Budapesti Hírlap, 1913. október(33. évfolyam, 232-258. szám)

1913-10-28 / 255. szám

16 BUDAPESTI HÍRLAP (255. sz.) 1913. október 28.­ ­Bárdi Ödön, Benin báró: ifjú Ditrói Mór, Mourics: Zátony Kálmán, Laurel: Kemenes Lajos, parancs­nok: Szalay Károly. Michci: Győző Lajos, lakáj Bogyó Zsigmond. Az újdonságot, a­melyet Heltai Jenő fordított, Jób Dániel rendezi. * (A bayreuth­i operaház.) A Wagner­­imuzsa hajléka fölött meghúzták a vészharangot s legközelebb be kell zárni a színház kapuját. A kormány tűzbiztosság szempontjából vasfüggönyt és kőlépcsőket követel s ilyen állapotban nem engedi meg az épület használatát. Minthogy a fölmerülő költség körülbelül százezer márkára rúg, valószínű, hogy a város új színházat építtet. * (A molnár és gyermeke Budán.) A Krisz­tinavárosi Színkör­ben szombaton, november elsején ■délután fél négy órakor mérsékelt helyárakkal és este fél nyolckor, úgyszintén vasárnap délután és este Raupach kilenc képből álló nagyhatású népdrámája, A molnár és gyermeke kerül színre. Mária szerepét mind a négy előadáson Molnár Aranka, a Vígszínház tagja játsza. A sirásó szerepében Újváry Károly lép föl. A temető­képhez látványosságnak ígérkező ki­állítást készíttetett a vezetőség. Jegy úgy a szombati, mint a vasárnap délutáni és esti előadásra szerdától kezdve egész napon át a Budai színkör pénztárainál és az ismert elővételi helyeken váltható. * (A tangó és a francia Akadémia.) Páris­­ból Írják: Szombat este volt az a várva-várt, neve­zetes ülése a francia Akadémiának, a­melyen nem kisebb nagyság, mint Richepin értekezett a s tangóról. Már órákkal az ülés megnyitása előtt elegáns közönség tolongott a halhatatlanok kapuja előtt s mire az előadó a dobogóra lépett, zsúfolásig megtelt a nagyterem minden zuga. Feltűnő volt, hogy az akadémikusok tüntetően bojkottálták Ri­chepin előadását, mindössze négy halhatatlan ér­zett vágyat a tangó himnuszának meghallgatására. Megvigasztalhatta azonban Richepin-t az a körül­mény, hogy ez a négy kiváncsi úr a négy­­ leg­öregebb akadémikus volt, a­kik a hallottakon fel­buzdulva még a kipirult arcú mondaineknél is lel­kesebben tapsoltak kollégájuknak. * (A Fészek megnyitása.) Szombaton nyílt meg ismét a Fészek. Helyiségeit Vajda Andor és Gyenes László műépítészek tervei alapján pazar pompával és művészi ízléssel újonan rendezték be. Az egyesület tagjait Bánffy Miklós gróf és Szerémy Zoltán igazgató fogadták. Vacsorára kétszáznál töb­ben gyűltek össze. A vacsora után Váradi Aranka, Váradi Antalnak ez alkalomra írt prológusát sza­valta el nagy hatással, majd Parvis Taurino bari­tonista, az Operaház tagja énekelt. Ezután reggelig tartó tánc következett. * (Boieldieu és Strauss Rikárd.) Milyen nagy távolság választja el egymástól ezt a két zene­­i költőt időben! Hát még a muzsikában! Boildieu a finom, világos, melódikus, tiszta esprit gaulois zenei megnyilatkozása. Strauss Rikárd maga a teuton nyerseség, a formátlan hangkáosz. És most mégis összekerül a két név: Boieldieu és Strauss Rikárd. Ott szerepel mindkettő a drezdai opera színlapján békés egyetértésben. Drezdában ugyanis előadják Boieldieu Voitures versees című operáját, melyet újra­hangszerelt­­ Strauss Rikárd, így mindegyik jól járt. Boieldieu tarka vásári köntöst kapott, a­melyen csak úgy csilingel a sok csörgő, Strauss pe­dig azt, a­miből neki legkevesebb van: melódiát. És a színház és a közönség sem panaszkodhatik. Mert a drezdai opera nézőtere minden este tele van, ha a Voitures versées, vagy új címe szerint A sátán útja van műsoron. * (A soproni zeneeg­yesü­let), mint Sopron­ból jelentik, vasárnap délelőtt a Dóm-templomban Lorenz János zeneszerző születésének kilencvene­dik évfordulója alkalmából előadta Lorenz nagy C-dúr miséjét. A templomot előkelő közönség tel­jesen megtöltötte. Az előadást Kossow Jenő dr., a pozsonyi Dóm karmestere, Lorenz volt tanítványa dirigálta. A zenés mise után az egyesület nevében Baán Endre dr. főispán megkoszorúzta Lorenz sírját. * (A kecskeméti művésztelep.) Tegnap nyílt meg Kecskeméten Sándor István polgármester és Horváth Mihály képviselő jelenlétében a Grün­­wald Béla festőművész vezetése alatt álló festőtelep kiállítása. Sajnos, ez a kultúrintézmény megalapító­jának, Kada Etek kecskeméti polgármesternek ha­lála óta állandóan küzd a város közönségének rész­­vétlenségével. A kiállításon a telep vezetője, Grun­­vald Béla, néhány régebbi növendék és a jelen fiatal művészgárda szerepelnek képeikkel. Említést érde­melnék Grünvald Bélának egy nagyobb kompozí­ciója, Perlrott, Csaba, Bornemisza Géza öntudatos rajzú képei, Kandó László portréi, továbbá Kmetty János plasztikus vásznai, Erős András tájképei, Gu­lyás aktjai és figurális kompozíciója, továbbá Oláh Sándor, Faragó Géza, Dobrovics és még többen. Janszky és Szivessy templomterve igen sikerült és nagyon jó kisfaludi Stróbl Zsigmond mellszobra is, a­mely Kada Eleket ábrázolja, ötletesek Fehérvári Erzsi kis majolika figurái is. A fiatalok közül Gu­lyáson kívül Jánosi, Markovics, Katti, Halász, Vitéz, Alpár szerepelnek rajzzal, tájképpel, csendélettel és figurális alkotással. * (Méry Béla hangversenyei.) Friedmann Ignác november 10-én, hétfőn rendezi a Zeneaka­démia nagy termében egyetlen Chopin-estéjét, a­melynek műsora a következő: Ábrándok, Noktürn, Impromtu, Etűd, Skerzó, Polonéz, Prelüd, keringők és balladák. — Amundsen Roald, a déli sark merész felfedezője szerdán, november 26-án, a Zeneakadé­mia termében előadást tart német nyelven. A híres kutatónak sikerült utazásáról kinematográfikus fel­vételeket készítenie, melyek ez alkalommal bemuta­tásra fognak kerülni. * (Képzőművészet.) Az Ernst­ Múzeumban vasárnap délelőtt nyílt meg ünneplésen a Magyar­ Mannheimer Gusztáv műveiből rendezett kiállítás. A kultuszminiszter nevében Majovszky Pál dr. osztály­­tanácsos jelent meg s nyitotta meg a kiállítást nagy­számú közönség jelenlétében. * (Tudományos élet.) A Természettudo­mányi Társulat ásványtani szakosztálya október 28-án, kedden, este nyolc órakor a tudományegye­tem II. számú kémiai intézetében (Esterházy­ utca 11. sz., II. emelet) ülést tart. Mauthner Nándor: A syringaaldehyd ús szintézise és Pfeifer Ignác: Közlemények a József­ Műegyetem kémiai technoló­­giai laboratóriumából címmel tart előadást. * (A konventbiztos.) Farkas Pál ily című drámája, mely a Nemzeti Színházban szép sikert ara­tott, most könyvalakban is megjelent a Singer és Wolfner­ cég kiadásában. Az a két korona ötven fil­lér; megrendelhető a Budapesti Hírlap könyvkiadó­hivatalában. * (Tudományos Akadémia.) Az Akadémia mai összes ülésén Ferenczi Zoltán tette meg jelen­tését a Péczely-féle regénypályázatról. Az 1911—12. években megjelent regények közül a legjobbnak ezer koronát aranyban ad az Akadémia a Péczely­­pályadíj alapító oklevele értelmében, elsősorban a legjobb történelmi regénynek. A bírálók: Rákosi Jenő, Beöthy Zsolt és Ferenczi Zoltán úgy találták, hogy bár nagyon sok figyelemreméltó és értékes regény jelent meg az említett két évben, ezek között igazi történelmi regény csak egy volt: Mikszáth Kál­mánnak A fekete város című, 1911-ben megjelent regénye. Ezért a bírálók ennek a regénynek java­solták a pályadíj kiadását. Az Akadémia összes­ülése elfogadta a bírálók indítványát és egyhangú határozattal kimondotta, hogy ez ezer koronás pálya­dijat Mikszáth Kálmán örököseinek, özvegyének és gyermekeinek adja ki. A regény, a­mely a Rákóczi­­féle szabadságharc idejében játszik, Lőcse városá­nak az akkori szepesi nemességgel és Görgei Pál alispánnal való harcát tárgyalja. — Az Akadémia ma este hat órakor Plósz Sándor elnöklésével ösz­­szes­ ülést tartott. Heinrich Gusztáv főtitkár a folyó ügyekről szóló jelentésében elparentálta Vályi Gyula levelezőtagot, a kolozsvári egyetem tudós tanárát, a­ki végrendeletében tízezer koronát hagyományo­zott az Akadémiának. A helsingforszi finn-ugor tár­saság átiratban fejezte ki részvétét Vámbéry Ármin elhunyt kitűnő tagtársa halála alkalmával.­­ A Nemzeti Színház értesítette az Akadémiát, hogy a Keleti-féle pályamű bírálói közé a maga részéről Dezső József és Gyenes László művészeket küldte ki. Az összes­ ülés a főtitkár jelentését tudomásul vette. * (Sas Ignác nótái.) Sas Ignácnak eddig kétszáznál több nótája jelent meg és ezekből igen sok él már a nép ajkán. Hires nótái közül Azt a kutyafáját ... Ha majd egyszer a síromon . . . Orgonavirág dal. Templomjáró sohsem voltam . . . valamint az ez idő szerint leghíresebb Keresem az istent . . . kezdetű dalok a legismertebbek. A most Nádor Kálmán zeneműkiadó kiadásában igen ízlése­sen kiállított füzetbe foglalt három uj Sas-nóta, és pedig: Ne emlegess engem ... Én is tudtam imád­kozni és Csókolom az aranyos szép . . . címmel igazolják, hogy Sas megérdemli nagy népszerűségét. Hangulatos, mélyen átérzett melódiák. * (Iparművészeti pályázat.) Az Iparművé­szeti Társulat nyilvános pályázatot hirdet polgári lakás bútorzatának tervére. A berendezésnek a jogos művészi igényeknek meg kell felelnie s e mellett célszerűnek is" kell lennie. Pályadijul a társulat a hálószoba és az ebédlő bútorainak tervére kü­lön-kü­­­lön egy-egy ötszáz koronás és egy-egy háromszáz koronás dijat tűz ki. A pályaműveket december 16-ának déli tizenkét órájáig kell az Iparművészeti Társulat igazgatóságához (Üllői­ út 33—37.) bekül­deni. Az Iparművészeti Társulat egyúttal nyilvános pályázatot hirdet eredeti iparművészeti tervekre is.­­ És pedig elsősorban ünnepi ajándéknak való vagy­­ mezőgazdasági, állattenyésztési és sportversenyk em­lékdíjául alkalmas tárgyak tervére. Pályadíjat nem tűz ki a társulat, de legalább kétezerötszáz koronát irányoz elő a legmegfelelőbb tervek megvásárlására. Az egyes tervek vételárát a tervező művészekkel egyetértve fogja megállapítani. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. A pályázat nyilvá­nos s december 15-én déli tizenkét órakor jár le. TESTEDZÉS. A magyar-osztrák mérkőzés. — Magyarország csapata győzött 6 : 3 (3 : 1) arányban. — Harmincezer néző a Hungária­­sporttelepen. — Kívül a főváros határán, a­hol alig egy esz­tendővel ezelőtt még vastag homokfelhőket kavart föl egy kis szellő s a hová csak az tévedt el, a kit ügyes­bajos dolga a perifériákra szólított, tegnap a leg­­csodásabb hellyé varázsolódott. A Hungária-körutnak egyik legelhagyottabb helyén épült föl a Magyar Testgyakorlók Körének a pályája. Lelkes sportszeretet, lángoló klubhűség és páratlan áldozatkészség a homoktengerből büszke sporttelepet emelt, új templomot a modern kultúra leggyönyörűbb hajtásának, a testedző sportnak. Idegenek, a­kik elvetődnek a mi ragyogó főváro­sunkba, meghatott lélekkel állanak meg a város északi határát körülölelő széles útvonalnak, a Hun­­gária-körútinak két pontján. A M. T. K. sporttelep­nél és a följebb alig negyedóra járásnyira az Üllői-út torkolatánál fekvő F. T. K. sporttelepnél. A műveit külföld kulturemberei tudják, mit jelent ma a sport, s mit jelentenek a sporttelepek, a­melyek rövidesen éppen olyan fokmérői lesznek a nemzetek kultúrájá­nak, mint a művészet, irodalom, ipar és kereskede­lem fejlettsége és a vasúti hálózat sűrűsége. De nálunk kiváltképpen kincsesháza a két terület a fővárosnak, sőt az egész nemzetnek, mert nemcsak a fiatal generáció testi erejét és lelki eré­nyeit művelik ki benne, hanem innen árad szerte az érzés, a­melyet, sajnos, az élet küzdelme és a vi­szonyok terhessége már-már száműztek a lelkekből. A F. T. K. meg a M. T. K. sporttelepére kell ma ki­zarándokolnunk, hogy elmerüljünk abban a gondo­latban, hogy lelkünk összeforrjon a magasztos érzésben, hogy magyarok vagyunk. S mily boldog­ság az a mai világban, az átkos széthúzás korában. A labdarúgás kolosszális hódításának egyik ru­gója a lelkeket átható érzés s ez volt az összefüggő kapocs annak a rengeteg embersokaságnak a szí­vében is, a­mely tegnap nem ismert más kérdést, csak azt, hogy legyőzzük-e Ausztriát, diadalmas­kodik-e a magyar legénység az osztrák csapaton. * Velasquez káprázatos színeket festő ecsetjére és Hugo Viktornak a színek játékát megdöbbentő hűséggel rajzoló tollára is méltó volt a Hungária­­sporttelep feledhetetlen képe. A meghatottság szál­lotta meg az ember lelkét, ha tekintetét végigjáratta a hatalmas terület nézőtérségén. A pálya déli részén óriás tribün terpeszkedik. Csöppet sem monumen­tális, nincsenek cirádás, égnek meredő tornyai, s fekete emberrajával inkább félelmetes benyomást kelt. Szemközt vele egyszerű­södött félszerszerű, hosszú faalkotmány, ez is zsúfolva a szakadásig. A két tribün között kolosszális betonlépcsőzet emel­őik vagy két emelet magasságba futva fölfelé. Ez adta a legnagyszerűbb képet, a­mi valaha is elénk tárult. Mint ősszel a szél ereje alatt imbolygó fa­ágak, dőlt rajta az emberfejek szédítő sokasága jobbra meg balra. Azután megállott, mint a jegenye, szilárdan, egyenesen, hogy a következő pillanatban ismét hullámzásnak induljon és minden pillanatban a fölborulás látszatát keltse. A telep bejárójánál épült gyönyörű klubház emeletes terraszán, a háztól jobbra eső emelkedé­sen, a pályát beszegő korzóüléseken és székeken ember-ember mellett. A természet is örömét lelhette a futball­sportnak ebben a nagyszerű ünnepében. Aranyos napfénybe fürösztötte a játékteret s a le­vegő is oly üde volt, akár a legillatosabb tavaszi napon. A magyar-osztrák mérkőzés miliője tehát ra­gyogóbb volt minden eddiginél s a rend is, a mely­nek tökéletessége hozzátartozik a közönség kedvé­nek a földerítéséhez, tökéletes volt. Harminczezer

Next