Budapesti Hírlap, 1913. október(33. évfolyam, 232-258. szám)
1913-10-08 / 238. szám
1913. október 8. BUDAPESTI HÍRLAP (238. sz.)7 4 finom falat, nem pesti tünet. — az imbisz, — (írja nagy betűkkel, igy: IMBISZ), — az a fejlődés irányjelzője és tünete a kornak, amely oly szerencsés, hogy ön is, doktor úr, benne él. Az imbisz, az a szélhámosság szintézise. Ha a pesti ember imbiszt eszik a kávéházban, mindenki, aki látja, azt mondja: Patonai úr és családja ma öt fogást vacsoráit a kávéházban. Láttam. Valójában Patonai és családja csak egy tál ételt kapott, éhesen maradt és bár azt hitte, hogy a hideg vacsora révén visszaspórolta az aznapi színházi költségeit. — elköltötte egy heti vacsorapénzét. — Most lássuk, mit szólnak ehhez az evolucionisták, teszem Spencer. Spencer így szól: A fejlődésnek az az iránya, hogy kezdetben, mint minden, az élelmiszerek is egy közös és irdatlan konglomerátumot alkottak. Aztán széttagozódtak részekre és lett a szardínia, a parizer, a sonika, a szalámi, az uborka, a disznónyelv, a saláta, a vaj, a sajt és a sütemény. A fejlődésnek tudvalévően az a második foka, hogy mindezek összetevődtek:— ez a szintézis, magyarul: az imbisz. Az imbisz tehát kétségtelenül már egy lépcsőfoka a fejlődésnek, nemde? Oh, igen. Az imbisz a szélhámosság szintézise és mint ilyen, jelképe, emblémája, címere a kornak. Mert a fejlődés vasabroncsa minden életnyilatkozatot átölel, tehát a svindlit, a szédelgést is, a tagozódás után a szélhámosságban is el kellett következni a szintézisnek. "A sűrített svindli: — ez az imbisz, ez a szimbólum. Lássuk csak! — Míg mi itt kaszinói formák közt diskurálunk, micsoda monotón hang az, amely bennünket élénk és lendületes társalgásunkban zavar? Igen, a szomszédos páholyban egy gyorsdoktorita szigorlatra készíti a tanítványát. Négy-öt kávéházi óra alatt, néhány üveg sör mellett megtanítja mindarra, amit huszonöt vaskos kötet magában rejt. Négy óra alatt, beszélgetve, kivonatolva. Huszonöt kötet egy ösztövér füzetben, öt fogás egy tálban. Imbisz! — Miféle ruha van magán, doktor? Fekete kamgarn, de a kabát szabása zakó, a nadrágja fölvasalva. Olyan, mintha zsúrra menne és mehetne is. Mehetne benne bankerre, színházba is. De nem megy, nem is oda készült, ön a munkából jön, ebben a drága, fölvasalt ruhában, amelyből csak egy vagy két rend van, de az mutat. Imbisz! — Hát a szerelme, a drága és rossz? Vagy ezt hagyjuk talán . . . — A lakása? Van lakása lifttel, vakumklinerrel, telefonnal, villámmal, miegymással, — jól megfizeti — mégis csak lakása van, de nincs otthona. Ha a szomszédasszonya gyereket szül, ön vele szenved; ha a szomszéd leánya zongorázni tanul, ön vele tanul. Ha szél fut, önt elviszi a légvonat; ha megrendül a föld, önre rádül a Rábic-fal. Az ön lakása fölszerelés dolgában nem különbözik a Karácsonyi grófokétól s ön mégis megfagy télen, megsül nyáron és ha egyetlen kellemes órát akar, akkor elmegy hazulról. — Doktorkám, hát a tudománytok? Valamikor csillagásznak mondták azt, a ki megtanult száz könyvet és álmatlan éjeken virrasztott a toronyban, mely a hold sápadt fényénél messze vetette néma árnyát; természettudósnak, a ki megtanult ezer könyvet, titkokat fürkészett a világ harmatos kelyhében, a föld kincseres méhében és ihletett megsejtéssel figyelte örök és láthatatlan erők szünetlen viadalát; jogtudósnak azt, aki megtanult ezer könyvet és harag és elfogultság nélkül vette rovásra az ember jó és rossz indulatait; politikusnak azt, aki megtanult tízezer könyvet, acéllá edzette a szívét, gyémánttá az ítéletét, megfigyelte országot mozgató erők legfőbb törvényszerűségét, túlnőtt emberi hiúságon, egyéni becsvágyon oda, ahol az egyéni létezés maradék nélkül önti át magát a nemzeti lét áramló vizébe, mint a tengerbe a folyam; és filozófusnak mondták azt, a ki megtanult százezer könyvet, a ki agg koráig gondolkodott eleget és a ki — annak született. — Ma? Hahaha! — nevetett a potyka bántó, hideg kacagással, — csillagász, természetbúvár, jogtudós és politikus, bölcselő és minden egyéb