Budapesti Hírlap, 1906. május (26. évfolyam, 119-148. szám)

1906-05-07 / 125. szám

1906. május 8. BUDAPESTI HÍRLAP. (125. sz.) Főispáni installációk. Somogymegye. Kaposvárról jelentik, hogy Kapotsffy Jenőt, Somogy vármegye uj főispánját ma iktatták be hiva­talába nagy ünnepségek keretében. A főispánt a bi­zottsági tagok küldöttsége hivta meg a közgyűlésre, hol a főispánt a jelenlévők lelkes éljenzéssel fogad­ták s a hölgyek a karzatról tulipán-virágokat dobál­tak feléje. Az eskütétel és a székfoglaló beszéd elmon­dása után Sárközy Béla alispán a tisztikar, Szabó Kálmán a megyebizottság tagjainak, és Széchenyi Aladár gróf, a függetlenségi párt nevében üdvözöl­ték Kapotsffy főispánt. Délben 300 terítékű banker volt. Este 8 órakor pedig fáklyásmenet az új főispán tiszteletére. Liptó megye, Liptó-Szent-Miklósról táviratoztak, hogy ma iktatták be hivatalába Palugyay Móric főispánt. Az installáló közgyűlésen, mint vendég jelen volt Ugrón Gábor és Rakovszky István is. Palugyay székfoglaló beszédében a magyar állam kiépítésében való közre­működését s a megyében megzavart egyetértés helyre­állítását ígérte. Este fáklyásmenet volt az uj főis­pán tiszteletére. Szatmár megye, Nagykárolyból jelentik: Falussy Árpád, Szat­ Tmár vármegye újonan kinevezett főispánja, ma reg­gel utazott el Budapestről székhelyére, Nagykárolyba, a­hol ünnepies beiktatása holnap délelőtt 11 órakor fo£ végbemenni. A főispánt és nejét, született Jerney Margitot, többen kísérték le a fővárosból, köztük Luby Béla, Luby Géza és Szúnyog Mihály országos képviselők. A vármegye határán, Értkörtvélyesen, a főispánt a megyebizottsági tagok kétszáztagú kül­döttsége várta és élénk ovációban részesítette. Szá­b­adon, Jordán apát-plébános vezetésével-szintén kül­döttség jelent meg az állomáson az átutazó főispán üdvözlésére. Falussy Árpád este hat órakor érkezett Nagykárolyba. Ekkorra már ezrekre menő tömeg vo­nult ki az állomásra zászlókkal és zeneszóval. Az állomás perronját a város előkelősége foglalta el. Debreceni polgármester üdvözölte a főispánt, a­ki válaszában meghatva mondott köszönetet az ová­cióért. Azután Falussy főispán Debreceni István pol­gármesterrel, a város négyes­ fogatán a vármegye­­házára hajtatott. A vármegyeháza csarnokában a megyei tisztviselői kar élén Ilosvay Aladár megyei főjegyző fogadta a főispánt, biztosítva őt a tiszt­viselői kar ragaszkodásáról. Falussy főispán válaszá­ban kijelentette, hogy a vármegyét szigorúan hazafias és nemzeti irányban óhajtja vezetni és annak a korrupt irányzatnak, a­mely a vármegyében az utóbbi időben lábra kapott, hamarosan véget akar vetni.­­Este nyolc órakor a főispán tiszteletére fáklyásmenet ,volt. Falupsy Árpád főispán a vármegyeház erkélyé­ről mondott köszönetet a lelkes ovációért. Fél ki­lenc órakor a Magyar Király-szállóban ismerkedő­ est volt, melyen mintegy háromszázan vettek részt. Az ünne­­­pies installáció holnap délelőtt 11 órakor lesz. Arad megye. , Aradról jelentik: Arad vármegye köztörvény­hatósága, valamint Arad városa ujonan kinevezett főispánját, Károlyi Gyula grófot május 15-én iktat­­­­ják be nagy ünnepséggel. Kecskemét. Gulner Gyula főispán installációját Kecskemé­ten május 13-dikére tűzték ki. Jász-Nagykun-Szolnok megye. Almássy Imre gróf főispán installációja, mint nekünk Szolnokról jelentik, május 12-dikén lesz. Rend a törvényhatóságokban. Fejérmegye. -i