Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-12 / 101. szám
1906. április 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (101. sz.) 15 KW X és lelkiismeretes népvas gondozás ———mm—— céljából elfogadok szőrme-árukat, ruhákat és szőnyegeket. Cziring Ármin szücsmester, WfflfSSt?'». 89419 | Kérjenek képes árjegyzéket ! az általam készített BUTŰZŐK- ról és egyenestartókról Issias KELETI J. testegyenészeti műintézete, Budapest, 1V. Ufi családi ház a II-ik kerületben, a legkényesebb igényeknek megfelelő, legelsőrendű építkezés, 7 szoba, nagy mellékhelyiségek, szép kert HUT eladja. “*^*1 Közelebbi fölvilágosítást ad Albrecht-ut 3. sz. portása* Diszmagyar ruhákat készít korhűen a legrövidebb idő alatt Leitersdorfer m. és fia cs. és kir. udvari szabó IV. ker., Koronaherceg utca 6. sz.TrnmnTHmrnni«iiii— i „KiMI———guram KÖZGAZDASÁG. Országos iparpártolás. A hazafias mozgalom, melynek célja a magyar ipar fejlesztése és pártolása, tettre serkent minden fogékony magyar lelket. Nincs az országnak olyan vidéke, ahol ne virult volna ki a tulipán és vele a magyar ipar érdekének fölkarolása, mégpedig gyakorlati módon. Belátja már a nagyközönség is, hogy a magyar ipart csak úgy lehet igazán fejleszteni és pártolni, ha a magyar iparos és magyar kereskedő érdektársává szegődik, ha ez a három hatalmas faktor vállvetve együttműködik, ha a lelkesedés tüzet folyvást élesztjük a gyakorlati cselekvés hasábjaival, szóval, ha az egész mozgalmat magyarán mondva, üzleti alapra, mint egyedüli biztosra fektetjük. Így fogta föl igen helyesen ezt a mozgalmat Mailáth Józsefné grófné, ez az igazi nemes főúri nő, aki e hó 8-ára Királyhelmecre hívta össze a Bodrogköz női és férfi intelligenciáját, hogy az ország e nevezetes részében is kitűzze a magyar ipar és kereskedelem támogatásának zászlaját. Az értekezletre, mint levelezőnk jelenti, igen nagy számmal jöttek el érdeklődők és mindvégig helyeselték azokat a szép és gyakorlati irányú eszméket, melyeket az elnöklő Mailáth Józsefné grófné fejtegetett megnyitó beszédében. E beszédet a következőkben ismertetjük: Tisztelt értekezlet! Én szívvel-lélekkel kész vagyok mindent megtenni, amit hazám érdeke megkíván, azért járultam is hozzá nevemmel e mozgalomhoz, de a mozgalom irányát és részleteit célszerűnek tartom a helyi érdekekhez szabni. Ezért miután a Bodrogközön a társadalmi viszonyok oly szerencsések, hogy itt összhangzatos, szerves munkát végezhetünk, nemcsak a tulipánkert megalakulását kívánom itt megindítani, de határozottabb formát óhajtanék ez értekezletnek adni, és azokat az érzelmeket, melyek a haza polgárait eltöltik, itt a Bodrogközön arra szeretném fölhasználni, hogy megvetvén a magyar ipar és kereskedelem pártolására és istápolására alakulandó szövetség, egyesület vagy részvénytársaság alapját, állandó és maradandó emlékkövet emelnénk e minden tekintetben hazafias és szükséges célnak. Önök épp oly jól tudják, mint én, hogy rövid hatvan év leforgása alatt, immár harmadszor indíttatik meg hazánkban a maihoz hasonló mozgalom. Az elsőt 1845-ben elnyomta az erőszak és vér, a másodikat 1816-ban elaltatta a békés kiegyezés! Mindkétszer nagy és bölcs hazafiak fáradoztak ez ügy körül és ha meggondolom, hogy voltak ama hazafiak között olyanok is, akik aggodalommal nézték a mozgalmat és nem jó jövőt jósoltak neki, önként azt a kérdést vetem föl magam előtt, vájjon helyes lesz-e ez most. Nem akarom kutatni, mik voltak okai e tényleges sikertelenségnek, de kénytelen vagyok