Budapesti Hírlap, 1911. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP (1. sz.) a delegáció határozatát jóváhagyta. A királyi kéz­iratot ellenjegyezte a három közös miniszter. Az osztrák helyzet: Bécsből jelentik: A király ma hosszabb kihallgatáson fogadta Bienerth báró miniszterelnököt és megbízta az új kormány megalakításával. Erre vonatkozóan a Wiener Zeitung holnapi száma a következő legfelsőbb kéziratot fogja közölni: Kedves Bienerth báró! Megbízom önt, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gok új minisztériumát megalkossa és várom erre vonatkozó előterjesztéseit. Bécs, 1910. december 31. Ferenc József s. k., Bienerth s. k. Bécsből jelentik nekünk. A N. Fr. Presse értesülése szerint az új kormány csak január 9-­10-ike között fog megalakulni, mert a mi­niszterelnök eddig ebben a dologban senkivel sem tárgyalt és előbb meg akarja várni a prágai tárgyalások eredményét is. A kormány nem lesz ideiglenes jellegű, hanem végleges kormány s közép helyet fog elfoglalni parlamentáris- és hivatalnok-minisztérium között. Hogy nemzeti minisztereket fognak-e kinevezni, még nem bi­zonyos. A miniszterek kiválasztásánál úgy az illető férfiak egyéni kvalitására, valamint párt­állásukra is tekintettel lesznek. A volt kormány tagjai közül valószínűleg az új kormánynak is tagjai lesznek Hohenburger dr. és Stürgkh gróf, ez utóbbi azonban valószínűleg nem mint köz­­oktatásügyi miniszter, hanem mint belügymi­niszter, továbbá Weiszkirchner és Georgi. Be fog lépni az új kormányba minden valószínűség szerint Glembinszki is, míg a pénzügyminiszter Urban német képviselő, vagy Schuster, az osz­trák postatakarékpénztár igazgatója lesz. Né­met nemzeti miniszter gyanánt Pacher német radikálist emlegetik.­­ Egy másik bécsi jelen­tésünk szerint az új kormány a birodalmi gyű­lés január 18-iki első ülésén fog bemutatkozni. Bienerth báró ezúttal már harmadszor kapott megbízást kabinetalakításra. A szerb egyházi zsinat összehívása. A ta­vasszal ülésezett utoljára a szerb egyházi kongresz­­szus, a­melyet aztán hosszabb időre elnapoltak. Ő felsége most megengedte, hogy a pátriárka a kon­gresszust húsvét után egybehívhassa, hírrel a hivata­los lap mai száma a következőket jelenti: Ö császári és apostoli királyi Felsége 1910. évi december 22-én kelt legfelső elhatározásával legke­­gyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a görög keleti szerb nemzeti egyházi kongresszust a görög­keleti szerb érsek-metropolita-patriarka az 1910. évi junius 23-án kelt legfelső elhatározástól eltérőleg, folytatólagos ülésezésre az 1911. évben a görög­keleti húsvéti és pünkösdi ünnepek közötti időben hívhassa Karlócára egybe. A bosnyák országos bank kormányzója, Bécsből jelentik nekünk. Pénzügyi körökben hire jár, hogy Bansekovits Miksa titkos tanácsos, a bos­nyák országos bank kormányzója legközelebb meg­válik állásától és utódja Kielmannsegg Erik gróf, alsó-ausztriai helytartó lesz. Hivatalos helyen a hí­resztelésnek Kielmannsegg grófra vonatkozó részét megcáfolják. — Nem, kegyelmes úr, csak maradjunk a régiben. Így jobb mind a kettőnknek. .. Különös találkozás az élet és halál hatá­rán! Kaas Ivorral egyszerre halt meg Szű­cs Gyula, az egykori híres Pátri. Életüknek egy ne­vezetes korszakát (Pátri életében mindenesetre ez volt a legnevezetesebb) egymás mellett küzdve töltötték. Ez a szerb-török, majd az orosz-török háború ideje volt. A budapesti egyetem ifjúsága azóta sem játszott világtörténeti szerepet. De akkor erősen. Azok a nagy törökbarát diáktün­tetések szolgáltattak alkalmat Andrássy Gyula grófnak arra a kijelentésre, hogy a magyar nemzetet csak nagy nehezen tudja visszatartani attól, hogy hanyatt-homlok bele ne rohanjon az orosz elleni háborúba. S mikor minket, diákgye­rekeket a Thaisz Elek lovasrendőrei végigkard­­lapoztak Budapest utcáin, nem sejtettük, hogy ez Bécsben mint a Tisza-kabinet energiája és Szentpétervárott mint Andrássy Gyula vaskeze szerepel. Ezeknek a tüntetéseknek a harsonása, a költője és a fölszitója Kaas Iver volt, az egyik vezére pedig Szűcs Pátri, a tipikus, népszerű ős­jogász. A­ki mindenkit ismert az egyetemen, a tanárait kivéve. Elnöke volt a híres hatvanas­­bizottságnak, mely az ifjúság tüntetéseit és moz­galmait vezette, s az ő fejében támadt a gondo­lat, hogy a magyar ifjúság vigyen diszkardot Abdul Kerim basának, a szerbeken aratott égő-koporsóját ! A politikai események. Budapest, dec. 31. A parlamenti helyzet. Az új esztendő első keddjén ül újra össze a képviselőház tanácskozásra. Napirendjét már megállapították: folytatják a szerb kereskedelmi szerződés tárgyalását. A vita eltart néhány napig, de bizonyos, hogy a hét végéig elintézik. Szük­séges is, mert a szerbiai szkupstina már elfo­gadta a szerződést abban a reményben, hogy Ausztria a császári rendelettel lépteti életbe és hogy a magyar parlament legkésőbb január tizennegyedikéig szintén elfogadja a sürgős ja­vaslatot. Ebbéli föltevésében aligha csalódik. A szerb szerződés után a képviselőház az eredeti bankjavaslatot tárgyalja. Kétségtelen, hogy a bankvita hosszú lesz. Részt vesznek benne a Kossuth-párt vezérei és pénzügyi szakemberei: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Mezőssy Béla, Désy Zoltán és még néhányan, a Justh­­pártnak pedig körülbelül a fele fog beszélni. A Justh-párt bankbizottsága összeállította a bank­vita anyagát és eddig értesülésünk szerint a pártnak tizenöt tagja készült el a fölszólalásra. És noha bizonyos, hogy a kormánypártnak alig néhány tagja beszél, (közöttük Tisza István gróf), a vita három hétig ok­vetetlenül eltart és ezzel elhúzódik jó ideig a bank-exlex is. Ha pedig közben incidensek is lesznek, akkor a bankvita végét pontosan megállapítani nem lehet. Ilyen incidens lehet példának okáért a trónörökös is­meretes nyyatkozata is, melyet az ellenzék vala­mely formában okvetetlenül szóba fog hozni. A nagyarányú bankvita kellemetlen lehet a kormányra, nem csupán a bank-exlex miatt, hanem a delegáció miatt is. Az 1911. évi közös költségvetés tárgyalására a delegációt január huszadikára óhajtották összehívni. Nem való­színű pedig, hogy bank-exlexben üljön össze a delegáció. A kormány megvárja tehát a bankvita végét és csak azután tesz előterjesztést a delegá­ció munkájának folytatására. Könnyen lehetsé­ges, hogy ez csak január legvégén, esetleg február elején történik. A bankszabadalom meghosszabbítása után a képviselőház az 101­5. évi költségvetést tür­telmeiért. A deputáció el is vitte a diszkardot Konstantinápolyba, s egy cseppet sem zsenirozta az, hogy mire odaért, Abdul Kerim már félig­­meddig el volt csapva fővezéri állásából. A dolog azért európai föltűnést keltett. Triesztben a szlá­vok nagy magyarellenes tüntetéssel fogadták a küldöttséget, krumplival, kővel és rothadt na­ranccsal megdobálták. És itt történt, hogy Szűcs Pátri az indulni készülő hajóról lerohant a Szan- s­arló mólón fütyülő tömeg közé és egy szétsze­dett vaságynak az egyik oldalával egymaga szétverte a csőcseléket. Ilyen nagyerejű­ és bátor legény volt Pátri... Az akkori nagy diákmozgalmak híresebb szerepvivői közül meghalt Lukács Gyula és Tóth Béla is, ma már csak Szemere Miklós van élet­ben ... Pátri aztán nagyon csöndes ember lett, a képviselőházban mint terembiztos húzta meg magát, de mindig büszke volt arra, hogy kiváló emberek szívesen megajándékozták barátságuk­kal, mert jóravaló, szerény és becsületes lélek volt. Vele is egy típus tűnt el a tizenkilencedik század Magyarországából. Ha az ember mélyeb­ben elemezte, rájött, hogy becses anyagot tartal­maz, de nem volt képes magát fegyelmezni, hiányzott belőle a kitartás, minek következtében elhanyagolta magát, elmaradt a kortól és kima­radt mindenből. De széles mellében hű szív do­bogóit és sokan kényes szemekkel állják körül gyalja. Közben a delegáció is ülésezik. Az idei költségvetési vita szintén hosszadalmas lesz, mert mint már megírtuk, a miniszterelnök al­kalmat akar adni pártjának arra, hogy egy évi hallgatás után végre szóhoz juthasson. A tár­gyalás körülbelül két hónapig fog tartani, te­hát a tavaszig. Április vége felé több kisebb jelentőségű