Budapesti Hírlap, 1905. szeptember (25. évfolyam, 241-270. szám)
1905-09-01 / 241. szám
ősz szakálla. Messzebbről úgy néz ki, mint egy apostol, de közelről, különösen, ha beszélni kezd, egész alakját, arcvonásait a legteljesebb polgári vidámság önti el. Egész viselkedése köztársasági elnökre emlékeztet, valósággal valami közbenső jelenség a király és a köztársasági elnök között. Amint egy-egy csoporttal végzett a kiirály, azok egy teremmel beljebb mentek, hol gazdag buffet várt a világ törvényhozóira jó borokkal és pezsgővel s vig koccintgatás váltotta föl a komoly tanácskozást. Különben délelőtt egy érdekes kis incidensis történt a tárgyaláson. Coifs, aki Brüsszelben megválasztott katolikus demokrata képviselő, beszédében nagyon kitért a speciális belga viszonyokra, mire Wiener ugyancsak brüsszeli képviselő, de a liberális párt tagja egészen nekidühösödve ugrott föl s utasította rendre a szónokot. S a kis viharnak, mely pajzánál belopózott a béke templomába, az elnöki kalapács energikus működése vetett véget. Látszott a jeleneten, hogy nemcsak politikai, de helyi ellenfelek is. Egy ■kissé belevilágított ez a momentum a jövő fejlődések eshetőségeibe , arra a gondolatra vezetett, hogy hamarább ki lehet egyenlíteni az egész nagyvilág ellentéteit, mint a helyi ellentétek kicsinynek látszó, de nagyon erős harcát mérsékelni. Ez a Wiener képviselő előkelő brüsszeli ügyvéd, ő képviseli a királyt a leányai ellen való pörökben s teljesen otthonosan segédkezett a királynak a fogadás körül, ami a spanyol etikett szerint kereken lehetetlen dolog lenne. Este kilenc órakor a kongresszus belga tagjai fényes estét rendeztek a szenátus és az alsóház egybenyitott összes helyiségeiben, külföldi kartársaik tiszteletére. Brüsszel előkelő világa, szép asszonyai gyönyörű toalettekben megjelentek az ünnepségen s örökké feledhetet--len lesz az a kép, ami ott elénk tárult. A fényesen kivilágított fogadóteremben gazdag buffet mellett, az alsóházba elhelyezett zene diszkrét hangjainál társalgott az egész világ összes nemzetének kivonata. Ahány embercsoport, annyi temperamentum, annyi nyelv. Hogy ünneplés tárgya volt itt is Apponyi, akinek minden nyelven beszélő varázslatos egyénisége a magyar név dicsőségének úttörő ereje a külföld előítéletének rengetegén keresztül. De mi közkatonák is megtettük, ami tőlünk telt. Egyik sarokban Harkányi Frigyes báró, akit különben, pardon, legalább ezredesi rang illet, magyaráz valamit franciául a körül állóknak, amott Gorove László fejtegeti ugyancsak franciául a passzív rezisztancia mibenlétét. A katolikus képviselők nagy szimpátiával hallgatják a két kanonokunk: Giesswein és Blaskovich fejtegetéseit, Markbreit Gyula a spanyoloknak magyarázza vízaknai választói nyílt levelét, Zichy Vladimir s Kovács Ernő angolul fejtegetnek egy-egy csoport előtt s az átröppenő szókból hallom, hogy ott is a magyar helyzetről folyik a beszéd. Az ablaknál Szombathy György szabadelvű párti képviselő, aki csak töri a francia nyelvet, kézzel-lábbal magyarázza az alkotmányt két belgának s ezek is hasonló nyelven adják tudtára, hogy most már mindennel tisztában vannak. Többi képviselőtársam is mind csoportok között mély beszélgetésbe van elmerülve. Szóval fényár élén, pazar környezetben folyik itt a külföld informálása, amivel a darabant-kormány fizetett tudósítóinak a külföldi lapokban megjelenő cikkeit semmivé teszszük. Közben Apponyi lopva széttekint a gárdán s mintha szemével buzdítana : „csak tovább fiúk.“ Günther Antal maga, aki tökéletesen beszél angolul, valóságos nemzeti missziót végzett idekünn. Amit pedig legelőször kellett volna említenem, a dámák között a középpont Apponyi Albertné grófné. Hódító egyénisége, bájos arca, pazar nyelvismerete valósággal Csillog még ebben a fényes környeztben is. Nem merem állítani, de talán ő is a passzív rezisztencia mibenlétét magyarázza. Mert ez a legnehezebb pont az informálás mezején. Mikor ide jöttem, attól féltem, hogy nemzeti mozgalmunk kicsinyléssel fog találkozni, minthogy a kérdésben újabban mindig a vezénynyelvet tolják előre s ez szolgál ütközőpontul. Féltem, hogy a világgazdasági roppant erőmérkőzés emberei elmaradottnak