Budapesti Hírlap, 1906. augusztus (26. évfolyam, 209-238. szám)
1906-08-01 / 209. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) 1906. augusztus 1. mint a faji különállás közjogi szervezetét ismeri el. A törvény ellene mond továbbá önmagának, a mikor nem csak az egyeseket mint magánembereket, hanem mint az egyháznak és az országnak a tisztviselőit is fölmenti az államnyelv tudása alól és nem csak a falusi községekben, hanem a városokban és a felsőbb egyházi hatóságokban is megengedi azoknak az alkalmazását, akik az állam nyelvét nem tudják és megengedi, hogy egyik község a másikkal, egyik megye a másikkal való érintkezésben ne az állam nyelvét, hanem az illető községnek vagy megyének, amelyhez fordul, jegyzőkönyvi nyelvei egyikét tetszése szerint használhassa. Hiszen ha kimondja a törvény, hogy a törvényhatóságok ügyviteli nyelve a magyar, azzal kimondotta azt, is, hogy a törvényhatósági tisztviselőktől az állam nyelvének az ismeretét is megköveteli. Hia pedig megköveteli, akkor nincsen értelme annak, hogy megengedtessék két törvényhatóság között az érintkezés oly nyelven is, amelyet az egyik törvényhatóság területén talán nem is ismernek, csak a másikban van egy jelentékeny kisebbség, mely azt a nyelvet érti. Ez nem egyéb, mint megengedése annak, hogy a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve ellen tüntessenek. Az anyanyelvhez való ragaszkodással járó érzékenységnek kímélése szempontjából teljesen elégséges, ha minden polgárnak saját hatóságához joga van saját anyanyelvén fordulni, saját községében joga van a maga nyelvének mint ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvnek a használatát kívánni, gyermekeit a népiskolákban, de csakis itt,, a saját nyelvén ■ taníttatni. De arra,hogy az állam nyelve a közélet felsőbb fokozataiban is mellőzhetővé tétessék, semmi szükség sincsen és a nemzeti egység szempontjából határozottan veszedelmes. Intelligenciájától minden állam megkövetelheti, hogy azállam nyelvét elsajátítsa. "Aki ezt el nem sajátítja, az nem tarthat igényt arra, hogy az állam a maga intelligenciájához számítsa. A törvény mai alakjában veszedelme a nemzeti egységnek és a nemzeti kultúra egységének. És mivel az egyházak némelyike az 1868. évi IX. törvénycikk szerint nálunk nemzetiségi alapon van szervezve és igen az egyház, ellentétben a túlvilági életre irányuló hivatásával, a lelki eszközöket is a nyelvi és faji különállás föntartására ésfejlesztésére használhatja föl; az egyházi élet is oly tényezővé válik, mely a nemzeti politikának föladatai megoldását lehetetlenné teszi. A mikor a vallás akadályául szolgálhat annak, hogy a kebelébe tartozó polgárok az állam nyelvét elsajátítsák és az egységes nemzeti kultúrában és a magyar nemzeti értelemben egygyé olvadjanak, az egyetemes , célokat, szolgáló nemzetben egyesüljenek-, akkor lehetetlenség elkerülni az összeütközéseket, akkor a. közélet mindig, a. .nemzeti egység és a.faji és nemzetiségi különállás között vívott harc, mely tömérdek bajt zúdít az államra és elkeseredést kelt az egyesekben. ....... A .nemzetiségi törvény egységes és oszthatatlan magyar nemzetet akar és mégis faji, nyelvi és kultúrai szempontból darabokra tört nemzetet teremt. Ezt így hagyni nem lehet. A nemzeti egység és a belső béke egyaránt azt követelik, hogy ez a törvényt módosíttassék, hogy az abban lévő ellentmondások kiküszöböltessenek s hogy a törvényben érvényesülő főelvek, tudniillik a nemzeti egység és. az államnyelv föltétlen uralma, valamint az állampolgárok jogegyenlősége ne csak üres szólamok legyenek; de élő valóság'és csak az egyénnek • anyanyelvéhez való ragaszkodása kiméltessék, de a törvénynek a faji 'különállásra törekvést . .