Budapesti Hírlap, 1913. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)

1913-09-02 / 207. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP (207. sz.) 1913. szeptember 2. is elkapatott önérzettel többre, nagyobbra — Erdélyre tör. A román népnek ebbeli gondolkozását és törekvését közük ve­lünk, a Budapesti Hirlap­pal, úgyszólván nap-nap után, számtalan fenyegető üze­netben, a mely névtelenül érkezik hoz­zánk Romániából. Hogy egy példával il­lusztráljuk fejtegetésünket, ime bemuta­tunk egy képeslevelezőlapot, a­melyet a minap kaptunk Romániából. Az üzenet magyar fordításban így szól: Hunok! Hátrább azokkal az ázsiai táma­dásokkal, a­melyeket Románország ellen intéz­tek folytonosan. Azt hiszem, nem sok idő fog eltelni és ti is Bulgária sorsára fogtok jutni. A román hadsereg nemsokára nagy akcióra lesz hivatva: elvenni Erdélyt és Bukovinát. Titeket pedig, vad hunok, vissza fogunk küldeni a törö­kökkel együtt Ázsiába, a­honnan jöttetek! A levelezőlap pedig, mely ezt az írást hozta, a képes oldalán a Bulgária felé a Dunán átkelő román hadsereget ábrázolja, a*l­ép alatt ezzel a fölírással: Nemsokára Magyarországon­ így mulatnak Romániában, Magyar­­­ország rovására. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy túlságos jelentőséget tulajdonítsunk ezeknek a jelenségeknek; de viszont azt gondoljuk, nem folytathatjuk tovább azt a hibát sem, hogy a szívünkön melenges­sük a kígyót, a­mely megtelt gyilkos mé­reggel ellenünk, s számba se vegyük a közvetetlen szomszédságunkban (és bent a haza határain belül) rendszeresen föl­­szított és következetesen szervezett ellen­séges tömegindulatot, a­mely állami in­tegritásunk ellen irányul. • Mi őszinte barátsággal viseltetünk a román királyság iránt s őszintén óhajt­juk boldogulását és virulását. Ezt érez­hette Románia mindig emelkedése egész vonalán a mi részünkről, utoljára a bal­káni válság során is. Magyarország és Románia rá is vannak utalva, mint a Ke­let határán élő két rokontalan nép, hogy egymással szoros baráti szövetségben él­jenek. De ha Románia elhízza magát s azt hiszi, hogy Magyarország és a mon­­arkia nagyhatalmi támasztéka nélkül, vagy talán ellenére, talán rovására is vi­rulhat és biztosságba helyezheti fejlődé­sét , akkor nagyon csalódik. Ha azokat a fenyegetéseket, a­melyeket a rendszere­sen űzött agitáció támasztott ellenünk a román tömegben, megkísértenék valóra váltani, hamarosan megéreznék a mon­­arkia erejét. De ha ezt az őrültséget föl sem tesszük s egy percig sem hisszük is, hogy Románia megtámadja határainkat, akkor is figyelmeztetnünk kell Románia sorsának illetékes intézőit azokra a kon­zekvenciákra, a­melyekkel ezek a szaka­datlan ízetlen, kelletlen és sértően fenye­gető támadások járhatnak,­ a közöttünk fönnálló barátságos, fontos és szükséges jóviszony szempontjából. Mi a külső po­litikánk eddigi vonalán, a­mely Románia nagyságának mindenben kedvezett, csak addig maradhatunk, a­míg Románia ré­­­­széről hasonló, őszinte barátságos indu­latot tapasztalunk. Szívesen állunk Ro­­­­mánia mellé továbbra is s örömmel fog­juk látni, ha Románia megnövekedett határai között is tovább fejti ki állami, gazdasági és kulturális erőit. De ha ta­pasztalni fogjuk a szomszéd királyság el­lenséges érzelmeit; ha nem vetnek határt a gyűlölködő izgatásnak; ha állandóan zaklatni fogják a magyar hazában lakó fajrokonokat, a­kik a magyar nemzet nagylelkű oltalma alatt viruló életet foly­tatnak; s ha folyton kapjuk Romániából az oktalan fenyegetést, hogy igy-ugy vi­gyázzunk, mert Törökország után leg­közelebb reánk kerül a sor, akkor végre is meg fogja érteni Románia és meg fogja érteni az egész világ, hogy eddigi külső politikánk irányán nekünk változtatnunk kell s alkalmazkodnunk kell a magunk részéről is a román népnek barátságtalan és ellenséges viselkedéséhez. Akkor az­után meg kell erősítenünk keleti hatá­rainkat s magunk tartását minden vona­ton a szerint fogjuk berendezni, hogy mire számíthatunk a jövőben: jóbará­tot vagy ellenséget lássunk-e az uj Romániában, magát (azelőtt való nap és éjszaka folyton szol­gálatban volt), a kertbe húzódott és két óriás tamariszkuszfa törzse között a köpenyére ke­­veredett. Lassankint megnehezedtek a szempillái, s a­mint elnézegette a fakoronák fölött kéklő eget és a szürkés felhőket, már-már elszuny­­nyadt, a­mikor hirtelen neszt hallott. Ezt a zajt jól ismerte. Valaki óvatosan lépked a haraszton át. És pedig, úgy látszik, errefelé tart. Villámsebesen talpra szökkent. Kihúzta hüvelyéből borotvaéles kardját és meglapulva a tamariszkusz mögött, lélegzetfojtva kémlelt a fák közé. — A lókötő, — morogta félig boszosan, félig mulatva. A gyanús alak­ már egészen látható volt.­­Ti­zenhárom-tizennnégy éves kamasz. Az arca kissé piszkos volt, nemkülönben a fedetlen nyaka, mely a rojtos ingből kiemelkedett. A szeme azonban csakúgy­­csillogott, mint két nagy karbunkulus s a­mint ide-oda fordította a fejét, a hátratolt kockás, viseltes sapkája mintha megrezdült volna. Különben a ruhája meglehe­tős kopott volt, az inge elől nyitott, úgy hogy a barna melle fedetlen maradt. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy jobb kezében egy ó­di­­vatú, öblös csövű nyúlvadászót tartott. Ki tudja, melyik zsibárusnál szerezte. Calas hadnagy rögtön tisztában volt a­­helyzettel. A fiú külsejéről látta, hogy afféle utcagyerek, a­ki a gaminok sokat megénekelt rendjébe tartozik és a béke pillanataiban szabad lopással, korlátlan semmittevéssel és más ha­sonló rangú életműködéssel iparkodik beleol­vadni a maga módja szerint a társadalom folya­mába. Ezek a speciesek voltak különben az egész kommün idején a le'-'veszedelmesebb ala­kok. Ügyesen, lopva csúztak ide-oda, kikémlel­tek mindent és egy csepp lelkiismeretfurdalás nélkül megkéselték hátulról a meglepett őr­szemet. — Várlak, jó madár! — dünnyögte a had­nagy. A süvölvény éppen erre tartott. Néha ösz­­szehúzta a szempilláit, hogy jobban fürkésszen, máskülönben azonban bámulatra méltó könnyű­­vérűséggel és fennakadás nélkül haladt. Úgy látszik, nem tartott semmi rossztól. Calas hagyta elmenni a maga fatörzse előtt, akkor aztán egyetlen ugrással a nyomában termett és karon ragadta. A pasas megdöbbent, ellenszegülni akart, de hiába vergődött, rágó­­dott. A tiszt hátracsavarta a kezét. A puska ki­esett a fiú markából, le, a fűre. A gazdája moz­dulni sem tudott. — Ebadta kölyke — fakadt ki a tiszt. — Jókor jöttél, a­mint láthatod. Persze kémkedni, ahhoz ti értetek. A jutalmát mindjárt meg is kapod. A fiú semmit se szólt. Calas maga elé állí­totta és meg nem állhatta, hogy jobban szem­ügyre ne vegye. Valóságos gyerek ez, Isten úgy segéljen. Gyerek ez, akárhogy is vegyük a dol­got. És az a szeme. Az a nagy fekete gyerek­szem, a­melyik olyan butácskán és ártatlanul néz a világba, a­hogy csak a gyerek képes bá­mulni. — Miért tetted ezt? — formed­t rá harago­san. — Nem gondolod, hogy ocsmány dolog a kémkedés? Nem tudod, hogy az ilyen alakkal hogy szoktunk mi elbánni? Mit gondolsz, hé? A kis gamin dacosan elbiggesztette a szá­ját. Akkora megvetéssel mérte végig ellenfelét, hogy Calas meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát. De aztán valahogy ismét fölülkerekedett Változás a diplomáciában. A vasárnapi la­pok jelentették­ már, hogy Forgách János gróf, drez­­­dai követet néhány hétre a külügyminisztériumba­­ rendelték be szolgálattételre. A külügyminisztert és, az osztályfőnököket az utolsó hónapok külső politi- ■ kai eseményei ugyanis annyira kimentették, hogy múlhatatlanul szükségük van egy­ kis pihenőre.