás ideál, Kihez a küzdő ifjú szive, lelke Csak imádkozni jár. Ez a világ a tiszta szerelemnek Meleg, családi, nyájas otthona. — Óh szerelem, gyötrelmes édes álom. Nem álmodott át költő e világon Jókainál gyönyörűbben soha! Mélyen hajolj meg, hazám ifjúsága, Mikor kimondod a nevét. A szerelemnek hadd hintse rátok Első igézetét! Könyvei: csupa liliomsziromból, Szerelme mind: „Énekek éneke" . . . Az Azrák törzse sohse hal ki végkép’, Mig itt veszi szerelme mintaképét Az ifjú és szelid szerelmese! ■— Óh bányán áldják bűt emlékezéssel: Lelkét, világát, álmait. Kik itt lettünk rajongó hívetekké: Szabadság, haza, hit! És bár az élet nagy tömkelegében ezt a világot nem igen lelem: Csak hadd maradjak a hívője ennek S a kis cselédim, ha fölcseperednek, őket is Jókaihoz vezetem! Nagy mesemondónk! Nagy időnk regéjét Minek vitted még el, minek? ... Hadd hintenéd még fényét a jövőnkre A múlt emlékűnek! Óh márciusi ifjúság vezére, Nehéz napok forgásán légy velünk. Lesz-e meg újra, ki tized magával, Milliók elszánt, nagy szava sulyával Mondja ki, hogy „mit kiván" nemzetünk? S ha újra ránk szakadna az az éjjel Ki mond nekünk olyan mesét? Ki tartja majd a virrasztónkon ébren, Magyarok nemzetét? Lessz-e, ki — mint te — bűbájos regékkel, Reményre buzdít, ébrenlétre int? Dalban, szóban hirdetvén a hazának: Hogy vége szakad minden éjszakának, S hogy mint „valaha“, „megvirrad" megint! Óh Jókai, mi örök büszkeségünk, Szórd ránk öröklő fényedet. S ha valaha e nemzet életét majd Túléli a neved: Hirdesse híred akkor is világgá Az eljövendő századokon át, Hogy az a nép, mely Jókait termette, Halálosan, s haláláig szerette Eszményeit, szabadságát, honát ! BUDAPESTI HÍRLAP, (150. sz.) 1905. június 1.