az a kereskedelmi praktikáns, a gyakornok, aki elalvás előtt elolvas egy negyvenoldalas zöld füzetet az elfogyó gyertya pislákoló lángjánál. E negyven oldaltól a praktikáns minden lesz, mert szociológus lesz. Ebben pedig minden benne van: dinamika, statika, etika, statisztika, a vándorköszörűsök társadalmi kohéziója csakúgy, mint a miskolci pacalsütők centripetális törekvéseinek koszinusz-alfája, vagy a magyar birodalom létezésének okai visszavezetve az egysejtű lények vibrációs életnyilvánulásaira. Benne van minden, ahogy benne volt Brassai Sámuel maga szerkesztette ruhadarabjában, amely kabát, mellény, nadrág, cipő és nyakkendő volt és a melynek csak egy baja volt. Az, hogy a kellő pillanatokban nem lehetett kibontakozni belőle. Bizony, az újfajta polihisztorokkal is meg szokott esni néha akkurát ez a malőr. — Száz tudomány egy füzetben: imbisz! — A művészet? Remélem, ön kegyed nem is oly naiv, hogy ezen a vadvirágos téren is követelje a tétel keresztülvezetését. Régebben az emberek festettek aktot, portrét, csöndéletet, tájképet. Ma festenek — zölddel. Nem foghatod rá, hogy rossz portré, mert hátha jó tájkép és megfordítva. Igen, megfordítva. Mert igy csendélet, írj zagyván, érthetetlenül. Írásod szaga legyen olyan, mint az arató könyökéé augusztus közepének idelén: ki meri rossznak mondani azt, amit nem ért meg? Az aszott virsli se rossz, csak nincs ize. Nem jó, de nem is rossz. Nem lehet az rossz, aminek nincs ize ,s mit nem értesz meg. Tisztán a hal és a hús esete. Imbisz! — Emlékszel még barátodra, a koalíciós képviselőre? Mikor a kávéházban úgy viharzott, mint a tornádó a sárga pártokon és megkérdezték, mi az a megyei autonómia, igy válaszolt: — Autón . . . Autonob ... a fenye jobban tudja! De az mindegy. A politikában — éreznyi kőt — Éreznyi kő! — látod! Benne van ebben a 67:XII., ,a 48, a nemzetiségi kérdés, az egész külföld és egész Tellusz anyánk oly szűzi épségben, a mint a nap korongjából kipattant. Ez már nem is egy, de százmillió fogás — egy tálban. Egy nagy adag imbisz! Imbisz, imbisz, egy egész imbiszrengeteg, a mely túlnő a Kárpátokon és a fülelek sem látszik ki belőle. — Elég! — kiáltottam, — azt a keszeg nemjóját a besózott talián —! * És hogy fölriadtam, fölkiáltottam a költővel: Hah, káprázat játszott velem?! A szardínia itt fekszik előttem némán, barnán és kopaszon; nem szólhatott, hiszen nincsen feje, következésképpen szája nincs. Persze, persze, a sok dohány, éjszakázás, már hallucinálok és víziók kergetnek. Bár: — gondoljuk csak meg. Ennek a szardíniának valóban nincs feje és hm! Ez aggaszt. Mert úgy vettem észre, hogy akik nálunk közéleti morált, igazságot és ehhez hasonló dolgokat prédikálnak, túlnyomó többségükben szintén ebben a fogyatékosságban szenvednek. Imbisz! Mégis lehet, hogy a szardínia szólt." Nagy Samu: TÁVIRATOK. Poincaré Spanyolországban. Irun, okt. 7. Poincaré elnök tegnap ideérkezett. Az elnököt a polgármester, valamint a spanyol király által eléje küldött díszlovagok fogadták. A csapatok tisztelegtek. Fél hét órakor az elnök folytatta útját Madridba. Madrid, okt. 7. Poincaré köztársasági elnök délelőtt féltizenegy órakor az északi pályaudvaron ideérkezett. A király, az infánsok és infánsnők, a kormány tagjai, a francia nagykövetség tagjai és különböző küldöttségek fogadták. Az elnök és a király a pályaudvarról a királyi palotába hajtattak. Madrid, okt. 7. Poincaré elnök üdvözlése igen szíves volt. A király, aki épp úgy, mint Ferdinánd infáns, a becsületrend nagy kordonját vette föl, katonai üdvözléssel fogadta a vendéget. Amikor az elnök kiszállt a kocsiból, a zenekar a Marseillaise-t játszotta. A király és az elnök kézszorítással üdvözölték egymást. A király kifejezte örömét a látogatáson Ezután következett a kiséretek bemutatása és ez alkalommal kapcsolatban Poincaré elnök a melléje díszkiséretül kirendelt személyiségeknek átnyújtotta a becsületrend jelvényeit. Ezután a királyi palotába hajtattak. A szüntelen eső ellenére nagy embertömeg állott sorfalat. A középületek és száz, mos magánház föl van lobogózva, különösen az Puerta del Sol. Poincaré elnököt valamennyi lapi meleg hangon üdvözli. .. Madrid, akit. 7. Poincaré elnököt a királyi palotában Viktória királyné, Mária Krisztina anyakirályné és az egész királyi család fogadta. Rövid beszélgetés után az elnök a királlyal és a királynékkal az erkélyre ment. A palota előtt egybegyűlt nagyszámú közönség Spanyolországot és Franciaországot éltette. Az elnök és a felségek ezután végignézték a madridi hadtest elvonulását s az elnök, valamint a többi francia vendég bámulatának adott kifejezést. A nézőközönség lelkes ovációkban részesítette a csapatokat, amelyeknek fél egy óráig tartó elvonulásai után reggeli volt, majd Poincaré a királyi család tagjainál látogatást tett. Délután négy órakor az elnök a francia nagykövetség termeiben a franciaolóniát fogadta. Az elnök ez alkalomból beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy Franciaország felismeri azt a mind nagyobb és nagyobb érdeket, hogy az ország egész gazdagságával szerepeljen a nagy külföldi piacokon. Az elnök gratulált a francia kolóniának ahhoz, hogy a barátságos Spanyolországgal való kereskedelmi viszonyt ápolja és hozzájárul a két nemzet jólétéhez. E két nemzet arra van hivatva, hogy egymást megértsék és munkaerejüket egyesítsék. Az elnök főleg ahhoz gratulált a kolóniának, hogy a két országnak ú dolgok természetes rendjéből folyó barátságát rendíthetetleen alapon megszilárdította. Az orosz tengerészeti költségvetés. Pétervár, okt. 7. A tengerészeti költségvetés, amelyet a birodalmi dumában ma benyújtottak, 250,397.640 rubel rendes kiadást tüntet föl, ami a múlt évvel szemben 22,225.126 rubel emelkedést jelent. E többletnek fele új fekete-tengeri hadihajók építésének folytatására lesz fordítandó Orosz próbamozgósítás Ázsiában. Pétervár, okt. 7. (Pétervári Távirati Ügynökség.) A hivatalos lap cári ukázt közöl, mely a leg-közelebbi napokra Szir-Darja öt kerületében próba- mozgósítást rendel el. Közgazdasági táviratok Boroszló, okt. 7. Gabonatőzsde. Búza helyben 19.60 m. (11.56 K). Sárga búza helyben —mj (—. K). Rozs helyben 15.80 m. (9.82 K). Zab hely-ben 15.60 m. (9.20 K). Repce helyben 26.50 m. (16.64 K). Tengeri —.— m. London, okt. 7. Báltic-vásár megnyitás. Búza nyugodt, kis üzlet. Tengeri gyengébb. Árpa nyugodt, kis üzlet. Zab gyengébb. Liverpool, okt. 7. Gabonapiac. Búza nyugodt, változatlan. Tengeri engedő, 1—1 p. olcsóbb. Liszt nyugodt, változatlan. Az idő. Eső. Liverpool, okt. 7. Gabonatőzsde. Zárlat. Búza állandó, dec.-re 7 sh. Cl/2 p., márc.-ra 7 sh. MI. p. Tengeri állandó, nov.-re 6 sh. 2— p., dec.-re 6 sh. 4— p.Newyork, okt. 7. Zárlat. Búza szilárd, helyben 97*/s cent (9.— K.) okt.-re 950o cent. (8.79 K.), dec.-re 98% cent (9.09 K.), juj.-ra ----- cent. (—.— K., helyben----cent (—.— K.). — Tengeri szilárd, okt-re 78 V. cent (7.75 K.), dec.-re-----cent K.). Liszt helyben 3.80. Grabonaszállitás Liverpoolba 27/8 (1.04). Csikágó, okt. 7. Zárlat. Búza szilárd okt-re, -----cent (—.— fő, dec.-re 86V? cent 17.97 K) , máj.-ra 91®/, (8.43 K). Tengeri szilárd okt.-re 68e/41 cent (6.80 K), dec.-re 667/, (6.81 K). A külföldi gabonatőzsdék mai és tegnapi árfolyamainak összehasonlítása: 1 Ma 1 Tegnap|Kaleralsis 1 PARIS frank frank frank.] 26.40 23.60 —0.10 „ novemberre . « • . .«•«»««• 26.55 26.70 -0.15 26.80 23.95—0,!ö „ jr nnár — áprilisra .4 * •«««•« 27.10 27.30—0.20 i Rozs októberre. . • 29,25 19. v 5—4— j „ novemberre.................. 19.25 19.25 •— i „ novemberre—februárra « • • • • 19.25 19.AW januárra—áprilisra . • * • • 4 ♦ • 19.-.5 19.25 —. — ; 1 B5.f0 35.70 —0.20 i m novemberre .*« •••<« • 35.50 35.65 —6,55 w novemberre--februárra bb.dO 35.6C — 0.2C .. január—áprilisra ............................ 35.(0 83>0 - C.20 BEBUS márkamárka márka ■Suza októberre. « • • * *••••••• Ibi.— 191.— —, -„ docemborre. »•••*«•••«• ) 93.25 194.25-1.-, Rozs októberre 159.75 16C._ -0 25 „ docomberre • « • • 4 •••••# ■ 1B3.75 164,25 -C.50 j lfcC.75 16». -0.25 ; - decemberre • . 165|2ő 165,25 -•tJ