­­ Bécsi tudósítónk most arról értesít bennünket, hogy­ Forgách gróf berendelése a­­külügyminisztériumba­n korántsem ideiglenes jellegű, mert a drezdai követet­­ a legközelebbi jövőben, alkalmasint, már ebben a­' hónapban külügy­minisztériumi osztályfővé fogják­ kinevezni. A külügyminisztériumban most igen nagyi a bosszúsága. Elhatározta­, hogy keményen rá-’ ijeszt a gyerekre. — Gyere! —■ rivalta. Megragadta a nyakánál és nagyot lódított!! rajta. Az volt a szándéka, hogy­ a fegyverek elé­ állíttatja- és miután megijesztette, szélnek ereszti.! Mégis, egy ekkora gyerekkel mit kezdjen?. "Nem­ lett volna hozzá szive, hogy agyonlövesse. Ebben a pillanatban újabb zörej támadt a sűrűben. Valaki, úgy, látszik, ismét erre tart.­ Szépen vagyunk! Micsoda hitvány kis kölykökr­ ezek! Az embernek folyton meggyűlik velük a baja. A hadnagy a kardját a foglya feje fölé emelte és fojtott hangon modta: — Meg ne moccanj, különben rögtön szét-­ hasítom a koponyádat ebadta! A fiú elsápadt és egész testében remegni, kezdett. ) Abban a pillanatban kibukkant a lomb mögül a másik gyanús idegen. Ez pedig egy kis leány volt. Olyan gyümölcsárus vagy virágárus vagy miféle. Kávészinti szoknyácska meg fehér blúz volt rajta. Lehetett úgy tizenkét éves. A fiú csak nyikkanhtani tudott, mert a hadnagy fogta az álla alatt. De a lábával toporzékolt úgy, hogy a lányka észrevette őket. Elfehéredett és néhány lépést futott. De aztán megállott és egyszerre, kevés habozás után odaállított a katona elé. Úgy látszik, megértette a dolgot. — Itt vagyok én is, — mondta és a kezét engedelmesen nyújtotta maga elé. Garas bámulva méregette. — Mit akarsz te itt?, — kérdezte összerán­colva homlokát. — Hát velem is csinálja azt, a­mit vele, — viszonzá a kis leány sápadtan és eltökélve. Én is olyan hibás vagyok, mint ő — és rámuta­tott a fiúra. A miniszterelnökök a királynál, Ischlből jelentik: Az osztrák és a magyar mi­niszterelnök tervbe vett audienciáját a király schönbrunni tartózkodásának idejére halasz­tották. Miniszteri tanácskozás. A kormány a nyári politikai szünet után szeptember 3-ikán szerdán délelőtt tíz órakor tartjai az első minisz­teri tanácsot Tisza István gróf miniszterelnök elnöklésével. Tisza Itván gróf tegnap érkezett vissza Schlandauból. Ma érkezett Budapestre­­Jankovich Béla kultuszminiszter és Hazai hon­­­védelmi miniszter, a­ki legutóbb Abbáziában töl­­­tött néhány napot. Budapestre érkezett ma­­Pe­­jacsevich Tivadar gróf horvát miniszter is és átvette minisztériuma ügyeinek a vezetését. A képviselőház elnökének hazatérése. Beöthy Pál, a képviselőház elnöke Akhenből, a­hol­i több héten át tartózkodott, hazaérkezett és felara­­­nyosi birtokával utazott, a­honnan szeptember köze- :é­pén tér vissza a fővárosba. A képviselőházi folyós­ ügyeket egyelőre még Szász Károly alelnök­ intézi. A nemzeti munkapártban ma este nagyobb­­ számban voltak fent a párt tagjai. Hosszabb időt­ töltött ott Tisza István­ gróf miniszterelnök, Sándori János belügyminiszter, Hazai Samu honvédelmi mi-­ niszter, Balogh Jenő igazságügyminiszter, Ghillány­­ Imre báró földművelésügyi miniszter. Fent járt a’ körben Serényi Béla­­gróf volt földmivelésügyi mi­­niszter is, a­­ki holnap­­visszautazik putnoki bir­­­tokára.

Next