Budapesti Hírlap, 1912. augusztus (32. évfolyam, 180-205. szám)
1912-08-11 / 189. szám
1912. augusztus 11. BUDAPESTI HIRLAP (1b9. sz.) béke számára formulát találtak. A Popolo Romano azt hiszi, hogy bármily jól látja is ezt előre Nerator, közbenjárásra még sincs szükség, amint a béke formulát megtalálták, minthogy különben is a béketárgyalást rövid fegyverszünet alatt is vezethetik a török és az olasz kiküldöttek. Ez esetben nincs arra szükség, hogy őket sétára küldjék a svájci tavakhoz vagy havasokhoz. Középiskoláink élete. — Négy közlemény az idei értesítőkről. — Budapest, aug. 10. IV. A tanárok előkelő hangú, törzsgyökeres magyarságú, reformáló és alkotó gondolatokat termelő értekezései irodalmi eseményszámba mennének, ha divat volna azokat olvasni, vagy legalább törzsközönségük — az illető vidékeken — az érdemsorozatokon kívül egyéb iránt is érdeklődnék. Sajnos, a tanárok jórészt még mindig egymásnak írnak, s ha becsülettel végzett munkájuk után elismerést várhatnak, ezt is egymástól kapják. Szellemileg előkelő helyről ugyan, de a legszűkebb körből. Holott ezeknek a dolgozatoknak az életre kellene hatni, a jól megokolt indítványoknak pártot kellene gyűjteni és az irányító eszméknek kölcsönösen új gondolatokat kellene ébreszteni. A tanárság még mindig nem tudja biztosan, vele van-e az élet is akkor, midőn az iskolák modernizálása és a hasznossági irány szolgálata mellett tör lándzsát? Nem tudhatják a gimnáziumi oktatás védői, várjon a közönség zöme mellettük áll-e érzelmileg is, midőn a latin-görög oktatást még mindig az alsó osztályokban kívánják kezdetni? Hát az iskolai típusok egységesítéséhez hányszor és kik szólnak hozzá — a tanárokon kívül — a nagyközönségből? Bizony, majdnem meddő kérdés ez, ha látjuk, hogy néhány előkelő napilapon kívül csak a szakfolyóiratok azok, ahol e kérdésekhez hozzászólhatnak. Nagy embereinket, merész gondolkodóinkat a köz- és politikai élet izgalmai tartják vissza az iskolák embereinek gondolataival való törődéstől, a tanügy vezető emberei a tanárság munkájának folytonos felügyelet alatt tartásával vannak elfoglalva s egyetemi tanáraink se ereszkednek le mindig a középiskolai tanárság eszmekörének szintájára, így marad magára a tanárság tépelődéseivel, reform-indítványaival és a haladást szolgáló termékenyítő gondolataival. Éppen azért ismertetjük és méltányolgatjuk mi — időnként — ezt a szellemi munkát, hogy egyesekben mégis érdeklődést keltsünk iránta s némi elismerést adjunk a sokszor meg nem értő hidegséggel, nem ritkán elfogultsággal találkozó iskolai munkásoknak. A tanárok nagy része hivatásához méltóan a pedagógia-didaktikai kérdések fejtegetésével foglalkozik. Komolyan számbavehető, nagyobb tanulmányt harmincat találunk. A család és iskola viszonyáról Keller Lajos, dr. (Trencsén), Sebők Samu (Torda) és Csiky György (Zalaegerszeg) szólanak és Burián János (Arad), aki a két tényezőnek az élettel való kapcsolatát is nagy elmélyedéssel fejtegeti az első szülői értekezleten. Wasylkiewitz Viktor dr. (brassói katolikus főgimnázium) igen élénken tárgyalja a színház, mozik és a pornográfia káros hatásait. Katona Gyula (Gyöngyös) a jellem alakulásáról és képzéséről, Csáky Benjámin (Nyirbátor) a nemzetgazdasági nevelésről nyújtanak termékenyítő gondolatokat. Vári Rezső (kassai főreál) a drámai művészet nevelő hatásáról elmélkedik, kiterjeszkedve a modern drámai művek elfajulására és ezeknek káros hatásaira. Fjudorovics Zsigmond (Szolnok) a patronázs intézményének nagy jelentőségéről elmélkedve fölszólítja a hatóságokat, hogy elsősorban a középiskolai tanárokat vonják be ez áldásos mozgalomba, akik ily módon tevékenységüket szélesebb körben és a hivatalos apparátus igénybevételével érvényesíthetnék. Sándor József (kolozsvári unitárius főgimnázium) az ének és zene nagy szerepét fejtegeti a nevelésben, Szente Kornél dr. (Privigye) pedig a fiatal tanár egész lelkesedésével kutatja a tanuló szellemi életének titkait és gyönyörködtető módon szól az ifjúság lelkéhez. Szőcs Géza dr. (Lúgos) igen lelkes hangon tárgyalja a nemzeti eszme ápolásának fontos kérdését az iskolai élettel való kapcsolatában és a nemzetiségek gyűlölködésének okait nagy elmeéllel analizálja. Reformgondolatokkal foglalkoznak Greck Lajos (rozsnyói ág. ev. főgimnázium), ki a matematikai felsőbbrendű számműveletek bemutatására tett sikerült kísérleteiről számol be és Varga Sándor dr. (Nagybánya), aki a németországi és ausztriai természetrajzi oktatás biológiai részének ismertetésével kelt érdeklődést. Fehrentheil Henrik (Gyergyószentmiklós) az egységes középiskola régi eszméjét tárgyalja új formában, de nem tud meggyőzni bennünket arról, miként vihető az életbe az egységes középiskola csupán a latin nyelvtanítással akár a francia, akár az angol nyelv kötelező behozatala nélkül. Különben a figyelemre legméltóbb kis esszék egyike. A szintén szépszámú didaktikai tanulmányok között értékes munka Mikó Pálé (Balassagyarmat), aki a házi olvasmányok megválogatásában azt a jó gondolatot veti föl, hogy az ajánlható olvasmányok új nagy jegyzékébe (korok és iskolatípusok szerint) föl kellene tüntetni az olvasmányok tartalmi kivonatait, vagy legalább azoknak alapirányait, a kiadók nevét, árát és a munka irodalmi értékelését. Az egyes tantárgyak célszerűbb tanításának módjáról elmélkednek a hajdúböszörményi, komáromi, körmöcbányai, fogarasi, pápai (katolikus főgimnázium) és debreceni (főreál) vezető tanulmányai. Igen hasznos, nagyterjedelmű összeállításban adja Takáts Lajos (Jászberény) a magyarról latinra való fordítás eddig meglehetősen elhanyagolt főszabályait. Lippay György dr. (szegedi állami főgimnázium) a gyakorló tanári intézményről és a dévai értesítő a madárvédelemről írnak. Agárdi László (kolozsvári piarista) a modern írók iskolai (önképzőköri) ismertetésének szükségéről értekezik egy elmés, mélyen járó tanulmányban. A helyi érdekűek között érdemes munkálatok Polgár Sándoré a győrmegyei puszták növényvilágáról, Dornyai Béláé Rózsahegy városának és környékének földtani képződményeiről, a nagyszebeni (kir. kat. főgimnázium) értesítőé a környék turistaútjairól és Pusch Ödön dr.-é a 18. századi diákélet eleven rajzáról. A nyírbátori uj gimnázium bemutatójaképpen Mező Lajos a Tisza folyónak szabolcsmegyei részét ismerteti tudományos részletességgel. A tisztán tudományos tárgyunk között úgy nagyobb terjedelmükkel, élvezhető előadásukkal, mint belső értékességükkel illető körökben feltűnést fognak kelteni Baltavári Jenőé (Veszprém) az indogermán fajokról, Endrei Gerzsőné (Losonc) a papiruszokról, Bodor Józsefé (temesvári állami főgimnázium) a középkori skolasztikus tudományosságról, Pinzger Ferencé (kalocsai) Hell és Sajnovics vardói útjáról (új adatok alapján), Porcs Kálmáné a vármegyék múltjáról és Thury Zsigmondé (Mezőtúr) a szombatos „kódexek" bibliográfiájáról (eddig ismeretlen adatok alapján). Művelődésünk történetének egy tünetére, az Árpádházi királyok apródjainak életére vet szintén új világot Czimer Károly dr. (szegedi főreál), aki kimutatja az eddigi tévedést, mely szerint csak az Anjouknak tulajdonítottuk az apródi intézmény meghonosítását. Hatalmas munka a csornai premontrei prépostság története is (1526-ig) Matics Döme keszthelyi premontrei tanártól. Az első rész után méltó kíváncsisággal várhatják történettudósaink a folytatást. Még egy egész sorozatról volna módunk beszámolni, ha a lajstromszerű fölsorolást terünk megengedné. El nem hallgathatjuk azonban, hogy az alloírások között is találtunk újszerű, rendkívüli terjedelmű s irodalmi becsű két munkálatot, tudniillik Erdős Tivadarét (besztercebányai főgimnázium) a modern Aténről (képekkel) és Lukács Józsefét (Nagykanizsa) Oroszországról, mely utóbbinak az előadás elmés, előkelő hangján kívül az is nagy érdeme, hogy az orosz fővárosok műkincseit alapos kritikával ismerteti. Nem lehet megindulás nélkül olvasni a trsztenai tázkárosult intézet tanárainak és tanulóinak hősies magatartásáról szóló szerény jelentést. Valóságos férfiakként viselték magukat az alsó osztályos, kis diákok is (mert csak algimnázium) a dühöngő elemmel szemben. Midőn látták, hogy tanáraik is az oltáshoz fognak, az intézeti könyv- és szertárak ablakait, melyekbe már-már belekapott a tűz, veszedelmet megvető bátorsággal locsolták, míg a fejük fölött égett a tető. Ezért a gimnáziumnakcsak jelentéktelen kára lett az öntözéstől. A minisztérium is méltányolta a kis hősök (négy negyedik, két-két harmadik és második és három elsőosztályos tanuló) bátorságát s harminc-harminc korona jutalommal tüntette ki őket. Sajnos, hogy a klasszifikációban nem lehetett őket jobban kitüntetni (három megbukott). Érdekes ugyanennek az intézetnek panasza az alsókubin gimnázium-alapító bizottság ellen. Mert ez a trsztenai iskola továbbfejlesztésétől tartván, nehogy elültessenek tervektől, nem átal- tohta „nemtelen vádaskodásokat" koholni a fejlődni akaró intézet rovására. Nemcsak ezért kérnek pártfogást, hanem ama kultúrtény alapján is, hogy helytelen politika volna a magyarság végváraként negyvenhárom év óta sikerrel működő intézetet megszüntetni. Hisszük, hogy az igazgatóság megható érvelése, mely szerint a trsztenai szegény lakosságot szívtelenség lenne attól az egyetlen reménységtől is megfosztani, hogy gyermekeiket papoknak neveltethessék, felsőbb körökben méltányolásra talál. Ujfalussi László trencséni tanulót egy emberélet megmentéséért ő felsége ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Szomorúan érdekes a kecskeméti piarista főgimnázium igazgatójának jelentése is a tavalyi, július 8-iki földrengés pusztításairól. A tanítást éppen a nehezen pótolható károk miatt csak október vége felé kezdhették s a tanulók száma is ötvennel fogyott. A testvérintézetekben, melyek kevesebb kárt szenvedtek, csak husszal-husszal. A piarista főgimnázium kára tizenhétezer korona volt. A deritebb hangulatú események között föltűnő az iskolai ünnepségek és szinielőadások nagy száma, s ez utóbbiaknak a közönség körében tapasztalt kedveltsége. Ezeket bizonyítják a szinielőadások és hangversenyek fokozódó jövedelmei, melyek jelentékeny összegeket juttattak a segítő, kiránduló- és egyéb alapoknak. Az egri cisztercita főgimnázium tanárai, Küzdi Aurél, Kovács Piusz és Kalovics Alajos dr. érdekes kísérletet tettek az új iskolai drámák népszerűsítésére, új formába öntésére. Különösen az ifjúsági színdarabok megzenésítésében és szintealkalmazásában fejtenek ki elismerésre méltó buzgalmat. Az Auber-féle Tékozló fiú, továbbá a Hunyadiak kora című három korkép előadása szenzációs hatással volt a közönségre. Ezeket több intézet szintén előadatta, különösen az előbbit Baján, Esztergomban és Vácon is nagy sikerrel adták. Zomborban a Mátyás diák című színmű előadása 368 K.-ot jövedelmezett. Komáromban a Zászlónk ifjúsági lap jubileumát egy, száz ifjút foglalkoztató tréfás előadással ünnepelték meg. A nagy derültséget keltő mókákat meg kellett ismételni. Szentgotthárdon a jobbmódú tanulók szegény társaik karácsomat megaranyozandó 438 koronát adtak össze, melyhez a szülők 166 koronával járultak. Kaposvárt az ifjúsági Szent Imre-templomot építették föl közadakozásból. Csíkszeredán pedig a kongregációs kápolnára adott nagyobb összeget Erdély főpásztora, Mailáth G. Károly gróf. Zászlóavató-ünnepeket tartott Baja, Máramarossziget, Szentes és Gyula, amely utóbbi helyen Gróh Ferenc debreceni prépost, a község egykori plébánosa adományozta a díszes zászlót. Marosvásárhelyt a fiúnevelő-intézet kétszázéves jubileumát ünnepelték, amely alkalomból a segítő alapnak 1327 koronát adományoztak. A körmöcbányai ifjúsági olvasókörrel kapcsolatban ifjúsági napközi otthont létesítettek, melyben folyóiratokat és egyéb olvasnivalókat is tartanak. A soproni főreálban kilencezer korona alappal betegápoló szobát rendeztek be, melyet a szegény, beteg tanulók igénybevehetnek. A sokféle találkozók között legérdekesebbek voltak a szombathelyi ötven és a szegedi (piarista főgimnázium) hatvanéves találkozók. Amott egyetlen öreg tanáruk közé még nyolcan gyülekezhettek (köztük Széll Kálmán volt miniszterelnök és Székely Ferenc igazságügyminiszter). Szegeden már csak hárman voltak, míg a sepsiszentgyörgyi hajdani diákok közül csak egy, ötven év előtt végzett agg diák jelent meg és a negyven év előttiek találkozóján mondotta el azt a beszédet, amit volt iskolatársainak már nem adatott meghallgathatni. Az újabb alkotások és intézmények között figyelemreméltóbb mozgalmak a különféle természettudományi, matematikai, alkoholellenes és sakkkörök, történelmi szemináriumok, továbbá a madár .