Budapesti Hírlap, 1913. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)

1913-09-14 / 218. szám

14 BUDAPESTI HÍRLAP (218. be.) ,913. szeptember 14. A Budai Színkör­ben holnap, vasárnap délután a Kozáklakodalom operett kerül szélire, este és csü­törtökön a Boccaccio-t ismétlik. Hétfőn a Bent az erdőn című­ drámának lesz az ötödik előadása. Ked­den a Színházi képtelenségek című énekes bohóság van a műsoron, kabaré-előadással egybekötve. Szom­baton Offenbach Orfeusz az alvilágban címü ope­rettjét újítják föl. * (Operaház.) Hetedszer hullatta már szirma fehér havát a bódító illatú szakura, a virágba bo­rult japán cseresznyefa, mióta először sirattuk meg a kis Cso-cso-szán szomorú tragédiáját. Maga Puc­cini jött el akkor hozzánk, hogy színpadon és zene­karban elénk varázsolja Pierre Loti ragyogó keleti poézisének bűbájos levegőjét. Heteken át dolgozott a maesztro gondosan ügyelve muzsikájának leghala­ványabb árnyalatára s a dráma legapróbb mozza­natára. Az idő azonban megőrölte a Pillangó kisasz­­szony zenei és színpadi beállítását. Az Operaház ve­zetősége most felfrissítette az előadást: a darabot betaníttatta Tango Egisztóval, Puccini rendezését pedig átjavíttatta­­ Anisz Aladárral. Hogy még több remény legyen a sikerre, a címszerepet Medek Annának osztotta ki és a Puccinitől eszközölt vál­toztatásokat is bemutatta. Ez az átdolgozás egészen jelentéktelen, jóformán csak a második felvonás egyik új jelenetére s a finale első részére vonatko­zik. De zeneileg nem ad sem értékeset, sem újat s csak arra való, hogy a lassan dolgozó Puccini ré­vén ily módon is jövedelemre tehessen szert a Ri­­cordi cég. Mert a drága zenekari anyagot a szín­háznak újra meg kell vennie . . . Medek Anna ala­kítása komoly, öntudatos művészi munka eredmé­nye. Kivált a drámai jelenetekben megkapóan hatott hangjának kifejező erejével. De hiányzik hangjá­ból és egész egyéniségéből az az erotikus báj, a­mely mint valami fluidum sugárzik ki Madame Chrysahtheme gyöngéd, törékeny lényéből. Maszkja főképp az első felvonásban túlságosan japáni akar lenni, megnehezít minden arcjátékot s szinte el­torzítja a művésznő vonásait. Nem az etnografikus hűségben, hanem a belső megérzésben kell törekedni a couleur focalera. Alakítása kissé józan, sőt hideg. Nincs meg sem énekében, sem játékában az a puha melegség, az a gyöngéd odaadás, mely néhol exta­­tikus rajongássá fokozódik. Marguerite Carré But­­terfly-jára gondolok, erre a legtökéletesebb szí­nészi produkcióra, melyből csak úgy árad a szerel­mes nő misztikus varázsa ... A beiktatott új je­lenetnek Butterfly és Szuzuki a cselekvő, Goro a szenvedő résztvevői. Valami szóbeszéd miatt ke­gyetlenül eldöngeti a két hölgy Gorot. (A­mire különben ma este Goro személyesítője. Déri ugyan­csak rászolgált, mert sem szavát, sem hangját nem lehetett hallani és érteni.) A zenekarban néhány bru­tális rézfúvó-akkord. Bátran elmaradhatott volna az egész komédia. Új szereplő volt még Pogány (a császári biztos), Toronyi (Yamdori) és Bodor Ka­rola (Kate). A régiek közül Mihályi pompás konzul­járól emlékezhetünk dicsérettel. Székelyhidy (Pin­kerton) tenorjára fátyolt vont az indiszpozíció. A díszleteken aránylag nem sokat változtattak. De ez a változtatás sem szerencsés. Az első felvonás hát­tere kék ég holdvilágos zöld tengerrel. A régi de­koráció, a nagaszaki öböl kivilágított apró házaival az esthomályban, hasonlíthatatlanul festőibb volt. A régi kasírozott fák és virágok megmaradtak. A má­sodik felvonásban a szoba interieurje éppen oly nagy, mint azelőtt, csak színei változtak tarkára. Valami Hokuszáj-szerű, gyöngy szürke tónusban sze­­retnék látni a falakat. Érthetetlenül sokféle szín és fény mozgott ma este a színpadon. És ezek a szín- és fényfoltok nemcsak mozogtak, de még beszéltek is, mikor a pianisszimó részeknél hallhatóvá lett a reflektorok szénpálcikáinak bántó sercegése. A ren­dező kétségkívül nagy és nehéz, de érdekes feladat előtt állott. Puccini zenéjének ritmikai figuráit mi­mikára és gesztusokra