Budapesti Hírlap, 1910. május (30. évfolyam, 103-128. szám)

1910-05-26 / 124. szám

1910. május 26. BUDAPESTI HÍRLAP (124. sz.) 33 hogy a bűncselekmények elkövetése folytán jövője már amúgy is tönkre van téve. Kérte, hogy a bíró­ság az elszenvedett vizsgálati fogságát tudja be a ki­szabandó büntetésbe. A bíróság három órakor hirdette ki a megho­zott ítéletet. Az esküdtbiróság Kragujevics Spázát három­­rendbeli lopás, egyrendbeli megkisérleti gyilkosság bűntettéért anyagi halmazaiban a rablás kísérletével és háromrendbeli erkölcsbe ütköző vétségért össz­­büntetésül 12 évi fegyházra ítélte, a­mely büntetésből egy évet és nyolc hónapot kitöltöttnek vett az elszen­vedett vizsgálati fogsággal. Kimondta a bíróság a vádlottra a 10 évi hivatalvesztést. A bűnperben föl­merült 5000 koronát meghaladó költség megfizetésé­ben a bíróság a vádlottat marasztalta el ugyan, de ezt a vádlotton behajthatatlannak mondotta ki. Elren­delte a bíróság, hogy a lefoglalt órát és láncot a vád­lottnak visszaadják, a bűnjelül szolgáló zsineget meg­semmisítsék­, a bűnügy irataihoz csatolt leveleket pe­dig a bűnügy irataival együtt az ítélet jogerőre emel­kedése után őrizetbe vegyék. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményül vette, hogy a vád­lott rövid időn belül gyors egymásutánban a bűncse­lekmények egész halmazatét követte el. Súlyosító köz­u­dományos megfigyelések a moszk­vai császári orvosi egyetemen megálla­pították : „Valamennyi hashajtó ásványvíz között a Ferenc József- keserűvíz glaubersóban és keserű­sóban a leg­gazdagabbnak bizonyult. Ennél a sajátságánál fogva, melyet még fokoz az, hogy­ szódabikarboná­­tartalommal is bir, minden más hasonló ásványvíz fölé helyezendő. A természetes Ferenc József-keserű­­víz még kis adagok használata mel­lett is, gyorsan és biztosan ható hashajtó“. A valódi Ferenc József-keserűviz csakis teljesen természetes állapotban, minden hozzátétel nélkül kerül forga­lomba és ásványvízüzletekben, gyógy­­tárakban és drogériákban kapható, elért árak pedig egy időre mértékadókká válnak az el­adott kiadások későbbi forgalmi áraira nézve. Az árveréseket nagytekintelű­, esküdt speciális könyv­­szakértők, az expert­ek vezetik. Többnyire jelen van ilyenkor a párisi bibliofilok családjának Szine-java s versengve kinél egyik-másik ritka kötetért ezreket. Az árverés végén pedig boldog, a­ki, ha nagy áldozat árán is, egy rég óhajtott kötetkét vihet haza a zse­bében. Nagy ára van mindenekelőtt az ősnyomtatvá­nyoknak, az inkunabulumoknak. Ez elnevezés alatt a könyvnyomtatás első századának nyomdai termé­keit értjük, tehát az 1500 elöld könyveket. A tizen­hatodik században a könyvnyomtatás művészete már hanyatlásnak indult, s munkái kevésbbé kereset­tek és legtöbbje aránylag csekély áron kel el. Csak kevés könyvnyomtató-műhely őrizte meg az egész középkoron keresztül jó hirét-nevét, de az ilyenek­ azután mindvégig művészi dolgokat produkáltak. Ilyen officina az Etzevire­ké Amszterdamban, a Pianlineké Anverszben s az Águs-féle Velencé­ben. A belőlük kikerült könyvekért már eleve nagy árakat fizetnek. A régi nyomtatású könyveknek azonban Paris nem kizárólagos piaca. Londonban is napirenden vannak az ilyen nagyarányú árverések s a nagy, né­met antikváriusok katalógusai is szenzációszámba mennek. Csakhogy a Parisban eladásra kerülő régi művek már külső mezüknek gazdagságával is felül­múlják a többieket. Ez onnan van, hogy egy ország­ban sem űztek régente olyan luxust, mint Francia­­országban. Sehol sem készült annyi díszes, drága, ara­nyos kötés, mint Parisban, még Velencében sem, pedig ott sem takarékoskodtak az arannyal-ezüsttel. A franciák tizennyolcadik százada az ő különös, kö­rülm­ényül tudta be a vádlott terhére, hogy jogvég­zett ember, a­ki az általa elkövetett bűncselekmé­nyek­­"rvával előre tisztában volt. Enyhítő körül­mény egyedül a vádlott büntetlen előélete volt. Az ítéletben a kir. ügyész megnyugodott. Az elnök ezután Kragujevics Spárát szólította föl, hogy nyilatkozzék, megnyugszik-e az ítéletben, vagy semmiségi panaszt kíván bejelenteni. A vádlott mielőtt nyilatkozott volna, védőjével értekezett s az­után bejelentette, hogy az ítélet ellen semmiségi pa­nasszal él s ennek bejelentését védőjére bizza. Szegheő Gábor dr. védő ezután semmiségi pa­naszt jelentett be s kérte végül a vádlott szabadlábra helyezését. Ezt a kérelmét a bíróság elutasította. Ez­zel a tárgyalás véget ért és Kragujevicset az elnök ren­deletére visszakisérték a fogházba. ----Eskütétel: Teljes ülés volt ma délelőtt tíz órakor a Kúria dísztermében, a­mely alkalommal Pap István dr. ujonan kinevezett számfölötti bíró, a hivatalos esküt a plénum előtt letette. Az eskü után, a Vavrik Béla másodelnökké való kinevezése által megüresedett peticionális bizottságba titkos szavazás utján Zachár Emil tanácselnököt választották meg. — A Monna Vanna szerzőjének pere. A királyi tábla ma tárgyalta azt az irodalmi pert, melyet Mad­erlink, a Norma Vanna szerzője szerzői jog bitorlásáért indított idősb Ábrányi Emil, Nader Raoul és Mészáros Imre ellen. A tárgyalás a két utóbbi alperes elítélésével végződött. A királyi tábla az Operaház volt igazgatóját, Nader Raoult s a jelen­legi igazgatót, Mészáros Imrét egyenként száz korona pénzbírságban marasztalta.­­Az érdekes per törté­nete ez: A magyar királyi Operaház 1907-ben előadta ifjabb Ábrányi Emil dalművét, a Monna Vanná-t, melynek szövegét idősb Ábrányi Emil írta, Maeter­­link drámája nyomán. Maeterlink a dalmű előadásá­­ban szerzői jogának sérelmét látta, s idősb Ábrányi Emil, Nader Raoul s Mészáros Imre ellen pert indí­tott. Keresetében elmondta, hogy idősb Ábrányi Emil közölte vele, hogy a drámából operaszöveget írt, melyet a fia megzenésített,­­s kérte, hogy adjon engedelmet az opera előadásához. Maetern­nk azt fe­lelte, hogy neki nincs kifogása, ha az operát elő­adják, de mivel a dráma m­egzenésítési jogát már eladta, a kiadótól is kell engedelmet kérnie. Ezt az engedelmet nem kérték ki, s mégis előadták a Maria Vaniiát, a szövegkönyvét pedig kinyomatták s forgalomba hozták. E miatt perbe vonta idősb Ábrányi Emilt, a­ki a drámából operaszöveget irt, Nader Raoul és Mészáros Imre igazgatókat pedig azért, mert az operát előadták s a szövegkönyvet ki­nyomatták és forgalomba hozták. A budapesti királyi törvényszék a felperest keresetével elutasította és a költségekben marasz­finomodottságával a könyveiben is mély, jellegzetes nyomot hagyott hátra. Ezek a könyvészeti csecse­becsék — nagyobbára elsőrangú művészek rézkarco­­lata illusztrációival­­— a Hotel des Ventes árverései­nek egyik legelső attrakcióját teszik. A párisi könyv­­gyűjtők és könyvkereskedők között pedig külön spe­cialistái vannak ennek a tizennyolcadik századnak, a­kik kizárólag csak e korszak­ nyomtatványait gyűj­tik és téren, a könyvkereskedésben is megjelenik a specialista üzletfajta. Vannak árusok, a­kik, mint mondtam, csak a tizennyolcadik­ század nyomdai ter­mékeivel foglalkoznak; mások­, a­kik csakis ennek a századnak kézirataival foglalkoznak. S igy van ez más históriai periódusokkal és más könyvbeli külön­legességekkel is. S ezek a specialista üzletesek aztán biztosabb szakértői az ő külön korú könyvüknek akármilyen könyvtári vagy múzeumi igazgatónál. De érdemes benézni az átlagos párisi antikvá­­rush­oz is, a második rangú kaszt emberéhez, a­ki szaktudás dolgában sokkal szerényebb a nagy ex­­perteknél, de azért még elég jól ért a könyvekhez. Boltjaiban gyakran igen jól lehet vásárolni, s bevett szokás, hogy az ismeretlen vevő is tartózkodás nél­kül, szabadon keresgél, nézeget a könyvek között, megvizsgálja, a­mi érdekli és akár nem is vesz, ha nem talál kedvére valót. Ezek a boltok is javarészt speciálódtak bizonyos irányban. Az egyiknek inkább félig­ modern könyvei vannak, a másik csak jól bekö­tött könyveket tart raktáron, a harmadiknak pedig művészeti könyvekkel vannak tele a polcai, de bíz­vást állíthatom, hogy csupa jó, értékes könyvük van. Olyan ponyvadolgokat, fércmunkákat, rémregénye­ket s hülye erotikumokat (mert vannak nem hülye erotikus könyvek is), a­milyenekkel nálunk a Mú­­zeum-körúttól a Nagy­körútig minden antikvárius tarta. Maeterlinknek­ és ifjabb Ábrányi Emilnek fölebbezése folytán ma foglalkozott ezzel az üggyel Szekeres Sándor dr. előadása mellett a budapesti királyi tábla és úg­y találta, hogy a Monna Vanna drámának operaszöveggé való földolgozása, a zene­könyvvel együtt való kiadása és az opera előadása nem sérti Maeternink szerzői jogát, mert bár Monna Vanná­t, mint drámái, védi a Franciaországgal kötött egyezmény a szerzői jog bitorlása ellen, de a véde­lem mértékét nem a francia, hanem a magyar tör­vény szabja meg. Ámde ennek a törvénynek '48. szakasza szerint szerzői jog bitorlásának nem tekinthető a megjelent írói műnek a zenemű szövegéül való fölhasználása, ha a szöveget zenekísérettel együtt nyomatják le. De mert ugyanez a szakasz azt is mondja, hogy a szövegnek zenekíséret nélkül való kiadásához a szöveg szerzőjének külön beleegyezése szükséges, s mert az idősb Ábrányi Emil által írt szöveget a ki­rályi ítélőtábla a Monna Vanna dráma puszta után­­képzésének tekintette, mivel az operaszövegben fel­peres drámája opera alakjában való előadásra van alkalmassá téve, ettől azonban eltekintve, a két mű­ alapjául szolgáló esemény, a két szinmű cselekménye,­ a személyek, a helyzetek, a jelenetek s ezek szin­­szerű­sége annyira azonosak, hogy az operaszöveg nem egyéb, mint Maeternink drámájának az opera céljához mérten verses alakban megirt kivonata, s mert az ily földolgozás eredeti műnek nem tekint­hető, s mert ily mű megíróját a szerzőt illető jogo­sítványok nem is illetik, ennélfogva az operaszöveg­nek külön való közzétételéhez Maeterlinknek, mint szerzőnek beleegyezésére lett volna szükség. Mivel ez nem történt meg, a közzétevő két operai igazgatót a királyi tábla egyenként 100—100 korona pénzbli- A KRIEGNER-féle SZÉPÍTŐ­SZEREK és pedig a KRIEGHER-féle „Akácia“-kisérc­ 2—3 nap alatt minden arcot fehérré, simává s üdévé varázsol. Eltávolít szeplő­t, máj­­foltot, mitesszert, pattanást, ráncokat stb. Teljesen ártalmatlan. Ara 2 korona. „Akácia'-szappan kellemes illatú, tartós és üdítő hatású. Ára 1 korona. — A KRIEGNER-féle „Akácia­­-púder megvéd a nap és szél befolyása és arc­­tisztátlanságok ellen. Ára 1 kor. Főraktár: KORONA-gyógyszertár Budapest, VIII., Kálvin-tér (Baross)u. sarok . Postai szétküldés naponta­ feleaggatja a kirakatait, mély megvetéssel utasítana­ vissza a párisi boltos. A mi üzleteseinkön kívül még­­ csak a berlini spekulál velük az aszfaltbeli publi-­­kum­ rossz ízlésére és alacsony ösztöneire. Még a kö­­­­zepes párisi antikvárius is eléggé jártas a bibliográfiá-­­­ban; gyakran tud hasznos útbaigazlást adni és szíve-­­­sen a kezére jár bárkinek valamely különleges kér-­­­désre vonatkozó mű vagy speciális könyv kutatásánál.­­ A harmadik kasztról: a szajnaparti könyvesek’­ - ről és az ő sajátszerű kereskedelmükről sok érdekes­­ dolgot írtak már. Néhány évvel ezelőtt Gabriel Hano­­i­taux Les caiais de Paris címen igen érdekes mono-­­ gráfiát adott ki róluk. Különös, évszázados tradíció­­ az, hogy a Szajna kőpartjának mellvédői könyrvekkel­­ vannak telerakva. E nélkül a zsibvásár nélkül Páris nem volna Páris, a Szajna nem tudná nyugodtan hömpölygetni évezredes szennyét-piszkát a vén vá­roson keresztül, a párisi ember nem tudná, hogy­ sürgős látni-futni való idejéből mire szakítson magá­nak pár percet, ha­nem arra, hogy az idegrázó zaj­ közepette megálljon egy szuszra öreg, zagyva köny­­­vekben lapozgatni. A szajnaparti könyvvásárt nehe-­ zen képzelheti el az, a­ki sohasem látta. Nagyon furcsa az a sok kicsiny ládácska, a­melynek a fel emelt teteje alatt a leggroteszkebb összevisszaságban vannak sorakoztatva Voltaire facéllái Sienkievic szívós-rágós Quo Vadis-a mellé, Lucanus ragyogó dialógusai a Je sais tout elrongyolt, kopott szellemű füzetei közé, ott nyüzsögnek Mande Tillier és Okner György, a Dumas-k, az Álmoskönyv, Balzac, Sue, a „Pere Pénard“, újságokból kimetszett és összefűzött regények, Grécourt abbé és Rostand Edmond úr, a nagy ravasz. Páris nem volna e nélkül Páris és min­denekelőtt nem volna Bibliopolisz, a világ fővárosa.

Next