Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-04 / 56. szám

1908. március 1. K­um a kereskedelmi szolgálatot igen megkönnyíti. Ezután a nemzeti liberálisoknak a szindikátus kérdé­sében elfoglalt, álláspontját körvonalazza. A tárgya­lást holnap folytatják. N­ewyork, márc. 3. Terménytőzsde. Gyapot New­­yorkban 11.65, ápr.-ra 11.72, jun.-ra 11.66. New­Orliansban-----. Petroleum stand white. Newyorkban 8.75. Filadelfiában 8.70, raimned in cases 10.00, credit balances of oil City 1.78. Zsír. Vertem Steam 8.—. Rohhe testvérek 8.15. On 29.25. Réz 12.37—12.62. Newyork, márc. 3. Cukor- és kávépiac. 1. sz. fair refining Muscovado 3.70. Cukor finomítva sz. 3.36. Kávé, Rio 7. sz. helyben 6­/*» ápr.-ra 5.00, jan.-ra 6.8. BUDAPESTI HÍRLAP. (56. sz.) ? ■■Ni NAPIHIREK­. Budapest, márc. 3. Caruso és az amerikai sajtó. Snewyork, febr. 18. (Saját tudósítónktól.) Tudjuk, hogy Gurum­nak, a newyorki Metropolitan Operaház világszerte híres tenoristájának budapesti szereplése nem hozta meg a várva-várt sikert. Caruso hangja a budapesti közönséget nem ragadta el és egyhangú volt a véle­mény, hogy Caruso korántsem az a művész, a­kinek a magyar közönség a hite után hitte. Caruso budapesti szereplése nagy hullámokat vert föl a világsajtóban, különösen pedig az amerikai zenei szaklapokban, hol még csak nemrégen is pro és kontra, vitatkoztak azon, hogy Caruso megérde­melte azt a fogadtatást, miben Budapesten része­sült. Az amerikai szaklapok közül többen a vita so­rán (minden bizonynyal Caruso információi alapján) azt állították, hogy Budapestnek nincsen zeneértő közönsége arra, hogy Caruso művészetét megérteni tudná és volt olyan lap is, a­melyik a budapesti kö­zönséget szándékos rosszakarattal és a zeneművészet iránti közönyösséggel vádolta. A vita elmérgesedett. Az amerikai zeneirodalom egyik főorgánuma, Leader and Concert Goer azután, hogy, véget vessen a szen­­vedelmes vitának, elhatározta, hogy Caruso hang­járól véleményt kér az amerikai énektanárok legje­lesebbjeitől.. És­ a­ tanárok nyilatkoztak és mindjárt azt is hozzátehetjük, hogy igazat adtak a budapesti közönségnek. Az összes tanárok nyilatkozatai között a legna­gyobb figyelmet Bécsi Miksa nyilatkozata keltette. Bécsi szerint Caruso amaz operaénekesek közül való, kiket az isteni gondviselés gyönyörű, valóban csoda­szép hanggal áldott meg. Kétségtelen — írja Bécsi — hogy Caruso hangjában, különösen pedig a magasabb hangjaiban, sok a lebilincselő­, szivet-lelket egyaránt gyönyörködtető erő. De nagy baj, hogy Caruso nem művész, az énekének nincs karakterizáló, kifejező ereje,és az előadását is mindennek inkább lehet ne­vezni, csak művészinek nem. Bécsi állításának iga­zolására hivatkozik a többek között Angolország egyik legelőkelőbb zenekritikusára, E. A. Baughanra, a­ki Carusának budapesti szereplése után ezt írta: „Elis­merem, hogy Caruso ideges energia (innervous energy) és zabolázhatatlan erő dolgában a világon egyedül áll és azt sem tagadhatom, hogy hangjának kemény, érces, titáni ereje, a­mely azonban korántsem olyan, mint Tamagno-é, diadalt arat és bámulatba ejti az embereket. Annyi azonban bizonyos, hogy Ca­ruso előadá­si modora sokszor érdes és mint művész, messze Jean de Reszke mögött áll. Vannak, a­kik azt állították, hogy Jean de Reszke egyáltalán nem volt tenorista. Tagadom, Jean de Reszke éneke a végte­lenségig tökéletes és csodálatosan sokoldalú volt. Jean de Reszke Gounod Rómeójától Wagner Trisztánjáig röviden szerepet énekelt. Föltétlen meggyőződésem, hogy Caruso francia operát nem képes úgy énekelni, mint a­hogy Jean de Reszke énekelte az olasz operák szerepeit és erősen kétlem, hogy Caruso énekelni tudná az első Wagner szerepeket is. Ha visszaemlék­ezem Jean de Reszke alkotásaira, Carusot is és Bon­éit is, bizony-bizony csak másodrangú csillagoknak tekinthetem.