Budapesti Hírlap, 1913. október(33. évfolyam, 232-258. szám)

1913-10-08 / 238. szám

1913. október 8. BUDAPESTI HÍRLAP (238. sz.)7­ 4 finom falat, nem pesti tünet. — az imbisz, — (írja nagy betűkkel, igy: IMBISZ), — az a fejlődés irányjelzője és tünete a kornak, a­mely oly sze­rencsés, hogy ön is, doktor úr, benne él. Az imbisz, az a szélhámosság szintézise. Ha a pesti ember im­­biszt eszik a kávéházban, mindenki, a­ki látja, azt mondja: Patonai úr és családja ma öt fogást va­csoráit a kávéházban. Láttam. Valójában Patonai és családja csak egy tál ételt kapott, éhesen maradt és bár azt hitte, hogy a hideg vacsora révén vissza­spórolta az aznapi színházi költségeit. — elköltötte egy heti vacsorapénzét. — Most lássuk, mit szólnak ehhez az evolu­cionisták, teszem Spencer. Spencer így szól: A fejlődésnek az az iránya, hogy kezdetben, mint minden, az élelmiszerek is egy közös és irdatlan konglomerátumot alkottak. Aztán széttagozódtak részekre és lett a szardínia, a parizer, a sonika, a szalámi, az uborka, a disznó­nyelv, a saláta, a vaj, a sajt és a sütemény. A fej­lődésnek tudvalévően az a második foka, hogy mind­ezek összetevődtek:— ez a szintézis, magyarul: az imbisz. Az imbisz tehát kétségtelenül már egy lép­csőfoka a fejlődésnek, nemde? Oh, igen. Az imbisz a szélhámosság szintézise és mint ilyen, jelképe, emblémája, címere a kornak. Mert a fejlődés vas­abroncsa minden életnyilatkozatot átölel, tehát a svindlit, a szédelgést is, a tagozódás után a szélhá­mosságban is el kellett következni a szintézisnek. "A sűrített svindli: — ez az imbisz, ez a szimbólum. Lássuk csak! — Míg mi itt kaszinói formák közt diskurá­­lunk, micsoda monotón hang az, a­mely bennünket élénk és lendületes társalgásunkban zavar? Igen, a szomszédos páholyban egy gyorsdoktorita szigor­latra készíti a tanítványát. Négy-öt kávéházi óra alatt, néhány üveg sör mellett megtanítja mindarra, a­mit huszonöt vaskos kötet magában rejt. Négy óra alatt, beszélgetve, kivonatolva. Huszonöt kötet egy ösztövér füzetben, öt fogás egy tálban. Imbisz! — Miféle ruha van magán, doktor? Fekete kamgarn, de a kabát szabása zakó, a nadrágja föl­vasalva. Olyan, mintha zsúrra menne és mehetne is. Mehetne benne bankerre, színházba is. De nem megy, nem is oda készült, ön a munkából jön, ebben a drága, fölvasalt ruhában, a­melyből csak egy vagy két rend van, de az mutat. Imbisz! — Hát a szerelme, a drága és rossz? Vagy ezt hagyjuk talán . . . — A lakása? Van lakása lifttel, vakumkliner­­rel, telefonnal, villámmal, miegymással, — jól meg­fizeti — mégis csak lakása van, de nincs otthona. Ha a szomszédasszonya gyereket szül, ön vele szen­ved; ha a szomszéd leánya zongorázni tanul, ön vele tanul. Ha szél fut, önt elviszi a légvonat; ha meg­rendül a föld, önre rádül a Rábic-fal. Az ön lakása fölszerelés dolgában nem különbözik a Karácsonyi grófokétól s ön mégis megfagy télen, megsül nyáron és ha egyetlen kellemes órát akar, akkor elmegy hazulról. — Doktorkám, hát a tudománytok? Valami­kor csillagásznak mondták azt, a ki megtanult száz könyvet és álmatlan éjeken virrasztott a torony­ban, mely a hold sápadt fényénél messze vetette néma árnyát; természettudósnak, a ki megtanult ezer köny­vet, titkokat fürkészett a világ harmatos kelyhében, a föld kincs­eres méhében és ihletett megsejtéssel figyelte örök és láthatatlan erők szünetlen viadalát; jogtudósnak azt, a­ki megtanult ezer könyvet és harag és elfogultság nélkül vette rovásra az em­ber jó és rossz indulatait; politikusnak azt, a­ki megtanult tízezer köny­vet, acéllá edzette a szívét, gyémánttá az ítéletét, megfigyelte országot mozgató erők legfőbb törvény­szerűségét, túlnőtt emberi hiúságon, egyéni becsvá­gyon oda, a­hol az egyéni létezés maradék nélkül önti át magát a nemzeti lét áramló vizébe, mint a tengerbe a folyam; és filozófusnak mondták azt, a ki megtanult százezer könyvet, a ki agg koráig gondolkodott ele­get és a ki — annak született. — Ma? Hahaha! — nevetett a potyka bántó, hideg kacagással, —­ csillagász, természetbúvár, jog­tudós és politikus, bölcselő és minden egyéb az a kereskedelmi praktikáns, a gyakornok,­­ a­ki elalvás előtt elolvas egy negyvenoldalas zöld füzetet az elfogyó gyertya pislákoló lángjánál. E negyven oldaltól a praktikáns minden lesz, mert­­ szociológus lesz. Ebben pedig minden benne van: dinamika, statika, etika, statisztika, a vándorkö­szörűsök társadalmi kohéziója csak­úgy, mint a miskolci pacalsütők centripetális törekvéseinek koszinusz-alfája, vagy a magyar birodalom létezésé­nek okai visszavezetve az egysejtű lények vibrációs életnyilvánulásaira. Benne van minden, a­hogy benne volt Brassai Sámuel maga szerkesztette ruha­darabjában, a­mely kabát, mellény, nadrág, cipő és nyakkendő volt és a melynek csak egy baja volt. Az, hogy a kellő pillanatokban nem lehetett kibon­takozni belőle. Bizony, az újfajta polihisztorokkal is meg szokott esni néha akkurát ez a malőr. — Száz tudomány egy füzetben: imbisz! — A művészet? Remélem, ön kegyed nem is oly naiv, hogy ezen a vadvirágos téren is köve­telje­ a tétel keresztülvezetését. Régebben az embe­rek festettek aktot, portrét, csöndéletet, tájképet. Ma festenek — zölddel. Nem foghatod rá, hogy rossz portré, mert hátha jó tájkép és megfordítva. Igen, megfordítva. Mert igy csendélet, írj zagyván, érthetetlenül. Írásod szaga legyen olyan, mint az arató­­ könyökéé augusztus közepének i­delén: ki meri rossznak mondani azt, a­mit nem ért meg? Az aszott virsli se rossz, csak nincs ize. Nem jó, de nem is rossz. Nem lehet az rossz, a­minek nincs ize ,­­s mit nem értesz meg. Tisztán a hal és a hús esete. Imbisz! — Emlékszel még barátodra, a koalíciós kép­viselőre? Mikor a kávéhá­zban úgy viharzott, mint a tornádó a sárga pártokon és megkérdezték, mi az a megyei autonómia, igy válaszolt: — Autón . . . Autonob ... a fenye jobban tudja! De az mindegy. A politikában — éreznyi kőt — Éreznyi kő! — látod! Benne van ebben a 67:XII., ,a 48, a nemzetiségi kérdés, az egész kül­föld és egész Tellusz anyánk oly szűzi épségben, a mint a nap korongjából kipattant. Ez már nem is egy, de százmillió fogás — egy tálban. E­gy nagy adag imbisz! Imbisz, imbisz, egy egész imbiszren­­geteg, a mely túlnő a Kárpátokon és a fülelek sem látszik ki belőle. — Elég! — kiáltottam, — azt a keszeg nem­­jóját a besózott talián —! * És hogy fölriadtam, fölkiáltottam a költővel: Hah, káprázat játszott velem?! A szardínia itt fek­szik előttem némán, barnán és kopaszon; nem szólhatott, hiszen nincsen feje, következésképpen szája nincs. Persze, persze, a sok dohány, éjsza­kázás, már hallucinálok és víziók kergetnek. Bár: — gondoljuk csak meg. Ennek a szardí­niának valóban nincs feje és hm! Ez aggaszt. Mert úgy vettem észre, hogy a­kik nálunk közéleti mo­rált, igazságot és ehhez hasonló dolgokat prédi­kálnak, túlnyomó többségükben szintén ebben a fogyatékosságban szenvednek. Imbisz! Mégis lehet, hogy a szardínia szólt." Nagy Samu: TÁVIRATOK. Poincaré Spanyolországban. Irun, okt. 7. P­oincaré elnök tegnap ideérkezett. Az el­nököt a polgármester, valamint a spanyol ki­rály által eléje küldött díszlovagok fogadták. A csapatok tisztelegtek. Fél hét órakor az elnök folytatta útját Madridba.­­ Madrid, okt. 7. P­oincaré köztársasági elnök délelőtt fél­tizenegy órakor az északi pályaudvaron ideér­kezett. A király, az infánsok és infánsnők, a kormány tagjai, a francia nagykövetség tagjai és különböző küldöttségek fogadták. Az elnök és a király a pályaudvarról a királyi palotába hajtattak. Madrid, okt. 7. P­oincaré elnök üdvözlése igen szíves volt. A király, a­ki épp úgy, mint Ferdinánd infáns, a be­csületrend nagy kordonját vette föl, katonai üdvöz­léssel fogadta a vendéget. A­mikor az elnök kiszállt a kocsiból, a zenekar a Marseillaise-t játszotta. A király és az elnök kézszorítással üdvözölték egy­mást. A király kifejezte örömét a látogatáson­ Ez­után következett a kiséretek bemutatása és ez al­kalommal kapcsolatban Poincaré elnök a melléje díszkiséretül kirendelt személyiségeknek átnyúj­totta a becsületrend jelvényeit. Ezután a királyi palotába hajtattak. A szüntelen eső ellenére nagy­ embertömeg állott sorfalat. A középületek és száz, m­os magánház föl van lobogózva, különösen az­ Puerta del Sol. Poincaré elnököt valamennyi lapi meleg hangon üdvözli. ..­ Madrid, akit. 7. Poincaré elnököt a királyi palotában Viktória királyné, Mária Krisztina anyakirályné és az egész királyi család fogadta. Rövid beszélgetés után az elnök a királlyal és a királynékkal az erkélyre ment. A palota előtt egybegyűlt nagyszámú közön­ség Spanyolországot és Franciaországot éltette. Az elnök és a felségek ezután végignézték a madridi hadtest elvonulását s az elnök, valamint a többi­ francia vendég bámulatának adott kifejezést. A nézőközönség lelkes ovációkban részesítette a csa­patokat, a­melyeknek fél egy óráig tartó elvonulásai után reggeli volt, majd Poincaré a királyi család tagjainál látogatást tett. Délután négy órakor az elnök a francia nagykövetség termeiben a francia­­­­ol­ón­iát fogadta. Az elnök ez alkalomból be­szédet mondott, melyben kifejtette, hogy Francia­­ország felismeri azt a mind nagyobb és nagyobb érdeket, hogy az ország egész