Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)
1906-02-01 / 31. szám
talán még sok ide-odautazgatás árán — megfelelő békét kötnie. Az ő hazafisága, éleslátása garanciája annak, hogy sem az ellenfelek dühös üvöltözéséből, sem a jóbarátok túlságos szelídségétől megtéveszteni, megtántorítani nem hagyja magát. Tudni fogja, hogy amott csak a megsemmisüléstől való félelem, emitt pedig az egyéni fáradtság és békehajlam beszél. De tudni fogja azt is, hogy úgy ezek, még inkább a nemzet talpon lesz és melléje fog állni, ha az ő szájából hallja, hogy minden engedékenység, minden őszinte béketörekvés hajótörést szenved a bécsi körök szűkmarkúságán és rövidlátásán s inkább fog küzdeni, inkább fog szenvedni, ha kell, hosszú ideig is, mintsem hogy kényre-kegyre kiszolgáltassa magát egy, a jövő fejlődését gúzsba kötő megalázó békében. Az eddigi küzdelemben a nemzet sokkal erősebben, bátrabban állta a sarat, mintsem röviddel ezelőtt bárki is álmodni merte volna. Ennek a tanulsága nem az, hogy megadjuk magunkat, hanem hogy bízzunk továbbra is a nemzet erejében, becsületes harcában és igazság Ezeknek figyelembe vételét — minden békülési hajlam ellenére — elvárja az ország Andrássytól. És éppen mivel az ő személyében, politikájában, eddigi hazafias magatartásában látja ennek minden képzelhető garanciáját, ezért kíséri őt mostani útján minden jó hazafinak, az egész nemzetnek osztatlan bizalma és reménysége. Hitem és meggyőződésem, hogy, ha nem is ezúttal mindjárt, de — be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket; tudom, hogy a nemzet bizalma méltóbb letéteményest nem egyhamar talált volna. S akkor — valamivel súlyosabb lesz az utipadgyásza hazafelé, mert az eddiközös minisztertanács. Bécsből táviratozzak, hogy holnap közös miniszteri tanácskozás lesz Bécsiben a külügyminisztériumban. A magyar miniszterek közül Fejérváry, Vörös és Foldttsch vesz részt a tanácskozáson, amelynek főtárgya a szerb vámháború lesz. A miniszterek csütörtökön reggel utaznak Bécsbe. Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Ferenchez, a szövetkezett ellenzék vezéréhez, ma a következő ,üdvözlő táviratok érkeztek: Zalabaksa. A zalabaksai választókerület szövetkezeti ellenzékének szervezkedő gyűlése igaz lelkesedéssel üdvözli a nemzet vezéreit. Timty Imre, elnök- ' ■ Nagyszécsény. A nagyszécsényi választókerület polgárai, kik ma Mailáth Géza gróf, országgyűlési képviselőjük beszámolóját meghallgatandók egybegyűltek. Nagyságodat, mint a vezérbizottság elnökét és a vezérbizottság minden tagját üdvözöljük, az alkotmány megvédésére irányuló fáradozásaikért hálás köszönetünket fejezzük ki s intézkedéseiket hazafias lelkesedéssel fogadjuk és a többi eredményes küzdelemhez kitartást kívánunk. Vancsó Béla, Cegléd. A ceglédi népköz-egyesület mai közgyűlésén városunk szeretett képviselőjét egyhangúlag, lelkesedéssel díszelnökké választotta. Idősb Dobos Mihály, elnök. Bebel és a nemzeti függetlenség. Mostani viszonyainkban nagyon érdekes Betelnek, a német szocialista vezérnek egy nyilatkozata a nemzeti függetlenségről. Bebel a brüsszeli Peuple tudósítója előtt nagyon határozottan ellene nyilatkozott annak, hogy Valantnak a brüsszeli konferencia elé terejsztett háború-ellenes indítványát kibővítsék, és pedig magának Vaillantnak óhaja szerint úgy, hogy az általános sztrájkot vegyék föl amaz eszközök közé, melyekkel a háborút meg kell akadályozni. Bebel ezt mondta: Mi egyenesen ellenezni fogjuk azt, hogy ezt a kérdést ezen az alapon tárgyalják. Még ha közvetetlenül háború előtt lennénk is, akkor sem változtatnák meg nézetünket, mert ezek oly dolgok, melyek megvitatása nem a nemzetközi, hanem minden nemzetileg szervezett pártra tartozik. Itt oly kérdéseket érintenek, mondotta Bebel, melyeket ti, belgák még sejtelemszerűen sem ítélhettek meg, mert nincsenek a szó szoros értelmében vett hazafias hagyományaitok. A háború esetleg azzal járna, hogy