találják a mi nyelvbeli aspirációink előtérbe tolását. Da éppen nem ez a külföldi vélemény s nemhogy nem nézi le küzdelmünket, de éppen ellenkezőleg, nagyon is forradalmi színben látják. Nem ismerik a mi alkotmányunkat s igy fogalmuk sincs a megyék ellentálló jogáról s nem fér a fejükbe, hogy az ne legyen forradalom, amikor a cous-prefet, bezirks Vorsteher, meg a bürgermeister megtagadja a kormánynak az engedelmességet , nem ujjoncoz, az adót meg nem szolgáltatja be a kincstárba. A magyar alkotmány alapfogalmaiban teljesen járatlan embereknek nem kis munka ennek az ellenlárásnak a törvényességét megmagyarázni. Én úgy láttam, hogy az a tizenhét magyar képviselő Apponyival az élén, megbecsülhetetlen szolgálatot tett külföldön a magyar ügynek, amikor megérttette a világ annyi törvényhozójával, hogy a mi küzdelmünk nem forradalom, mert törvényes alapon áll s ellenkezőleg felülről csinálnak forradalmat, felülről követik el a súlyos törvénysértések egész láncolatát. Meg kell azonban említenem, hogy az angolokkal szemben nem nehéz a helyzet. Ők, egyedül ők X55. szeptember 1. sötétség gombáinak és férgeinek a napvilág a legbiztosabb elpusztítójuk. Ma egyik németújságban azt olvastuk, hogy Kossuthot Apponyi hipnotizálta. Ha Kossuth nem az Apponyi szemével nézne körül az országban, észrevenné, hogy a nép sokkal inkább gazdasági vívmányok után ered, mint hetven német szó után, amelyek senkinek sem adnak kenyeret. A koalíció az országra nem hozott áldást, alkotó pártjai tekintélyének, de különösen a Kossuth-párténak pedig csak ártott. Már látja is e párt egy része a kárt s kedve ellenére tart a koalícióval. Téved Kossuth, ha azt hiszi, hogy a szocialisták a koalíciótól szívesebben veszik a választási reformot, mint Fejérvárytól. Egy szóval, Kossuth tévesen fogja föl a Fejérváry misszióját, az ország kedvét, a szocialisták magatartását, pártjának a koalícióban való helyzetét s a reakciónak tesz szolgálatot. Aki Kossuthot így lesajnálja, az egy szabadelvű párti képviselő, Bauer Mihály. Szegény Kossuthnak nincs most már más tennivalója, mint hogy Bauertől kérdezze meg mindazt a sok dolgot, amit nem, vagyis rosszul tud. Mert hogy miképpen kellene jól tudni a dolgokat és miért, Bauer úr elfelejtette meginni. Megjegyezzük azonban, hogy Magyarországon a becsületes magyar hazafias érzés terjesztéséhez és a nemzeti jogokhoz való ragaszkodáshoz nem kell éppen hipnotizálás. Mindössze csak az tűnt most ki, amikor a nemzet többsége ahhoz a pártalakuláshoz állott, melynek Apponyi egyik fiővére, hogy a szabadelvű párti uralom nem. Hépes örökös álomba sülyeszteni a nem- erejét. Fejérváry a királynál. Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel nyolc órakor Bécsen keresztül Ischlbe utazott. A kormányelnök kíséretében ment Skerlesz Iván titkár is. A miniszterelnök ma este érkezik Ischlbe s holnap délelőtt megy ő felségéhez kihallgatásra. Bécsből jelentik, hogy Fejérváry Gézabáró miniszterelnök az államvasutak pályaudvarán Bécsbe érkezve, a magyar minisztérium palotájába hajtatott s a felség személye körüli minisztérium ügyeiről tétetett magának jelentést Révy Ferenc miniszteri tanácsossal. A miniszterelnök ezután Skerlecz báró miniszteri titkár kisé,. s-- ~~xF\r -------------------------------retébení't'i-oj9l jajtatott, a honnan délután 3 ó^x0ui ^ ischlbe utazott. A budapesti Tudósító jelenti, hogy Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma este 10 óra után Ischlbe érkezett. A miniszterelnököt ő felsége holnap délben kiballagtáson fogadja. .Vasárnap délre Fejérváry bárót visszavárják Budapestre. A Neue Freie Presse a miniszterelnök isdili útjáról ezt írja: „A jelen feszült politikai helyzetben feltűnő, hogy a magyar miniszterelnök aránylag rövid idő alatt másodszor jelenik meg Iseidben, mind- azáltal nem egyeznék az igazsággal, ha ehhez a ki-, hallgatáshoz messzemenő várakozásokat fűznének." Tudvalevő és különösen a magyar ellenzéki sajtó is hirdeti, hogy a magyar kormány a király elé nagyonkimerítő politikai és gazdasági programot terjesztett, melyet ki fog fejteni az országgyűlésen, abban az, esetben, ha szeptember 15-én nem sikerülne a koalí cióval megegyezésre jutni. Ez a program olyan mélyreható kérdéseket ölel fel, hogy már a dolog termé-fszeténél fogva is fölvilágosításokra és magyaráza-tokra van szükség és így nyilvánvaló, hogy a holnapi kihallgatásnak ez a célja. Károlyi György gróf kép-’ viselő, aki a miniszterelnökkel együtt utazott Bécsbe, de ez egészen véletlen találkozás, mert Károlyi gróf tisztán magánügyben utazott az osztrák fővárosba.