Budapesti Hírlap, 1906. március (26. évfolyam, 59-89. szám)

1906-03-01 / 59. szám

1906. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) ország kormányzatában, a nemzet sorsának irá­nyításában.:* Fejérváry, Vörös és Feilitzsch visszatértek Bécsből. Hogy a kormány mit végzett s neveze­tesen Fejérváry mire kért és kapott fölhatalma­zást a királytól, arra nézve hiányzik minden po­zitív értesülés. Egy bécsi lap azonban közöl egyet-mást a kormány terveiből, a­mi, úgy látszik, hiteles lehet, mert ma este a magyar félhivatalos is át­veszi a közleményt. E szerint a kormány végképp letett a „szelíd“ eszközökről s most már következetesen folytatni fogja az „erősebb“ rendszabályokat, elsősorban a „renitens“ tisztviselők ellen. Kény­szerű táncozásra (mi ez? kötéllel akarnak kato­nát fogni ?) a kormány még most nem gondol, mert fölteszi, hogy a legények önként is beáll­nak katonának, a tisztviselők szelíd nyomása útján, a­mit a bécsi lap fölvilágosításnak­ nevez. A­mi az ú­j választást illeti, erre nézve a kor­mány még nem határozott. „A kormány nem tartja kizártnak, hogy április 11-éig a dolgok már annyira rendbe jönnek, hogy a határidőn belül a választás elrendelhető lesz.“ De föltéve, hogy meglesz az új választás, akkor is az ural­kodó csak abban az esetben fogja kormányra hívni a koalíciót, ha elfogadja a hatvanhetes alapot. A kormány szándékát kifejező bécsi lap, mint látjuk, olyformán beszél az új választás eshetőségéről, mintha az az eshetőség, hogy ő felsége nem írja ki az új választást a törvényes határidőn belül, a legtermészetesebb dolog lenne a világon, holott ez a föltevés nyilvánvaló király­sértést foglal magában, mert alkotmánytörést és esküszegést imputál ő felségének. Mi egy percig sem merünk kételkedni abban, hogy ő felsége a törvényes időben összehívja az ország­gyűlést. Azután azt írja a bécsi lap, hogy a király csak akkor bízza a kormányt — a választás eset­leges eredménye után is — a koalícióra, ha ez ráhelyeződik a hatvanhetes alapra. Ez annyit jelent, hogy a kormány eleve megfenyegeti a nemzetet, hogy ha nem választ oly többséget, a­milyen neki (a kormánynak) tetszik, akkor to­rnyja pártját fogta. — Igaza van neki. Addig él az ember, a­míg fiatal. — Hát hogy akarsz élni ? — kérdezte tompa hangon az apa a leányt. — Kimének innen. — Hová? Kinek kellesz te? Nem tudsz te dolgozni, nem vagy cselédnek való. A leány helyett az anyja felelt. — Nem muszáj cselédnek lenni; van más is. Pranda összeráncolta szemöldökét és vészt­­jóslón fölemelkedett. — Mi ? — kérdezte s szinte hörgött a torka. Az asszony nem ijedt meg. — Hiszen, a­mig a tiéd nem lettem — je­lentette ki vakmerőn — és is csak olyan cifra vótam, oszt most milyen becsületes vagyok! Gyula, a gimnazista fölállott és sápadtan, mint a halál, kitántorgott az ajtón. A leány szeme csücskéből közönyösen nézte apját, mint kapkod a fejéhez s irtózatos fölhá­­borodásában mint ver tajtékot száján a dühe. Még akkor sem rándult arcizma sem, midőn az görcsösé szorított ököllel anyjára rohant. Csak akkor szólalt meg, midőn csapásaitól a vér elbo­rította a halálra vált kövér asszony fejét. — Gyilkos! — hörögte inkább, mint sem kiabálta. — Most már egy percig sem maradok itt . . . Gyere mama. A férfi fölorditott: — Takarodjatok! A leány kapta a kendőjét és szó nélkül kiment. Az asszony letérdelt és görcsösen beleka­paszkodott az ura lábába. — Nem menek . . . Éhen halok ! * » Ne kergess el ... Jó leszek . . . — Pusztuljatok! — őrjöngött a férj és vább folytatódik a jelenlegi szomorú állapot. Ér­dekes, hogy a kormány fenyegetőzik, még mi­előtt a választásra nézve egyáltalán határozott volna. Mit ér az ilyen fenyegetés és