Németország elveszti Elzász-Lotringiát és a Rajna balpartját. Itt a nemzeti függetlenség kérdéséről van szó, mely minden kérdésre megteszi anaga hatását, mely a proletariátust ezentúl lahatatlanul a határra hajtja, hogy a nemzeti integritást vagy egyeszerűbben mondta, hogy a saját bőrét védelmezze. Ön nem ismeri a közvélemény áramlatának erejét. Mikor Szedán után Liebsenecht és én merészkedtünk a háború ellen föllázadni, nemcsak a kormánytól kaptunk két évi várfogságot, hanem saját munkásaink kigúnyoltai, bennünket és a gyűléstermekből az ablakon keresztül ugrattak ki. A munkásosztály ugyan azóta megváltozott, de az internacionálizmus még nem eléggé erős arra, hogy minden háborúnak ellene szegülhessen és a szocializmus szabad fejlődésének első feltétele minden országban a nemzet függetlensége és autonómiája. Bebel utóbb kijelentette, hogy a tudósításon-e diszkrét és illojális, de nem cáfolja meg határozottan az érdekes beszélgetés főbb pontjait. Ellenben mi megelégedéssel konstatáljuk, hogy a nagy Bebel sem külömb a kis Bebeleknél. Mikor a mi magyar nemzeti bőrünkre megy a dolog, akkor Bebel úr másképpen beszél, mint mikor a szegény német nemzet bőrére megy. Ellenben hála Isten, nekünk is vannak munkásaink, akik nincsenek a császári általános és titkos hatalom szolgálatában, s akik szintén kiugratnák alkalomadtán Babel urat az ablakon, mint a becsületes német nemzeti munkások tették. A horvát országgyűlés Zágrábból jelentis. A horvát országgyűlés mai ülésén az egészsérvényi törvény tárgyalásának befejezése után a ház rövid vita után elfogadta a napirenden lévő mezőgazdasági javaslatot a részletes vita alapjául. Tornác ez államvasútnál előfordult állítólagos visszaélések miatt interpellál, ahol szerinte legnagyobbrészt magyarok vannak alkalmazva. (Majdnem az összes képviselők kimennek a teremből és csak az ellenzék három tagja és a jegyzők maradnak benn.) Tornác kijelenti, hogy a horvát vasúti tisztviselőknek horvát nyelven kellene vizsgáznunk, úgy, amint ezelőtt szokásban vett és Horvát- és Szlavénország területén az államvasutaknál túlnyomó részt korlátokat kellene alkalmazni. A magyarok azt vetik szemünkre, hogy nem beszélünk magyarul. Ez a szemrehányás azonban visszaszáll a magyarokra, mert ők meg csak magyarul beszélnek. Az államvasutaknál a legigazságtalanabb módon töltik be az állásokat. Frank: Gyalázat! Hol van a nemzeti párt negyven tagja? ... Tornác: "A horvátok magyar nyelvű bizonyítva, nyolcat kapnak. Kívánatos, hogy ezekaz állapotok, megváltozzanak. * Frank (gúnyosan): Majd változást teremtg a fiumei rezolució! Február 19-én ráklyáamenet lesz Fiuméban. Az elnök az üret délután két órakor bezárja.. A legközelebbi ülés holnap lesz. Bulgária fegyverkezése. ‘Szófiából jelentik, nekünk. A hadügyminiszter a szobránye elé törvényjavaslatot terjesztett, a melyben 2.700.000 frank pot- Jelenetek a múltból. Irta Havas István. Az 1850. év farsangja van. Pest városa csöndes, mint a temető. Időnként szomorú északi szél lebben át a város fölött. A kik töprengő,, néma gondban ülnek a pislogó mécses" mellett,(mire való volna nagyobb fény a mélységes gyászhoz!) a szélben rabok sóhaját és rabláncok csörgését hallják. A szig elszorul, a szó elhal ezeknek a hangoknak a hallatára. Messziről jönnek . . . József áradt, Kufstein falai közül. Az élők még legalább csak üzennek a zugó széltől, a kivégezettek már azt sem teszik. Csönd... csönd... Nem úgy van. Csöndnek nem szabad lennie Pest városában. A világnak vigalomról, életről, jókedvről kell hallania. Mert még elhinné valóban, hogy a nemzet kelt föl s nem az az egynéhány álmodozó, kalandor, bitóravaló. A császári tisztek és a császári rendőrség mulat, táncol, ujong. És a külföldi lapoknak küldi a tudósítást a magyarok farsangjáról, jókedvéről. Az Úri utca kétemeletes sárga palotájában ,vígan szól a zene. A fekete éjbe ragyogó ablakok tekintenek s a vig zene úgy hallatszik ki az