Budapesti Hírlap, 1905. szeptember (25. évfolyam, 241-270. szám)

1905-09-01 / 241. szám

magyar nép kedve talán még soha olt olyan keserű, nagy elhatározó­­kész. Hallgassa csak meg Bécs, "S miről beszélnek egymás között a­­ társadalmi osztályok előkelősé­­ézze csak meg, min mulat az értel­­a színházaiban, nyilvános össze­­eiben. Figyelje meg, milyen han­­gszélnek a szocialista gyűléseken a­bóból fölbujtatott izgatok. Talán ha még a nemzeti érzékenység annyira nem lobogott a magyar nép felső rétegei­­b­en, soha annyira nem hatották át rend­entó törekvések az alsóbb néposztálya­­it, mint most. Hiszen egy nemzeti szinti­ntrika, egy-egy lelkesebb mondás fre­­istikus tapsra indítja a színházak és egyéb nyilvános helyek közönségét s a szocialisták nyíltan erőszakkal fenyege­tőznek. Ezeket az érzéseket csak egy, a nem­zet teljes lelkével támogatott kormány­zás és parlamenti élet képes jóra vezetni s a kitörési­dőpontról a normálisra hű­teni. A nép ilyen kedvével szemben sem­mivé törpülnek a rendőri rendszabályok, a politikai és társadalmi elnyomás fölhasználható fegyverei. Céljukat, hogy úgynevezett rendet csináljanak, elérni képtelenek. De igenis, harcba állítják a társadalom millióit a hatalom eszközei­vel s beláthatatlan mértékig izgatják a keserűséget és a hatalom lebirásának vá­gyát és ösztönét. Ez a történelem egy­szerű tanúsága. Nem is merné más szem elől téveszteni, csak a hagyományos bé­csi politika és magyarországi bizalmasai. Hire jár, hogy Fejérváry báró új vá­lasztásra is fölhatalmazást kér. Ez az intézkedés formailag teljesen alkotmá­nyos volna. De értékét tönkre teszi a jó­hiszeműség és az alkotmányos fölfogás teljes hiánya. Fejérváry báró rosszhisze­műen fog eljárni, ha belső kormányzati programmal fedi nemzetellenes törekvé­sét, mert a válság ütköző­pontját nem belső reformok alkotják. Hiányozni fog eljárásából az alkotmányos fölfogás, mert csak­ annak fogja végső eszközéül fölhasználni a választást, a­mi egy alkot­mányellenes kormányzás kulissza-manő­vereivel nem sikerült. Rosszhiszemű és rosszcélú válasz­tási fölhívásnak csak egy lehet a sorsa a fönnálló politikai viszonyok között: a teljes és impozáns visszautasítás. Nincs bennünk egy csöpp jóakarat sem a kiérdemült generális politikai vál­tozása iránt. De ha volna, akkor sem tud­nánk harmadik isdili útjához más kom­mentárt fűzni. Apponyi Erdélyben. Apponyi Albert gróf szeptember hónap második felében Erdélybe utazik s több vármegyét meglátogat. Háromszékmegye füg­getlenségi és 48-as pártja külön is meghívta Apponyi grófot, a ki a meghívásra a következő levéllel vá­laszolt : Igen tisztelt pártelnök úr! A legnagyobb öröm­mel fogok szíves meghívásuknak eleget tenni, de annak időpontját most még megközelítőleg sem ha­tározhatom meg, mivel több erdélyi megyét kell meg­látogatnom és ezt a nagy távolság miatt egyszerre akarom megtenni. Szeptember második fele előtt ne­hezen lesz ez az utazás keresztülvihető. Kiváló tisz­telettel: Apponyi Albert s. k. Eberhardt, 1905 augusz­tus 23. A belügyminiszter ellenjelöltje. Temesvár­ról táviratozza tudósítónk, hogy Németbogsánban Kristóffy József belügyminiszterrel szemben az el­lenzéki pártok Panajothi Mihály takarékpénztári igazgatót léptetik föl ellenzéki programmal. Az új jelöltnek a kerületben igen nagy a népszerűsége. Pártalakulás. Temesvárról táviratozza tudósí­­tónk, hogy Végváron szeptember harmadikán alakul meg a függetlenségi párt. A pártalakuláson a végvári kerület minden községe képviseltetni fogja magát. A bihari választás. A bihari kerületben, a­melyet