“ Bécsből jelentik nekünk: Fejérváry báró a miniszterelnök megérkezése után titkárával a magyar minisztériumba ment, ahol Révy udvari tanácsos, a minisztérium jelenlegi vezetője jelentetést tett neki a folyó ügyekről. A miniszterelnök azután sétát tett. Mivel sem Gautsch báró, sem Goluhovszki gróf, sem Pitreich lovag nincs Bécsben, Fejérváry báró a közös és az osztrák minisztériumokban nem tett látogatást. Délután a miniszterelnök Ischlbe utazott. Széll Kálmán Ischlben? Egy estilap ma azt jelenti, hogy Széll Kál- mánholnap szintén kihallgatásra megy a királyhoz. E hit valóságát ellenőrizni e percben nincs módunkban. Rátáiról azonban, ahova kérdést intéztünk, azt a választ kaptuk, hogy Széll Kálmán ma reggel csakugyan elutazott Rátótról Bécs felé. A törvényhatóságok ellenállása. Pest megye. Pest vármegye tizenötös albizottsága ma délelőtt tíz órakor Prónay Dezső báró elnöklésével a vármegyeház tanácstermében ülést tartott, melyen a tisztviselők esetleges felfüggesztés esetére kidolgozott és anyagi és erkölcsi támogatásukra vonatkozó tervezetet véglegesen megállapították és előkészítették a hatvanötös bizottság értekezletének anyagát. A hatvanötös bizottság tizenegy órakor tartott értekezletet, melyen szintén Prónay Dezső báró elnökölt. Az értekezleten a bizottsági tagok majdnem teljes számmal részt vettek. Az elnöki jelentések után Beniczey Lajos alispán bejelentette, hogy tegnap Kristóffy belügyminiszternél volt kihallgatáson a miniszter hívására beszámolt a kihallgatás lefolyásáról és tárgyáról. Azután a tizenfös albizottság előterjesztéseit tárgyalták s elhatározták, hogy Abaúj-Torna vármegye jóléti bizottságának ismeretes határozata alapján fölhívást intéznek a vármegye közönségéhez, hogy a múlt évi adónak megfelelő összeget fizessenek be takarékpénztárba, mely e betét után kamatot fizet; egyelőre ebből az alapból fizetnék a fölfüggesztett tisztviselőket. A határozat így szól: A vármegye azzal a fölhívással fordul adófizetőihez, hogy a múlt évi állami adókkalarányban álló összegeket bocsássák a vármegye rendelkezésére és e célból akár közvetétlenül, akár a csatolt postatakarékpénztári befizetési lap fölhasználóval fizessék be egy később megállapítandó fővárosi pénzintézetbe, esetleg vidékibe is, amely a pénzek kezelésére hazafiasan vállalkoznék. Az így egybegyűlt összegnek az lesz a rendeltetése, hogy a törvénytelenül fölfüggesztett tisztviselők és elüljárók megkapják továbbra is jogos javadalmazásukat. A törvényhatóság teljes szavatosságot vállal arra nézve, hogy akkor, ha az alkotmányos élet helyreálltával ennek az alapnak rendeltetése megszűnik, minden betevő három és egynegyed százalék kamattal együtt visszakapja pénzét, amelyet — kívánatra — a bank közvetetlenül az illem adótartozásának törlesztésére fog fordítani. Ezzel kapcsolatosan megbízta az értekez Prónay Dezső báró elnököt, hogy lépjen érintkezés fővárosi és vidéki pénzintézetekkel az adóösszege elhelyezése céljából. Foglalkozott továbbá az értekezlet több fölmerült kérdés kapcsán a vadászjegy-bejelentési elüljárósági bizonylatok kiadásával s abban állapodott meg, hogy a vadászjegy-bejelentési bizonylatok kiállíthatók és kiadhatók, de a vadászati adó megfizetése törvényeink értelmében nem kötelező s a vármegye tiltó rendelete erre is kiterjed. Végül köszönetet mondott az értekezlet Károlyi Sándor grófnak és Prónay Dezső bárónak a tisztviselők részére adományozott huszonötezer, illetve tizezer koronáért s elhatározta, hogy szeptember 18-ikára rendkívüli törvényhatósági közgyűlés összehívását kéri az alispántól. ... - — -------Hunyadmegye* Hunyadmegye jóléti bizottsága tegnap ülést tartott Pogány alispán elnöklésével, amelyben Szeged város átiratát, hogy a Gotterhaltét templomi ün ■JZf STI HÍRLAP. (241. sz.)