Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-29 / 25. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP. (25. sz.) 1907. január 29. szerű választó. Nádudvary, pártelnök, Ajtay, párt­­jegyző. Itt említjük meg, hogy a szilágysomlyói függetlenségi párt a kormánynak és a pártvezérek« nek is bizalmat szavazott. — (Szent Erzsébet-juMIemn.) Izabella ki­rályi hercegnő szombaton meglátogatta Vassary Kolos hercegprímást, hogy vele, az Erzsébet-jubileum társfővédőjével az ünnep programját megvitassa. Megállapodás történt az iránt, hogy az országos föl­­hivást mindketten fogják aláimi és közzétenni. A hercegprímás a jubileum eszméjét a legközelebb megtartandó püspöki konferencián fogja tárgyalni. Kohl Medárd püspök, a ki most Rómában tartózko­dik, a jubileum előkészületeiről jelentést tett a pá­pánál-, a ki megjegyezte, hogy szivesen járul hozzá és bármit kér tőle a hercegprímás az ünnep egj'házi részének emeléséhez, meg fogja adni. Délután Iza­bella királyi hercegnő kihallgatáson fogadta Kom­­lóssy Ferenc dr. pozsonyi prépostot, mint a jubi­leum-bizottság ügyvivő elnökét s közölte vele azokat a pontokat, a melyekét a pozsonyi bizottság által fölterjesztett program alapján a hercegprímással egyetértve, elfogadhatóknak tart. Ezek: 1. Emlékmű fölállítása és jótékonvcélu alapítványok létesítése. 2. .Árpádházi Szent Erzsébet-album kiadása. 3. Liszt Eerenc Erzsébet oratóriumának előadása. 4. A ma­gyarországi jótékonysági egyesületek országos kon­gresszusa Pozsonyban. 5. Egyházi és iskolai ünnepek rendezése az egész országban. A mozgalom szélesebb­­körü terjesztése céljából a királyi hercegnő óhajára Budapesten női és férfi bizottság fog megalakulni, melyek a pozsonyi bizottságokkal együtt fognak közreműködni az ünnep méltó sikere érdekében. — (Küldöttség1 Apponyi Albert grófnál és Kossuth Ferencnél.) Bácstopolya község husztagu küldöttsége ma délután tisztelgett Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél Baloghy Ernő országos képviselő vezetésével. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy a mintegy tizennégy­ezer lelket számláló és népes falvakkal körülvett községben létesítsen polgári iskolát. Apponyi Al­bert gróf a küldöttséget igen szívesen fogadta és vá­laszában utalt arra, hogy őt a verbászi kerülethez és Topolyához, a mely kitűnő részt vett a nemzeti küzdelemben, régi cs kedves emlékek fűzik. Ismeri magát a községet és a vidéket is s ezen az alapon a maga részéről a legmesszebb menő támogatást he­lyezte kilátásba. — Azután a küldöttség Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett, a kitől a topolyai vasúti állomásnak gyorsvonatok szá­mára föltételes megállóvá való tételét kérte. Kossuth Eerenc válaszában kijelentette, hogy még ez idő szerint határozott választ nem adhat, de igeri, hogy áz ügyet a legnagyobb jóindulattal fogja tanulmány­­tárgyává tenni. A küldöttség tagjai lelkesen megél­jenezték a minisztert. — (Elhunyt iró.) Éjszaky Károly nyugalma­zott magyar államvasuti üzletvezető, egyházi taná­csos, a Petőfí-Társaság volt alelnöke és tiszteleti tagja, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja, vármegyei bizottsági tag január 2G-án 89 éves korában meg­halt Kolozsváron. Temetése, mint kolozsvári tudósí­tónk jelenti, ma volt nagy részvét mellett Az elhunyt 1818-ban született a veszprémmegyei Bakony-Rédén. A mérnöki pályára készült s, a mikor a diplomát meg­szerezte, Fejérmegyében