váltani, szín és fény hatásait hozzákapcsolni az akcióhoz. Mindebből vajmi keve­set kaptunk. Nagy hiba volt, hogy a kórus megma­radt európainak, míg a Pillangó kisasszony hamisí­tatlan japán leány volt. A zene alkalmat ad, hogy a főcselekmény köré egész sereg apró mellékakciót fonjunk s a kórust individualizáljuk és ez­által mozgalmasabbá, változatosabbá tegyük a színpadot. Erre úgy látszik nem volt a rendezőnek ötlete. A kergetőző, tipegő, bukdácsoló japániak mintha ná­lunk ólomlábon pukedliztak volna. Majdnem semmi stilizált mozgás. Az első felvonásban, mikor a ven­dégsereg távozik, a lampionok imbolygó leereszke­dése a hegyoldalon, — mely oly csodálatosan hat az Opéra Comique-ban — teljesen elveszett. Tango a zenekarral néhány igen finom hatást produkált, bár tempói ma is önkényesek voltak. Túlságosan hangos zenekara pedig nem egyszer elnyomta a szereplők énekét. A közönség az est közreműködőit többször a lámpák elé hívta. * (Szent György Céh.) A Szent György Céh őszi szezonját nagyérdekű művészeti látogatás-soro­zattal kezdi meg. Elsőnek Károlyi Mihály gróf bo­csátotta a Céh vezetőségének rendelkezésére palotá­ját, melyet nemcsak a benne felhalmozott műkin­csek tesznek nevezetessé, hanem az is, hogy a pa­lota egyik legszebb képviselője a korai XIX. század magyar építőművészetének és iparművészetének. A Céh igazgatósága ez után is közli az érdeklődőkkel, hogy a palotába csak azok nyernek bebocsátást, a­kik névre kiállított igazolványukat a Szent György Céh igazgatóságánál (VIII.­ Üllői­ út 14. Telefon 152 —32.) szombat estig megszerezték. * (A XIX. század francia mesterei.) Úgy látszik, a baljóslatú, katasztrófákban bővelkedő esz­tendő nevét a művészetek terén meghazudtolja. Az új szezon eddigi kiállításai a legszebb reményekre jogosítanak, szinte azt kérdezhetnék, nem diktáltak-e oly iramot, melyet az utánuk következők nem tudnak többé megtartani. Az Ernszt Múzeum mai kiállítása vakító sziporkaözönhöz hasonlítható. A fényes ne­vek, elismert nagyságok oly sokaságával találko­zunk, hogy csak elismerésünket nyilváníthatjuk a múzeum vezetőségének, a­miért ezt a gazdag anya­got azoknak is hozzáférhetővé tudta tenni, a­kiknek nem adatott meg, hogy a legelső művésznemzet alko­tásait saját otthonukban is tanulmányozhassák. A kiállítás azonban minden gazdagsága mellett is szinte keveset mutat. A­ki a XIX. század francia mes­tereinek alkotásait eddig nem ismerte, a kiállítás aránylag kevés anyagából aligha tudja magának azt a szédületes nagyságot elképzelni, melyet éppen a francia művészek s éppen a XIX. században elértek. Pedig e művészek közül egy sincs, a­kinek neve ne volna benne a francia művészek panteonjá­ban. Ingres, Manet, Delacroix, Daumier, Millet, Cour­­­ bet, Géricault, Puvis de Chavannes, Corot, Rousseau, Daubigny, Monet, Sisley, Renoir, Manet, Van Gogh, Gauguin, Cézanne, Picasso és a többiek ma már va­lamennyien klasszikusok s időrendi sorrendben a francia festészet történetének legszebb lapjait jelölik. Ha a kiállítás anyagát vesszük, elsősorban kell em­lítenünk Géricault gyönyörű női fejét. A képet szem­lélve a kritika eszébe sem jut a nézőnek. Néma elis­meréssel adózik annak a művésznek, a­ki impresz­­szionista és kolorista tudott lenni akkor, a­mikor ezek az irányok még csak meg sem születtek. Meg­kapóan érdekes Millet rajzsorozata s a kiállítás leg­szebb darabjai Igrés, Puvis de Chavannes és Manet egy-egy képe. De legjobban mégis a XIX. század utolsó évtizedeinek fejlődése kisérhető szemmel. E néhány esztendőnek legjelesebb művészei vannak képviselve a kiállításon s műveiket is oly szerencsés kézzel válogatták össze, hogy a kiállítás e része befe­jezett egészet alkot. A sorban utolsónak nem hiá­­nyozhatik természetesen Picasso sem, mai materia­lista gondolkozásmódunk megtestesítője a művé­szetben. Az akvarell-festészetet Paul Signac több jó al­kotása képviseli. Kisebb gyűjtemény keretében pedig Ilellen ismert női fejei, valamint Méryon nagyrabe­­csült, bámulatos precizitással készült rézmetszetei szerepelnek. Végül, — a­mit voltaképpen első helyen kellett volna említenünk — van a kiállításnak egy kiválóan értékes magyar darabja is: Paál Lászlónak Erdei út című képe, mely a magyar mestert méltó társul állítja oda a francia mesterek legjobbjai mellé.­­­­ Jankovich Béla kultuszminiszter ma délután négy órakor meglátogatta a kiállítást. A miniszter fo­gadására megjelentek Térey Gábor, Meller Simon dr. és Rechner Ödön. A miniszter, a­kit Ernst Lajos és Lázár Béla dr. fogadtak, először is a nyáron szer­zett új Korvinát tekintette meg. A francia kiállítás anyagában a miniszter érdeklődését főképp Puvis de Chavannes, Delacroix, Manet és Courbet egy-egy képe keltette föl. A miniszter elismerését fejezte ki az intézet vezetőségének a kiállítás rendezéséért. * (Zenekari hangversenyek.) A Filhar­móniai Társulat idei tíz hangversenyén Kerner Ist­ván karnagyon kívül még a következők fognak di­rigálni: Weingartner Félix, a bécsi udvari opera volt igazgatója, Pierne Gábriel, a párisi Concerts du Chatelet karnagya, Steinbach Fritz, a híres Brahms­­chiiger és Szafonov Vaszilij, a nagy orosz karmes­ter. Händel Makkabeus Judás című­ nagy oratóriu­mát Lichtenberg Emil vezeti. A közreműködő mű­vészek egyelőre a következők: Weingartnerné-Mar­­cell Lucy, Dohnányi Ernő, Keéri Szántó Imre, Gab­­rilovics Oszip, Telmányi Emil és Mallén Joan. Bé­relni lehet Rózsavölgyi és Társa zeneműkereskedé­­sében a régi bérleti árakon. — A Szimfóniás Zene­kar idei bérleti hangversenyeinek érdekességét nagy­ban fokozza több kiváló magyar komponista olyan művének­ bemutatása, a­melyeket szerzőik egyenesen a Szimfóniás Zenekar számára írtak. Ezeknek a ha­zai szerzőknek élén találjuk Crubay Jenőt, az illusz­tris mestert, a­kinek készülőben levő új Szvit­je ke­rül bemutatóra. Közönségünket érdekelni fogja Szeghő Sándornak, a Báthory Erzsébet dalmű szer­zőjének legújabb zenekari műve, az Éjféli párbaj is. Legújabb műveikkel szerepelnek továbbá a szimfo­nikusok idei programján a hazai gárda következő tagjai: Antaliig-Zsiross Dezső, Bródy Miklós, Lend­­vai Ervin, Siklós Albert, Szabados Béla és Szent- Gály Gyula, valamint újabb keletű szerzeményeik­kel Major Gyula és Radnai Miklós.­­ A Wiener Konzertverein december 12-én és 13-án, valamint február 6-án és 7-én négy bérleti hangversenyt ren­dez. A régi bérlők legnagyobb része már kivál­totta jegyét, ezenkívül igen nagy mértékben je­lentkeztek új bérlők is, úgy, hogy az idén a hang­versenyrendezőség a bérletet már október 1-én le­zárja. Bérleti jegy *a négy hangversenyre 12—60 korona áron a Harmónia zeneműkereskedésében (Váci­ utca 20.) kapható. * (Budai Színkör.) A Dekameron halhatatlan poétája — születésének hatszázadik évfordulójára való tekintettel — a színpadon is aktuális az idén. Az Operaház fölvette műsorába Suppé híres operett­jét s minden valószínűség szerint októberben be is mutatja. Addig is hors d’oeuvre-ként a Fővárosi Nyári Színház szolgált ma este a Boccaccio-val s a budai közönség, mely teljesen megtöltötte a néző­teret, kifogástalan előadásban élvezhette a bájos ope­rettet. Krecsányi gondos rendezésének s a címszere­pet alakító Bartkó Etelka intelligens, finom művé­szetének volt a legnagyobb része az est sikerében. A talentumos primadonna pompásan oldotta meg nehéz feladatát s mind játékban, mind énekben ki­válót produkált. Mindegyik jelenését zajosan meg­tapsolták. Babics Vilma szépen énekelte Fiametta áriáit. Kedvesen játszott Kovács Vióra is, a férfiak közül pedig Bálint, Ocskay és Virág vették ki méltó részüket az est sikeréből. (Kg.) * (Az Erzsébet királyné-emlék.) Az Erzsé­bet királyné-emlékpályázat terveit a legutóbb meg­tekintette az emlék országos bizottságának elnöke, Tisza István gróf. A minszterelnököt a városligeti Műcsarnokban Forster­­ Gyula báró, a végrehajtó­­bizottság elnöke fogadta és kalauzolta. Az emlék or­szágos bizottsága most már tehát a legközelebb megtartja ülését és határozni fog a pályabiróság ja

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék