Budapesti Hírlap, 1906. január (26. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
. Mi úgyszólván a Te családod vagyunk. Te azt a viszonyt, amely bennünket az állami ügyek ellátásának közös feladata révén hozzád fűz, olyan bensővé tetted, hogy mi a mai napon Te benned nem annyira a politikai vezért, mint inkább a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében atyai jóbarátunkat üdvözöljük. (Élénk éljenzés.) Te a nagy, a nehéz munka közepette föltártad előttünk nemes érzelmeidnek, fenkölt gondolkozásodnak egész világát és mi megtanultuk tőled azt, hogyan kell nehéz viszonyok közt a kötelességet szigorúan teljesíteni, hogyan kell válságos helyzetekben a hazát szeretni, a hazát szolgálni. (Úgy van!) Te a mi viszonyunkba belehoztad a szeretet melegét és ez kárpótol minket mindennemű megtámadtatásért, mindennemű bajért, amely minket nehéz feladataink teljesítése közben ért. Nagy tehát a mi hálánk, nagy a mi szeretetünk irántad. Ennek a hálának, ennek a szeretetnek akartunk mi ma kifejezést adni. Az új esztendő alkalmából pedig fogadd mindnyájunk részéről legőszintébb szerencsekívánatainkat. A legfőbb, amit neked kívánunk, az az állandó jó egészség. Ezt kívánjuk nemcsak neked, nemcsak családodnak, gyermekeidnek és unokáidnak, de kivánjuk magunknak és kivánjuk hazánknak; mert ha Téged az Úristen jó erőben és egészségben éltet, akkor. Te, meg vagyunk győződve, meg fogod találni az utat a súlyos helyzetből való kibontakozásra. Isten éltessen ! (Élénk éljenzés.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök így válaszolt: Szivem mélyéből köszönöm szavaitokat, s azt a bizalmas és őszinte baráti jóindulatot, mely azokat sugalta. És ámbár egészségi állapotom nem engedi, hogy az eddig szokásban volt külső ünnepélyességgel s a szintén megszokott bővebb politikai nyilatkozatokkal kezdjük meg az újévet, mégis megragadom az alkalmat, hogy helyzetünkről a magam őszinte modorában röviden bár, megemlékezzem. A nemzet szabad akarata a múlt évi választások alkalmával a szövetkezett ellenzéket juttatta többségre. A miből velünk szemben olyan sokszor hangoztatott parlamentarizmusnak szelleme szerint múlhatatlanul annak kellett következnie, hogy az akkori kormány hagyja el helyét, de egyúttal és egyidejűleg azt a helyet az új többség férfiai foglalják el. Azonban nem így történt. Az akkori kormány ugyan elhagyta helyét, de az új többség nem lépett helyére. Hogy a helyzet így alakult, annak külső oka a03 volt, hogy a törvényhozás két főtényezője közli, a király és az országgyűlés közt fontos kérdésekben nem jöhetett létre egyetértés. A valódi és belső oka azonban egészen más. A szövetkezett ellenzék a maga pártpolitikai nézeteit és törekvéseit helyezte előtérbe. Bármily tiszteletreméltók e nézetek és törekvések, az ország mindennapi és szakadatlan kormányzásáról való hazafias gondoskodás mind e nézeteknél és törekvéseknél fontosabb. Már csak azért is fontosabb, mert az ország kormányzásában sem szünet be nem állhat, sem halasztás nem engedhető. A pártpolitikai nézetek fölött lehet tárgyalni, lehet tanácskozni; azoknak egészben vagy részben valómegvalósítása fölött a törvényhozás két főtényezőjérek lehet erős meggondolásba bocsátkozni, de hogy az ország kormányzatában szünet ne álljon be, az minden tűnődést, minden tárgyalást tökéletesen kizár. A szövetkezés által megalakult többség azonban politikai és törvényhozási működésének legelső feladatául nem az ország kormányának átvételét tűzte ki, hanem pártpolitikai nézeteinek megvalósítását. Ezzel kitér a rá háramló felelősség elől s megszegett egy alkotmányos kötelességet. Mert, ha a parlamenti kormányrendszer szabálya az, hogy