telepedett le. A szabadság­harcban Csányi László oldalán működött. Az iroda­lommal is ezidőtája kezdett foglalkozni. Még 1848-ban megírta a Szerelem és toborzás, továbbá A szomszéd­ság delejzete eimü vígjátékokat; az előbbit a Nem­zeti Színház is elfogadta, de az elkövetkezett válto­zások miatt nem lehetett előadni. Az ötvenes évek elején több vígjátékot és bohózatot irt, ezek közül a Cydoni alma eimü 1868 április 19-én színre került a Nemzeti Színházban és sokáig műsoron maradt. Éjszaky Károly néhány évi termékeny Írói munkás­sága után, a mikor munkaviszonyok ismét javultak az országban, ismét mérnöki gyakorlatához látott Eejérmegy ében, a hol 1860—61Jben főjegyzői, 1865— 1867-ig pedig főszolgabírói tisztet is viselt. Az 1867. esztendőben a közmunka- és közlekedésügyi minisz­tériumba nevezték ki főmérnökké, később mint az államvasutak főfelügyelőjét Kolozsvárra helyezték. 1858 óta keveset irt, csak egyes szépirodalmi dolgo­zatai jelentek meg olykor a lapokban. Észaly Károly ravatalánál, a fentiek szerint, az irodalom is megjelenik gyászfátyollal. Azok közé az irodalmi alakok közé tartozik, a kikben úgyszólván bennök marad a tehetségük java. Mikor fiatalember volt, még kevéssé voltak irodalmi viszonyaink kecseg­tetők. És ő komoly természet is volt, nem az ábrán« dozók közül való, a kik könnyen eldobják magoktól az életpályák prózai szerencséjét és belelovagolnak ideális remények ködébe, ö irodalmi vágyait erősen fékezte és ünnepnapi, vagy szeszélyszerinti kedvte­lésnek nézte. Mint íróra a közfigyelem a hatvanas évek végén irányult rá, a mikor a budai népszínház­ban a Cydoni alma eimü vigjátéka színre került. Egy féltucat fiatal tehetség tolongott akkor ezen a színpadon, köztük Kocsisovszly Borcsa, Boér Emma, Tímár János, Szentgyörgyi és Kassai. A modern szellemmel, sziporkázó eimésséggel megirt ógörög tárgyú vígjátékot ezek a jókedvű fiatalok fényes sikerhez juttatták. Utóbb Az utolsó budai lövet eimü vígjátékéban Molnár György és (Némethy Irma (utóbb szintén a Nemzeti Színház tagja) arat­tak nagy sikert. Mind a két darabot későbben át­vitték a Nemzeti Színház deszkáira is, de kisebb szerencsével, a mi gyakran megesik. Ez a két darab volt az ő írói pályájának nagyobb sikere, a mi még volt, az egyben-másban e munkák testvérének lát­szott, de egyébként csak mostoha testvére volt. Északy Károly egészben nem nagy buzgalommal kezdte, de annál több buzgalommal hagyta el irói pályáját. Inkább az Írókkal tartotta főn az atyafi­­ságot, semmint az irodalommal. Szeretetreméltó, nyájas, elmés iró, kitűnő ember és példás munkás volt a maga tanult szakmájában. Mpst, hogy pátriárkái kort érve, elköltözött, méltán gondolunk rá sokan szeretettel és méla visszaemlékezéssel. — (A harmadik egyetem.) Temesvár­ról táviratozza tudósítónk: Ma délután, értekez­let volt, hogy megállapítsák Temesvár városá­nak a harmadik egyetem kérdésében a kormány­hoz intézendő memorandum szövegét. Az érte­kezleten a város szine-java részt vett. A tanács­kozás három óra hosszáig tartott. Ennek eredmé­nyeként az emlékiratban meg fogják világítani' azokat a kereskedelmi, ipari, közegészsegi, állam­­politikai és főleg nemzeti szempontokat, a me­lyek a délvidék középpontját, Teiüesvúrt pre­desztinálják a harmadik egyetem, esetleg a má­sodik műegyetem helyéül. — (Áruló osztrák főhadnagy.) Olmücből jelentik nekünk: Egy itteni lap szerint letartóztat­ták nemrég Firbas Valdemár harmadik gyalogez­redbeli főhadnagyot-, mert eladta a mozgósitásj ter­veket-. A főhadnagy állítólag Becsben van fog­ságban. — (A szerb egyházi kongresszus.) Karló­cáról jelentik a Magyar Távirati Irodánál: A karló­cai szerb egyházi kongresszus mai ülésének napi­rendjén volt a kongresszusi választmány abbeli ja­vaslata, hogy a nemzeti alapok részére ingatlanok vétessenek. Ezt a javaslatot a kongresszus hosszas vita után elfogadta. A vita során mindkét párt ré­széről többen szólaltak föl és Kahlenberg és Miládi­­ncvich képviselők zárószavai után hozták meg a ha­tározatot. Az önálló-pártiak közül többen aggodal­mukat fejezték ki s azt hangoztatták, hogy nagyon veszedelmes dolog volna, ha a kongresszusi választ­mánynak teljes hatalmú fölhatalmazást ad a. kon­gresszus ingatlanok (földek) vásárlására, a mi nagy kockázattal jár éí a jövedelmek sem folynak be eset­leg a rendes időben. A nemzeti alapoknak pedig az a rendeltetésük, hogy iskolai és egyházi célokra biz­tos é3 rendes jövedelmet, nyújtsanak és biztosítsanak. A kongresszus -övő ülése holnap délelőtt tizenegy órakor lesz. — (A bolgár események.) Szófiából távira­tozzék: Tegnap délután fogadta Ferdinand fejede­lem a szobrán je tagjainak és Szófia varos képviselői­nek küldöttségét, a mely föliratot nyújtott át. A föliratban sajnálkozásukat cs megbotránkozásukat fejezik ki a fejedelem ellen irányult diáktüntetésen cs biztositják a fejedelmet hűségűkről. A fejedelem beszedőt mondott, a melyben az egyetemi oktatás ala­pos reformálásának szükségességét hangoztatta. — A kereskedők, a kik a még egyre tartó vasúti sztrájk következtében nagy kárt szenvednek, küldöttséggel tisztelegtek a miniszterelnöknél s arra kérték, en­gedje meg, hogy közbenjárhassanak a sztrájkoló al­kalmazottak és a kormány között. A miniszterelnök ezt az ajánlatot a leghatározottabban visszautasí­totta és kijelentette, hogy a sztrájkotokkal nem egyezledil, hanem föltétien meghódolást követel tő­lük. A sztrájkolok e tisztelgés után fölhívást tettek közzé, a melyben kijelentik, hogy semmi körül­mények közt sem fognak engedni és hogy folytatják a sztrájkot, — Szófiából jelentik még nekünk: Szám­lábán, Filipopolban és más városokban tegnap a szo­­ciálisták az ellenzéki pártokkal együtt népgyüléseket tartottak, a melyeken élesen elitélték a kormány po­litikáját. A népgvülések után több helyen komoly zavargás volt. >— (Robbanás a belgrádi konakbam.) Berlinből táviratozzák: Mint Belgrádból jelen­tik, Péter király toalett-szobájában fölrobbant egy bomba. A király ellen megkisérlett merény­let csak azért nem sikerült, mert a bomba előbb robbant föl a kelleténél. Az explózió után azon­nal elzárták a konakot s a rendőrfőnököt a palo­tába hívták. Szigorú vizsgálatot indítottak. Az őrséget megkettőztették. E jelentést a későbbi belgrádi táviratok megcáfolják s azt mondják, hogy csak jelentéktelen puskapor-robbanás tör­tént a trónörökös lakján. Belgrádból táviratozzák: György trónörökös lakásán tegnap este nyolc órakor a szolgaszemélyzet vigyázatlanságából robbanás történt, a melynek azonban nem volt semmi komolyabb következménye. A trónörökösnek erősen fütött vadászszobájában a kályha mellett pléhdobozban vadászpatronok tölté­sére szolgáló puskapor állott, a mely a nagy hőség következtében hatalmas durranással fölrobbant. —­­Egy későbbi távirat a következőket mondja a robba­násról: A trónörökös egyik szobájában, a hol vadá­szati célokra szolgáló patronokat készítenek, nagyobb mennyiségű puskapor fölrobbant. A robbanás erősen megrongálta a szoba bútorát és az ablakokat, de emberéletben nem esett kár. — Becsből jelentik, hogy a ■ N. W. Tagblatt értesülése szerint a bécsi szerb követség ma délig nem kapott hivatalos érte­sítést a belgrádi konakban történt robbanásról. A bécsi szerb- követségen meg vannak győződve arról, hogy csupán véletlen balesetről lehet szó, mert a. konakot sokkal erősebben őrzik, semhogy merényletre gondolni lehetne. — (Házasság1.) Drechsel Rezső báró, Károlyi Mihály gróf uradalmi üveggyárának ellenőre elje­gyezte Parádfürdőn Rajzinger Etelkát, Rajzinger Antal, Károlyi Mihály gróf uradalmi erdőmesteré­nek és nejének, Major Erszébetnek leányát, Ilonig Dezső székesfővárosi mérnök február 3-án- déli fél egy órakor tartja esküvőjét a dohány­utcai izr. templomban Schodl Katával, özvegy Schodl Ádámné leányával. Schultzer Adolf fővárosi bútorkereskedő el­jegyezte Szabó Lipót leányát, Katicát, Budapesten. Kiá- és nagymádi, várbogyai Bogyay László hajóskapitány február 5-én tartja esküvőjét a bajai plébánia templomban Halász Flórával, Halász Ká­roly cs. és kir. tábornok és neje, Schleicher Etelka leányával. . Martin Tamás böhönyei gyógyszerész (So­­mogymegye) e hónap 26-dikán esküdött örök hűsé­get Csilléry Malvinnak, Csilléry Kálmán budapesti kir. ítélőtáblái bíró leányának. Az esküvőn tanuk voltak: Tóth Gerő kúriai biró és Zboray MiklÓ3 dr. országgyűlési képviselő. — (UJ nemes apródok.) A király, mint a hivatalos lap közli, urai Uray Gyula és János báró­kat, a Terézia-akadémia növendékeit császári és ki­rályi nemes apródokká nevezte ki. —- (Változások a Váci-utcán.) Mire Vö­rösmarty elfoglalja majd helyét a Gizella-tóri kis park márvány karosszékén, tekintete szobrának a Szózatot jelképező oldalalakjain túl bizonyára egy nagy romhalomra fog esni, melylyel akkor egy időre betelik a Váci-utca Gizella-téri végződése. A budapesti elegáns világ legrégibb sétáló helye, a Váci-utca, tudniillik megint átmegy egy változáson. Eltűnik belőle az a darab, melynek ódon házait a Gizella-tér, a Váci-utca és a Kishid-utca szegték be. Három ócska ház töltötte be ezt a területet, mind a három olyan, mint egy udvari szolgálatokban kiérdemült bárónő. Ennek az arcát a szépitőszerek csinosítják, a váci-utcai eltűnő ócska házakat pedig a falukhoz illesztett elegáns kirakatok teszik elfo­gadhatóvá. Ha majd most, a nagy romboláskor el fognál: tűnni a kirakatok, akkor látja majd a sé­táló közönség a falak eredeti mivoltán az idők nyo­mát s a szögthelyekkel és csákányütésekkel ékesített sok évtizedes piszkot. A Gizella-tér tői a Kishíd* utcáig elterülő három házat tudniillik közös tulaj­donosuktól, Drasche bárótól megvásárolta a Pesti Első Hazai Takarékpénztár s az egy millió nyolc­­százezer koronáért vett területen fényes palotát épít­tet magának. Ennek a palotának kell majd helyet adni a vén falaknak, s ha eltűnnek onnan, akkor ezen a területen igazán nem marad más a régi világból, mint a határvonalnak: a Kishid-utcának az elnevezése. Ez még a régi Pest idejéből való, so­kan talán nem is tudják már, hogy az utca azért kapta volt ezt a nevet, mert itt, illetve a szomszéd Nagyhid-uteánál húzódott a hajóhid Pestről Bu­dára. Majd ha a takarékpénztári nagy palota föl­épült, valószinüleg eltűnik ez a név is. Ilidből csak

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék