Budapesti Hírlap, 1908. július (28. évfolyam, 157-183. szám)

1908-07-01 / 157. szám

2 BUDAPESTI EIELAF, (157. sz.) 1908. Julius 1. fi Azok a pénzintézetek, a melyek ezt az elvet nem tartják szem előtt, hanem a betevőt elhessegetik maguktól szűk­­keblüséggel, a hitelkérőt pedig szorult helyzetében még nagyobb áldozatokra kényszerítik s a lombard-kamatláb ön­kényes emelésével megkárosítják azt a tőzsdét, a­melyet az agráriusok támadá­sától olyan féltékenyen őriznek, csinál­hatnak jó osztalék­politikát, de szem elől tévesztik nemzetgazdasági feladatukat. Pénzintézeteink az utóbbi időben egyáltalán nagyon törekszenek karteles állapotokra. Ha nagyobb közkölcsönök­­ről van szó, a legádázabb versenytársak is egy gyékényen árulnak, hogy a szabad­­versenyt meghiúsítsák. Mikor pedig a­­múlt év március huszadikán a bécsi ban­kok két évre kötelező hasonló kartelt kötöttek, előre láthattuk, hogy ezt az osztrák csemetét ide is mihamar át fog­ják telepíteni. Ez most megtörténik. A nagyobb pénzintézetek, az egy Anglo­­bank kivételével, már egyetértenek, s ezt az egy bankot is csak sértett hiúság és személyi tekintetek, nem pedig gazdasági vagy morális szempontok tartják vissza. A megegyezés talán már holnap létrejön. A magyar és osztrák kartel is hamar meg fogja találni az érintkezési pontokat, mert hiszen önérdekről van szó. De reméljük, hogy ez a kartel nem­­ hosszú életű. Meg vagyunk róla győ­­z­re, hogy előre nem látott üzleti viszon­­ hullámcsapása ki fogja vetni e kar­­­egásott medréből, s karteltörők igen fognak hiányzani. De minden­­t i­ üdvösnek tartanék, ha a pénzügyi ány, a­mely pénzintézeteinkkel sűrű üzleti érintkezésben van,­­ figyelemmel kísérné e kartel hazár­t mely ipari és kereskedelmi éle­­t­­e és vidéki pénzintézeteinkre, reesz­­altjuk útján, valamint a tőzsdére ! rá is nagyon nyomasztónak ígérke­­idejében igyekeznek rábírni pénz­intézeteinket, hogy a pénzforgalom e jo­gosulatlan­ békéit mihamarabb oldják le amúgy is lenyűgözött, gazdasági éle­­e­tünkről. A miniszterelnök Horvátországban, Wekerle Sándor miniszterelnök, mint jelentet­tük, az állam részére megvásárolt vrdniki kő­szénbánya megszemlélésére július közepe felé a Szerémségbe szándékozik utazni, mely alkalom­ból a miniszterelnök Bogdánovics Luciánnak, a szerb pátriárkátusi adminisztrátornak lesz ven­dége a karlócai pompás pátriárkái palotában. A vrdniki kőszénbánya ugyanis nincs messze Kar­lócától. Mint onnan jelentik, a miniszterelnök ez utazásának nagy­­ jelentőséget tulajdonítanak úgy a horvát politikai helyzet,­mint a szerb egy­házi kongresszus további sorsának szempontjá­ból. Kétségtelennek tartják, hogy a miniszter­­elnök megragadja az alkalmat, hogy úgy a szerb püspökökkel, mint a magyar és Horvátországi szerb világi notabilitásokkal érintkezésbe lépjen. Tekintettel a Szerbiában és az egész Balkánon az utóbbi napokban észlelhető válságos helyzetre, valószínűnek tartják, hogy úgy a magyar kor­mány, mint a bécsi irányadó körök óhaj­ta­ndó­nak tartják a Horvátországi politikai és a szerb egyházi ügyek mielőbbi rendezését. A pátriárka­­választás kérdése egyelőre Halasztást szenvedett. A szerbségnek zöme és tömege ugyanis nem a magyarországi szerbek lakta vidékeken, a Bács­kában és Bánátban, Hanem Horvátországban és Szlavóniában s a volt Határőrvidéken található. A­mi magát a kongresszust illeti, tudvalévő dolog, Hogy a szerb radikálisok csak egyetlen egy szavazattöbbséggel bírtak és hogy a horvátországi szerb képviselők a kongresszust elhagyták, mely ilyenformán csonka maradt. Nagyon méltányos­nak és igazságosnak tartják ennélfogva az elő­kelő szerbek a magyar kormány amaz álláspont­ját, hogy nem akarja a pátriárkaválasztást a mostani kongresszusra bízni, melynek mandá­tuma amúgyis november havában véget ér. A miniszterelnöknek a Szerémségbe­s való időzése minden esetre a Sz­ridéa tisztázásához­ fér, végesen Hozzá fog járulni. A főre. ..