Budapesti Hírlap, 1906. január (26. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-02 / 1. szám

. Mi úgyszólván a Te családod vagyunk. Te azt a vi­szonyt, a­mely bennünket az állami ügyek ellátásá­nak közös feladata révén hozzád fűz, olyan bensővé tetted, hogy mi a mai napon Te benned nem annyira a politikai vezért, mint inkább a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében atyai jóbarátunkat üdvö­zöljük. (Élénk éljenzés.) Te a nagy, a nehéz munka közepette föltártad előttünk nemes érzelmeidnek, fenkölt gondolkozásodnak egész világát és mi meg­tanultuk tőled azt, hogyan kell nehéz viszonyok közt a kötelességet szigorúan teljesíteni, hogyan kell válságos helyzetekben a hazát szeretni, a hazát szolgálni. (Úgy van!) Te a mi viszonyunkba bele­hoztad a szeretet melegét és ez kárpótol minket min­dennemű megtámadtatásért, mindennemű bajért, a­mely minket nehéz feladataink teljesítése közben ért. Nagy tehát a mi hálánk, nagy a mi szeretetünk irántad. Ennek a hálának, ennek a szeretetnek akartunk mi ma kifejezést adni. Az új esztendő alkal­mából pedig fogadd mindnyájunk részéről legőszin­tébb szerencsekívánatainkat. A legfőbb, a­mit neked kívánunk, az az állandó jó egészség. Ezt kívánjuk nemcsak neked, nemcsak családodnak, gyermekeidnek és unokáidnak, de kivánjuk magunknak és kivánjuk hazánknak; mert ha Téged az Úristen jó erőben és egészségben éltet, akkor. Te, meg vagyunk győződve, meg fogod találni az utat a súlyos helyzetből való kibontakozásra. Isten éltessen ! (Élénk éljenzés.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök így vála­szolt: Szivem mélyéből köszönöm szavaitokat, s azt a bizalmas és őszinte baráti jóindulatot, mely azo­­­k­at sugalta. És ámbár egészségi állapotom nem en­gedi, hogy az eddig szokásban volt külső ünnepélyes­séggel s a szintén megszokott bővebb politikai nyi­latkozatokkal kezdjük meg az újévet, mégis meg­ragadom az alkalmat, hogy helyzetünkről a magam őszinte modorában röviden bár, megemlékezzem. A nemzet szabad akarata a múlt évi választások alkal­mával a szövetkezett ellenzéket juttatta többségre. A miből velünk szemben olyan sokszor hangoztatott parlamentarizmusnak szelleme szerint múlhatatlanul annak kellett következnie, hogy az akkori kormány hagyja el helyét, de egyúttal és egyidejűleg azt a helyet az új többség férfiai foglalják el. Azonban nem így történt. Az akkori kormány ugyan elhagyta helyét, de az új többség nem lépett helyére. Hogy a helyzet így alakult, annak külső oka a­03 volt, hogy a törvényhozás két főtényezője közli, a király és az országgyűlés közt fontos kérd­ésekben nem jöhetett létre egyetértés. A valódi és belső oka azonban egészen más. A szövetkezett ellenzék a maga pártpolitikai nézeteit és­ törekvéseit helyezte előtérbe. Bármily tiszteletreméltók e nézetek és törekvések, az ország mindennapi és szakadatlan kormányzásáról való hazafias gondoskodás mind e nézeteknél és tö­rekvéseknél fontosabb. Már csak azért is fontosabb, mert az ország kormányzásában sem szünet be nem állhat, sem halasztás nem engedhető. A pártpolitikai nézetek fölött lehet tárgyalni, le­het tanácskozni; azoknak egészben vagy részben való­­megvalósítása fölött a törvényhozás két főtényezőjé­­r­ek lehet erős meggondolásba bocsátkozni, de hogy az ország kormányzatában szünet ne álljon be, az minden tűnődést, minden tárgyalást tökéletesen ki­zár. A szövetkezés által megalakult többség azonban politikai és törvényhozási működésének legelső fel­adatául nem az ország kormányának átvételét tűzte ki, hanem pártpolitikai nézeteinek megvalósítását. Ez­zel kitér a rá háramló felelősség elől s megszegett egy alkotmányos kötelességet. Mert, ha a parlamenti kormányrendszer szabálya az, hogy a korona a több­ségből alakítson kormányt, akkor a Szabály foganat­ját nem szabad a többségnek azzal meghiúsítania, hogy a hatalom átvételétől vonakodik. A kormány­alakítás a többségnek nem joga, hanem kötelessége. Mert az állam védelméről gondoskodni, a költségve­tési rendet föntartani, a fönálló törvényeknek foga­natot és tiszteletet szerezni, a törvényhozás rendes folyamatát biztosítani, minden hazafinak egyaránt kötelessége, de legfőbb feladata és mindenek fölött való kötelessége a többségnek. De hát minderről a szövetkezeti többség nem gondoskodott. Pedig semmi sem akadályozta abban, hogy a státus tö­vő alapján a kormányt át ne vehesse és semmi sem akadályozta abban, hogy a szükséges és célszerű reformok kérdései felől felelős állásban a ko­ronával maj­dsan egyetértésre jutni ne igyekezzék. Új helyzetben vállalkoztam és előhaladt korom S aiínden vágyam ellenére, de felséges uram és kirá­lyom szavára barátaimmal együtt a kormány átvé­telére. Szeretett hazánkat cssak egy pillanatig is kor­mány nélkül legynl gyátaaái'aa^ & haáafístlans^sniak tartót,fflgt snnlfla. . Nehéz föladatunkat szerényen, de sikerrel vé­geztük, pedig sok akadályra, sok mesterkélt gátra is bukkantunk. Gáncs, szidalom és kárhoztatás kísérte működésünket. De ezzel nem törődvén, ezt elfelejtem. Édes jutalmam eddig s édes jutalmam lesz mindad­dig, m­ig a kormány élén állok, az, hogy nem hagytuk oltalom nélkül az állam veszélyeztetett rendjét s a törvénynek megtámadott tekintélyét. És bár e percben még dúl az indulatok harca s a békevágy a velünk szemközt álló tábor részéről egy­előre mégis csak itt-ott elszórt szavakban nyilvánul, de tettekben még nem, azért mégsem mondok le a bé­kés és alkotmányos kibontakozás reményéről. Felséges urunk szeretete magyar nemzete iránt meg nem csök­kent s a magyar nemzet hűsége változhatatlan. Ez a két erő elvégre győzni fog! De bármi következzék s a fölzaklatott indulatok hevében most bármily éles kárhoztatások röpködjenek felénk, bizton számítunk arra, hogy a történelem íté­lete másként fog hangzani, mint a ma dűlő szenve­délyek vél­eménye. A történelem ité­le­te azt fogja mondani, hogy egykor alkotmányviszályok miatt az akkori többség nem vette át az ország kormányát, de csak néhány szerény és jó fiazafi, a­ki királyának szavára és házi­jának igaz szeretetéből élére állott a kormánynak és súlyos viszonyok között nagy áldozatkészséggel töre­kedett arra, hogy megmentse az állam fenyegetett rendjét, a törvények földult tekintélyét, a nép jólété­hez fűződő nagy érdekeket s mindezekben az alkot­mány rendeltetését, sőt magát az alkotmányt is. Tart­satok meg szives bánítságtokban ezentúl is! Adjon a Mindenható boldog újévet nektek! S boldogabbat, mint a múlt évi volt, igazán boldog újévet szeretett hazánknak! (Élénk éljenzés.) A miniszterelnök még jó ideig társalgott a nála megjelentekkel. A képviselőház elnökénél. A szövetkezett ellenzéki pártok nevében mint­egy­ százötven képviselő,­­gyűlt össze ma délben a kép­­viselőház elnöki fogla­ló-4 Midben, hogy az­­elnököt, Justh Gyulát, az újév alkalmából üdvözölje. Szivák Imre mondotta az üdvözlő beszédet, melyben igy szólott: — A képviselőház elnöke most oly oltár papja, a melyen a­ hazafias áldozat tüze nem loboghat. A nemzeti munka temploma­ zárva van. Bennünk él az a hit, hogy király és nemzet közi harc nem lehet, mert az egykor szemben állott érdekek kiegyenlí­tődvén, az alkotmány elemévé váltak, s azontúl a ki­rályság fönnállásának u­gy, mint a nemzet felvirág­zásának egyedüli alapja az az erkölcsi erő, a­mely az alkotmány sértetlen föntartásában van és mindaz, a­mi azzal ellentétben áll, adják annak bár az állam­­fentartó szükségesség bármely jogcímeit: marad