Székesf­ej­érvárról jelenti tudósítónk. Fejér megye törvényhatósági bizottsága hétfőn tartotta Széchenyi­­Viktor gróf főispán elnöklésével tavaszi rendes köz­gyűlését. Ez alkalommal töltötték be az alispáni széket. Három pályázó volt: Szüts Jenő vaáli fő­szolgabíró, Kálmán Vince székesfejérvári közép­ponti főszolgabíró és ifjú Fiáth György dr. árva­széki ülnök. Széchenyi gróf főispán megnyitván az ülést, elrendelte a szavazást az alispáni székre. Az első szavazás eredménye a következő volt: Bead­tak összesen 275 szavazatot, ebből Szüts Jenőre 118, Kálmán Vincére 80 és ifj. Fiáth György dr.-ra 77 szavazat esett. Abszolút többséget egyik sem nyer­vén, a főispán a két legtöbb szavazatot kapott je­löltre elrendelte újra a szavazást. Leszavazott összesen 270 bizottsági tag, melyből Szüts 156, Kál­mán 114 szavazatot kapott, tehát Szüts Jenőt 42 szótöbbséggel alispánná választották. A megválasz­tott alispán letette a hivatali esküt. Főjegyzővé egy­hangúlag Balassa Sándor első aljegyzőt választot­ták meg. Tiszti főügyész szó Schlammadinger Jenő dr. ügyvédet 174 szavazattal Kenessey Gyula ügy­véd 85 szavazata ellenében választották meg. A vaáli főszolgabíró Taraffás Béla szolgabiró lett, .szolgabirák lettek: Mészöly­­Áron­ és Blauhorn Ká­roly. I. aljegyző lett: Balassa Imre dr., II. al­­­jegyz: Korniss Zoltán dr. III. aljegyző Apt Ödön és IV. aljegyző ifjú Havranek József. Az új tisztviselők nyomban letették a hivatali esküt. Az­után Kenessey Gyula az 50-es bizottság alelnöke jelentést tett a bizottság működéséről, hangoztatta, hogy sikerült megvédeni a törvénytelen kormány­nyal szemben a vármegye kormányzatát. Szüts Jenő alispán indítványára a közgyűlés az 50-es bizott­ságnak köszönetét, szavazott. A közgyűlés egyhangú­lag elhatározta, hogy a vármegye a kormányt fel­iratban üdvözli. Ungvár. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma le­iratban értesítette Ungvár város polgármesterét, hogy Berzeviczy Istvánt, a Fejérváry-kormány által fölfüggesztett főkapitányt állásába visszahelyezte. Temes megye. Temesvárról táviratoztak. Temes vármegye ma tartott rendes közgyűlése a megye történetében új korszakot jelent. Molnár Viktor főispánt Am­­brózy Béla báró, a tem­esmegyei szabadelvű párt egyik tagja búcsúztatta el. Ezután Peppa János kí­sérletet tett, hogy egy kis nemzetiségi vitát provo­káljon, de a megyebizottsági tagok, számuk súlyá­val és tekintélyükkel teljesen elnyomták a kísérle­tet. Jakabffy Pál királyi ügyész, bizottsági tag in­dítványt tett, hogy a vármegye nyugalmát komo­lyan veszélyeztető nemzetiségi izgatásnak törvényho­zás útján sürgősen állják útját. Ezért a képviselő­házhoz felirat intéztessék. Az indítványt a közgyű­lés elfogadta. Szivák Imre országgyűlési képviselő a maga és Sztojanovics Iván báró képviselőtársa ne­vében indítványt terjesztett be, a­mely a Joanovics alispán regimeje alatt létesített és a népet ok nél­kül sanyargató több szabályrendeletnek elvi hatá­rozatokkal való enyhítését célozza, addig is, a­míg azokat a nép gazdasági érdekeinek figyelembevéte­lével intézményesen meg lehet változtatni. Joano­vics Sándor alispán ellenezte a határozatot. Hosz­­szabb vita után 131 szóval 37 ellenében Szivák és Sztojanovics báró, bizottsági tagok indítványát nagy lelkesedéssel elfogadták. Azután Fülöp indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a kormányt üdvözli. A