Budapesti Hírlap, 1910. szeptember (30. évfolyam, 207-232. szám)
1910-09-01 / 207. szám
megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési érák: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévi. 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Budapest, 1910. XXX.évfolyam, 207. szám. Csütörtök, szeptember 1. Budapesti Hírlap Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIli. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 65-95. Elárusítás 55-63- Apróhirdetés 65*95. Hirdetés 55*63. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61*04. A világ terméseredménye. Budapest, aug. 31. Nagy várakozással, duzzadt reménységgel néztek milliók az idei termés elé. A gazda és a fogyasztó egyaránt bízott abban, hogy a tavalyi silány, rossz esztendő után a természet az idén bőven fogja rekompenzálni. A hivatalos jelentések megerősítették ebben a hitében és amikor Péter Pálkor országszerte megkezdődött az aratás, bízva-bízott mindenki, hogy az úgy is lesz. Alig vágták azonban az izmos, karok a rendet, máris hangzott több felől, hogy a remény nem teljesedett és ha jobb is a termés a tavalyinál, egyáltalán nem olyan, amilyennek hivatalosan hirdették. Fájdalom, csakugyan a magánjelentésnek lett igaza, mert abban a nagy munkában, melyet a földmivelésügyi minisztérium ma kiadott a világ idei gabonaterméséről, Magyarország búzatermését 50,4 millió métermázsára teszi, tehát 4,4 millióval kevesebbre, mint egy pár héttelezelőtt. E mellett azonban még az a vigasztalás sincs, hogy az ország búzatermése valósággal 50 millió métermázsa, mert gazdák és kereskedők egyaránt azon a nézeten vannak, hogy valósággal alig termett több 48 millió métermázsánál. Bizony ez nem valami kedvező, sőt ha tekintetbe vesszük, hogy a rozs kivételével, mely két millió métermázsával több magot adott, az árpa, a zab, meg a burgonya a tavalyinál is silányabb termést hozott, egyáltalán gyönge esztendőről beszélhetünk, amelyet talán a valamivel nagyobb kukoricatermés fog kissé megjavítani. Az ország gazdasága , tehát ismétcsalódott és egy szép reménnyel szegényebb. A gazda bízott abban, hogy ha olcsóbb is lesz a gabona, a nagy termés kiegyenlíti az árkülönbséget, a munkás pedig reménykedett, hogy végre olcsóbb kenyérhez jut. És most mindketten csalódottan várják ismét a jobb jövendőt. A gazda nem bír megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy olcsóbban adja a gabonáját, ennélfogva nem is, siet az eladással. És úgy látszik, hogy a gazdának van igaza, mert a gabona ára,elég szilárd, ma is 20.80—20.80 koronán jegyzik a kész búzát, az őszi papirosbúza 20 korona.A malommunkások sztrájkja ime már körülbelül két hete tart, a malmok minndazáltól folyton vásárolják a búzát. Ez annyit jelent, hogy sietnek most megtölteni a raktárakat, mert attólfélnek, hogy később drágább lesz a gabona. . Ez bizonyosan el is következik, mert ha a budapesti ár alakulására rendszerint a mi speciális viszonyaink irányadók, ma már a világ termése és áralakulása is irányítja az üzlet menetét. ÉS hogy állunk ebben a tekintetben? Az egész világ búzatermése az idén csak 22 millió métermázsával nagyobb a tavalyinál, ellenben a rozstermés 11 millió métermázsával kisebb, úgy hogy a tulajdonképpeni kenyérmag nagyobb termése csak 11 millió métermázsa. Készlet tavalyról alig van említésre méltó menynyiség. Minthogy a külföldön aránylag több rozsot fogyasztanak, mint búzát, ez a körülmény is súlyosan esik a serpenyőbe. Ezt már észrevette a külföld is, ahol mindenfelé drágul a gabona és ennek megfelelően a liszt is. Ezt tudják a mi malmaink is, amelyek ennek folytán jó külföldi üzletre számítanak. Ezért is vásárolják most a gabonát, bár hideg a malom kéménye. Az egész világ termésének képét tulajdonképpen csak a remélt kukoricatermés festi valamivel szebbnek, különben e nélkül nagyon szomorú volna. Egyedül a remélt kukoricatermés billenti aktívra a világ termésének mérlegét. Ebből a terményből ugyanis a tavalyinál 98,74 millió métermázsával nagyobb termést vár a miniszteri jelentés. És csakis ezáltal válik lehetségessé, hogy az egész termés 33,99 millió métermázsával kedvezőbb a tavalyinál. Igen ám, csakhogy rozs 11.21 millió, árpa 16.43 millió és zab 59.40 millió métermázsával kevesebb termett a világon. Ezt mindenesetre pótolni kell valamivel. A tapasztalás azt tanítja, hogy az egyik termény hiányát rendesen a másikkal pótolják. Az idén azonban nem egy, hanem három terményből van jelentékenyen rosszabb termés. Világos, hogy a másik kettő fogja pótolni a hiányt. Ez pedig azzal a természetes kö- Szedán. — 1870. szept. 2. — Negyven éve, hogy III. Napóleon Szedánnál seregestül tragikusan elbukott. Egy roppant temető ez ma is, az Ardennek lejtőitől a belga határig ér: negyvenezer francia és német vitéz pihen hantjai alatt. A vidék csupa talajhullám. A sok domborodás, amik közt a Mász csillogva kanyarodik, sírhalmok rendszerének benyomását teszi. Maga a szedáni vár komor tornyaival, sötét bástyáival olyképpen emelkedik ki a vízöblözetből, mintha a második francia császárság síremléke volna. Az előtért erdőség borítja, szélein csalitokkal, körülötte kertekkel és majorságokkal. Azokon át fut össze Páris, Chalons és Metz felől a három országot, melyek birtokáért kétszázezer német küzdött százharmincezer francia ellen. Ádáz mérkőzésük a háttér széles platóján dűlt el: két német hadsereg közre fogta a francia hadat s elzárta visszavonulási útját minden irányba." Hazard volt ez az egész háború III. Napóleon részéről. Készületlenül indította meg, lekicsinyelve az erősebb ellenséget. Vakon számított a merészség sikerére, hogy bekebelezze a Rajna balpartját német és belga területen, a francia imperializmust pedig kiterjessze egész Délnémetországra. Négy hét alatt öt vereséget szenvedett. Egyik seregét Elszászban gázolták le, a másikat Lotaringiában Metz bástyái között a német ostromgyűrű szorongatta. Már csak egy haderő állt rendelkezésére a síik mezőn, Mac Mahon tábornagy főparancsa alatt. A francia hadvezetés ezzel játszott végül va-bank játékot.Mindent vissza akart vele nyerni és mindent elveszített. Két német sereg indult ellene, hogy Metz és Páris közt mérkőzzenek, de ő kitért a küzdelem elől. Kerülő utakat keresett, hogy az ellenség oldalában ellappangjon, háta mögé csuszszék s úgy egyesüljön a metzi francia haddal. E manőver közben jutott az ország szélére, a belga határ közelébe. Művelete nem sikerült: a németek résen álltak, széles hálót feszítettek ki s azon a Mac Mahon menetoszlopa augusztus29-én Beaumontnál fönnakadt. A szász trónörökös három hadtesttel állta ott útját, torkon ragadta s többé nem bocsátá ki körme közül. Legokosabb lett volna, ha a franciák ekkor kifejtik egész erejüket s igyekeznek a hálót átszakitani. A mód hozzá nem hiányzott: nekik négy hadtestjük volt, az ellenségnek csak három. De az övéké párhuzamos utakon, messze egymástól járt és az ütközethez előbb készülnie kellett. A bevezető csatározás közben pedig Mac Mahont egy gránátszilánk súlyosan megsebesítő, s a vezér eleste hírére a francia sorok megrendültek. Ducrot, az új parancsnok, "kénytelen volt velük a Mász mögé Szedánig hátrálni. E visszavonulást hebehurgyán s a terepviszonyok felől teljes tudatlanságban hajtották végre. Hiányzottak a térképek Franciaország földjéről. A hadsereg csupa németországi mappákkal volt ellátva: annyira biztosra vették, hogy ott lesz dolguk, nem pedig idehaza. ■ Négy hadtestjük a szudáni platón állt föl, a vár gyönge bástyáira támaszkodva, arccal Belgium, háttal Páris felé. De azt nem vették figyelembe, hogy kétoldalt magaslatok emelkednek, ahonnét a németek agyonszoríthatják őket, s mögöttük a Mász vize folyik, melyen akkor, az esős időjárás miatt, alig sikerült volna visszavonuláskor átkelniük. Az ellenség hamar nyomukban volt. A szász trónörökös hadai elzárták a metzi utat előlük és a Mász jobb partján támadtak a szedáni plató keleti oldala ellen. A porosz trónörökös hadtestjei azalatt feljobb fordulattal a Mász túlsó partjára keltek át s a plató fölött, a nyugati magaslatokon fészkelték meg magukat. A német tartalék délre az erdőségben rejtőzött el. A francia sereg csak észak felé talált egy kis nyitott rést, amin Belgium semleges területére húzódhassák át. De ez egérút III. Napóleon önérzetének’ nem felelt meg sehogy. Megalázó volt rája nézve, hogy a kis királyságra szoruljon, melyet saját zsákmányának szánt s ott rakja le a fegyvert, ahova triumfátor gyanánt remélt bevonulni. Addig ellenezte a diverziót Belgiumba, mig serege meg nem késett vele, s a német hadak el nem állták az utat előle. Nem maradt egyéb hátra, mint megvívni velük egy ádáz végső küzdelemben s aztán tragikus módon elpusztulni. A francia sereg el volt szánva az élet-halál harcra, s szeptember 1-én úgy küzdött, mint az oroszlán. Kora reggeltől alkonyatig tartott az iszonyú tusa. De az egyenetlen küzdelem sorsa már dél felé eldőlt, mikor a Mász jobb partján vívó hadak mögött a porosz trónörökös had- Mai számunk 32 oldal.