nyers erő és kormányzati furfang, a­mely jogot nem hoz az alkotójának és jogot nem vesz el attól, a­ki ellen azt gyakorolják. A modern államok alakulása kivétel nélkül azon etikai erők alapján történik, a­melyek az illető államalkotó nép történetéből fejlőd­tek ki. Ezeknek az etikai erőknek fölénye és érvé­nyesülése egy percig sem lehet senki előtt kétséges, mert ha az egész világon azt látjuk győzni, nincs okunk annak föltevésére, hogy Magyarország kivétel lenne. Az alkotmány megtámadása, mellőzése mellett ideig-óráig átmeneti személyes uralom Miét­­és ilyenek jelenségét látjuk, fájdalom, most hazánkban. De erre a­­ mi válaszunk az, hogy mi, iránt­a az országgyűlésnek legkülönbö­zőbb elvi irányú pártjai tudunk egygyé lenni az alkotmány megvédésében. (Élénk tetszés.) És meg­nyugtathatjuk nemzetünket abban az irányban, hogy a történelmi fejlődés magaslatáról nézve a válság to­vábbi folyása elé, biztosak vagyunk az iránt, hogy a király és némáei közti félreértés is csak a történetet irá­nyító nemzeti etikai erők érvényesülésével vég­ződhetik". Justh Gyula válaszában így nyilatkozott: Ma­gyarország jelen szomorú, aggodalomteljes állapotá­ban, mélységes nagy keservünkben örvendezésre ugyan semmi okunk sem lehet és ha mégis örömömet nyil­vánítom a fölött, hogy a képviselőház többségét alkotó pártok mindegyike megjelent ma itt e héven, teszem ezt azért, mert az a körülmény , is fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezeti pártok soraiban teljes az egyetér­tés és hogy a sorainak megbontására irányuló törek­vések hajótörést szenvedtek. A magyar állam veszé­lyeztetett érdeke követeli meg, most inkább, mint bár­mikor, a teljes egyetértést, a rendületlen kitartást, hogy hazánk törvényei, jogai, alkotmányos szabadsága megvédelmezhetők legyenek. Valóban elszorul szívünk, ha visszaullhatunk a lefolyt év eseményeire. A választásoknál ítélt a nemzet. Reméltük, hogy a nemzet ítéletéből szegély hazánkra egy jobb, egy bodogabb jövő fog fakadni. A nemzet ítélete, kifejett akaratala mindekkoráig figyelembe nem vétetett. A végrehajtó hatalom szembehelyezkedett a törvényhozó hatalom­mal. Az abszolút hatalom szembeszáll a nemzeti ha­talommal. A népképviseleti rendszer az alkotmány alapjaiban lett megtámadva. Törvényeink lépten-nyo­­mon megsértettek. Az országgyűlés működése lehetet­lenné tétetett. A törvényhatóságok jogainak elkobzása folyamatban van. Nyomor, szenvedés jutott a nemzet osztályrészéül. Nap-nap után szívet facsaró gyászos események ismétlődnek. Bármily szomorú legyen is azonban a jelen, hazánk jövője fölött mindazonáltal kétségbe esnünk nem szabad. A nemzet ősereje, szi­lárd kitartása, türelme alkotmányához, törvényeihez való állhatatos ragaszkodása csodát fog művelni és a nemzetet m­­inden sziklákon, minden örvényeken és minden poklokon keresztül is be fogja vezetni a biz­tos kikötőbe. A törvényesség erős vára a nemzetnek. Nagyon jól mondta Szivák Imre igen tisztelt barátom, hogy alkotmányunknak, a népképviseleti rendszer­nek megvédelmezése elsőrangú feladatunk kell hogy legyen. Nemzetünk sorsát csak úgy biztosíthatjuk, ha okulva a múltak keserű tapasztalatain, alkotmá­nyunk, a népképviseleti rendszer megvédelmezésére, az eddigieknél erősebb, alkalmasabb eszközöket fogunk keresni. Bízva bízom, ho°v a négykényvesleti rendszer sikerrel fogja kiáltani tűzpróbáját és hogy el fog ér­kezni utóvégre is az az idő, a­midőn hazánkban is a nemzet lesz forrása minden jognak, minden erőnek, minden hatalomnak. Nagy és nehéz munka vár ránk. A nagy munkából én is ki fogom venni a magam ré­szét. Fő törekvésem lesz a jövőben is magamat bizal­matokra, szeretetemre méltóvá tenni. Alkotmányun­kat ezentúl is igyekezni fogok veletek együtt csügge­­dést nem ismerő kitartással, teljes erővel a bárhonnan jövő támadásokkal szemben megvédelmezni. A függetlenségi pártban. Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas pártnak a fővárosban időző képviselő tagjai, mintegy hatvanan tisztelegtek ma a gyengélkedő pártvezérnél, Kossuth Ferencnél, hogy őt az újév alkalmából üd­vözöljék. A párt nevében Sághy Gyula mondott igen érdekes és energikus üdvözlő beszédet, melyben egye­bek között így nyilatkozott: A súlyos helyzet és a kilátásba helyezett s rész­ben már reánk is zúdított nyomor és szenvedés nem ejt kétségbe bennünket, nem rohanztja le harci ked­vünket és kitartásunkat alkotmányunk épségéért a törvények fegyvereivel folytatott küzdelmünkben és nem veszik é­­s ne is vegye el reményünket egy szebby jövő iránt, h hiszen miképp a világ teremtését is egy nagy káosz előzte meg s ebből a káoszból emlekedett ki az isteni remeik­mű, akként történeti tanulságunk szerint alkotmányunknak ugyszólva minden fejlődési stádiumát, vadbástyát, és erősítő oszlopainak lera­kását egy-egy káosz előz­i meg, melyből azonban min­dig a nemzeti eszme, a nemzeti állam diadala tört elő és alkotmányunknak megszilárdítása következett be. Meg vagyunk győződve, hogy ez most is igy lesz, mert nemzetünk múltját meg nem tagadhatja s azt nem is fogja megtagadni, hanem teljes határozottsággal és minden áldozatra készen fogja folytatni az általa nem keresett, de rákényszerí­tett harcot s küzdelmet és bármily hosszúra nyúljon rá az, a nemzet erejében nem fog elpuhulni, kitartásában nem fog ellankadni és ennek folyományakép nemcsak megérdemelt elis­meréssel övezi, hanem védő szárnyait is minden irány­ban kiterjesztendi a derék tisztviselőkre, kik a tör­vénytelen kormány törvénytelen erőszakoskodásainak áldozataivá lesznek. Azért szikla erősen áll hitünk és reményünk, hogy országunk e mostani káoszából, Ma­gyarország állami függetlenségének, jövő nagyságának és jólétének fényesen ragyogó képe int felénk és fog megvalósulni. Talán nagy viharok között, de a­me­lyek káros és ártalmas miazmáktól fogják hazánk politikai levegőjét megtisztítani, fog ez megszületni, de meg fog születni, mert meg kell születnie. Semmiféle erőszakoskodás, semmiféle behízelgő csábítás sem fogja a nemzetet letéríteni kijelölt útjá­ról e megakasztani kitűzött nagy nemzeti céljainak megvalósítására irányzott törekvésében; nem fog engedni jogaiból, hanem utolsó csep véréig fog­­ azokhoz ragaszkodni és fogja azokat védelmezni, mi­ként tiszteletben tartja minden másnak, tehát koronás királyának a nemzeti akarat forrásából származott jogait is, de nem fogja megengedni, hogy akárcsak­­azoknak félremagyarázásával is saját jogai csorbulást szenvedjenek. Talán a mostani súlyos megpróbáltatá­sokat is azért bocsájtotta Isten magyar népére, hogy azok utján egy igazi megtisztulás által jövő nagy hivatására előkészítse és megedzze. Á­t fogja törni a nemzet erejével, lelkesedésével, tetterejével mindazo­kat a gátakat, melyek nemzeti fejlődésének, állami fü­ggetlenségének ma még útjában állanak. Föl fogja robbantani azokat a gálád és hazaáruló szövetségeket, a­melyek ellene, térnek s meg fogja találni Isten segitsé­­­­gével útját s módját annak, hogy a megzavart össz­hang a nemzet és király között egymás jogainak köl­csönös tiszteletben tartása is a nemzet által egyaránt féltékenyen őrzött magyar állami méltóság és királyi tekintély megóvásával helyreálljon és nemzet s király együttes érzéssel egymással karöltve működjenek a nemzet nagyságán és a magyar nemzeti állam hatal­mánál­, jólétének és dicsősége sugarainak terjesztésén. A gynok­ozatáro­­a pártelnököt aposztrofálta,­­ erői BUDAPESTI HÍRLAP, (I. sz.) 1906. január 2.

Next