Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám)

______________________________.­ lönb­ség nem-­ ebben, harnem súlyosabb ér-. elekben tükröződik, kiért, abban az idő-­ ben, a Justh-párt a hadsereg követelése ellen harcolt, holott ma a szocialistákkal, egyetemben ugyanazokat­ a jelszavakat­­tűzte zászlajára, a­melyeket a bécsi ha­talom azért eszelt ki, hogy velük sikere­sen harcoljon katonai követeléseinek teljesítése érdekében. A helyzet tehát úgy­ áll, hogy a Justh-párt bent a képviselőházban ob­struál a katonai javaslatok ellen, kint­ pedig a szocialistákkal és a hazai nem­zetiségekkel olyan jelszavak mellett tün­tet, a­melyek a katonai terhek vállalá­sát jelentették a nemzeti ellentállásban s nyilván ma sem jelentenek mást. Ezek­­ a szövetkezeti pártok, ha győzni talál­nának, előreláthatóan a bécsi körök kö­veteléseit szó nélkül teljesíteni fogják. Amilyen története minálunk van ennek a kérdésnek, meg lehet állapítani kétség­telen bizonyossággal, hogy a­ki az osztály­­parlament és az általános radikális vá­lasztójog jelszavaival indul harcba, az nem a hadsereg követelései ellen, hanem mellettük csinál propagandát. Ez a nagy ellentmondás mutatkozik a parlamentben folyó obstrukció és a tegnapi tüntetés között, s abban is je­lentkezik, hogy nem a katonai kérdést, hanem a választójogot viszik az utcára, vagy oly kapcsolatban a kettőt, hogy a választójog révén feltüzelt­ utcával akar­nak életet vinni az élettelen katonai vi­tába. Az obstrukció eddig nagyon is unalmas, nagyon is vérzésért­­volt; most a hevületet, indulatot, ellentéteket, hara­got, a lel­keknek szikrázó tüze­t akarná­k belé ojtani a parlamenti tárgyalásba. De az utcát nem­ a katonai kérdéssel, hanem a választójoggal mozdítják meg. Csak­hogy az a belső ellenmondás, a­mely a két kérdés között van, megfosztja az ak­ciót széleskörű hatásától, sőt kom­olysá­­gától is. Mert lehetnek sokan, a­kik szí­vesen vennének részt oly harcban, a­me­lyet a pártok a katonai javaslatok­ ellen,­ és a nemzeti követelések érdekében foly­tatn­ ak^-az .’általános .választójog .veszar­­dom­io a­zonban visszariasztj­a: • mindazo­kat, a­kik a nemzet megrontását — még oly szép doktrínák kedvéért is elő­segíteni nem hajlandók. Mert egészen nyilvánvaló az, hogy a bécsi hatalom nagyon jól tudta, "hogy az üszköz miért dobja a magyar nemzeti követelések érett kalászai közé. A nem­zetiségek is tudják, mit akarnak az álta­lános választójoggal, a­mellyel meg lehet bontani a nemzet egységét. A szocialis­ták is tudják a­ maguk dolgát: nemzet­közi eszméiket szolgálják és döntő be­folyást akarnak biztosítani maguknak. Csak az olyan magyar ember, mint Justh Gyula, sajnos, nem tudja, mit cselekszik, a midőn emezekkel szövetkezik, és mi­lyen tűzzel játszik, a midőn ezekkel a szövetségesekkel rendez tüntetést a fővá-­­ros utcáin.Ö nek anyja Saloma vola, csendesen hallgatá az Ember beszédét. Lassan, óvatosan haladtak végig a pusz­tulás utcáin, melyek rothadó piszokkal, nyo­morral és bűnnel valának beborítva. A csilla­gok szinte sziporkázva ragyogtak és megvilágí­tották a kétségbeesést, mely sötéten, zordon, szigetrázó színekkel meredt a vándorok elé. "Itt­­ott egy kóbor kutya kapargált, de az éhség ne­gyedében a csontot hiába kereste. Távolról ének hangzott, a görög korcsmák esetlen, mély tivornyadala, melyet ama szegény részegek éne­keltek ott, a kik a safedi korban a nyomorúsá­got feledni akarták. Az Ember sóhajtott s befor­dultak egy sikátorba, melynek viskóablakai virágerdővel valának elborítva. S a pirosvirágos ablakocskák alatt caf­­rangos, cifra ruhákba öltözött, nehézszagu illat­szerekkel megöntözött leányok valának. Nevet­géltek és csufolódó szavakat kiáltozának egy tovahaladó részeg sziriai után, de a­mint a két embert megpillantották, eléjük futának és vi­rággal ékes ágyaikba hívták. 1 — Az én szerelmem olyan, mint a nárdus illata... —■' rAz én szerelmem olyan, mint a rózsa­­csokor ... 1 — 'Az­­én szerelmem olyan, mint Mim­it méze... — Az én szerelmem olyan, mint a h­elboni bor... Ó, jöjjetek, éjszaka vándorai, jöjjetek egy ölelésre! Az Ember rájuk nézett és mind elhallga­tatlak. Ott állott előttük parancsolóan és szere­tettel. És megszólalt: — Vidám a szátok. Szomorú a szivetek­. Ti vagytok a bűn táplálékai. Ti vagytok a szen­­vedés gyermekei. De felmagasztaltatás vár rá­tok, Jeruzsálem kitaszitottai, világ megvetette’!, kik olyanok lettetek a ti anyaságtok hijján, mint a figefa, mely nem gyümölcsöző. Eljön a nap, mikor megdicsőültök, mert a kenyérért entesteleket adjátok ... És Jeruzsálem vidámajku, szomorú szivü leányai igen fölháborodának, mert azt h­ivék, hogy az­­Ember csúfolná őket. Némelyek követ akarának ragadni, csak egy Magdolna nevű pártolá­st. S mikor társnői elszéledének, félénk alázattal megszólala:­­ — Tetszik nekem a te beszéded. És tet­szel te nekem egészen. Szép vagy, mint Tirsá vára. Szemed olyan, mint Esbon halastója, mi­kor tükrén a Nap ragyog. Ajkad olyan, mint a giléádi piros rózsa. Csak az arcod szomorú és sötét..­.­­— Szomorú és sötét. Milliók szenvedését hordozom rajta.­­ — Ki vagy te, hogy ilyeneket mondasz? . — Én a Messiás vagyok. — Te­?! A Messiás?! Ki leveszed Izraelről a terhet? Ó, Mózes Istene, ne hagyj el! Te vol­nál a Messiás? Te volnál az ... Hiszen a Mes­siás fényesen fog eljönni, harsonákkal és ra­gyogó pompával, hogy gazdaggá és boldoggá te­gyen maiden szenvedőt. Te tréfálsz ... — Én a Messiás vagyok. — Te volnál?! Mezítláb és... födetlen fejjel és ... egy palástban .. . Nem, nem, az nem lehet! Te tréfálsz...­­ — Bizonnyal mondom, a Messiás vagyok... — Te vagy?! Bizonyítsd be.... — Higyj és ez’légyen a­'bizony is­ék.' — Ó, Urara, te Volnál... te volnál a Mes­siás,­ a kit­ annyit vártam?! Mózes Istene, légy velem.! Igen___Te, vagy, az! Érzem, tudom, rá­, tám! Te vagy az! Ne nézz­ rám, szemed ,olyan, mint a tűz,... Eléget... Ne nézz rám, szegény­­ elhagyott leányra és szabadíts meg bűneimtől.... **r Micsoda bűneid vannak? — Te tudod, Uram... Én vagyok ama szegény­ Magdolna, a ki mindenkié és senkié sem...A kin mindenki végigtapos. A kinek sem­mim sincs, csak a bűnbánatom ... Én vagyok a részegek utszéli martaléka! . . ...­­ . — Ez nem a te bűnöd. Jeruzsálem bűne. — Te vagy a Messiás! Csak az mondhat ilyet! Szabadíts meg szenvedéseimtől... Megöl a részegek csókja ... A testem hulla... A vé­rem átok... Ó, mily förtelmes a bűn és nem tudok szabadulni! Megfogott, mint áldozatát a hínár! Ó, ments meg, Dávid fia! Az éjszakák szenvedései között csak rád gondoltam, érted epedtem, téged vártalak ... Ments meg, ments, meg, ha, te vagy a Messiás! A földre, roskadt. És sirt. Az Ember elébe kúszott és kezét tördelte. A Hold elhal­vány­orlótt; olyan lett, mint egy öreg asszony arca, ki fájda­lommal gondol bűnbe sülyedt leányára. De va­lami titok, valami szomorúság és bűnbánat, va­lami szelídség és béke ömlött el a sikátorban. Csend lett. Mintha a világ szive is megállott volna: egy pillanatra. Jézus lehajolt s a­ kényei­ben meg üdvözült leányzót fölemelő és meg­csókoló! , ...... - . . . János pedig, Zebedaus fia,­ a fiatalabb, ki­nek anyja Saloma vala, hangosan­ fölzokogot... BUDAPESTI HÍRLAP (180. sz.) 1911. augusztus 1. Miniszterek utazása. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, a ki a vasárnapot hédervári birto­kán­­töltötte, visszaérkezett Budapestre. — Ugyan­csak visszaérkezett a fővárosba putnoki birtokáról Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter. — Lu­kács László pénzügyminiszter, mint Tátralomnicról jelentik., szombatra családja látogatására odaérke­zett s­ valószínűen ott marad e hét végéig. , A trónörökös a hadg­yakorlaton. « Eszék­ről jelentik: A katonai hatósághoz érkezett hivatalos értesülés szerint Ferenc Ferdinánd királyi herceg részt v­esz a 13. hadtestnek Slonj és a Plitvicai-tó­ vi­dékén szeptember 6-ika és 10-ike között tartandó had­gyakorlatain. « A politikai események. Budapest, juli 31. , Országgyűlés.