«ha Ölese. A főrendiház július 3-án, pénteken délelőtti­ tíz órakor ülést tart. A kép­viselőházban legutóbb letárgyalt törvényjavaslatok vannak az ülés napirendjére kitűzve. Az ülés elején Zselinski Hébert gróf megokolja a tőzsdei ügyle­tek szabályozásáról bejegyzett indítványát. Egy karrier története. Irta Szemere György. Winkler, az e célra kirendelt segédjegyző egy sorba­ állíttatta a lovasokat, mert versenyt kellett futtatniok. Közöttük volt Kóta Samu is, a parádéskocsisunk fia, egy öklömnyi siheder Babszemjankó fejjel­A starter indítás előtt még egy rövid, de lelkes dikciót intézett az űrlovasokhoz: (a­ki nem zsoké, az mind urlovas) megmagyarázt­a ne­kik a kapudi tenyészállat-kiállítás országos fon­tosságát, legfőképpen annak a számnak jelentő­ségét, a­mit nekik kellendett lelovagolniok, aztán megadta a jelt egy veres baboskendővel és c uccu, vesd el magad!----nekirugaszkodott a raj, azaz megkezdődött a mezei gazdák­­versenye. Samu igen szerencsésen ugrott el a start­tól. Lova vagy tíz lóbossznyi elsőbbséget nyert ,a többivel szemben. De szépen tartotta magát azontúl is. Csak a kanyarodónál esett kissé vissza. Az Aranyi Gábor Hires agg szürkéje Húzta le. Ekkor kivált a nézőközönség­ sorából egy pitykés dolmánya, drótbajszos férfiú:’ Gyuri, a Samu apja és legázolván vagy tiz körbeeső tyúk­szemet, fölkapaszkodott a jelző oszlopra s torka­­szakadtából kiabálni kezdett:' ■— Szoritsd, a vakapád, mert Haza ne gyere, Ha nem gyű­sz be elsőnek! Az öklét is megrázogatta Gyuri a levegő­ben, hogy jól megértse a fia. Nyilván megértette, mert azonmód,­ rá­ Hasalt a lova nyakára, azaz kínjában amerikai módra kezdett lovagolni. És szemlátomást bevált az igyekezete. A céltól vagy száz méternyire sikerült lovát­ a szürke mellé felszorítania. De csak melléje és nem eléje, Gyuri kénytelen volt megismételni a fenyegetését, újból rábujjantott a csemetéjére: — Esd az árgyélussát, mer fölakasztalak a mestergerendára! Samu megfogadta az apja szives tanácsát. Ütött. De nem oda ám, a­hová az apja paran­csolta: nem a lovát ütötte. Hanem a szürke lova­sát, Aranyi Gábort. Hiszen való is, hogy ő volt az igazi ellenfele, a­kit le kellett gyűrnie. És sikerült is­ a trükkje. Gábor nem tudván kitalálni a hátán táncoló mogyorófavessző eredetét, ijedté­ben hátrakapta a fejét s önkénytelenül, megrán­totta a lova kantárját is. Hát, ez untig elég volt Samunak. Usgyi, még rátapintott vagy kettőt a mogyoróból a lovára is és úgy faképnél hagyta a m­egpuflölt szürkét, mint Szent Pál az oláho­kat. Elsőnek érkezett­ a célhoz a férfi közönség káromkodással vegyes ujjongása s a falusi höl­gyek kacagásba fűlő visítása között. Mert természetesen két pártra szakadt a g­yülekezet. Az­ egyik, körül akarta Samut bor­ozni diadalmenetben, a másik (persze az Aranyi Gábor Hívei) meg akarta­ lincselni. A forrongó szenvedelem csak akkor csitult le, midőn a főszolgabíró, a kiállítás elnöke ü­nnepiesen diszkvalifikálta Samut lovastul s az Aranyi Gábor markába nyomta a huszonöt forintos dijat. Ergo­­csak a dicsőséget kapta Samu, a mivel azonban teljesen beérte ő is, meg az apja is, hiszen a huszonöt forint úgy se lett volna az övék, mert másé volt a ló, a­ Sós Mártoné’... Ezt az emlékezetes esetet azért kellett el­mondanom, mert attól fogant meg a Gyuri fejé­ben az a merész terv, hogy fiskálist neveljen a fiából. Különben (­ legalább a mellett bizonyo­­zik) soha se­ gondolt­­volna rá... A terv tehát megfogant, a Gyuri fejében, de közve­tetten a verseny után még nem érett meg végképp. Először kikérte hozzá az ura taná­csát is. Elkapta a fiát a fülénél fogva és az­ elé állította . .. — Megkövetem nagcságos uramat, gon­osze van ennek a köröknek, mondok, alighan­­jó fiskárius kerekednék belüle. — Hogyhogy, Gyuri ? — kérdezte atya csodálkozva. — Csak úgy, istállóm, — magyarázta : öreg — hogy alig bicsik ki a föbbül és mégis tu járt az Aranyi Gábor eszén, a kinél pedig a­­egész faluban sincs nagyobb kutya. Atyám kissé merésznek találta a Gyuri túl­tengő logikáját, a­mellyel fiának a fiskálisi pá­lyára való rátermettségét kikombinálta, de még furcsállotta is az öreg ambícióját. Kocsisember­ben nem igen szokott az ilyes megtenyészni. — Ugyan, Gyuri, — beszélte le bü cseléd­jét a szándékáról — mi nem jut eszébe? Nerg elég az éhenkórász téntanyalóból, a fiából is úri koldust akar nevelni ? Aztán meg — tette Hozzá — sok pénzbe kerül a tudomány, a kommenció­­jából aligha fogja győzni Kend .. . Ám Gyuri csak lógatta a nagy, kemény fejét. Hogy igy, hogy amúgy, vagyon neki meg­takarított ezer forintocskája, abból ki fogja futni, mert jó emberek a papok, a Csigo fiának is elengedték a taksát, azonkívül pedig már csak a koszt és a ruha kerül pénzbe. Azt meg elvál­lalná a gyerek keresztanyja, a­ki gazdasszony a városban és éppen a papoknál, a konviktusban. Atyám jó ideig korholta az öreget, míg le­­bírta végre a szándékát. De bizony csak rövid időre.A. Samu esze ugyanis oly sűrűn potyog­­tatta gyöngyeit, Hogy a büszke apa fejében utó­végre is újjászületett a fiskálisság eltemetett terve. Ott voltam, a végleges újjászületésénél. Az eset úgy adódott, hogy Samu egy csomnó bibictojást szedett a páston és eldicsekedett velük az apjának. A fizeszadótörvény módosítása. A _ Bud. Tud. jelenti: A budapesti kereskedelmi és iparkar mar a kérvénnyel járul a magyar országgyűlés fő­rendiházához a képviselőház részéről megszavazott szeszadó törvényjavaslat módosítása iránt. A kamara a magyar szeszgyáriparra nézve sérelmes kontin­­gensfelosztáson kívü­l állást foglal különösen a 65 koronában megállapított kontingensmegváltási ösz­­szeg ellen, a­melyet nagyobb összegben kér megálla­pítani, állást foglal továbbá ama korlátozás ellen, a­mely szerint a szántott mosléknak külföldön való értékesítése kizáratnék. A végrehajtási novella. A képviselőház ma elég gyorsan végzett három törvényjavaslattal, a­me­lyek közül csupán a kúriai bíráskodásról szóló ja­vaslat tárgyalásánál volt hosszabb vita. Ezt is túl­soknak tartották azok, a­kik a nyári szünetet min­denképpen erősen sürgetik. Holnap kezdi meg a Ház a végrehajtási novella tárgyalását, a­melyet ta­lán már Holnap, de legkésőbb pénteken be is fejez­nek. Ezzel elvégzi a képviselőház idei munkáját és szombaton már csak formális ülés lesz, hogy a Ház átvehesse a főrendiház üzenetét. Ezenkívül a jövő héten még egy ülése lesz a képviselőháznak. A fő­rendiház ugyanis csak a jövő héten tárgyalja a vég­rehajtási novellát és az erről szóló üzenetet ,s át kell vennie a képviselőháznak. A mérsékelt román pártról. Lapunk vasár­napi számában ismertettük egy román hetilapnak azt a hírét, a­mely szerint mérsékelt román párt van alakulóban. Babes Emil dr. fővárosi ügyvéd, a­kiről a román lap azt írta, hogy szintén részt vesz ebben a mozgalomban, most azt közli velünk, hogy politikai párt alakítását nem tervezi. Eddigi tevékenysége arra irányult, úgymond, hogy a szélső nemzeti, valamint nemzetiségi irány szószólóit meg­győzze tévedéseikről, az ellentéteket a józan és mér­sékelt elemek közreműködésével kiegyenlíteni igye­kezzék s ezzel előkészíthesse a kívánatos békét, mint hazánk fölvirágzásának egyik előfeltételét. E célba vetette föl a békeliga eszméjét, a­mely úgy a gyár, mint nemzetiségi körökben visszhangra járt. Az új pártalakulás nézete szerint csak az volna sikerrel megvalósítható, ha előbb a talaját sikerülne kellőleg megművelni. Párt, i­lyet gyűlöletes személyek toboroznának össze, mi sikerre sem számíthatna s csak a béke elt kompromittálná. A Magyar Tudósító jelenti: A román r­­égi párt holnap értekezletet tart, a­mely­ek m­ánság körében nagy érdeklődéssel tekintenek. rálevő, hogy a magyarországi románoknak pol. célra való szervezése érdekében megindított s arányú akció teljes kudarcot vallott. A román i­zettséget hidegen hagyta a parlamentbe bekerült téreikne­k politikai mozgalma és sem a többi női

Next