az elhunyt Rigó Ferenc képviselt az ország­gyűlésen, ma volt a pókválasztás Rigó Lajos és Szo- Tód­y Tamás függetlenségi jelöltek között. A szavazók nagy tömegekben vonultak föl s délben a szavazatok aránya ez volt: Rigóra 332, Szokolyra 160. A záró­órát az elnök esti hat órára tűzte ki, a­mikor aztán a kerület megválasztott képviselőjévé Rigó Lajost je­lentette ki, 176 szótöbbséggel. A választás rendben folyt le, ment intézményének a szabásait, a melyek ak­kor még csak tizenhét éves múlttal bírtak náluk s ma a belga nép az alkotmányos életnek, a nem­zeti gazdagodásnak hatalmas pályáján rohan előre, mialatt mi ipar és kereskedelem nélkül szűkölködve, egyedüli erőforrásunk, nyers ter­ményeink elszáradását szemlélve, alkotmányos életünk ürességén, hazugságán elmélkedünk s még forradalmi lelkülettel gyanúsítanak ben­nünket, mert­­a nemzet alkotmányának érvényt akarunk szerezni. Az elnöki emelvény fölött két hatalmas jóni oszlop között áll az első belga ki­rá­ly szobra, a­mint egyik kezében kardot tart, a másik kezét pedig a törvénykönyvre teszi s meg­esküszik az alkotmányra. Lábánál oroszlán fek­szik s a talapzatra ez a mondás van rávésve: „L’union fait la force“, az egyesülésben van az erő. Az elnöki megnyitó után megindult a vita, a­melyről bő közlések tájékoztatják a közönséget s mialatt a tárgyalás menete csöndesen folydogál előre, időnk van arra, hogy körülnézzünk a te­remben. A belga képviselőh­áz terme egészen olyan, a­milyennek egy demokratikus törvényhozó tes­tület otthonának lenni kell. Nincs ott semmi cif­raság, tarka színek sorozata nem váltogatja egy­mást. Félkörben sima oszlopok emelkednek két­szeres­ sorozatban, természetes színüket viselve. Az elnöki emelvény s az összes bútorzat finom mahagóni­­ából készült s a képviselők kényelmes,­ekete bőrkamyaszokén ült nem úgy, mint mi, ''ii1' '‚ko- '1:r ' Minden ülés előtt í-tott kényelmesen ¡■ tollszáruk. '« szintén m­­ég cen­tosabb'!! mindenki rendesen az előadói székből beszél. Ezért a kényelmes helyért s ezért a jó fölsze­relésért szívesen elengednék valamit otthon a nagy kupolacsarnokból. De hát ez már úgy van nálunk, hogy középületeink építkezési rendszere csak szemre dolgozik, de a praktikus szemponto­kat teljesen mellőzi. Milyen szép épület a királyi Kúriánk palotája is s nincs benne egy kis zug sem, a­hol egy kúriai bíró valakit egyedül fogad­hatna s szánalom nézni, mint szoronkodik a hét öreg úr szűk helyén a tárgyalásokon. De az elő­csarnok, az nagyszerű. Az újságíróknak azonban nincs itt olyan kényelmes helyük, mint nálunk. Fent ülnek az első karzaton s a teremszolgák nem járnak föl hozzájuk, hanem egészen különös módon, hosszú rúdra teszik a nekik szóló leveleket. Írásokat a úgy nyújtják föl a karzatra, mintha lámpát gyúj­togatnának, s ilyen módon küldik le az újságírók is céduláikat. A teremszolgák szolgálatban hatal­mas aranyszínű láncot viselnek a nyakukban, a­mi imponálóvá teszi külsejüket. Fent egy sarki páholyban a parlament katonai parancsnoka figyeli a tárgyalást zöld uniformisában, hatalmas arany váll rojtokkal. Ötven szálas katonának pa­rancsol. Az elnök előtt egy valóságos kis álló ha­rang van elhelyezve, de egyetlen egyszer sem nyúlt még hozzá, hanem ha csendet akar csinálni, az asztalt üti fakalapács­sal. Jó, hogy ezt a rend­szert mi nem ismerjük otthon, mert izmos és temperamentumos elnökünk keze alatt vagy az asztal, vagy a kalapács költségvetési tétele jelen­tékeny szerepet játszana a gazdasági bizott­on. Mir­sonyi Albert egészen e Ttö*1 vényhozó meg ne látogassa ülőhelyén. A testület nagyrésze öreg emberekből áll s valóságos szige­tet alkot a magyar képviselők csoportja, a kik­nek kilencven százaléka harmincöt éves, fiatalabb. Délután ötödfél órára a királyhoz voltak hivatalosak. Ekkor abbahagytuk az első napi m­­­ácskozást s a város által odavezényelt kocsikon a királyi palotába hajtattunk. Útközben egy másfél éles amerikai képviselővel s két társával kerültem egy kocsiba. Apponyinak is úgy kell fölnézni rá. Természetesen azonnal a magyar viszonyokra terelődött a társalgás s öröm volt látni, hogy nem egészen perfekt angol beszédem­ből is mily mohón szívták magukba viszonyaink beható és őszinte leírását- különösen gazdasági törekvéseinket hallgatták érdeklődéssel s képte­lenségnek jellemezték ők is azt a helyzetet, hog mi kizárólagos mezőgazdasági termelésre legyen szorítva, de azért az ipari államok óriási hadsze­jét és katonai terheit viseljük. Közben ameril óriásom meg akarta mutatni társának, hog mennyire ismerős a magyar viszonyokkal s­e­szélte nekik, hogy Magyarországon kitűnően egészségügyi viszonyok, mert igen sok gyár forrás van ott, ugyannyira, hogy minden­­ minden huszonnégy órában egyszer megy gyógyítóforrásban. A királyi palotában első percre­­, hogy itt nem a spanyol etikett honába lép Lipót király be sem várta, hogy mind­össze ü ü­jünk a nagy fogadóteremben, hanem a mintegy negyven képviselő megérk­ett hosszú botra támaszkodva, néhány fi tiszt s civil urak társaságában besél s elkezdett beszélgi­­pi. Betűrendbe a nemzetek. A király­i BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) 1905. September 1. A válság. Budapest, aug. 31. Fejérváry báró magával vitte kabinetjének reménységét. Minisztertársai most két nap, két éjszaka reménykedhetnek és epekedhetnek a ki­rályi jóváhagyás útán, mely két hónap alatt összeütött hazaboldogitó programjukra nézve szabaddá tenné a nyilvánosságot s módot adna arra, hogy vagy korteskedjenek vele maguk mel­lett, vagy mentségül használhassák föl annak idején, ha sáfárkodásukért helyt kell állaniuk. Hogy a miniszterelnök milyen szellemtől eltöltve megy a király elé, illusztrálja egy nyi­latkozata, melyet a szabadelvű párt jól értesült orgánuma szerint tett­ Kecskemét városnak arra a határozatára, hogy följegyzéssel­ bélyegzi me­­az önkéntes adófizetők és katonák nevét, mondta a miniszterelnök, hogy helyesen csú­szik a város. Meg kell örökíteni azoknak a hazafiaknak a nevét, a­kik most adót fizetni katonának állanak. Hazafias érdem az s a­­ bélyegzés inkább dicséretnek válik be. A ki a törvényen alapuló alkotmányos ellenállást haza­­fiatlanságnak tartja, tárgyilagos s a nemzet vi­szonyaival számoló előterjesztést nem igen tud tenni. De hát miért lenne éppen a Fejérváry kormány támogatása hazafiasság. Kecskemét színmagyar népe csak nem lehet fekete-sárgább a szabadelvű pártnál. Ez a párt sokkal jobban megszokta a kormány támogatását hazafias köte­lességnek tekinteni. Most nyilvánosan még sem meri támogatni. Azt hiszszük, hogy a kecskemé­tiek nem igen fognak igyekezni, hogy Fejérváry bárótól kapják meg hazafiasságuk elismerését. * A koalíció ellenségei most Kossuthot sze­retnék összeveszíteni Apponyival. Például azt be­szélgetik, hogy az egész koalíciót Apponyi ve­zeti. Nem tárgyilagos hazafiasságból, de mert" boszút akar állani a királyon, a­miért Házelnök korában mellőzte s most sem akar a tanácsával élni. Nem jegyeztük volna föl ezt az obskúrus kávéházi politikai szörnyszülöttet, ha sokkal erő­sebben el nem terjedt volna, semhogy ne sietnénk a nyilvánosságra hozatalával megsemmisíteni. A

Next