“ Bécsi a Musical Leader and Concert Goerman védelmébe veszi a budapesti közönséget is. Kijelenti, hogy az, a­ki azt állítja, hogy a budapesti publikum­nak nincs finoman kifejlett művészi érzéke és hogy nem méltányolja a nagyok művészetét, az nem mond igazat. Bécsi szerint a budapesti közönség maga­tartása teljesen érthető. Az a bizottság — írja Bécsi — a­ki az emlékezetes estét rendezte Carusoval, már hónapokkal azelőtt hangos reklámokkal hirdette Carusot, a nagy, hatalmas, csodahangú énekest, a­kinek párja nincs az egész világon. Több héten ke­resztül — úgymond Bécsi — Budapesten a társasá­gokban úgyszólván másról sem volt szó, csak az isteni Carusoról stb. Hire, a csapott reklám, lázba hozta egész Budapestet. Mindenki valami nagyot, valami rendkívüli és mindenekfölött oly művészileg tökéletest várt az olasz tenoristától, mit még emberi fül tán nem is hallott. És Caruso énekelt s mint általánosan tudott dolog: megbukott. Az­ őrületig fölcsigázott érdeklődést kielégíteni nem tudta, de nem az­ért, mert a budapesti közönségnek nincs ki­fejlett művészi érzéke, hanem azért, mert Caruso énekművészete nem áll arányban azzal a zajjal, mit reklámképpen csaptak. Caruso esetéből is leszűrhet­jük azt az örök igazgságot, hogy kétségtelenül nagy áldás a természet adománya, de ha gondolkozunk, rájövünk arra, hogy a legszebb és legértékesebb isteni adomány is csak úgy válik a művészet meg­szentelt forrásává, ha csiszoljuk, rendszeres munká­val és céltudatos tanulással fejlesztjük, föl-föl a mű­vészi tökéletesség magaslatára. Caruso énekét ma még művészi szempontból nem lehet tökéletesnek nevezni s igy igazolt a budapesti közönségnek véle­ménye is és Carusoban való csalódása is. Mint már fennebb is megjegyeztem, Bécsi vé­leményében osztozott a legtöbb énektanár és kritikus is. A vita nem a Caruso javára dőlt el. Immár két­ségtelen, hogy az olasz tenorista babérait budapesti vendégszereplése alaposan megtépdeste, mit tán az igazol a legjobban, hogy Carusonak koránt sincs az idén akkora sikere, mint volt az elmúlt esztendőkben. Tán nem érdektelen megemlíteni, hogy Bécsi Miksa, az Egyesült­ Államok egyik legjelesebb ének­­tanára, magyar ember. Bécsi keze alól sok jeles éne­kes és énekesnő került ki. Bécsi — úgy tudjuk — hogy a budapesti zeneakadémián tanult. Oszm­odíjas növendék volt. Az Operánál is működött egy ideig, majd a külföldre s végre Amerikába került, a­hol , mint a Carnegie-Hall énekmestere, tudása és sikerei révén nagy tekintélyre tett szert.