­­ A képviselőház, m­ai ülésének nagy részé­ben technikai obstrukció volt. Az ülés elején Polóniji Dezső kifogásolta, hogy Batthyány Ti­vadar gróf szombaton elnöki rendreutasításban részesült azért, mert rabulisz­tikusnak mondta a miniszterelnök fejtegetését. Kabos Ferenc elnök figyelmeztette Polónyit, hogy az elnöki rendreutasítás nem lehet vita tárgya. Jelentette aztán az elnök, hogy négy függetlenségi képvi­selő szabadságot kért s mind a négy ügyben névszerinti szavazást s a szavazás elhalasztását kérték. Eztán a Ház névszerinti szavazással döntött Esterházy Mihály gróf, Faragó Antal,­­Horné János,­és Holló Lajos szabadsága dolgá­ban, nem kaptak szabadságot. Jaczkó Pál Vis­­­­szavonta Szabadságkérését s így az erre kitű­zött név szerinti szavazás elmaradt. Végül Lo­­­vászy Márton terjesztett elő sürgős interpellá­ciót a tegnapi budapesti népgyűlés után történt rendőri beavatkozás dolgában. Az interpellációt, s a miniszterelnök válaszát a népgyűlésről szóló tudósításunkban­ közöljük. Az ülés fél­három órakor végződött. .. A holnapi ülés. A holnapi ülésen újra négy név szerinti szava­zás lesz és csak azután folytathatja a képviselőház a védőerő-javaslat tárgyalását. Valószínű azonban, hogy az ellenzék két név szerinti szavazást vissza fog vonni, mert a­ munkapárt részéről Tallián Béla volt földmivelésügyi miniszter akar holnap fölszólalni és beszélni akar a pártonkivüli függetlenségi Okoli­­csányi László, is a katonai javaslat mellett. • A miniszterelnök az obstrukcióról. Egyik bécsi lap tegnapi száljában hosszabb beszélgetést közöl, a­melyet Héderváry Károly gróf ,miniszterelnök a lap budapesti levelezőjével folyta­tott. A miniszterelnök a többi között ezt mondta: — A képviselőházban történő eseményeket a védőerőjavaslat sorsának szempontjából ma épp oly hidegvérrel szemlélem, mint három vagy négy héllel.. ezelőtt. Hisz el voltunk rá készülve, hogy az ellenzék hadjáratot indít a javaslat ellen és sem én, sem a munkapárt többi vezető tagja nem­­voltunk megle­petve, mikor a­ technikai obstrukció kitört. Maguk az obstrukcióren­dezők alighanem belátták már ma, hogy zsákutcába kerültek, a­miből valahogyan valamikor­­ki kell kerülniök, a­mi azonban előreláthatóan ne­he­­­zen fog menni. Ez az oka annak, hogy­ taktikámhoz, a­melyet kezdettől fogva követek, ragaszkodom, nem- lévén sem külső, sem belső motívum­, a­mely a kor­mányt és pártját taktikai magatartásának bármilyen megváltoztatására bírja. Senki sem mondhatja jóhi­szeműen, hogy az ország a jelenlegi obstrukciót he­lyesli és Apponyi gróf legutóbbi indítványa sem vall a mellett, hogy ,az obstrukciónak erkölcsi támasza volna az országban. Sőt objektíve meg lehet állapí­tani, hogy — az obstrukció terminológiájával élve —a parlamenti harc még sohasem volt, a­mely,oly kev­­­vés visszhangra talált volna Magyarországon, mint a mostani­ Az­ országban eddig még egyetlen helyeslő­­szó­ sem hangzott le a technikai obstrukció üzelm­ei ■ mellett. Nem is, igen volna ez elképzelhető, m­ert Tu-­­­szer még élénken emlékszünk valamennyien rá, hogy a mostani ellenzék valamennyi vezérembere a legutóbbi­ választási mozgalom folyamán, tehát alig másfél évvel ezelőtt, a legnagyobb vehemenciával dörö­­ göbb szóban és írásban az obstrukció és a parlamenti, életre háramló , kára ,ellen. A legutóbbi napokban , több oldalról környékeztek meg olyanok, a­kik az­. obstrukció betegség? ellen való sikeres orvosságokat és az obstrukció leverésére való ideákat­­ajánlgattak.­­Természetes kompromisszumos indítványokkal is jó­ • Túltak sok oldalról felém. Én azonban az .obstrukckja­.

Next