belátni, hogy e hosszú idő alatt, ha életrevalósága lett volna az eszmének, okvetetlenül nagyobb fokon állana iparunk és kereskedelmünk, mert hisz, ha nem volna fogyatékos, nem állt volna elő egy hasonló létesítmény szüksége. Okulva a múltakon és a szerzett tapasztalatokon, tartsuk kötelességünknek a magyar ipar és kereskedelem fejlesztésére szövetkezni, de igyekezzünk azt úgy megtenni, hogy abból minél több haszon és minél kevesebb kár háramoljon hazánkra. Karoljuk föl mindenekelőtt az iparnak amaz ágazatait, melyekről a tapasztalat azt tanítja, hogy van nálunk jövője, azokat fejleszszük teljes erőnkből, úgy, hogy azokkal nemcsak saját szükségletünket tudjuk kielégíteni, de meglegyen azokból, a minden körülmények között szükséges kivitel is, mert kivitel nélkül nincsen gazdag ország, és viszont ne zárkózzunk el az elől, hogy amit a külföld jobban állít elő, annak hazánkba való behozatalát lehetetlenné tegyük, mert hisz már Széchenyi István mondotta, hogy: Kivinni akarni és ott készpénzen eladni valamit, bevinni viszont semmit, ez oly szép ideál, mely fájdalom, csak költői, vagy gyermeki velőben létezik. Ha sikert akarunk elérni, mindenekelőtt a társadalom minden rétegében, nem fölébreszteni, de megteremteni kell azt a tudatot, hogy lehet Magyarországon is jól vásárolni, divatszerűen öltözni, sőt fényűzést is gyakorolni! Fájdalom, a magyar köztudat, tisztelet a kevés kivételeknek, eddig az ellenkezőről volt és van áthatva, és amint most a tulipán-mozgalom spontán behatása alatt lelkesedéssel fogja a közönség vásárolni a selejtes külföldi árut, amelyre egynémelyik élelmes kereskedő, rátette a nemzetiszinű szalagot, vagy a tulipánt, ami szintén lényeges veszedelem, mert az így megcsalt publikum saját kárán mihamarább ki fog józanodni és hajtani fogja eddigi mondókáját, hogy a magyar portéka mindig drága és rossz, éppen úgy eddig csak oly magyar árut lehetett Magyarországon eladni, melyre valamely külföldi cég bélyege van rányomva! Ugyanez szól a divatra is. Magyarországon csak azt tartják divatosnak, amit London, Paks és Bécs diktálnak, holott vannak nálunk művészek, jóizlésű szabómesterek, kik a divatlapokat és az ezekhez szükséges rajzokat épp oly jól meg tudnák teremteni, mint a külföldiek. Hogy eddig nem tették, vagy ha tették, megint csak a külföld égisze alatt tudtak boldogulni, és érvényre jutni, nem lehet csodálni, mert ahol gyér a kereslet, nem lehet nagy a kínálat sem. Ami a fényűzést illeti, én, ki egész életemen át inkább az egyszerűségnek hódoltam, bátran kimondhatom azt, hogy nem jól teszik azok a hölgyek, akik a tulipán uralma alatt a fényűzést mellőzni akarják, mert hiszen az ő fényűzésükre szükség van, az munkát és kenyeret ad sok embernek, csak arra vigyázzanak, hogy főképp magyar ember kezét foglalkoztassák! Most már ha e fölsorolt hiányokból és bajokból helyesen következtetünk, még kitűnik az is, hogy nem csak a társadalmat tudniillik a vevőket is alapjában átgyűrni, de természetesen az iparost és a kereskedőt is, tehát az eladókat. Óriási munka ez, sok évtizedek, alapból kezdett, komoly, kitartó munkája, melyhez több kell, mint pillanatnyi lelkesedés. Ilyen komoly, kitartó, hosszú időt igénylő munkára hívom föl Önöket. Jut belőle mindenkinek bőven, csak adjon az Úr Isten hozzá erőt és békés egyetértést, igazi hazaszeretetet és soha nem lankadó szorgalmat! Most pedig még Önökhöz volna néhány szavam, kedves hölgyeim, kikkel boldog lehettem már több üdvös szép dologban szövetkezni — egyesüljünk még egy célra, a legszebbre, legmagasztosabbra, melyre az Úr Isten bennünket teremtett, szövetkezzünk gyermekeink nevelésében! Ne felejtsük el, hogy az övéké a jövő, oltsuk szívükbe az igazi hazaszeretetet, melyet nem csak ajkukon hordjanak majdan, de tettekben is bizonyítsák, úgy hogy a haza hű és hasznos polgárai lehessenek. E szép föladat elsősorban a miénk és ezzel nagy, mérhetetlen nagy hasznot hajthatunk hazánknak. Ezek után nem marad más föladatom, mint hogy az igen tisztelt értekezletet arra kérjem, mondja ki határozatilag 2 1- ször, hogy megindítja a magyar ipar és kereskedelem fejlesztése és istápolása érdekében alakítandó szövetség, vagy másfajta egyesülésnek az előkészítő munkálatát. E célból előkészítő bizottságot választ, melynek feladatává teszi egy részt, a tagok gyűjtésére szükséges akciót szervezni, másrészt az alapszabályokat elkőkészíteni. 2- szor: Hogy addig is, míg a szövetség megalakul, ez értekezlet minden tagja erkölcsileg kötelezi magát a magyar ipar és kereskedelem érdekét szívén viselni és az okosság és óvatosság által szabott határokon belül, erejéhez mérten előmozdítani. S-szor: Végül mondja ki az értekezlet, hogy a ki kívánja érzelmeit külső jel által dokumentálni, jelvényül választani fogja a tulipánkert vezetősége által a forgalomba hozott és a budapesti Fischercégnél kapható tulipánt, melyet, különben tudtommal annak idején, ha a vidék részére megindul az expedíció, Czinner Géza kéhelmeci kereskedő is ajánlkozott a Bodrogköz közönsége részére meghozatni, illetve annak árusítását közvetíteni. Ajánlom és kérem javaslataim szíves elfogadását. Az értekezlet ezeket a javaslatokat egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Szóltak még Farkas Hóbort dr. plébános, Valta asztalos, Steinfeszt kereskedő és Ölbey ev. ref. lelkész, valamennyien lelkesen pántolva a fölvetett eszmét és éltetve a hazafias mozgalmat kezdő grófnőt.* Csáktornyán a magyar védőegyesület fiókja tegnap tartotta alakuló ülését, amelyen megválasztották a tisztikart, és a választmányt. Elnök Ziegler Kálmán, társelnök Wollók Rezsőné, alelnökök Godina Miklós és Graner Miksa, pénztáros Gzvetkovics Antal, jegyzők Benedikt Béla és Zrínyi Károly lettek. A tagok száma eddig 170. Komáromból táviratozzák. A Magyar Védő Egyesület komáromi fiókja ma nagy lelkesedés mellett alakult meg. A város hölgyközönségének több, mint 800 előkelő tagja lépett be az egyesületbe. Az alakuló közgyűlésen megjelent Beniczky Lajos, Pestvármegye nyugalmazott alispánja, az Országos Védő Egyesület elnöke is, aki nagyhatású beszédet mondott. Karcsay Lászlóné megnyitó beszédében körvonalazta azokat a kötelességeket, amelyek az iparpártolás terén a magyar nőkre hárulnak. Ezután az egyesület tisztikarát választották meg. Elnök lett Kálmán Rudolf, volt országgyűlési képviselő, alel- nök Peredy Géza dr., ügyvéd és Korén József keres- kedő. A tisztikaron kivül 60 tagból álló választmányt alakítottak. — Darányi miniszter üdvözlése. Az O. M. G. E. tanácsa ma ülést tartott, a melyen elhatározta, hogy Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert küldöttségileg üdvözli. Pálffy István gróf, a pozsony- megyei gazdasági egyesület elnöke az egyesület és a maga nevében is táviratban üdvözölte Darányi föld- mivelésügyi minisztert. A szeszértékesítő középpont megvalósulása rövid idő kérdése. Úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szeszgyárak a szükséges munkálatok végzésére külön bizottságot küldtek ki, amelynek tagjai: Bujanovics Gyula, Lonkai Ármin, Engel Henrik, Topper Emil, Seszler Benő, Szentgyörgyi Miklós, Wertheimer Miksa, Leipzinger Vilmos, Egyedi Lajos, Darányi István, Neumann Samu, Linczer Imre, Weisz Miksa, Wojtitz Gusztáv. A bi-j T TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Az uj budapesti királyi főügyész. A budapesti királyi ügyészség vezetésével, mint halljuk, Doleschall Alfréd dr. budapesti büntető törvényszéki bírót fogják megbízni. Doleschall dr. a legkiválóbb jogászok egyike, aki alapos tudásával a jogászvilág osztatlan elismerését és tiszteletét vívta ki magának. Az aktuális közjogi kérdésekről írott dolgozataival a politikai világ ügyelmét is magára vonta. — Ügyészi áthelyezés. Az igazságügyminiszter Magyar István dr., budapesti kir. ügyészt, mint értesülünk, szolgálattételre az igazságügyminisztériumba rendelte be. — A felsőbíróságok húsvéti szünete. A mai nappal megkezdődött úgy a királyi táblán, mint a Kúrián a húsvéti szünet, mely április 18-án ér véget. — Megszüntetett per. Kolozsvári tudósítónk táviratozza: Apáthy István ellen az országgyűlés elnapolásakor tett indítványa miatt királysértésért pert indítottak. Az ügyészség most bizonyíték hiánya miatt megszüntette az eljárást. — A csaló nászutazása. Tízezer korona kölcsönt keresett Basa Péterné egy váltóra, melyet Zom Alajosáé, egy jómódú rákosszentmihályi magánzónő írt alá neki. Egy ismerősének az ajánlatára Wagner Alajos ügynököt kérte meg Basa Péterné, hogy szerezzen neki pénzt a váltóra valamelyik takarékpénztárnál. A váltót azonban óvatosságból nem adta ki a kezéből. Az ügynök, akinek csaláson járt az esze, minden áron meg akarta keríteni magának a váltót s egy furfangos ötlettel el is érte a célját. Beállított a hatvannégy esztendős Zorn Alajosnéhoz s fölkérte, hogy írjon alá Basa Péternének egy újabb váltót, mert az első hibás. Eöl 13 mutatta az aszszonynak az állítólagos hibás váltót, melyet nyomban össze is tépett. Zornné lépre ment az agyafúrt embernek, s egy új tizezer koronás, váltót irt alá. Ezt a váltót az ügynök a harmadik kerületi takarékpénztárnál leszámitoltatta s a pénzen nászútra ment a szeretőjével, Neumann Károlynéval. Sokáig utazgattak a külföldön, a mig Düsszeldorfban egy újabb csalásért le nem tartóztatták az ügynököt. Az odavaló bíróság Wagnert negyedfél esztendei börtönre ítélte, a szeretőjét pedig hazatoloncoltatta. Közben megtudta a düsszeldorfi bíróság, hogy Wagner Budapesten is rossz fát tett a tűzre, s a rabsága leteltével visszakísértette Budapestre, ahová most érkezett meg. Wagner előtt ma hirdette ki Acél dr., a pestvidéki törvényszék vizsgálóbirája a végzést, melylyel csalásért elrendelte ellene a vizsgálatot. — A vadorzó halála. Hack Antal budakeszi lakos, ismert vadorzó, január végén kiment a budakeszi erdőbe cserkészni. Az erdőben találkozott idősb és ifjabb Gyurik Jakab erdőőrökkel. A két erdőőr elakarta fogni a csavargót, de az megtámadta őket. Dulakodás közben a két erdőőr leütötte a csavargót, akit aztán eszméletlen állapotban otthagytak az erdőben. Hack Antal még azon az éjjelen meghalt, s reggelre vastag hólepel borította be holttestét. Csak harmadnap akadtak rá. A két Győriket a csendőrök bekísérték a pestvidéki törvényszék fogházába, ahol halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt rendelte el ellenük Acél dr., vizsgálóbíró a vizsgálatot. Védőjük Készíts Antal dr. ma a szabadlábra helyezésüket kérte s ezt a vizsgálóbíró el is rendelte.