és a széthúzást istápoló rendelkezései, mint a kultúra, a, közigazgatás és az egyházak soknyelvűsége,megszüntessenek. ..Meg kell tehát, szüntetni törvény útján a közép- és felsőbb iskolai oktatásban a tanítási nyelv meghatározásának ajogát, meg kell szüntetni a törvényhatósági és a városi igazgatásban a jegyzőkönyvi nyelvek meghatározásának a jogát, meg kell szüntetni az egyházaknak azt a jogát, hogy nemcsak a benső egyházi életben, hanem a kifelé való érintkezésben és a hívekkel szemben is maguk határozzák meg ügykezelési nyelvüket s akkor meg fog szűnni a nemzetiségi izgatás is, mert elpusztul a melegágy, a melyben ma tenyészik. Wekerle és Andrássy a királynál. Bécsből jelentik, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma délben a 12 óra 45 perckor induló vonattal utaztak Fischlbe’, a hol holnap a király külön kihallgatáson fogadja őket. — A Távirati Irodának ezt jelentik Pécsből: Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma délelőtt ide érkezett és a magyar minisztérium palotájában szállott meg. Wekerle Sándor dr. miniszterelnökés Andrássy Gyula gróf belügyminiszter hosszabb ideig tanácskozott egymással. — Ischlből táviratoztak:" Wekerle Sándor dr. miniszterelnök, és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter-ma este háromnegyed órai késéssel ide,.érkeztek. Wekerle dr., holnap délelőtt 11 órakor.,, Andrássy Gyula "gróf déli12 .órakor jelenik meg ő felsége előtt külön kihallgatáson. Királyi döntés a kvótáról. Hirt adtunk már arról, hogy a két kvótaküldöttség nem tudott megegyezni és működése eredménytelenül végződött. A kvóta arányát most a király döntötte el s az eddigi hozzájárulási arányt tartotta fönn. A király döntését a hivatalos újság holnapi száma közli. - .• •. - - • Justh Gyula október máról. A Magyar Tudósító jelenti: A képviselőház tegnapi ülésével kapcsolatosan egyes lapok olvasóiit irupullálták Justhi Gyula képviselőházi, elnöknek, mintha ő feledékenységből, vagy éppen,. más egyéb okból , . mulasztotta A Bandi. írta Burgyán Aladár. Az anyját Mancának hitták, az apja Kontó volt. Ma is emlékezem arra a ritka szép májusi napra, amely aranysárga szőrét először bearanyozta. Szokatlan meleg volt; kristálytiszta az ég s a magas Tátra úgy látszott a szántóföldről, mintha kézzel elérhető volna; tele volt még hói val, de a lába alatt legelt már a bárány és költött a pacsirta. Ott, a hol át kelő nap legelőször érte a havas csúcsot, halvány rózsaszín volt; lejebb citrom színű, azután meg lila, vízszintes sávokban. Csudálatos, gyakori fényjátszása ez a hóval födött magas Tátrának: a nap játszik-e a Tátrával, vagy ő enyeleg a nappal, ki tudná megmondani ? Lassú, egyenletes lépésben folyt a mezei munka. Német, tót, lengyel és morva cselédség szántotta a termékeny Koprád völgyét. Az odavaló szorgalmas német és tót népből már alig kapni cselédséget: a javarésze Amerikában van s a mi itthon maradt, nem is megfelelő, nem is elegendő; pótolni kell idegen országból hozott lengyellel, morvával. Kína magyar gazda élete az északi határszélen; akármilyen szép a vidék képe, akármilyen televélű földet szánt, ötféle nyelvet kell tudni a gazdának, akárcsak a pallérnak a bábeli toronyépítésnél. Szóval, folyt a munka; egyik része szántott, a másik koronáit; egy pár ló, meg három ember a vetőgépnél