mit ér a 67-es alap szentségének hangoztatása? Az egész koalí­ció, ebben a 48-as párt is, tudvalevőleg ráhelyez­kedett a 67-es alapra, a­mennyiben kész volt támogatni oly kormányt, a­mely a kiegyezés álláspontján áll. Hasonló kedvező helyzet har­minc év óta nem kínálkozott a 67-es alap meg­erősítésére, mint a­minőt a koalíció kínált. A koalíció még­sem juthatott kormányra, ellenke­zőleg, ránk következett a nyomor és szenvedés korszaka. Mi ebből a tanulság? Az, hogy nem a ki­egyezést akarják érvényesíteni, hanem az osz­trák fölfogást. És nem azt akarják a koalíciótól, hogy helyezkedjék a 67-es alapra, hanem azt, hogy adja föl a nemzet álláspontját s járuljon hozzá a magyar alkotmány megcsorbításához. Erre pedig tisztességes magyar párt és jó ma­gyar ember nem kapható. Miniszterek Bécsben. Bécs, febr. 28. (Saját munkatársunktól.) Fejérváry báró ma délelőtt csak egy látogatást tett, Goluhovszki grófnál volt, a­kivel az általános politikai hely­zetet tárgyalta. Délután a miniszterelnök el­utazott Budapestre. Útjának eredményéről szo­kása szerint Budapesten a holnap tartandó mi­niszteri tanácson fog jelentést tenni. Jó for­rásból arról értesülünk, hogy Fejérváry ki­hallgatása alkalmával csupán a nemzeti ellen­állás letörése dolgában tett érdemleges javas­latot a királynak, az újoncozás kérdésében pedig csak futólag tehetett jelentést, mert ez a kérdés még nem érett meg arra, hogy elhatározás tárgya legyen. A Fejérváry és Pitreich között tegnap lefolyt tanácskozás után az is valószínű, hogy az ujoncozás kérdésének megoldását későbbi idő­pontra tolják ki. Illetékes oldalról azt halljuk különben, hogy a­ hadsereg vezetősége a védő­erőtörvényre való utalással kizártnak tartja azt, hogy a mozgósítási parancs­ kapcsán rendelné­nek el újoncozást. A katonai körök csodálkoznak azon, hogy a Fejérváry-kormány, a­mely külön­ben nem takarékoskodik a cáfolatokkal, éppen ezt a külföldön oly könnyen félremagyarázható hírt hallgatással mellőzte. A Fejérváryval érkezett két szakminiszter megragadván az asszonyt a hajánál fogva, ki­lökte az ajtón . . . Aztán ráborult az asztalra és soká, soká gondolkozott. II. Gyula egy óra múlva visszajött és csudál­­kozva megálloit a küszöbön. — Apám! » .­­ Pranda Antal fölocsudott. — Te vagy? — kérdezte s egy megköny­­nyebbitő sóhaj tört ki kebléből. — Igen ... Mi történt itt? * » . — ülj le. A fiú leült. Reszketett . » . — Ne reszkess. Nem foglak bántani. Csak azt akarom neked megmondani, hogy hazudott az anyád. Ő tiszta leány volt, mikor elvettem; mindig tiszta volt. A fiú hallgatott, de arcán meglátszott a kételkedés. — Nem hiszed ? —­ kérdezte az apa zor­­donán. — De igen — felelte a fiú halkan és bi­zonytalanul. Pranda Antal vállára tette kezét. — Te — mondta s szinte föl­ragyogott a szeme, — kitaláltam már valamit. — Mit, apám? — Nem fogok többet lopni, koldulni fogok. A fiú tágra meresztette szemét. — Apám! . . . — Ne okoskodj, koldulni fogok. Nem aka­rom, hogy miattam szégyelle magadat. A fiú székét közelebb tolta az asztalhoz és elkezdett tanulni. . . . Maecenas atavis edite regibus . . . A harmadik sornál fölugrott és apja keb­lére vetette magát . . . Sírtak és ölelték egymást görcsösen, ma délután az osztrák miniszterekkel tanácsko­zott; elhatározták, hogy Svájccal megszakít­ják a kereskedelmi szerződési tárgyalást. Vörös és Feilitzsch miniszterek ma éjjel utaznak Buda­pestre. Bécs, febr. 28. (Budapesti Tudósító.) Vörös László kereske­delmi miniszter, Feilitzsch Artúr­­báró földmivelési miniszter, Bucquoy gróf osztrák földmivelési mi­niszter és Auersperg gróf, az osztrák kereskedelmi minisztérium vezetője, valamint a kereskedelmi szer­ződési