Budapesti Hírlap, 1910. szeptember (30. évfolyam, 207-232. szám)

1910-09-01 / 207. szám

megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési érák: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévi. 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint­ ­ Budapest, 1910. XXX.­­évfolyam, 207. szám. Csütörtök, szeptember 1. Budapesti Hírlap Főszerkesztő és laptulaj­donos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIli. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József­ körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 65-95. Elárusítás 55-63- Apróhirdetés 65*95. Hirdetés 55*63. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61*04. A világ terméseredménye. Budapest, aug. 31. Nagy várakozással, duzzadt re­ménységgel néztek milliók az idei termés elé. A gazda és a fogyasztó egyaránt bí­zott abban, hogy a tavalyi silány,­­ rossz esztendő után a természet az idén bőven fogja rekompenzálni. A hivatalos jelen­tések megerősítették ebben a hitében és a­mikor Péter Pálkor országszerte meg­kezdődött az aratás, bízva-bízott min­denki, hogy az úgy is lesz. Alig vágták azonban az izmos, karok a rendet, máris hangzott több felől, hogy a remény nem teljesedett és ha jobb is a termés a tava­lyinál, egyáltalán nem olyan, a­milyen­nek hivatalosan hirdették. Fájdalom, csakugyan a magánjelentésnek lett igaza, mert abban a nagy munkában, melyet a földmivelésügyi minisztérium ma kiadott a világ idei gabonatermésé­ről, Magyarország búzatermését 50,4 millió métermázsára teszi, tehát 4,4 mil­lióval kevesebbre, mint egy pár héttel­­ezelőtt. E mellett azonban még az a vi­gasztalás sincs, hogy az ország búzater­mése valósággal 50 millió métermázsa, mert gazdák­­ és kereskedők egyaránt azon a nézeten vannak, hogy valósággal alig termett több 48 millió métermázsá­nál. Bizony ez nem valami kedvező, sőt ha tekintetbe vesszük, hogy a rozs kivé­telével, mely két millió métermázsával több magot adott, az árpa, a zab, meg a burgonya a tavalyinál is silányabb ter­mést hozott, egyáltalán gyönge eszten­dőről beszélhetünk, a­melyet talán a va­lamivel nagyobb kukoricatermés fog kissé megjavítani. Az ország gazdasága , tehát­­ ismét­­csalódott és egy szép reménnyel szegé­nyebb. A gazda bízott abban, hogy ha olcsóbb is lesz a gabona, a nagy termés kiegyenlíti az árkülönbséget, a munkás pedig reménykedett, hogy végre olcsóbb kenyérhez­ jut. És most mindketten csalódottan várják­ ismét a jobb jövendőt. A gazda nem bír­ megbarátkozni az­zal a gondolattal, hogy olcsóbban adja a gabonáját, ennélfogva nem is, siet az eladással. És úgy látszik, hogy a gazdá­nak van igaza, mert a gabona ára,elég szilárd, ma is 20.80—20.80 koronán jegyzik a kész­ búzát, az őszi papirosbúza 20 korona.­A­ malommunkások sztrájkja ime már körülbelül két hete tart, a mal­mok minndazáltól folyton vásárolják a búzát. Ez annyit jelent, hogy sietnek most megtölteni a raktárakat, mert at­­tól­­félnek, hogy később drágább lesz a gabona. . Ez bizonyosan el is következik, mert ha a budapesti ár alakulására rendsze­rint a mi speciális viszonyaink irány­adók, ma már a világ termése és árala­kulása is irányítja az üzlet menetét. ÉS hogy állunk ebben a tek­intetben? Az egész világ búzatermése az idén csak 22 millió métermázsával nagyobb a tava­lyinál, ellenben a rozstermés 11 millió métermázsával kisebb, úgy hogy a tulaj­donképpeni kenyérmag nagyobb termése csak 11 millió métermázsa. Készlet ta­valyról alig van említésre méltó meny­­nyiség. Minthogy a külföldön aránylag több rozsot fogyasztanak, mint búzát, ez a körülmény is súlyosan esik a serpe­nyőbe. Ezt már észrevette a külföld is, a­hol mindenfelé drágul a gabona és ennek megfelelően a liszt is. Ezt tudják a mi malmaink is, a­melyek ennek folytán jó külföldi üzletre számítanak. Ezért is vá­sárolják most a gabonát, bár hideg a ma­lom kéménye. Az egész világ termésének képét tu­lajdonképpen csak a remélt kukorica­­termés festi valamivel szebbnek, külön­ben e nélkül nagyon szomorú volna. Egyedül a remélt kukoricatermés billenti aktívra a világ termésének mérlegét. Eb­ből a terményből ugyanis a tavalyinál 98,74 millió métermázsával nagyobb ter­mést vár a miniszteri jelentés. És csakis ez­által válik lehetségessé, hogy az egész termés 33,99 millió métermázsával ked­vezőbb a tavalyinál. Igen ám, csakhogy rozs 11.21 millió, árpa 16.43 millió és zab 59.40 millió métermázsával keve­sebb termett a világon. Ezt mindenesetre pótolni kell valamivel. A tapasztalás azt tanítja, hogy az egyik termény hiányát rendesen a má­sikkal pótolják. Az idén azonban nem egy, hanem három terményből van je­­lentékenyen rosszabb termés. Világos, hogy a másik kettő fogja pótolni a hiányt. Ez pedig azzal a természetes kö- Szedán. — 1870. szept. 2. — Negyven éve, hogy III. Napóleon Szedán­­nál seregestül tragikusan elbukott. Egy roppant temető ez ma is, az Ardennek lejtőitől a belga határig ér: negyvenezer francia és német vitéz pihen hantjai alatt. A vidék csupa talajhullám. A sok domborodás, a­mik közt a Mász csillogva kanyarodik, sírhalmok rendsze­rének benyomását teszi. Maga a szedáni vár komor tornyaival, sötét bástyáival olyképpen emelkedik ki a vízöblözetből, mintha a máso­dik francia császárság síremléke volna. Az előtért erdőség borítja, szélein csalitok­kal, körülötte kertekkel és majorságokkal. Azo­kon át fut össze Páris, C­halons és Metz felől a három országot, melyek birtokáért kétszázezer német küzdött százharmincezer francia ellen. Ádáz mérkőzésük a háttér széles platóján dűlt el: két német hadsereg közre fogta a francia hadat s elzárta visszavonulási útját minden irányba.­­"­­ Hazard volt ez az egész háború III. Napó­leon részéről. Készületlenül indította meg, leki­csinyelve az erősebb ellenséget. Vakon számított a merészség sikerére, hogy bekebelezze a Rajna balpartját német és belga területen, a francia imperializmust pedig kiterjessze egész Dél­németországra. Négy hét alatt öt vereséget szenvedett. Egyik seregét Elszászban gázolták le, a mási­kat Lotaringiában Metz bástyái között a német ostromgyűrű szorongatta. Már csak egy haderő állt rendelkezésére a síik mezőn, Mac Mahon tábornagy főparancsa alatt. A francia hadvezetés ezzel játszott végül va-bank játékot.­­Mindent vissza akart vele nyerni és mindent elveszített. Két német sereg indult ellene, hogy Metz és Páris közt mérkőzzenek, de ő kitért a küzde­lem elől. Kerülő utakat keresett, hogy az ellen­ség oldalában ellappangjon, háta mögé csusz­­szék s úgy egyesüljön a metzi francia haddal. E manőver közben jutott az ország szélére, a belga határ közelébe. Művelete nem sikerült: a németek résen álltak, széles hálót feszítettek ki s azon a Mac Mahon menetoszlopa augusztus­­29-én Beau­­­montnál fönnakadt. A szász trónörökös három hadtesttel állta ott útját, torkon ragadta s többé nem bocsátá ki körme közül. Legokosabb lett volna, ha a franciák ekkor kifejtik egész erejüket s igyekeznek a hálót átszakitani. A mód hozzá nem hiányzott: nekik négy hadtestjük volt, az ellenségnek csak három. De az övéké párhuzamos utakon, messze egy­mástól járt és az ütközethez előbb készülnie kel­lett. A bevezető csatározás közben pedig Mac Mahont egy gránátszilánk súlyosan megsebesítő, s a vezér eleste hírére a francia sorok megren­dültek. Ducrot, az új parancsnok, "kénytelen volt velük a Mász mögé Szedánig hátrálni. E visszavonulást hebehurgyán s a terep­­viszonyok felől teljes tudatlanságban hajtották végre. Hiányzottak a térképek Franciaország földjéről. A hadsereg csupa németországi map­pákkal volt ellátva: annyira biztosra vették, hogy ott lesz dolguk, nem pedig idehaza. ■ Négy hadtestjük a szudáni platón állt föl, a vár gyönge bástyáira támaszkodva, arccal Belgium, háttal Páris felé. De azt nem vették figyelembe, hogy kétoldalt magaslatok emelked­nek, a­honnét a németek agyonszoríthatják őket, s mögöttük a Mász vize folyik, melyen akkor, az esős időjárás miatt, alig sikerült volna visszavonuláskor átkelniük. Az ellenség hamar nyomukban volt. A szász trónörökös hadai elzárták a metzi utat előlük és a Mász jobb partján támadtak a sze­dáni plató keleti oldala ellen. A porosz trón­örökös hadtestjei azalatt feljobb fordulattal a Mász túlsó partjára keltek át s a plató fölött, a nyugati magaslatokon fészkelték meg magukat. A német tartalék délre az erdőségben rejtőzött el. A francia sereg csak észak felé talált egy kis nyitott rést, a­min Belgium semleges területére húzódhassák át. De ez egérút III. Napóleon önérzetének’ nem felelt meg sehogy. Megalázó volt rája nézve, hogy a kis királyságra szoruljon, melyet saját zsákmányának szánt s ott rakja le a fegyvert, a­hova triumfátor gyanánt remélt bevonulni. Addig ellenezte a diverziót Belgiumba, mig se­rege meg nem késett vele, s a német hadak el nem állták az utat előle. Nem maradt egyéb hátra, mint megvívni velük egy ádáz végső küz­delemben s aztán tragikus módon elpusztulni. A francia sereg el volt szánva az élet-halál harcra, s szeptember 1-én úgy küzdött, mint az oroszlán. Kora reggeltől alkonyatig tartott az iszonyú tusa. De az egyenetlen küzdelem sorsa már dél felé eldőlt, mikor a Mász jobb partján vívó hadak mögött a porosz trónörökös had- Mai számunk 32 oldal.

Next