Budapesti Hírlap, 1912. augusztus (32. évfolyam, 180-205. szám)

1912-08-01 / 180. szám

1912. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP (ISO. sz.) : 4. 1A­ miniszter­elnök augusztus közepe táján mond beszámolót kerületében, Nagyenyeden, a­hova a munkapárt számos tagja elkíséri. Ez alkalommal felel majd az ellenzék támadásaira­­és nyilatkozik a választójogi reformról is. For­rásunk szerint Lukács minis­zterelnök kedve­zően ítéli meg a politikai helyzetet s teljes op­timizmussal néz a jövő elé. • Az új véd­őerő törvény. Ma küldötte szét a honvédelmi miniszter a törvényhatóságoknak az új védőerőről szóló törvényt és a végrehajtására vo­natkozó­ utasítás első részét. Már ez az első rész is testes­ kötet. A hatóságok nehezen várták a kötet megjelenését, mert már augusztus tizedikén kezdő­dik az új szabályok szerint való sorozás, úgy hogy a hatóságoknak így is igen kevés idejük marad az új eljárás tanulmányozására. ki A margittai mandátum. A Márkus László halála folytán megüresedett margittai mandátum betöltése tárgyában, mint Nagyváradról jelentik, a középponti választmány szombaton fog intézkedni. A választás augusztus 19-én, hétfőn lesz. Mint vá­lasztási elnök Gyöngyössy István vármegyei fő­ügyész fog szerepelni. Beszámoló: Sághy Gyula, a somorjai kerület képviselője augusztus huszadikán Somorján beszá­moló beszédet mond. Útjában elkíséri Apponyi Al­bert gróf is, a ki szintén nyilatkozni fog a helyzetről. A mikáció halála. Budapest, júl. 31. A Japánország mélységesen gyászolja el­huny­t uralkodóját s ebben a gyászban megille­­tődötten osztozik vele az egész világ. Az ország fővárosában nagy előkészületeket tesznek a te­metésre, a­mely méreteiben és mélységében impozáns ráutalója lesz annak, hogy Mucsu­­hito halálát mekkora veszteségnek érzi az­ egész japán világ. A gyászos k érzéseken keresztül is egyre több figyelem és várakozás irányul benn az országban is, meg a külföldön is az új csá­szárnak, Josihitónak személye felé, a­kiben aty­jának méltó utódát reméli országának közvé­leménye. ■ Tokió, júl. 31. | (Saját tudósítónktól.) Néhány órával M­ ucsu­­hito császár h­alála után megtörtént az új császár trónralépése. A császári palota udvarán levő tem­plom gyönyörűen volt diszitve; oltárra elemi- szereket tettek. Reggel nyolc órakor kinyílt a '■ tem­plom ajtaja és bebocsátották az ünnepi szertartás tanúit. Josihito császár még egyszer, letette az elő­írt fogadalmat. Az ünnepi szertartáson az özvegy csá­szárné is jelen volt. Josihitó a múlt éjjel egy órakor az egész kabinettel elment a császári palota szank­­tuáriumába s ott átvette őseinek szent kincsét, a többi közt atyjának kardját s megfogadta, hogy az ország régi alkotmányát tiszteletben fogja tartani. • ’ ’ Tokió, jul. 31. A császár ma a miniszterek, a titkos tanácso­sok és egyéb­ méltóságok jelenlétében fölolvasta a trónralépésre vonatkozó császári üzenetet. Az üze­net a többi közt ezeket mondja: "­ — Mucsuhitó császár halála számunkra és a nemzet számára nagy bánatot jelent. Azért azonban, mert lehetetlen a trónt üresen hagyni, azonnal trónra léptünk". Az üzenet azután hódolatát fejezi ki Mucsuhitó császár erényei előtt. Követjük őt — úgymond — most az uralkodásban és császári előd­jeink védelme alatt az országot az alkotmány értel­mében fogjuk kormányozni. Reméljük, hogy nem fogunk félrevezettetni és meg fogjuk kísérelni az el­hunyt császár művének folytatását. Reméljük to­vábbá, hogy alattvalóink legjobbju­kat megteszik értünk, a­hogy megtették Mucsuhiróért és híven fognak kitartani oldalunk mellett. Sayonji miniszterelnök, ki a császár után szó­lalt föl, dicsőítette az elhunyt császár erényeit és cselekedeteit, továbbá tántoríthatatlan hűségükről biztosította az új uralkodót.­­ London, júl. 31. Az alsóházb­an JAsquith miniszterelnök benyúj­totta a tegnap jelzett rezoluciót a japán császár el­halálozásáról. A miniszterelnök utalt az óriási válto­zásokra, melyeket a császár emlékezetes uralkodása alatt tapasztalt. Az ő uralkodása alatt­­Japánország megközelithetetlennek látszó elkülönítéséből a nép­­családok homlokterébe lépett és nagy katonai és tengerészeti hatalommá vált, mely a fegyelmezettség és hősiesség fényes tanujeleit, szolgáltatta. (Helyes­lés.) Nem nevezhetek más uralkodónak nevét, foly­tatja Asquith, kinek uralkodása alatt oly elengedhe­tetlen és jelentőséges haladás éretett volna­ el úgy alattvalót, mint az egész emberiség számára. Tíz év óta Japánország velünk szövetségi szerződéssel van kapcsolatban. E szövetség azóta kétszer­­megúji­tatot s kibővíttetett és miután kibírta a próbát, ma szi­lárd és a mint remélem és hiszem, állandó alapon áll. Ez nem támadásra vagy kihívásra, hanem a kö­zös érdekek védelmére, az emberiség eszméinek fej­lesztésére és mindenekelőtt a béke föntartásaira, irá­nyuló szövetség. (Helyeslés.) A rezoluciót azután elfogadták. " . s­zuggerálta őszinte lelkesedés, hanem rideg szá­mítás sugalta mindazt a hízelgő megjegyzést, melynek hatására, nem sokkal előbb, ez a most sebzett madár oly magasan szárnyalt! Még alig ígért valamit s máris úgy érezte magát, mint egy 'jellemtelen sikkas­ztó, mint az, a­ki magas áron eladja a rábízott idegen kincset, melynek helyes értékét sem tudja. Egy tettével Hármat csal meg: a vásárlót, azt, a­ki a kincset rája bízta, meg önmagát. Tehetség, fényes álmok? Most már világosan kell látnia, hogy művészi egyénisége szürke és igénytelen, hiszen a me­­rész, ragyogó, fiatalos talentumot nem találhat­ták volna alkalmasnak arra, hogy a szerencsét­len báró képtelen dilettantizmusába burkolják bele. Az ilyen talentum, ha egyszer fölfedezték, minden lágy vonalból, minden szögletből nap­világra tör, s nem tűr maga fölött semmi ha­zugságot. Abban nem kételkedett, hogy a báróné megtartja az ígéretét. Ha ügyesen javítja ki a furcs­a figurákat, ügyesen, úgy, hogy sem a sze­gény báróban, sem másban nem ébreszt gya­nút, jönnek majd a pénzes megrendelések. Egyszer­­s mindenkorra vége a nyomornak. Dolgozhat, utazhat s lesz otthona neki, meg egy kedves árvaleánynak, kinek művészmun­­kára született keze, talán még e késő órákban is­, pajkos f­elsőbb lányok elrontott rajzait, el­piszkált kézimunkáit javítja. Szobájában, mely a ma pazar kényelem­ben átélvezett órák után rettentő hidegnek, nyomorúságosnak tetszett, levelezőlapot talált. Néhány meleg sor, őszinte j­ókivonat a vernisz­­száshoz. Ez a pár sor a maga melegségével ismét visszavarázsolta azt az érzést, mely a fényes teremben elfogta s egyszersmint hirtelen meg­­érl­el­te lelkében azt a váratlan elhatározást, hogy mindkettőjük boldogságának érdekében mégis csak elfogadja a lealázó szerződést. Az álmaiba belesirt ugyan még valami te­metési ének, megtépett büszkeség, elhufárolt függetlenség, megfakult remények temetési da­nája, de másnap mégis csak elment a nádor­utcai palotába s elment ezután csaknem min­den nap. Nagyon ügyesen végezte a dolgát. A külö­nös figurák fokozatosan, lassan estek át a mű­vészi metamorfózison, a fiatal báró rendületle­nül és gyanútlanul hitt a maga meglepő fejlődé­sében, sőt néha a szobrász maga is azt hitte, hogy csakugyan nagyobbat haladt, mint a­mennyit nála elképzelni lehetett. A báróné nagyon meg volt elégedve. Jöt­tek a megrendelések h­alomszámra. Régebbi mű­vei is jó áron keltek el a báróné baráti körében.­­Még első kísérletei, egy sereg görög isten is elke­rült a műterméből, hogy valami bankár villájá­ban a hallt varázsolja tele Olimposzi méltósággal. A lelki brániaknak azonban nem maradtak el. Néha, h­a a báró örömtől csillogó szemmel mutatta egy-egy munkáját, melyet a báró távol­létében ő hozott elfogadható formába, a szegény művésznek forró­ pirosság lobbant az arcába. A saját művei soha sem elégítették ki s las­san már nagyon unni kezdte a recept szerint ké­szülő, megrendelt dolgokat. Önálló terveihez nem volt ülost ideje. Levertségét rendesen a legked­vesebb terve űzte el. Bájos, virágok, fák közt álló művészvilla a Zugligetben s régi, boldogságos vágyának talán most már közeli megvalósulása. " Azután, mivel ez esztendőben nagyon ko­rán olvadt meg a hó, nagyon korán pattant rügy a fákon s a drága napsugár fényes melegre vará­zsolta a szobrász műtermét, önálló munkához is hozzáfogott s mire a Műcsarnok itélőbirái összegyülekeztek, az ő két bájos gyermekcso­portja is eléjük került. Ezúttal verőfényes, meleg, tavaszi napot kapott a megnyitó ünnep. A Műcsarnok elé vilá­gos tavaszi képet varázsolt az asszonyok élénk­­s­zinű­ ruhája s a sok bolond nagy tavaszi kalap. Bent a teremben is a bimbónyitás üdesége. Csupa fiatalság, a szokottnál nagyon sokkal több. Még felfedezésre váró új csillag. S ezeken a verő­­fényes napokon még a kritikusok sem írtak ke­mény bírálatot a tavaszi tehetségek munkáiról: az is ígért, a­ki még ezúttal semmit sem hozott. Azon a hosszú darab után, mely lakásából a Városligetbe vitt, a fiatal szobrász szívében is teljessé tette a tavaszt a verőfény, a lágy, illatos levegő, a saját tehetségének, erejének újra inten­zíven érzett tudata. A két gyerekcsoport feltű­nést keltett. A zugligeti nyaraló fehér kerítése már lilába fordult a ráhajló, nyitó orgonától. Ellenállhatatlanabb volt a vágya utána, mint va­laha s boldogságának a megtestesülését oly közel érezte magához; csak a karját kell kinyújtania, hogy magához szorítsa. A Műcsarnok előtt a sok tavaszi dáma kö­zött a leány magas alakját, a sok bolond nagy kalap alatt az ő szép, komoly arcát kereste, de nem találta sehol. Bement az épületbe. A szobrok hagyományos termében sok em­bert talált, ezeknek egy nagy csoportja két erő­sen ismerős tanulmány előtt állott. A szobrász nem akart hinni a szemének. A báró figurái — 3 A görög-katolikus magyar püspökség. Nagyvárad, jul. 31. ^ (Saját tudósítónktól) A hajdudorogi magyar görög-katolikus püspökség szervezésével kapcsolato­san érdekes mozgalomról adhatok hírt. Nagyváradon­­ ugyanis igen sokan vannak görög-katolikus magya­­rok, a­kik eddig magyar görög-katolikus egyházköz­ség hiányában a nagyváradi román görög-katolikus egyházközséghez tartoztak. A Christifideies Graeci pápai bulla azonban a nagyváradi rutén egyházköz­séget is a hajdúdorogi magyar püspökséghez csatol­ván, a magyar származású nagyváradi görög­kato­likusok most mozgalmat indítottak, hogy az eddig rutén, most már magyar­ egyházközségbe lépjenek át. Ennek az átlépésnek azonban egyelőre egyház­­jogi akadályai vannak, a­mennyiben az egyházi sza­bályok a katolikus vallás egyik rítusáról a másikra való áttérést tiltják, illetve a pápa engedelmétől te­szik függővé. Ezt az engedelmet pedig igen nehéz lesz megszerezni, a­mennyiben Radu Demeter püspök hallani sem akar a nagyváradi román görög-katolikus egyházközség tagjainak az új egyházközségbe való belépéséről. A nagyváradi magyar görög­katolikusok eb­ben a dologban legközelebb gyűlést tartanak. Bihar megye ama községeiben egyébként, a­me­lyeket az új püspökséghez fognak csatolni, a papok és a tanítók erős agitációt fejtenek ki, hogy a népet ellenállásra bírják a magyar püspökséggel szemben, megállapíthatjuk azonban, hogy ez az agitáció eddig teljesen eredménytelen és bizonyosra vehető, hogy az is marad. Míg a görög-katolikus román lelkészek csupán ellenállásra buzdítják híveiket, addig a görög keleti kezekben levő román újságok, köztük főképpen az aradi Románul egyenesen a pápától való elszakadást sürgeti, hol nyíltan, hol burkolt formában. Az aradi újság legutolsó számában egy intervjút­ közöl római tudósítójától, a­melynek­ nyilvánvaló célja, hogy a pápát úgy tüntesse föl, mint a románok ellenségét. Ez az állítólagos beszélgetés a Románul tudósítója & a Congregatio de Propaganda Fide egyik tagja között így ment végbe: • — Miféle magyarázatot adhatnék az új ma­gyarországi egyházmegyéről? Nem tudok semmit, — mondotta a főpap. Hitetlenül mosolyogtam: — Monsignore, értem és­ értékelem diszkré­cióját, de különös, hogy éppen a Propaganda Fide ne tudjon semmit. _ „ ^ / — És mégis így van! \ — Nem tartozik a Propaganda hatáskörébe az egyházmegyék alapi­tása? . . • — De igen, a mi hatáskörünkbe tartozik, de ez alkalommal mi nem tudtunk semmiről. Erről a SiiiiTiii-iirTTT--^------------r------ --------i~HT7.-iiíii^aSüiSS5i

Next