tárgyalásokra kiküldött megbízottaknak rész­vételével ma délután tartott miniszteri értekezlet meg­vitatás tárgyává tette a svájci megbízottaknak leg­utóbb tett javaslatait. Utalással arra a számos en­gedményre, melyet Magyarország-Ausztria Svájcnak Magyarország-Ausztriába való legfontosabb Behoza­tali cikkeire nézve már fölajánlott, a miniszteri érte­kezlet kizártnak jelezte, hogy a még függőben lévő kérdésekben — melyeknél egyesek oly cikkekre vo­natkoznak, a­hol a svájci behozatal a Magyarország- Ausztriába való összbehozatalhoz ké­­est csak igen­ jelentéktelen hányaddal szerepel — további enged­mények tétessenek. A miniszteri értekezlet határo­zatát a svájci megbízottakkal még ma közölték. Miniszterfogdosás. Beavatott körökben homéri kacajt kelt a kormány vergődése. Három miniszteri tárcára keresnek gazdát. Látnak-futnak haladópárti excellenciás urak és gazdag zsidó ágensek, hogy a honvédelmi, pénzügyi és a kultuszminiszteri tárcákra vállalkozó hősöket keressenek. Restel­­jük leírni azokat a neveket, a­melyeket forga­lomba hoztak ezek az ágensek. A távozófélben lévő miniszterek szorongva lesik, mikor itt a megváltás órája már? Teljes bizonytalanságban élnek. Meghozza-e a holnap az utódot? A minisz­tériumokban pedig a tisztviselők arcát szégyen­pír futja át, ha hallja, hogy az ágensek kinek a­ nevét hozzák forgalomba. Már így is nehéz nekik a szolgálat, hát még ha az ágens-literália gazda alatt kellene dolgozniok? A minisztériumbeliek a legjobb megoldást abban lennék, ha új gazda helyett a mostani államtitkárok bízatnának meg a miniszterek helyettesítésével. A pártkörökr­ől. Az ellenzéki pártkörök ma újra megélénkültek. Igen sok volt képviselő jött föl a vidékről Budapestre s igen érdekes és megható dolgokat beszélnek a nép gondolkozásáról és magatartásáról. Mindenütt nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadták a választók s az egész lakosság a kerület volt képviselőit. Sok helyütt csidiszóval fogadták meg, hogy a jövőre újra s egy­hangúlag választják meg a volt képviselőt, sőt több­ kerületben kijelentették a választók azt is, hogy to­vábbra is képviselőnek tekin­tik eddigi képviselőjüket és ha újra választás lesz, még fuvarköltséget sem fo­gadnak el. A függetlenségiek pedig nemhogy lázították volna a közönséget, de csillapítaniok kellett, mivel a katonaság és csendőrség megjelenése annyira föllá-s­zította az embereket, hogy igen könnyen a legvesze­delmesebb zavargás üt ki, ha a képviselő megnyugtató szókat nem intéz a lakossághoz. Bizonyos azonban, hogy a vidéki közönség éppen a karhatalom megje­lenéséből értette meg a helyzetet és minden ékes szó­nál világosabban rájött, hogy az alkotmányt eltiporni s a szabad szót elnémítani akarja a hatalom. Hogy Bécset és az osztrákot szidják, mint a bokrot, mon­dani sem kell. Az ellenzékiek közül igen sokan a jövő vasárna­pon mennek le kerületekbe, hogy beszámolót mondja­nak. Azt hiszik, hogy ezúttal akadálytalanul elmond­hatják beszédüket. Mindenfelé nagy elismeréssel nyilatkoznak A­­drássy Gyula nyílt leveléről, a­melyért sokan üd­­­vözölték az alkotmánypárt vezérét. "Széll Kálmán mai­ beszéde is általános nagy tetszést keltett az ellenzék körében. Apponyi Albert gróf holnap házassági évfordu­lójának ünnepét üli. Ebből az alkalomból képviselő­­társai nagy szeretettel üdvözölték őt. Az újoncok előállítása. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Né­­hány lap Magyarországból eredő híreket közöl külön­féle tervekről, hogy miképpen kívánnak a magyar újoncok előállításáról gondoskodni. Illetékes katonai helyről nyert értesülésünk szerint kijelenthetjük, hogy­ ezek a hírek teljesen önkényes koholmányok. "

Next