a korona a többségből alakítson kormányt, akkor a Szabály foganatját nem szabad a többségnek azzal meghiúsítania, hogy a hatalom átvételétől vonakodik. A kormányalakítás a többségnek nem joga, hanem kötelessége. Mert az állam védelméről gondoskodni, a költségvetési rendet föntartani, a fönálló törvényeknek foganatot és tiszteletet szerezni, a törvényhozás rendes folyamatát biztosítani, minden hazafinak egyaránt kötelessége, de legfőbb feladata és mindenek fölött való kötelessége a többségnek. De hát minderről a szövetkezeti többség nem gondoskodott. Pedig semmi sem akadályozta abban, hogy a státus tövő alapján a kormányt át ne vehesse és semmi sem akadályozta abban, hogy a szükséges és célszerű reformok kérdései felől felelős állásban a koronával majdsan egyetértésre jutni ne igyekezzék. Új helyzetben vállalkoztam és előhaladt korom S aiínden vágyam ellenére, de felséges uram és királyom szavára barátaimmal együtt a kormány átvételére. Szeretett hazánkat cssak egy pillanatig is kormány nélkül legynl gyátaaái'aa^ & haáafístlans^sniak tartót,fflgt snnlfla. . Nehéz föladatunkat szerényen, de sikerrel végeztük, pedig sok akadályra, sok mesterkélt gátra is bukkantunk. Gáncs, szidalom és kárhoztatás kísérte működésünket. De ezzel nem törődvén, ezt elfelejtem. Édes jutalmam eddig s édes jutalmam lesz mindaddig, mig a kormány élén állok, az, hogy nem hagytuk oltalom nélkül az állam veszélyeztetett rendjét s a törvénynek megtámadott tekintélyét. És bár e percben még dúl az indulatok harca s a békevágy a velünk szemközt álló tábor részéről egyelőre mégis csak itt-ott elszórt szavakban nyilvánul, de tettekben még nem, azért mégsem mondok le a békés és alkotmányos kibontakozás reményéről. Felséges urunk szeretete magyar nemzete iránt meg nem csökkent s a magyar nemzet hűsége változhatatlan. Ez a két erő elvégre győzni fog! De bármi következzék s a fölzaklatott indulatok hevében most bármily éles kárhoztatások röpködjenek felénk, bizton számítunk arra, hogy a történelem ítélete másként fog hangzani, mint a ma dűlő szenvedélyek véleménye. A történelem itélete azt fogja mondani, hogy egykor alkotmányviszályok miatt az akkori többség nem vette át az ország kormányát, de csak néhány szerény és jó fiazafi, aki királyának szavára és házijának igaz szeretetéből élére állott a kormánynak és súlyos viszonyok között nagy áldozatkészséggel törekedett arra, hogy megmentse az állam fenyegetett rendjét, a törvények földult tekintélyét, a nép jólétéhez fűződő nagy érdekeket s mindezekben az alkotmány rendeltetését, sőt magát az alkotmányt is. Tartsatok meg szives bánítságtokban ezentúl is! Adjon a Mindenható boldog újévet nektek! S boldogabbat, mint a múlt évi volt, igazán boldog újévet szeretett hazánknak! (Élénk éljenzés.) A miniszterelnök még jó ideig társalgott a nála megjelentekkel. A képviselőház elnökénél. A szövetkezett ellenzéki pártok nevében mintegy százötven képviselő,gyűlt össze ma délben a képviselőház elnöki foglaló-4 Midben, hogy azelnököt, Justh Gyulát, az újév alkalmából üdvözölje. Szivák Imre mondotta az üdvözlő beszédet, melyben igy szólott: — A képviselőház elnöke most oly oltár papja, a melyen a hazafias áldozat tüze nem loboghat. A nemzeti munka temploma zárva van. Bennünk él az a hit, hogy király és nemzet közi harc nem lehet, mert az egykor szemben állott érdekek kiegyenlítődvén, az alkotmány elemévé váltak, s azontúl a királyság fönnállásának ugy, mint a nemzet felvirágzásának egyedüli alapja az az erkölcsi erő, amely az alkotmány sértetlen föntartásában van és mindaz, ami azzal ellentétben áll, adják annak bár az államfentartó szükségesség bármely jogcímeit: marad nyers erő