horvát választás eredménye. Zágrábból jelentik nekünk, hogy a most véget ért képviselőválasztáson 37 nemzeti párti, 32 szövet­kezeti ellenzéki, SS Starcsevics-párti s 4 pártonkívüli képviselőt választottak meg. Emvütlek az országgyűlés tagjai s a nemzeti párthoz számítandó: nyolc képvi­selő, a­ki virilis jogon tagja az országgyűlésnek s há­rom püspök és hét főispán. Ezekkel együtt a nemzeti párt 55 tagból áll,­­ azaz egy szavazatnyi abszolút többsége van a szövetkezett ellenzékkel, a Szarcse­­vics-pártiakkal és a pártonkívüliekkel szemben. "Zágrábból jelentik meg nekünk. A jövő szerdán ül össze a horvát országos gyűlés és ma természete­sen a többség alakulásának kérdése foglalkoztatja az összes politikai köröket. Csak két lehetőség képzel­hető el: kompromisszum vagy az országos gyűlés föloszlatása. Kompromisszum elképzelhető a nemzeti párttal az 1868-iki kiegyezés alapján, vagy az ellen­zéki pártok között a nemzeti párt ellen. Jól értesült körökből jelentik, hogy Kühner gróf, Nikolics és Sumánovics az unionista pártok kompromisszumának létrehozatalán fáradoznak, eddig azonban, úgy lát­szik, kevés sikerrel. A rezolucionisták azt mondják, hogy a nemzeti párttal való koalíció kompromittálná őket Magyarország előtt és a horvát nép előtt. Ily körülmények között homloktérben áll a rezolucionis­­táknak a Stárcsevics-pártiakkal való kompromisz­­szuma, mivel azonban Frank nem barátja az unionistákkal való koalíciónak, valószínűnek látszik, hogy a Stárcsevics-pártban szakadás fog beállni és a párt egy része Stárcsevics Milán vezetésével be fog lépni a koalícióba. A nemzeti párt holnap fog hatá­rozni abban a kérdésben, vájjon megalakuljon-e mint párt, vagy pedig föloszoljék. Magában a pártban sokan vannak a föloszlás mellett. A bánválság dolgában a lapok ma eltérő híreket közölnek. A Tagblatt-nak azt jelentik Budapestről, hogy a magyar kormány egyetért Pejácsevich gróf maradásával, de azt kívánja, hogy Chavrak helyébe más neveztessék ki osztályfőnöknek. A Pokret buda­pesti értesülése szerint Bauch bárónak bánná való ki­nevezése elhatározott dolog. Ugyane lap szerint Pejácsevich és Chavrak már beadták lemondásukat, de a válság végleges megoldása csak az országos gyű­lés összeillése után fog bekövetkezni. Wekerle Buda­pestre hívta Bauch Pál bárót. Magyar kormány­körökben azt kívánják, hogy az egyesült ellenzék új név alatt vállalja el a kormányzást és hogy a nemzeti párt vonul­jon­­vissza. Az..új országos gyűlés ..elnökévé , a nemzeti pártból kilépett Sumánovics­ot, alelnökké pedig a Stárcsevics-párti Stárcsevics Milánt fogják megválasztani. A francia kamarai választás, Budapest, máj. 7. Feszült érdeklődéssel tekintett Európa politikai közvéleménye a francia kamarai válasz­tás elé, mely vasárnap zajlott le egyszerre az egész köztársaság területén. Máskor is fontos érdekek függtek a kamara összetételétől, életbe­vágó kérdések megoldását siettette vagy vetette vissza a választás. De ezúttal egészen egyszerűen­ a köztársaság létéről volt szó, melynek tartóssá­gát Bismarck egykor gúnyos szkepszissel két­ségbe vonta. Rosszindulatu jóslata, hogy Francia­­országban korszakonként be kell következnie az államforma forradalmi változásának, nem telje­sedett. A választás, melyről alábbi távirataink részletesen beszámolnak, megerősíti a respubli­kát és föltárja elleneinek gyöngeségét. Két oldalról támadták meg