Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)

1906-04-12 / 101. szám

1906. április 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (101. sz.) 15 KW X és lelkiismeretes népvas gondozás ———mm—— céljából elfogadok szőrme-árukat, ruhákat és szőnyegeket. Cziring Ármin szücsmester, WfflfSSt?'». 89419 | Kérjenek képes árjegyzéket ! az általam készített BUTŰZŐK-­­ ról és egyenestartókról I­ssias KELETI J. testegyenészeti műintézete, Budapest, 1V. Ufi családi h­áz a II-ik kerületben, a legkényesebb igényeknek megfelelő, leg­­elsőrendű építkezés, 7 szoba, nagy mellékhelyiségek, szép kert HUT eladja. “*^*1 Közelebbi fölvilágosítást ad Albrecht-ut 3. sz. portása* Diszmagyar ruhákat készít korhűen a legrövidebb idő alatt Leitersdorfer m. és fia cs. és kir. udvari szabó IV. ker., Koronaherceg­ utca 6. sz.­­TrnmnTHmrnni«iiii— i „­KiMI———guram KÖZGAZDASÁG. Országos iparpártolás.­ ­ A hazafias mozgalom, melynek célja a magyar ipar fejlesztése és pártolása, tettre serkent minden fogékony magyar lelket. N­incs az országnak olyan vidéke, a­hol ne virult volna ki a tulipán és vele a magyar ipar érdekének fölkarolása, még­pedig gya­korlati módon. Belátja már a nagyközönség is, hogy a magyar ipart csak úgy lehet igazán fejleszteni és pártolni, ha a magy­ar iparos és magyar kereskedő érdektársává szegődik, ha ez a három hatalmas fak­tor vállvetve együtt­működik, ha a lelkesedés tüzet folyvást élesztjük a gyakorlati cselekvés h­asábjaival, szóval, ha az egész mozgalmat magyarán mondva, üzleti alapra, mint egyedüli biztosra fektetjük. Így fogta föl igen helyesen ezt a mozgalmat Mailáth Józsefné grófné, ez az igazi nemes főúri nő, a­ki e hó 8-ára Királyhelmecre hívta össze a Bodrogköz női és férfi intelligenciáját, hogy az ország e neve­zetes részében is kitűzze a magyar ipar és kereskede­lem támogatásának zászlaját. Az értekezletre, mint levelezőnk jelenti, igen nagy számmal jöttek el ér­deklődők és mindvégig helyeselték azokat a szép és gyakorlati irányú eszméket, melyeket az elnöklő Mailáth Józsefné grófné fejtegetett megnyitó beszé­dében. E beszédet a következőkben ismertetjük: Tisztelt értekezlet! Én szívvel-lélekkel kész vagyok mindent megtenni, a­mit hazám érdeke megkíván, azért járultam is hozzá nevemmel e moz­galomhoz, de a mozgalom irányát és részleteit cél­szerűnek tartom a helyi érdekekhez szabni. Ezért miután a Bodrogközön a társadalmi viszonyok oly szerencsések, hogy itt összhangzatos, szerves mun­kát­­ végezhetünk, nemcsak a tulipán­kert megala­kulását kívánom itt megindítani, de határozottabb formát óhajtanék ez értekezletnek adni, és azokat az érzelmeket, melyek a haza polgárait eltöltik, itt a Bodrogközön arra szeretném fölhasználni, hogy megvetvén a magyar ipar és kereskedelem pártolá­sára és istápolására alakulandó szövetség, egyesület vagy részvénytársaság alapját, állandó és maradandó emlékkövet emelnénk e minden tekintetben hazafias és szükséges célnak. Önök épp oly jól tudják, mint én, hogy rövid hatvan év leforgása alatt, immár har­madszor indíttatik meg hazánkban a maihoz ha­sonló mozgalom. Az elsőt 1845-ben elnyomta az erő­szak és vér, a másodikat 181­6-ban elaltatta a békés kiegyezés! Mindkétszer nagy és bölcs hazafiak fá­radoztak e­z ügy körül és ha meggondolom, hogy voltak ama hazafiak között olyanok is, a­kik aggo­dalommal nézték a­ mozgalmat és nem jó jövőt jó­soltak neki, önként azt a kérdést vetem föl magam előtt, vájjon helyes lesz-e ez most. Nem akarom ku­tatni, mik voltak okai e tényleges sikertelenségnek, de kénytelen vagyok belátni, hogy e hosszú idő alatt, ha életrevalósága lett volna az eszmének, okvetet­­lenül nagyobb fokon állana iparunk és kereskedel­münk, mert hisz, ha nem volna fogyatékos, nem állt volna elő egy hasonló létesítmény szüksége. Okulva a múltakon és a szerzett tapasztalato­kon, tartsuk kötelességünknek a magyar ipar és ke­reskedelem fejlesztésére szövetkezni, de igyekezzünk azt úgy megtenni, hogy abból minél több haszon és minél kevesebb kár háramoljon hazánkra. Karoljuk föl mindenekelőtt az iparnak amaz ágazatait, melyek­ről a tapasztalat azt tanítja, hogy van nálunk jövője, azokat fejleszszük teljes erőnkből, úgy, hogy azokkal nemcsak saját szükségletünket tudjuk kielégíteni, de meg­legyen azokból, a minden körülmények között szükséges kivitel is, mert kivitel nélkül nincsen gaz­dag ország, és viszont ne zárkózzunk el az elől, hogy a­mit a külföld jobban állít elő, annak hazánkba való behozatalát lehetetlenné tegyük, mert hisz már Szé­chenyi István mondotta, hogy: Kivinni akarni és ott készpénzen eladni valamit, bevinni viszont semmit, ez oly szép ideál, mely­ fájdalom, csak költői, vagy gyermeki velőben létezik. Ha sikert akarunk elérni, mindenekelőtt a társadalom minden rétegében, nem fölébreszteni, de megteremteni kell azt a tudatot, hogy lehet Magyarországon­­ is jól vásárolni, d­ivat­­szerűen öltözni, sőt fényűzést is gyakorolni! Fájda­­lom, a magyar köztudat, tisztelet a kevés kivételek­nek, eddig az ellenkezőről volt és van áthatva, és a­mint most a tulipán-mozgalom spontán behatása alatt lelkesedéssel fogja a közönség vásárolni a selej­tes külföldi árut, a­melyre egynémelyik élelmes ke­reskedő, rátette a nemzetiszinű szalagot, vagy a tulipánt, a­mi szintén lényeges veszedelem, mert az így megcsalt publikum saját kárán mihamarább ki fog józanodni és hajtani fogja eddigi mondókáját, hogy a magyar portéka mindig drága és rossz, éppen úgy eddig csak oly magyar árut lehetett Magyaror­szágon eladni, melyre valamely külföldi cég bélyege van rányomva! Ugyanez szól a divatra is. Magyar­­országon csak azt tartják divatosnak, a­mit London, Pak­s és Bécs diktálnak, holott vannak nálunk művé­szek, jóizlésű szabómesterek, kik a divatlapokat és az ezekhez szükséges rajzokat épp oly jól meg tud­nák teremteni, mint a külföldiek. Hogy eddig nem tették, vagy ha tették, megint csak a külföld égisze alatt tudtak boldogulni, és érvényre jutni, nem lehet csodálni, mert a­hol gyér a kereslet, nem lehet nagy a kínálat sem. A­mi a fényűzést illeti, én, ki egész életemen át inkább az egyszerűségnek hódoltam, bátran kimondhatom azt, hogy nem jól teszik azok a hölgyek, a­kik a tulipán uralma alatt a fényűzést mellőzni akarják, mert hiszen az ő fényűzésükre szük­ség van, az munkát és kenyeret ad sok embernek, csak arra vigyázzanak, hogy főképp magyar ember kezét foglalkoztassák! Most már ha e fölsorolt hiányokból és bajok­ból helyesen következtetünk, még kitűnik az is, hogy nem csak a társadalmat tudniillik a vevőket is alapjában átgyűrni, de természetesen az iparost és a kereskedőt is, tehát az eladókat.­ Óriási munka ez, sok évtizedek, alapból kezdett, komoly, kitartó mun­kája, melyhez több kell, mint pillanatnyi lelkesedés. Ilyen komoly, kitartó, hosszú időt igénylő munkára hívom föl Önöket. Jut belőle mindenkinek bőven, csak adjon az Úr Isten hozzá erőt és békés egyetér­tést, igazi hazaszeretetet és soha nem lankadó szor­galmat! Most pedig még Önökhöz volna néhány sza­vam, kedves hölgyeim, kikkel boldog lehettem már több üdvös szép dologban szövetkezni — egyesüljünk még egy célra, a legszebbre, legmagasztosabbra, melyre az Úr Isten bennünket teremtett, szövetkez­zünk gyermekeink nevelésében! Ne felejtsük el, hogy az övéké a jövő, oltsuk szívükbe az igazi hazaszere­tetet, melyet nem csak ajkukon hordjanak majdan, de tettekben is bizonyítsák, úgy hogy a haza hű és hasznos polgárai lehessenek. E szép föladat elsősorban a miénk és ezzel nagy, mérhetetlen nagy hasznot hajthatunk hazánknak. Ezek után nem marad más föladatom, mint hogy az igen tisztelt értekezletet arra kérjem, mondja ki határozatilag 2 1- ször, hogy megindítja a magyar ipar és ke­reskedelem fejlesztése és istápolása érdekében alakí­tandó szövetség, vagy más­fajta egyesülésnek az előkészítő munkálatát. E célból előkészítő­ bizottsá­­got választ, melynek feladatává teszi egy részt, a tagok gyűjtésére szükséges akciót szervezni, másrészt az alapszabályokat elkőkészíteni. 2- szor: Hogy addig is, míg a szövetség meg­alakul, ez értekezlet minden tagja erkölcsileg kötelezi magát a magyar ipar és kereskedelem érdekét szívén viselni és az okosság és óvatosság által szabott hatá­rokon belül, erejéhez mérten előmozdítani. S-szor: Végül mondja ki az értekezlet, hogy a ki kívánja érzelmeit külső jel által dokumentálni, jelvényül választani fogja a tulipánkert vezetősége által a forgalomba hozott és a budapesti Fischer­­cégnél kapható tulipánt, melyet, különben tudtom­mal annak idején, ha a vidék részére megindul az ex­pedíció, Czinner Géza ké­helmeci kereskedő is ajánl­kozott a Bodrogköz közönsége részére meghozatni, illetve annak árusítását közvetíteni. Ajánlom és kérem javaslataim szíves elfoga­dását. Az értekezlet ezeket a javaslatokat egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Szóltak még Farkas Hóbort dr. plébános, Valta asztalos, Steinfeszt kereskedő és Ölbey ev. ref. lelkész, valamennyien lelkesen pán­tolva a fölvetett eszmét és éltetve a hazafias mozgal­mat kezdő grófnőt.* Csáktornyán a magyar védőegyesület fiókja tegnap tartotta alakuló ülését, a­melyen megválasz­tották a tisztikar­t, és a választmányt. Elnök Ziegler Kálmán, társelnök W­ollók Rezsőné, alelnökök Go­dina Miklós és Graner Miksa, pénztáros Gzvetkovics Antal, jegyzők Benedikt Béla és Zrínyi Károly let­tek. A tagok száma eddig 170. Komáromból táviratozzák. A Magyar Védő­ Egyesület komáromi fiókja ma nagy lelkesedés mel­­­lett alakult meg. A város hölgyközönségének több, mint 800 előkelő tagja lépett be az egyesületbe. Az alakuló közgyűlésen megjelent Beniczky Lajos, Pest­­vármegye nyugalmazott alispánja, az Országos Védő­ Egyesület elnöke is, a­ki nagyhatású beszédet­ mondott. Karcsay Lászlóné megnyitó beszédében kör­vonalazta azokat a kötelességeket, a­melyek az ipar­pártolás terén a magyar nőkre hárulnak. Ezután az­ egyesület tisztikarát választották meg. Elnök lett Kálmán Rudolf, volt országgyűlési képviselő, alel-­ nök Peredy Géza dr., ügyvéd és Korén József keres-­ kedő. A tisztikaron kivü­l 60 tagból álló választ­mányt alakítottak. — Darányi miniszter üdvözlése. Az O. M.­ G. E. tanácsa ma ülést tartott, a melyen elhatározta,­ hogy Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert kül­­­döttségileg üdvözli. Pálffy István gróf, a pozsony-­ megyei gazdasági egyesület elnöke az egyesület és­ a maga nevében is táviratban üdvözölte Darányi föld-­­ mivelésügyi minisztert.