­­ (Személyi hírek.) József királyi herceg és felesége nagyobb tengeri útra készül; Fiumén keresztül Nápolyba, majd Szan-Rómába mennek és március 17-én térnek vissza Budapestre. — Apponyi Albert gróf miniszter ma délelőtt adta át Várady E. Árpád püspöknek a Ferenc József-rend közép­keresztjét a csillaggal, a melylyel a király kitün­tette. — Danilo montenegrói herceg és neje, ma, mint egy távirat jelenti, inkognito Cannesbe ér­keztek és a Sándor-villában szálltak meg, hol Mirkó herceg családjával együtt, lalkik. — Campbell-Bain­nermann angol miniszterelnök, mint Londonból je­lentik, a mai napot jobban töltötte el. A beteg még mert is gyönge, a mi az influenza következménye. — (Az anyacárné Angliában.) Mária Feodo­­rovna özvegy cárné, mint Londonból jelentik, holnap reggel Bowerbe érkezik; több hétig fog Angliában maradni, majd az angol királynéval a Földközi ten­gerre megy, a­hol találkozni fog Edvárd királylyal. — (Fehér Ipoly főapát betegsége.) Győr­­szentmártonból jelentik: A lapokban megjelent Fe­hér Ipoly pannonhalmi főapát betegségéről szóló hírek túlzottak. A főapát ezelőtt tíz nappal ugyanis influenzában megbetegedett, de ma már annyira jól van, hogy hivatalos ügyekkel is foglalkozik. — (Az Esterházy—Whitney-házasság.) Newyorki levelezőnk jelenti: Itt erősen hisznek min­den cáfolat ellenére is abban a hírben, hogy Ester­házy Pál gróf már a közel­jövőben eljegyzi Miss Borothy Payne Whitneyt, néhai William Collins Whitney leányát. Esterházy gróf nemrég Ameriká­ban járt és sógorának, Széchényi László grófnak Vanderbilt Gladiszszal való esküvőjén vőfélyként szerepelt. A Széchényi—Vanderbilt-lakodalmon Bo­rothy Payne Whitney nyoszolyóleány volt. A fiatalok az amerikai lapok híre szerint Amerikában ismer­kedtek össze és szerették meg egymást. Borothy Payne Whitney testvére Vanderbilt Gladisz nénjé­­nek, Vanderbilt Gertrudnak, a férje tehát sógora Széchényi László grófnak. Borothy Payne Whitney­­nek három testvére van. A legöregebb Harry Payne Whitney, a­ki egyike a legelőkelőbb amerikai sport­férfiaknak, Paula Whitney, kinek a férje Almoric Hugh Paget és Payne Whitney, a­ki Hay Helént vette el feleségül. Borothy Whitney összes testvérei között a legfiatalabb. Volt ugyan még egy nálánál fiatalabb testvére, de már meghalt. A Whitey-család egyike a legvagyonosabb és legelőkelőbb amerikai családoknak. Édes­atyjuk, William Collins Whitney 1904-ben halt meg és gyermekeire több mint 30.000.000 dollárt (150.000.000 koronát) hagyott. Borothy Whitney okos, elmés és szép amerikai leány, egyike a felső négyszáz kedveltjeinek. Még fiatal, csak két esztendeje mutatták be a társaságnak, a­mi­kor testvérei fényes, a newyorkiaknak még ma is emlékezetében élő ünnepet rendeztek huguk nagy­­leányságának az örömére.­­ (Szterényi József államtitkár Budapes­ten.) Szterényi József kereskedelmi miniszteri ál­­lam­titkár a délvidéken töltött szabadságáról kedden este 9 óra 15 perckor nejével visszaérkezett Buda­pestre. A Keleti pályaudvaron Kotányi Zsigmond udvari tanácsos, máv. igazgató, Leszner Rikárd dr. miniszteri titkár és Boczán állomásfőnök fogadták. Az államtitkár a legjobb egészségben tért vissza Bu­dapestre és a holnapi napon átveszi ismét hivatalát. — (Törökország budapesti főkonzula.) Konstantinápolyból táviratozzék, hogy Kianil bég bukaresti török főkonzult hasonló minőségben Buda­pestre helyezték át. — (Kitüntetés.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Kilb Miklósnak, a Schönborn- Buchheim grófi munkács-szentmiklósi hitbizományi uradalom közerdészének sok évi hű és eredményes szolgálatáért, továbbá Femmel Géza nyugalmazott körjegyzőnek, buzgó szolgálatáért az arany érdem­keresztet, végül Molnár Kálmán budapesti állami rendőrnek életmentésért az ezüst érdemkeresztet ado­mányozta.