gazdagságával szere­peljen a nagy külföldi piacokon. Az elnök gratulált a francia kolóniának ahhoz, hogy a barátságos Spanyolországgal való kereskedelmi viszonyt ápolja és hozzájárul a két nemzet jólétéhez. E két nemzet arra van hivatva, hogy egymást megértsék és munkaerejüket egyesítsék. Az elnök főleg ahhoz gratulált a kolóniának, hogy a két országnak ú­ dolgok természetes rendjéből folyó barátságát ren­­­díthetetleen alapon megszilárdította. Az orosz tengerészeti költségvetés. Pétervár, okt. 7. A tengerészeti költségvetés, a­melyet a birodalmi dumában ma benyújtottak, 250,397.640 rubel rendes kiadást tüntet föl, a­mi a múlt évvel szemben 22,225.126 rubel emelkedést­ jelent. E többletnek fele új fekete-tengeri hadihajók­ építésének folytatására lesz fordítandó­ Orosz próbamozgósítás Ázsiában. Pétervár, okt. 7. (Pétervári Távirati Ügynök­ség.) A hivatalos lap cári ukázt közöl, mely a leg-­­közelebbi napokra Szir-Darja öt kerületében próba-­ mozgósítást rendel el. Közgazdasági táviratok Bor­oszló, okt. 7. Gabonatőzsde. Búza helyben­­ 19.60 m. (11.56 K). Sárga búza helyben —mj (—. K). Rozs helyben 15.80 m. (9.82 K). Zab hely-­­ben 15.60 m. (9.20 K). Repce helyben 26.50 m. (16.64­ K). Tengeri —.— m.­­ London, okt. 7. Báltic-vásár megnyitás. Búza nyugodt, kis üzlet. Tengeri gyengébb. Árpa nyugodt,­ kis üzlet. Zab gyengébb. Liverpool, okt. 7. Gabonapiac. Búza nyugodt, változatlan. Tengeri engedő, 1—1 p. olcsóbb. Liszt nyu­­­godt, változatlan. Az idő. Eső. Liverpool, okt. 7. Gabonatőzsde. Zárlat. Búza állandó, dec.-re 7 sh. Cl/2 p., márc.-ra 7 sh. MI. p. Tengeri állandó, nov.-re 6 sh. 2— p., dec.-re 6 sh. 4— p.Newyork, okt. 7. Zárlat. Búza szilárd, hely­ben 97*/s cent (9.— K.) okt.-re 950o cent. (8.79 K.), dec.-re­­ 98% cent (9.09 K.), juj.-ra ----- cent. (—.— K., helyben----cent (—.— K.). — Tengeri szilárd, okt-re 78 V. cent (7.75 K.), dec.-re-----cent K.). Liszt helyben 3.80. Grabonaszállitás Li­verpoolba 27/8 (1.04). Csikág­ó, okt. 7. Zárlat. Búza szilárd okt-re, -----cent (—.— fő, dec.-re 86V? cent 17.97 K) , máj.-ra 91®/, (8.43 K). Tengeri szilárd okt.-re 68e/41 cent (6.80 K), dec.-re 667/, (6.81 K). A külföldi gabonatőzsdék mai és tegnapi ár­­­folyamainak összehasonlítása: 1 Ma 1 Tegnap|Kaleralsis 1 PARIS frank frank frank.] 26.40 23.60 —0.10 „ novemberre . « • . .«•«»««• 26.55 26.70 -0.15­­ 26.80 23.95—0,!ö „ jr nnár — áprilisra .4 * •«««•« 27.10 27.30—0.20 i Rozs októberre. . • 29,25 19. v 5—4— j „ novemberre.................. 19.25 19.25 •— i „ novemberre—februárra « • • • • 19.25 19.AW januárra—áprilisra . • * • • 4 ♦ • 19.-.5 19.25 —. — ; 1 B5.f0 35.70 —0.20 i m novemberre .*« •••<« • 35.50 35.65 —6,55 w novemberre--februárra bb.dO 35.6C — 0.2C .. január—áprilisra ............................ 35.(0 83>0 - C.20 BEBUS márkamárka márka ■Suza októberre. « • • * *••••••• Ibi.— 191.— —, -„ docemborre. »•••*«•••«• ) 93.25 194.25-1.-, Rozs októberre 159.75 16C._ -0 25 „ docomberre • « • • 4 •••••# ■ 1B3.75 164,25 -C.50 j lfcC.75 16». -0.25 ; - decemberre • . 165|2ő 165,25 -•tJ

Next