törvényjavaslat elintézése után, a kormány az eddigi megállapodás szerint a védőerőreformot kívánja tárgyaltatni. Aligha­nem ennél a nevezetes javaslatnál verődik újra össze az egész ellenzék. Megújul a katonai kö­vetelésekről szóló vita és­ ennek vége, az ellen­zéki küzdelem karaktere, hevessége és tartama ma valóban beláthatatlan. A románok egymás közt. A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt szerkesztő úr! Nagy érdeklődéssel olvastam be­cses lapjában azokat a megjegyzéseket, a­melye­ket a legutóbbi román „béketárgyalások“ elő­terében álló Mihu János dr. érdekes szereplésé­hez fűztek. Talán nem érdektelen, ha a Mihu János jellemzésére elmondottakat egy tanulsá­gos ante-aktával egészítem ki, azzal a vezércik­kel, a­melyben Mihu János 1902-ben a Szász­városon megjelenő Libertatea című lapban az aktivitás kérdése körül folyó vitába beleszólva, a maga álláspontját kifejtette. Ez az állásfogla­lás annál érdekesebb, mert Mihu a most folyó hírlapi polémiák során akképpen nyilatkozott, hogy a­mit akkor vallott, azt ma is föntartja. Mihu János a szóbanforgó vezércikkben az 1881-iki program átdolgozását követeli, és pedig az 1. és 9. pontokban foglalt közjogi követelések­nek, vagyis az Erdély autonómiájának visszaállí­tására és a dualizmusra vonatkozó programpon­toknak kihagyását. Azt írja, hogy a románoknak mindenben az érvényben lévő törvények alapjára kell helyezkedniük, mert az idealisztikus óhajok­nak a megvalósítása fölülmúlja az erejüket. Mind­azok után, a mik történtek, — Írja Mihu — ,.meg• ma is bizakodni a koronának, a hármas szövetség­nek, vagy tudom is én, melyik európai hatalomnak közjogi követelményeink érdekében való közben­járásában, vagyis e tekintetben, a­mint mondani szokták, idegen segítségben reménykedni, szerin­tem nem egyéb, mint politikai gyerekség.“ E ká­ros politika helyett reális politikát ajánl Mihu az ország törvényeinek alapjára helyezkedve, a nem­zetiségi programot a népjólétre vonatkozó szociá­lis és gazdasági programpontokkal kiegészítve. E m­ellett nagy lelkességgel követeli a nyelv, nem­zetiség, az egyház, a felekezeti iskolák, a román közművelődési és gazdasági intézmények és iro­dalom, általában a román társadalmi élet éber fejlesztését, hadat üzenve azoknak az ellenségek­nek, a­kik a románság ,,elnemzetietlenítésére“ tö­rekednek. Például állítja a románok elé a csehe­ket, a­kik a múlt század elején gyöngék voltak, de nyelvük, irodalmuk és közművelődési egyesüle­teik fejlesztése által ma már annyira megerősöd­tek, hogy elnémetesítésük lehetőségére nem is le­het gondolni és ennélfogva keresni kell az utat, a­mely nemzeti kívánalmaik kielégítéséhez vezet. Ez volt Mihu János álláspontja 1902-ben. Mihu álláspontja annál érdekesebb, mert noha ő, mint ez a cikke is mutatja, a nem köz­jogi természetű kérdésekben élesen naciona­­lista álláspontot foglal el, mégis elítéli a közjogi szélsőségeket és az agitáció irredentista mellék­­ízét. Ellenben azok a román politikusok, a­kik a végrehajtó bizottságban irányító tényezők, a nemzetiségi program változatlan föntartásának az alapján állanak. Fogadja stb. (aláírás.) A marostordai állapotok. Marosvásárhelyről jelentik a Magyar Távirati Irodá­nak. Maros-Torda megye tegnap délelőtt köz­gyűlést tartott, a­melynek napirendjén volt a me­gyebizottsági tagoknak a megválasztása. Haller Já­nos gróf, az újonan kinevezett főispán a közgyűlés előtt már két nappal Marosvásárhelyre jött és érte­kezletre hí­vta össze a pártok vezető férfiait. Az ellen­zékiek magatartásán azonban minden megegyezés meghiúsult. A közgyűlésen az ellenzék teljes szám­ban jelent meg Désy Zoltánnal és Gál Sándorral az élén, a munkapártiak azonban kevesen jelentek meg. A közgyűlésen még Teleki Samu gróf és Ke­mény Kálmán báró sem jelentek meg, a­kik pedig azelőtt minden közgyűlésen jelen voltak. Haller Já­nos gróf főispán installációja január 12-én lesz. Sléderváry Károly gróf belügyminiszter leiratot in­tézett Haller János gróf főispánhoz, mellyel Szen­­ner József dr. vármegyei fölfüggesztett aljegyzőt ül- 3

Next