utcára, mintha azok a fényes ablakok kacagnának, hahotáznának a nemzet szótalan gyászán. A Steinhauszen báró palotája az. Steinhauszen Tikárd, a császár ezredese, mulat. Kápráztató bálét, száz meg száz fehér gyertya ontja fényét a ragyogó uniformisokra, a drága rendjelekre, a mesés értékű csipke toalettekre. A mulató hadnak azonban csak a külseje ilyen fényes. Szívük, érzésük nincsen, odaadták régen a pompáért, a kényelemért, a rangért, minden meggyőződésüket. Hazájuk ott van, ahol mulatni, élni tudnak. Mostani hazájuk a cár által letiport Magyarország. Egy szív azonban találtatik közöttük is. Magasztos, igazi nagy szív, és ott dobog a császári ezredes leányának, Ineznek a hófehér keblében. A sugártermetű leány arca halovátny, a szemében a bú árnyéka rejtezkedik. Boldog, ha az illem megsértése nélkül egy pillanatra kiszakadhat a társaságból, amelyet szívből megvet. Jókedvet kell hazudnia, pedig a szive rejtekén nagy szenvedés háborog. Egy bujdosó honvédre gondol, a ki az öreg tiszttartójuknak a fia s a kit a hatalom kopói üldöznek bujdosásában. Egy rózsát adott neki valamikor, a falusi kastélyuk kertje alatt és egy ígéretet mondott. Akkor volt, a mikor apja is: az ezredes és az ifjú is ment a csata viharában egymás ellen. A szoba, a melybe most lépett, üres. A szomszéd szobából kihallatszik a keringő ritmikus dallama, a párok forognak és lejtenek rá. Őt nem vette észre senki. Milyen jó, hogy nem jönnek a nyomában. Az ablakhoz áll és kinéz, majd beszélni kezd magában. — Milyen fekete az éjszaka és milyen csend van odakünn. Alusznak-e várjon az emberek, vagy az övéikért való gondban virrasztónak ? Micsoda ház ez, amelynek vigsága oly szívtelenül belekacag néma fájdalmakba! Megvetem magamat is a gyengeségemért, a tehetetlenségemért. Én báb, gyönge leány, én semmi! (Az ablakok alatt a zord szél átsüvölt.) Fázom. Olyan zord, kemény ez a szél, mint a helytartó úr szíve. Tegnap egy asszonyt láttam a lépcsőjén térdenállva kúszni. Feketébe volt öltözve, csak a haja fehérlett ki a fátyla alól. Öreg asszony volt, a fiáért könyörgött. Holnap fogják kivégezni. Hiába vérzett ki a térde. Ma méltán mulathatunk . . . Ha holnap én mennék könyörögni így hozzá, egy ifjúért, akinek hősi kardját a diadal fénye aranyozta meg, mi történnék akkor. . . . Összedőlne ez a ház, én megsemmisülnék, elvesznénk mind a ketten! . . » Kirniket. De lehet-e a végtelenségig tűrni?... Nem,, ez az őrültség, ez a hazug állapot nem tarthat soká A táncteremből egy ifjú sompolyog ki:) Füzy Gábor gróf. Az arcára ravasz öröm ül, amint Inezt egyedül pillantja meg. Meg akarja hódítani a kis márványszobrot, ahogy barátai közt egyszer Inezt elnevezte. Elszegényedett címerét meg szeretné a gazdag, egyetlen leány vagyonával aranyoztatok Különben előkelő hivatalnok a császári kormány új tisztviselői közt kellő elmésséggel és bátorsággal fölszerelve, Inezhez lép, aki még mindig az ablak előtt áll és homlokát a hideg üvegre nyomja. Gábor: Pardon, bárónő, csak nem érzi magát rosszul? v Inez: Nem, gróf, csak jólesik egy pillanatra egyedül lennem. A fejem egy kissé nehéz.. Gábor: Zavarom talán kedves maga,nyában? . . Inez: Engem? A vendégünk! Én magyar leány vagyok, az anyám magyar asszony. Gábor: Mily hideg! Hát csak a vendégjog tiszteletben tartása ment meg engem attól, hogy alkalmatlan ne legyek. Inez kissé fáradtan egy fotelba ül s közö-nyös arccal hallgatja Gábor gróf szavait. Gábor: A vendégszeretete jogán megengedne, hogy melléje üljek. Inez: Itt egy fotel, parancsoljon be,lyet, gróf! Gábor: Kegyességét köszönöm. (Leül.) Milyen kápráztató mulatság: ez a kegyedék bálja. Milyen csodás egy ház ez, ahol ma mindnyájan oly jól érezzük magunkat. Nézze, mindenkinek ragyog az arca a jókedvtől és az örömtől! Csak egy ember szomorú itten ... Inez: Én, BUDAPESTI HÍRLAP, (31. sz.) 1906. február 1. Éieken felül még megszerzi a nemzetnek és minden becsületes magyar embernek a háláját is!