­­ (A fiumei kaszinó ünnepe.) Fiuméból Ír­ják: A néhai Andrássy Gyula gróf arcképének lelep­lezése alkalmából rendezett ünnepségekből kiderült, hogy a fiumei olaszok és magyarok jó barátságban élnek egymással. A Budapestről lerándult képvise­lők nagy gyönyörűséggel nézték a színházban rende­zett álarcos bálon a körmagyart, a­melyet az összes álarcosok táncoltak. Érdekes volt, mily pontosan lejtették a nehéz körmagyar táncot a fiumei olasz hölgyek és urak. A körmagyarnak ilyen alakalomkor való táncolása különben régi szokás Fiuméban és a szép tánc ott annyira népszerű, hogy minden fiumei leány és fiatalember tudja járni. A fiumei podeszta és a­­kormányzói páholyban helyet foglalt előkelősé­gek és vendégek között frissen nyílott óriás tulipánt osztottak szét és maga a podeszta volt az első, a­ki a virágot gomblyukába tűzte. A fiumei olasz polgárság az elmúlt napokban valósággal tüntetett a magyar állam és a magyarok iránt való rokonérzésével.­­ (A szerb kongresszusi választmány ülése.) Karlócáról jelentik. Ma kezdődött Karlócán Zmejanovics Gábor verseci püspök elnöklésével a szerb nemzeti egyházi kongresszusi választmány év­­negyedes rendes ülése. A választmány első­sorban is a magyar, valamint a horvát-szlavén országos kor­mányoktól érkezett leiratok tárgyalásával foglalko­zott. Tudomásul vette a király által megerősített, valamint a pótlásra visszaküldött egyházi kongresz­­szusi határozatokat és elrendelte az összes határo­zatoknak a metropolis hivatalos lapjában való közzé­tételét. Utasította továbbá Gruics Mihály károlyvárosi püspököt, hogy a most már királyilag is megerősí­tett legfőbb metropoliai tanácsot haladéktalanul összehívja, a metropoliai tanácsot pedig átiratban megkereste, hogy a nemzeti egyházi kongresszusnak egybehívása tekintetében a magyar kormánynál te­gye meg a szükséges lépéseket. A miniszterelnök leiratát, melyben a királytól nyert felhatalmazás alapján megsemmisíti a legutóbb ülésezett nemzeti egyházi kongresszusnak azt a határozatát, a­mely­lyel a kongresszusi számvizsgálóbizottsági javaslat kiegészítéséül Musitzky dr. kongresszusi tag indít­ványára kimondta, hogy mélyen sajnálja és elítéli azokat a zavarokat, a­melyeket néhai Brankovics György pátriárka az egyházi ala­poknak rossz szándékból okozott és egyúttal a kar­lócai szerb metropólia nevében azt a reményét fejezte ki, hogy a pátriárka az egyház és az autonómia bé­kéjének érdekében a szerb pátriárkát tekintélyének és méltóságának érdekében a szükséges következteté­seket levonja és a pátriárkái széket elhagyja, a kon­gresszushoz utasította. A választmány ezután áttért az egyházmegyei adminisztratív bizottmányoktól föl­­terjesztett fölebbezések tárgyalására. Az ülés több napig fog tartani, mivel a fölhalmozott ügydarabok száma igen nagy.­­ — (Tolsztoj kiközösítése.) Pétervárról je­legült nekünk. A szent zsinat elhatározta, hogy megszünteti Tolsztoj gróf kiközösítését, ha Tolsztoj lemond tévtanairól. A szent zsinat erről a határoza­táról már értesítette Tolsztoj grófot.­­ (A pánszláv pap.) Rusznyák Bálint pa­­loncai római katolikus plébános ellen, k­i egyúttal állami hitoktató is, több ízben panaszt tettek az egy­házi főhatóságon, hogy vonakodik magyarul tanítani. Erre, mint lapuinknak írják, a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter leiratot intézett a püspökhöz, a

Next