­­ A szeszértékesítő középpont megvalósu­lása rövid idő kérdése. Úgy az ipari, mint a mező­­gazdasági szeszgyárak a szükséges munkálatok vég­zésére külön bizottságot küldtek ki, a­melynek tagjai: Bujanovics Gyula, Lonkai Ármin, Engel Henrik, Topper Emil, Seszler Benő, Szentgyörgyi Miklós, Wertheimer Miksa, Leipzinger Vilmos, Egyedi Lajos, Darányi István, Neumann Samu, Linczer Imre, Weisz Miksa, Wojtitz Gusztáv. A bi-j T TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Az uj budapesti királyi főügyész. A budapesti királyi ügyészség vezetésével, mint halljuk, Doleschall Alfréd dr. budapesti büntető törvényszéki bírót fogják megbízni. Doleschall dr. a legkiválóbb jogászok egyike, a­ki alapos tudásával a jogászvilág osztatlan elismerését és tiszteletét vívta ki magának. Az aktuális köz­jogi kérdésekről írott dolgozataival a politikai világ ügyelmét is magára vonta. — Ügyészi áthelyezés. Az igazságügymi­niszter Magyar István dr., budapesti kir. ügyészt, mint értesülünk, szolgálattételre az igazságügymi­nisztériumba rendelte be. — A felsőbíróságok húsvéti szünete. A mai nappal megkezdődött úgy a királyi táblán, mint a Kúrián a húsvéti szünet, mely április 18-án ér véget. — Megszüntetett per. Kolozsvári tudósítónk táviratozza: Apáthy István ellen az országgyűlés el­napolásakor tett indítványa miatt királysértésért pert indítottak. Az ügyészség most bizonyíték hiánya miatt megszüntette az eljárást. — A csaló nászutazása. Tízezer korona köl­csönt keresett Basa Péterné egy váltóra, melyet Zom Alajosáé, egy jómódú rákosszentmihályi ma­gánzónő írt alá neki. Egy ismerősének az ajánlatára Wagner Alajos ügynököt kérte meg Basa Péterné, hogy szerezzen neki pénzt a váltóra valamelyik ta­karékpénztárnál. A váltót azonban óvatosságból nem adta ki a kezéből. Az ügynök, a­kinek csaláson járt az esze, minden áron meg akarta keríteni magának a váltót s egy furfangos ötlettel el is érte a célját. Beállított a hatvannégy esztendős Zorn Alajosnéhoz s fölkérte, hogy írjon alá Basa Péternének egy újabb váltót, mert az első hibás. Eöl 13 mutatta az asz­­szonynak az állítólagos hibás váltót, melyet nyom­ban össze is tépett. Zornné lépre ment az agyafúrt embernek, s egy új tizezer koronás, váltót irt alá. Ezt a váltót az ügynök a harmadik kerületi takarék­­pénztárnál leszámitoltatta s a pénzen nászútra ment a szeretőjével, Neumann Károlynéval. Sokáig utaz­gattak a külföldön, a mig Düsszeldorfban egy újabb csalásért le nem tartóztatták az ügynököt. Az oda­való bíróság Wagnert negyedfél esztendei börtönre ítélte, a szeretőjét pedig haza­toloncoltatta. Közben megtudta a dü­sszeldorfi bíróság, hogy Wagner Buda­pesten is rossz fát tett a tűzre, s a rabsága leteltével vissza­kísértette Budapestre, a­hová most érkezett meg. Wagner előtt ma hirdette ki Acél dr., a pest­vidéki törvényszék vizsgálóbirája a végzést, mely­­lyel csalásért elrendelte ellene a vizsgálatot. — A vadorzó halála. Hack Antal budakeszi lakos, ismert vadorzó, január végén kiment a buda­keszi erdőbe cserkészni. Az erdőben találkozott idősb és ifjabb Gyurik Jakab erdőőrökkel. A két erdőőr el­akarta fogni a csavargót, de az megtámadta őket. Dulakodás közben a két erdőőr leütötte a csavargót, a­kit aztán eszméletlen állapotban otthagytak az erdőben. Hack Antal még azon az éjjelen meghalt, s reggelre vastag­ hólepel borította be holttestét. Csak harmadnap akadtak rá. A két Győriket a csendőrök bekísérték a pestvidéki törvényszék fog­házába, a­hol halált okozó súlyos testi sértés bűn­tette miatt rendelte el ellenük Acél dr., vizsgálóbíró a vizsgálatot. Védőjük Készíts Antal dr. ma a sza­­badlábra helyezésüket kérte s ezt a vizsgálóbíró el is rendelte.

Next