egyszerre, egyesült erővel és közös haditerv alapján a köz­társaságot. Azok, a­kik az 1905. december 5-iki törvénybe nem nyugodtak bele és hajlandók min­den erőfeszítésre, minden izgatásra, hogy a szen­tesített törvény hatását meggyengítsék, nem a­ veszedelmesebb ellenfelek. Hanem a vörösek és fölforgatók, a­kik május elsejére katilináris me­rényletet terveztek Páris békéje és polgárainak élete ellen, a­kik sztrájkba kergették a munkások százezreit, a­kik titkon és nyíltan izgatnak a" hadsereg ellen, ők a szabad és polgári respublika" esküdt ellenségei. És mind a két tábor a válasz­tókra appellált, tőlük várta romboló munkája­, hoz a támogatást, törekvéseire a szankciót. Azon-­­ban mind a kettő keservesen csalódott. A válasz­­­tók, a­kiknek csak most volt módjuk nyilatkozni­ a szeparációról, jóváhagyták a volt többség me­rész egyházpolitikáját és visszahelyezték a biok­of jogaiba. Radikálisok, köztársaságiak, radikális-­­ szocialisták ugyanolyan arányban kerültek vissza­­az új házba, a minőben képviselve voltak a régi-­ ben. E pontra nézve tehát nem lehet kétség. De egyúttal arra nézve sem lehet kétség, hogy az ország ragaszkodik intézményeihez, el-, ítéli a hazaárulók és nemzetköziek lelketlen bujmá­togatását és kész megvédeni a köztársaságot az­ erről az oldalról jövő támadás ellen is: ma, mi-­­kor még nem csillapult le az északi és észak-­­ keleti vidékek lázongása, mikor még nem szűnt­­ meg a sztrájk és új téren új kitöréssel fenyegeti, csak minimális számmal jutottak be az úgyneve-e­zett független szocialisták a törvényhozásba.­­ Ezek a művelt és finom vezetők, a­kik tétlen nyu­­­galommal szemlélték a szavakra hallgató tömeg­ vandalizmusát, pusztító dühét, ártatlanokra tá-­­madó vérszomját, tovább folytathatják munkája­­­kát, a forradalom szítását, de csak­­s a házon kívül. A francia nép könnyen zajlik vérmérsékle­ténél fogva a túlzásra és szertelenségre, de vele­született politikai érzéke világossá tette előtte, hogy legfőbb javairól dönt­, mikor a köztársaság föltétlenül megbízható híveinek juttat megbízást. ■ A radikális többség ezzel megszabadul attól a­ kényszertől, hogy Jaurés és társainak segítségé-­­ vel kormányozzon s ennélfogva a hatalom és be-­­­folyás nagy részét is nekik engedje át, mint Waldeck-Rousseau s még inkább Combes korá-­­­ban. A polgárok a polgári képviselők kezébe tet­ték le a köztársaság sorsát. A győztesek és legyő­­­zöttek között olyan neveket fog alább az olvasó, találni, a­melyek legvilágosabban bizonyítják a­­ köztársasági eszme diadalmas előrenyomulását és a respublika elleneinek lesújtó vereségét. Páris, máj. ’7.'­­. (Saját tudósítónktól.) Még soha sem volt a­ választás oly nyugodt, mint tegnap Párisban és egész Franciaországban. A tegnapi választás eredi - m­énye egészben csak kevéssé változtatta meg a­ kamara képét s legföljebb azt lehetne mondani, hogy a kamara valamivel radikálisabb lesz a leg-­­­utóbbinál. Párisban tegnap egész nap a legnagyobb­ ' nyugalom volt, sehol sem mutatkozott mozgalom és még a választóhelyiségek előtt sem csoportosultak a nagyobb tömegek. Párisban a nacionalisták elvesz­ ’ tettek hét kerületet. A pártnak több vezére meg-­ bukott, vagy szűkebb választásba kerül. Derouléde adjutánsa, Galli naconalista, városi tanácsos, a negyedik kerületben megbukott Deville szocialista­ jelölt ellen; a hatodik kerületben Jules Auftrag.

Next