volt elfoglalva. Az egyik ló a Manca volt. V. A tagnak egyik szélén szántó tót legények a „Szeretnék szántani“ nótát énekelték, tót szöveggel; a boranárlóffeét morva legény meg valami egyhangú, végtelen bús halotti énekszerű dalba kezdett, de csak rövid ideig bírták, mert nehéz ám a frissen szántott földön reggeltől napestig járni és még dalolni is hozzá: ehhez képest a leghosszabb katonai menetelés is csak gyerekjáték a nem süppedő, egyenes, kemény után. A frissen szántott, simára koronáit földből az a minden gazdának kedves" tavaszi földillat szűrődött fölfelé s távolból nézve reszketett ez az illat, mozgott a levegő, amint a nap fölszitta. A közönséges és aranyos futóbogár ezrei sütkéreztek, ide-oda szaladgálva a vetőgép tölcséreinek barázdáiban. Megkezdődött a természetrajzi élet soha meg nem szűnő, örök körforgása, az az alig fölfogható gondos, tervszerű vegetáció, ami a tűnődő szemlélete vallásossá teszi. Az ember mezei munkájától kezdve az utolsó hangyáig minden céltudatosan mozog és ennek a mozgásnak a fűszálon csillogó harmatcseppig, mely a nap tüzét minden elképzelhető színben tükrözi vissza, mint egy képzelhetetlen, mert nem létező szépségű drágakő, megvan a maga mélyén fekvő, sokszor egészen elrejtett rendeltetése. "És ezen a csendes, nyíszsgő örök körforgáson végigömlik a báj, amely meleg, színes, illatos. A fogékony emberben azt az érzést kelti: óh, mily szép az élet! .... A vetőgép megáll a tagnak közepén; a Manca nem akar tovább menni; nagy, okos szemeivel felém tekint és én megértem a tekintetét; már egy hete, hogy várom ezt a pillanatot. A könnyű vetőgépbe másik két lovat fognak be s Mancát a kocsija levezeti a sárgavirágos rétre. Szép, nagy, jól táplált ló a Manca, de most különösen nehezen esik neki a hajlás, hanem azért egy világért el nem engedné,hogy egyik első lábát visszahajlítva, mohón,, gyors ,egymásutánba, bele ne harapjon a máskor tilos rét gyönge pázsitjába. De csakhamarlefekszik, és néhány perc múlva közöttünk van Bandi csinos kis fejével, okos nagy szemével méregetve minket s ezt a nagy világot, amelyben neki is megvan a rendeltetése. •Néhány perc múlva már állt az összes iga, még a vetőgép is; lejött az összes cselédség a rétre, megnézni a nap nagy eseményét, a fiatal csikót. Patájától kezdve a füle hegyéig, minden részét tüzetesen megvizsgálták és megbírálták. „Olyan a lába, mint az őzé.“ „Akkora, mintha félesztendős volna.“ „Olyan, a szőre, mint az olvasztott arany.“ Egy gáncsoló szó, egy kifogás sem volt! • Hagytam őket enyelegni a csikóval; mindegyik simogatta, mindegyik tisztogatta. Nagy, munkától érdes kezével mindegyik gyöngéden becézgette. Egyszer az egyik igás kocsis a fejéhez bök a mutatóujjával s szinte elképedve kérdi: „igen, de mi lesz a neve ?“ Ez nem jutott eszébe senkinek. Intettem az anyja kocsisának, a morva Janónak: legyen ő a keresztapja. Nem is gondolkodott rajta, úgy látszik, már kész volt a felelettel, mielőtt kérdeztem: két kezébe vette a már szilárd lábon álló csikó szép metszésű fejét gyöngéden simogatta, azután homlokon csókolta és annyi szeretettel, a mennyi csak tőle tellett, azt mondta, hogy „hiszen ez olyan Bandi.“ .Valamikor Trencsénben szolgált magyar helyen, az ő országa határszélén, ott hallhatta ezt a nevet, mert nem tudott egy kukkot sem magyarul, így lett „Bandi“ az aranysárga csikó neve; a fölötte a magasban vibráló, trillázó pacsirta volt a keresztanyja. Mire dél lett, Manca, a körülményekhez képest,, kitűnően érezte magát a virágos réten a.