és kormányzati furfang, amely jogot nem hoz az alkotójának és jogot nem vesz el attól, aki ellen azt gyakorolják. A modern államok alakulása kivétel nélkül azon etikai erők alapján történik, amelyek az illető államalkotó nép történetéből fejlődtek ki. Ezeknek az etikai erőknek fölénye és érvényesülése egy percig sem lehet senki előtt kétséges, mert ha az egész világon azt látjuk győzni, nincs okunk annak föltevésére, hogy Magyarország kivétel lenne. Az alkotmány megtámadása, mellőzése mellett ideig-óráig átmeneti személyes uralom Miétés ilyenek jelenségét látjuk, fájdalom, most hazánkban. De erre a mi válaszunk az, hogy mi, iránta az országgyűlésnek legkülönbözőbb elvi irányú pártjai tudunk egygyé lenni az alkotmány megvédésében. (Élénk tetszés.) És megnyugtathatjuk nemzetünket abban az irányban, hogy a történelmi fejlődés magaslatáról nézve a válság további folyása elé, biztosak vagyunk az iránt, hogy a király és némáei közti félreértés is csak a történetet irányító nemzeti etikai erők érvényesülésével végződhetik". Justh Gyula válaszában így nyilatkozott: Magyarország jelen szomorú, aggodalomteljes állapotában, mélységes nagy keservünkben örvendezésre ugyan semmi okunk sem lehet és ha mégis örömömet nyilvánítom a fölött, hogy a képviselőház többségét alkotó pártok mindegyike megjelent ma itt e héven, teszem ezt azért, mert az a körülmény , is fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezeti pártok soraiban teljes az egyetértés és hogy a sorainak megbontására irányuló törekvések hajótörést szenvedtek. A magyar állam veszélyeztetett érdeke követeli meg, most inkább, mint bármikor, a teljes egyetértést, a rendületlen kitartást, hogy hazánk törvényei, jogai, alkotmányos szabadsága megvédelmezhetők legyenek. Valóban elszorul szívünk, ha visszaullhatunk a lefolyt év eseményeire. A választásoknál ítélt a nemzet. Reméltük, hogy a nemzet ítéletéből szegély hazánkra egy jobb, egy bodogabb jövő fog fakadni. A nemzet ítélete, kifejett akaratala mindekkoráig figyelembe nem vétetett. A végrehajtó hatalom szembehelyezkedett a törvényhozó hatalommal. Az abszolút hatalom szembeszáll a nemzeti hatalommal. A népképviseleti rendszer az alkotmány alapjaiban lett megtámadva. Törvényeink lépten-nyomon megsértettek. Az országgyűlés működése lehetetlenné tétetett. A törvényhatóságok jogainak elkobzása folyamatban van. Nyomor, szenvedés jutott a nemzet osztályrészéül. Nap-nap után szívet facsaró gyászos események ismétlődnek. Bármily szomorú legyen is azonban a jelen, hazánk jövője fölött mindazonáltal kétségbe esnünk nem szabad. A nemzet ősereje, szilárd kitartása, türelme alkotmányához, törvényeihez való állhatatos ragaszkodása csodát fog művelni és a nemzetet minden sziklákon, minden örvényeken és minden poklokon keresztül is be fogja vezetni a biztos kikötőbe. A törvényesség erős vára a nemzetnek. Nagyon jól mondta Szivák Imre igen tisztelt barátom, hogy alkotmányunknak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezése elsőrangú feladatunk kell hogy legyen. Nemzetünk sorsát csak úgy biztosíthatjuk, ha okulva a múltak keserű tapasztalatain, alkotmányunk, a népképviseleti rendszer megvédelmezésére, az eddigieknél erősebb, alkalmasabb eszközöket fogunk keresni. Bízva bízom, ho°v a négykényvesleti rendszer sikerrel fogja kiáltani tűzpróbáját és hogy el fog érkezni utóvégre is az az idő, amidőn hazánkban is a nemzet lesz forrása minden jognak, minden erőnek, minden hatalomnak. Nagy és nehéz munka vár ránk. A nagy munkából én is ki fogom venni a magam részét. Fő törekvésem lesz a jövőben is magamat bizalmatokra, szeretetemre méltóvá tenni. Alkotmányunkat ezentúl is igyekezni fogok veletek együtt csüggedést nem ismerő kitartással, teljes erővel a bárhonnan jövő támadásokkal szemben megvédelmezni. A függetlenségi pártban. Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas pártnak a fővárosban időző képviselő tagjai, mintegy hatvanan tisztelegtek ma a gyengélkedő pártvezérnél, Kossuth Ferencnél, hogy őt az újév alkalmából üdvözöljék. A párt nevében Sághy Gyula mondott igen érdekes és energikus üdvözlő beszédet, melyben egyebek között így nyilatkozott: A súlyos helyzet és a kilátásba helyezett s részben már reánk is zúdított nyomor és szenvedés nem ejt kétségbe bennünket, nem rohanztja le harci kedvünket és kitartásunkat alkotmányunk épségéért a törvények fegyvereivel folytatott küzdelmünkben és nem veszik és ne is vegye el reményünket egy szebby jövő iránt, h hiszen miképp a világ teremtését is egy nagy káosz előzte meg s ebből a káoszból emlekedett ki az isteni remeikmű, akként történeti tanulságunk szerint alkotmányunknak ugyszólva minden fejlődési stádiumát, vadbástyát, és erősítő oszlopainak lerakását egy-egy káosz előzi meg, melyből azonban mindig a nemzeti eszme, a nemzeti állam diadala tört elő és alkotmányunknak megszilárdítása következett be. Meg vagyunk győződve, hogy ez most is igy lesz, mert nemzetünk múltját meg nem tagadhatja s azt nem is fogja megtagadni, hanem teljes határozottsággal és minden áldozatra készen fogja folytatni az általa nem keresett, de rákényszerített harcot s küzdelmet és bármily hosszúra nyúljon rá az, a nemzet erejében nem fog elpuhulni, kitartásában nem fog ellankadni és ennek folyományakép nemcsak megérdemelt elismeréssel övezi, hanem védő szárnyait is minden irányban kiterjesztendi a derék tisztviselőkre, kik a törvénytelen kormány törvénytelen erőszakoskodásainak áldozataivá lesznek. Azért szikla erősen áll hitünk és reményünk, hogy országunk e mostani káoszából, Magyarország állami függetlenségének, jövő nagyságának és jólétének fényesen ragyogó képe int felénk és fog megvalósulni. Talán nagy viharok között, de amelyek káros és ártalmas miazmáktól fogják hazánk politikai levegőjét megtisztítani, fog ez megszületni, de meg fog születni, mert meg kell születnie. Semmiféle erőszakoskodás, semmiféle behízelgő csábítás sem fogja a nemzetet letéríteni kijelölt útjáról e megakasztani kitűzött nagy nemzeti céljainak megvalósítására irányzott törekvésében; nem fog engedni jogaiból, hanem utolsó csep véréig fog azokhoz ragaszkodni és fogja azokat védelmezni, miként tiszteletben tartja minden másnak, tehát koronás királyának a nemzeti akarat forrásából származott jogait is, de nem fogja megengedni, hogy akárcsakazoknak félremagyarázásával is saját jogai csorbulást szenvedjenek. Talán a mostani súlyos megpróbáltatásokat is azért bocsájtotta Isten magyar népére, hogy azok utján egy igazi megtisztulás által jövő nagy hivatására előkészítse és megedzze. Át fogja törni a nemzet erejével, lelkesedésével, tetterejével mindazokat a gátakat, melyek nemzeti fejlődésének, állami függetlenségének ma még útjában állanak. Föl fogja robbantani azokat a gálád és hazaáruló szövetségeket, amelyek ellene, térnek s meg fogja találni Isten segitségével útját s módját annak, hogy a megzavart összhang a nemzet és király között egymás jogainak kölcsönös tiszteletben tartása is a nemzet által egyaránt féltékenyen őrzött magyar állami méltóság és királyi tekintély megóvásával helyreálljon és nemzet s király együttes érzéssel egymással karöltve működjenek a nemzet nagyságán és a magyar nemzeti állam hatalmánál, jólétének és dicsősége sugarainak terjesztésén. A gynokozatároa pártelnököt aposztrofálta, erői BUDAPESTI HÍRLAP, (I. sz.) 1906. január 2.