Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám)

1911-08-22 / 198. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP (198. sz.) 1911. augusztus 22. látus, budavári apátplébános mondott misét s utána Bán Sándor ferencvárosi plébános prédikált. A koronázó templomban Strommer Viktoria dr. benedekrendi áldozópap szép beszédben szólott Szent Istvánról. A beszéd után mise volt, a melyet Kohl Me­dard dr. püspök pontifikált. A mise végeztével a koronázó templom tornyából adott harangjelre a körmenet visszaindult az érkezés sorrendjében és a Tárnok­ utcán át a királyi udvari templom elé vo­nult. Az egyesületek a vár kapuja előtt megállottak, a­míg bevitték a Szent Jobbot a templomba. Az ün­nepet most Te Deum és áldás fejezte be s a tem­plomba azután a hivők ezrei járultak a szent erek­lyéhez. S ü­nnep a Margitszigeten. Emberek sokadalmától s a jó kedv tréfáitól volt hangos Szent István napján a pázsitos Margit­­sziget. Az Országos Gyermekszanatórium­ Egyesület agilis vezetősége nyári mulatságot rendezett a szige­ten, hogy a nemes célra összegyűjtse a mulatni vá­gyók fillérjeit. S a közönség, a­mely teljes mérték­ben méltányolja az áldásos intézmény működését, valósággal egész rajokban lepte el a sziget minden részét. A közönség sokaságában igen sok vidéki em­ber volt, a­kik jól eltöltött délután kedves emlékével távoztak haza. Hetekig tartó fáradozás után valóban jól el­készültek munkájukkal az ünnep rendezői. Sikerült programot állítottak össze, a­melynek pontjai között mindaz megvolt, a­mit ilyen alkalmakkor a buda­pesti közönség megkedvelt s nem csoda, hogy mikor az ünnep kezdetét jelző mozsárlövések eldördültek, megindult az emberek vándorlása a Margitszigetre. A város különböző pontjairól ingyen szállították a közönséget a szigetre, s az emeletes omnibuszok a roskadásig megteltek a kifelé igyekvők nagy töme­gével. De ezenkívül gyalogosan, villamoson és kocsin is valóságos népvándorlás indult az ünnep helyére. Az egész mulatság ára egy korona volt s ez az egy­szer megváltott belépőjegy nemcsak a szigetre való belépésre jogosított, de alkalmat adott arra is, hogy minden látnivalót külön ráfizetés nélkül a jegy tulaj­donosa megtekinthessen. A M. A. K. atlétikai viadala. Délután három órára jelezték az ünnep pro­gramjának első számát. Ez atlétikai verseny volt a Magyar Atlétikai Klub szigeti sporttelepén, a­melyet mintegy tízezer főnyi közönség lepett el. Az érdekes­nél érdekesebb Versenyszámok díjairól a főváros, a Magyar Leszámítoló Bank, a Magyar Agrár- és Jára­dék­ Bank,­ a Magyar Keleti Tengerhajós­ Részvény­­társasá­g, a Magyar Helyi Érdekű Vasutak, Felten és Guilleaume-részvénytársaság, a Mezőgazdasági Ipar­­részvénytársaság, Dörge Frigyes bank-részvénytár­­saság, Magyar Fakereskedők Hitelintézete, Tolnay Lajos, Wodianer Albert báró, Halbik Ciprián, Szmre­­csányi Lajos, özvegy Sváb Sándorné, Dávid Jenő,­­Almássy Ede, Karácsony János gróf, Bezerédj Dé­nes, Szirmay Oszkár, Szily Tamás, Keresztes Károly, Csertán Károly, Lovassy Ferenc, Kiszling Rudolf és fia, Mattold Henrik, Apponyi Sándor gróf és mások gondoskodtak. Négy óránál tovább tartott a verseny­zők nemes vetélkedése, a­melynek részletes ered­ménye a következő: Jótékony célra — a Gyermekszanatórium ja­vára — rendezte a Magyar Atlétikai Klub margit­szigeti atlétikai viadalát, de propagandát is csi­nált vele egy füst alatt az atlétikának. A Szent­­istván-napi közönség zsúfolásig megtöltötte a margit­szigeti pályát, dióhéj tribünjét s ezrekre ment azok­nak a száma, a­kik a helyszűke miatt kiszorultak. A jó vidék vonult föl tömegesen. Kiskunszentmár­­toni, meg halasi mándlis, pitykés dolmányu gazdák szörnyüködtek Szathmáry Kálmán rúdugrásán, barna hajú, formás, napsütötte arcú leányok. Paks tájé­káról, tapsoltak Facineknek, a pozsonyi futónak, a­miikor legyőzte a fránya pestieket. Végre egyszer hamisítatlan magyar levegője volt a Margitsziget sporttelepének, hangos, lelkes és közvetetlen. Nagy kár, hogy a verseny messze elmaradt még a megszokott közepes nívótól is. Nem a teljesít­mények dolgában, mert akadt néhány értékes ered­mény, mint Facinek és Jankovich rekordjai. A ren­dezés volt primitív a végletekig. Noha a versenynek gazdag programja volt, a­mi gyors tempójú lebonyo­lítást kívánt,­­ a rendezőség mindent elkövetett, hogy a verseny menete vontatott és ezért unalmas legyen. Alig lehetett kivárni az egyes versenyszámo­kat elválasztó köröket, úgy hogy a közönség türel­metlenségének állandóan hangot is adott. Szenzációja is volt a viadalnak. A letörtnek hirdetett Rácz Vilmos megjelent a startnál s miután száz méteren egy nehéz előfutásban egyszerűen fa­­képnél hagyta a társaságot, a két angol mérföldes stafétában negyed angol mérföldet futva ötvenkét másodperc alatt futotta be a távolságot. Óriás, szinte hihetetlen eredmény ez. "A negyed angol a legnehe­zebb távolság a futásban, Rácz soha sem trenírozott rá, ötletszerűen indult s első futásra beállította a magyar rekordot. Ugyanebben a stafétában Wiesner Frigyes 51.2 mp.-re futotta a negyed angolt. Ennek a távolságnak ő az ura s igy nem lepett meg tőle. Csak azt sajnál­juk, hogy önkéntesi szolgálata távol tartotta a baj­­nokságtól. Sokan voltak, a­kik Facineket megnézni zarán­dokoltak a szigetre. Versenyét meg is nyerte a po­zsonyi futó, de sem stílusa, sem versenyrutinja nincs még arányban képességeivel. ‘ Szólni kell még a hendikepekről, melyek kö­zül egyedül a száz méteres sikerült. A többi rossz volt. Helyén volna, ha a M. A. Sz. gondosabban és na­gyobb körültekintéssel válogatná ki hendikepereit. A verseny részletes eredménye a következő: 50 yardos síkfutás. Első Péchy Ernő (M. A. K.) 6 hip­,­ második Wiesner Frigyes (B. E. A. K.), har­madik Rickert József (M. T. K.). Mellszélességgel nyerve, ugyannyival harmadik. Magasugrás. Győztes lett Szabó Béla (M. A. K.) 1 méter és 76 cm., ellenfél nélkül. 1000 méteres síkfutás (hendikep). Első Cup­­pon Sándor (M. A. K.) 75 méter foglaló, 2 perc 35 és­­egyötöd mp., második Deutsch Frigyes (B. A. K.) 85 m. fogl., harmadik Erdős Armand (Spárta A. K.). Könnyen 1 méterrel nyerve. Diszkoszdobás. Első Luntzer György (P. T. E.) 39 méter és 8 cm., második Mudin Imre (M. .A­­K.) 38 méter és 2 cm., harmadik Holota János (Ér­­sekujvári S. E.) 35 méter és 75 cm. 100 méteres síkfutás (hendikep). Négy előfu­­tás után a döntőben első Jankovich István (M. A. K.) foglaló nélkül, 11 és egyötöd mp. (országos re­kord)., második Szerelemhegyi Ervin (M. A. K.) 4 méter foglaló, harmadik­ Brandt Béla (M. T. K.). Egy méterrel nyerve, ugyanannyival harmadik. Magasugrás helyből. Első Horner Andor (M. A. K.) 1 méter és 40 cm., második Pivnyik Gyula­ (Nyíregyházai T. V. É.) 1 méter és 35 cm., harma­dik Vadon Géza dr. (M. A. K.) 1 méter és 35 cm. 3000 méteres síkfutás. Első Facinek Ferenc (P. T. E.) 9 perc 29 és háromötöd mp. (legjobb or­szágos eredmény), második Lovas Antal (M. A. K.), harmadik Bán Kálmán (M. A. K.). Rúdugrás. Győztes lett Szathmáry Kálmán (M. A. K.) 3 méter és 51 cm., ellenfél nélkül. Stafétaverseny, 4X100 méter. Első a Magyar Testgyakorlók Köre (Brandi, Rickert, Ondrus, Sza­­lay) 46 mp. A Magyar Atlétikai Klub stafétáját (Péchy, Szerelemhegyi, Vadon, Jankovich), a­mely a célbírói ítélet szerint első volt, Vadon előbb indu­lása miatt diszkvalifikálták. Gerelydobás (szabad fogással). Első Mudin Imre (M. A. K.) 53 méter és 13 cm., második Murdin István (M. A. K.) 52 méter és 60 cm., harmadik Lux Kornél (F. T. K.) 46 méter és 5 cm. 120 yardos gátfutás. Győztes lett Horner Andor (M. A. K.) 16 és négyötöd mp., ellenfél nélkül. 400 méteres síkfutás (hendikep). Első Palotai Ottó (F. T. K.) 15 méter foglaló, 52 mp., második­ Hámos Jenő (Postás) 25 m. foglaló, harmadik Sav­­niki Teofil (Postás) 20 m. foglaló. Távolugrás (junior). Első Kórody Károly (F. T. K.) 6 méter és 23 cm., második Bródy Sándor (F. T. K.) 6 méter és 3 cm., harmadik Flekk Samu (B. T. K.) 5 méter és 97 cm. 200 méteres síkfutás. Első Jankovich István (M. A. K.) 22 és négyötöd mp., második Szalay Pál (M. T- K.). Három méterrel nyerve. Stafétaverseny:­­+Vé+li-f angol mérföld. Első a Magyar Atlétikai Klub (Antal, Fábián, Ra­­dóczy, Szerelemhegyi) 8 perc 42 mp., második­ a Bu­dapesti Egyetemi Atlétikai Klub (Zöllner, László, Rácz, Wiesner), 120 méterrel nyerve. Wiesner 51 mp., Rácz 52 mp. alatt futotta a negyed angol mér­földet. Tűzijáték és szinielőadás. Mialatt a sporttelepen az atlétikai verseny folyt, a sok ezerre menő közönség egy része a 38. gyalogezred teljes zenekara hangversenyében gyö­nyörködött. Parzeller Ferenc karnagy vezette a zenekart, a­mely ismételten sűrű tapsra ragadta a hallgatóságot. Eközben öt óra lett és a szigetnek pesti partján megkezdődött a nappali tűzijáték. A különböző alakú bábuknak, majd állatoknak a le­vegőben való megjelenése és tovarepülése min­denfelé élénk derültséget keltett , ha egy ilyen sze­rencsétlen bábu a közönség soraira leereszkedett, életével lakott merészségéért, mert egy szempillan­tás alatt foszlányokra tépték. Félóráig tartott ez a mulatság mindenkinek nagy gyönyörűségére. De ime, nagy tömeg tolong egy kisded szín­­pad körül. A kiváncsiabbak be-bekandikálnak a ré­seken, hogy mielőbb láthassák az ifjú művésznő­ket és művészeket, a­kiket egyelőre a színpad kék kárpitja elföd a kiváncsi szemek elől. A nagy ér­deklődést a Király Színház és a Magyar Színház néhány művésze és Rákosi Szidi asszony színészis­­kolájának végzett növendékei keltették, a­kik a gyermekek ünnepének szolgálatába állva elhatároz­ták, hogy nyílt színpadon mutatnak be néhány ap­róságot, hogy ezzel a szigeti mulatság programját még vonzóbbá tegyék. Néhány perccel hatodfél óra után szétrebbent a kárpit és megkezdődött az elő­adás.­­ Pethő Atilla, a Magyar Színház fiatal mű­vésze jelentette be igen ötletesen a rögtönzött ka­baré egyes számait. Krasznay Elek csengő hanggal és zugó taps kíséretében nyitotta meg a műsort A bolygó görög című operett egyik dalával. Igen szép és plasztikus volt Somló Ilonának, a Magyar Színház művésznőjének Chopin keringőire rejtett tánca. Soós Ilonka, a Király Színház énekesnője Nádor Jenővel a Luxemburg gróf kettősét mutatta be, szilaj kedvvel és gyújtó hatással. Balog Böske, a Király Színház másik énekesnője népszerű ka­barédalokkal vonta magára a figyelmet. Rákosi Szidi asszony színésziskolájának végzett növendékei közül Krasznay Eleken és Nádor Jenőn kívül föllé­pett Szendrő Gyula és Miklós Elemér harsogó derült­séget keltve. A kabaré bejelentője, Pethő Atilla fe­jezte be a műsort, ismert budapesti szülészek éleshű kifigurázásával. Ez a szám is nagyon tetszett. Alig hogy besötétedett, a közönség sűrű cso­portokban lepte el azt a helyet, a­hol az Apollo pro­­jektográf-színház előadásának megtartását hirdették. Nyolc művészi, szebbnél-szebb kép egy órán át gyö­nyörködtette a közönséget, a­mely most újra sietve a Duna partjára ment, a­hol megkezdődött a raké­ták durrogása, a­melyeknek nyomán óriás lázcsó­­vák szöktek a magasba. A pirotechnika újabb talál­mányai teljesen érvényesültek a csöndes nyári éj­szakában- s a sokaság tetszésmoraja kisért minden égretörő tüzesórát. E közben tűzfényképekben be­mutatták a trónörökös feleségének, Hohenberg Zsó­fia hercegasszonynak az arcképét, majd pedig a sza­­­­natórium védőjének, Zichy János gróf közoktatásügyi miniszternek sikerült fotográfiáját. Éppen vége volt a gazdag programnak, a­mikor a távolról kö­zeledő vihar első légáramlata végigsöpörte a teret s a közönség félénkebb része sietve menekült fö­dél alá. - ' r N Az aggodalmasabbak most már végképpen el­távoztak a szigetről, pedig a­mint a következmények mutatták, ezt rosszul tették, mert a közeledő vihar a­mint jött, úgy el is távozott s megelégedett egy kis szélviharral, meg néhány csöppnyi esővel. Azok, a­kiket a vihar első szele meg nem rémített, jókedv­ben még sokáig együtt maradtak a szigetem Székely Mihály repülése. Az ünnepi események sorába tartozott Székely­ Mihálynak, a diadalmas magyar aviatikusnak repü­lése is. A­mikor a minap másodízben tette meg a bécs—budapesti légi utazást, bravúros repülése a magyar közönségnek szólt. Székely ugyanis elhatá­rozta, hogy fölhasználja a kínálkozó alkalmat, a­mi­kor bemutathatja itthon a repülés művészetét. Ez az alkalom Szent István-napja volt, a­mikor a fővárosba özönlik a vidék népe. A­midőn azonban Székelyben budapesti fölszállásának a gondolata megfogamzott, ol­y közel esett az ünnep napja, hogy monoplánjának vasúton való elszállítására nem maradt kellő idő. Bá­torságra és energiára valló elhatározással Székely fölpattant gépére s a vasút helyett elszállította magá­t a levegőben. Ez az előzménye annak­ a látványos­ságnak, a­melyben tegnap estefelé a közönség ré­szesült. Az Erzsébet királyné­ úton lévő ügető­verseny TM . térség volt ki­jelöltve Székely Mihály produkciójára. Már a kora délutáni órákban megmozdult a város és az utcák csak úgy r­ontották az embereket. Székely Mihályt legfőképpen a jótékonyság vezette, a­mikor a Szent István-napi repülésre vállalkozott. Sajnos, az eredmény nem fogja kielégíteni sem őt, sem pedig

Next