Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)
1914-02-01 / 28. szám
Az ellenzéki párti körökben a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslatot jogfosztásnak mondották , e vádat arra a körülményre alapítják, hogy a belügyminiszter és nem a törvényhatóságok osztják be a kerületekbe a községeket. Hangoztatják azt is, hogy a kerületi beosztás a munkapárt érdekében történik és a magyarsággal szemközt a nemzetiségiek javára. A miniszterelnöknek Bethlen István gróf interpellációjára adott válaszát fölöttébb gyöngének mondják. Szerintük Grernin gróf föntartotta előbbi nyilatkozatát és ezzel megalázta a magyar állam tekintélyét. Szerintök a miniszterelnök nem mert a bukaresti követtel energikusan elbánni, mint a miképp megérdemelte volna és mint a miképp a magyar nemzet presztízse megkövetelte volna. Az új váltójog. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután idősebb Erdély Sándor elnöklésével folytatta a váltóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az igazságügyi kormány részéről Vadász Lipót és Tőry Gusztáv államtitkárok jelentek meg. A bizottság Tőry Gusztáv államtitkár előadása alapján és Plesz Sándor, Hantos Elemér és Hajós Kálmán bizottsági tagok felszólalása után módosította a 82. szakasz szövegét, amely a kézjeggyel történő váltókötelezettségvállalást szabályozza. A 84. szakasznál nagyobb vita indult meg abban a kérdésben, hogy az írni nem tudóknak váltónyilatkozattételre adott meghatalmazása az analfabéta védő miféle feltételekhez köttessék. A vitában alapos hozzászólásokkal részt vettek Plósz Sándor, Nagy Ferenc, Szulyovszky Gusztáv, Almássy László, Tőry Gusztáv, Vadász Lipót, Fodor Ármin és Sichermann Bernét. Vadász Lipót államtitkár a kormány nevében módosító indítványt terjesztett elő, amelynek értelmében az irat nem tudó váltónyilatkozat tételére érvényesen adhat meghatalmazást, ha ezt a meghatalmazást írásba foglalták. A bizottság többsége ezt az indítványt elfogadta. A javaslat többi szakaszait s ezzel az egész javaslatot részleteiben is elfogadta. A román megegyezés ügye. A K. É. jelenti: A román komité által kiküldött hármasbizottság tagjai: Mihályi Tivadar, Mania Gyula és Braniste Valér, ma délután Tisza István gróf meghívására megjelentek a miniszterelnökségen, ahol a miniszterelnök mintegy két órán át fesztelen eszmecserét folytatott velük. Ez alkalommal szóba kerültek azok a kérdések, melyekre vonatkozóan a komité legutóbbi ülésezése alkalmával felvilágosítások szerzése mutatkozott szükségesnek. A komité tizes bizottsága tagjainak holnapra tervezett tanácskozása egy napi halasztást szenved mert illyésfalvi Pap György, a komité elnöke, csak hétfőn érkezhetik a fővárosba. A hármas bizottság fog azután hétfőn a tizes bizottságnak mai eljárása eredményéről jelentést tenni. A bizottság ez alkalommal fog határozni a komité összehívására nézve. * Nagybecskerekről jelentik: A torontálvármegyei közművelődési egyesület ma tartott évnegyedes igazgatósági ülésén foglalkozott az EMKE átiratával a román paktum dolgában. Az egyesület Vinczehidy Ernő dr. megyei főjegyző, ügyvezető igazgató elnöklésével tartott ülésén egyhangúan a következő határozatot hozta: A torontálvármegyei közművelődési egyesület a szóban forgó tárgyalásokat oly szorosabb politikai jellegű ügynek tekinti, amelyet tanácskozásai körébe vonhatónak nem tart, annál kevésbbé, mert e tárgyalások érdemét nem ismeri és nincs oka és joga föltételezni, hogy azok a magyarság egyetemes érdekeit sértenék. Az Emke határozatát pedig, minthogy konkrét tartalommal nem bír, magáévá nem teheti. Magyar imperializmus a kultúrában. Kolozsvárról jelenti munkatársunk. Az Erdélyi Irodalmi Társaság ma, szombaton délután a városháza közgyűlési termében felolvasó ülést tartott, amelynek megnyitójául Dózsa Endre alispán, a társaság elnöke nagyhatású beszédet mondott a magyar imperializmusról a kultúrában, foglalkozván e beszédében az úgynevezett román paktummal. — A kultúrának, mondta egyebek közt, a különböző népfajokból álló nemzetnél is egységesnek és egyenlőnek kell lennie. Nevezhetik paktumnak, megegyezésnek, ellentétes érdekek kiegyenlítésének, magyar vagy román győzelemnek az utat, mely ide vezet, — a kérdés csak az, hogy a faji kultúrák fejlődésének teljes szabadsága mellett a magyar nemzeti kultúra birtokállománya megnyerheti-e és egyesítheti-e önmagában a faji kultúrák eredményeit A faji kultúráknak olyan irányú fejlődése, mely más nemzetek érdekközösségébe vezetheti a nép lelkét, a nemzeti egység szempontjából egyáltalán meg nem tűrhető. Világosabban szólva, ha a hazai románok vagy tótok nemzetiségi alapon szervezése megtüretnék, ha út nyílnék arra, hogy a mi románjaink, tótjaink a hegyeken tuli kultúrának hódolva, a román vagy szláv nemzeti érzés hatása alá kerüljenek, ez megtagadása volna a magyar nemzet egységének, lerombolása a vérszerződés óta vérrel és vassal a népek köztudatába beiktatott magyar imperializmusnak. Ez a magyar imperializmus a kultúrában éppen csakis úgy érvényesülhet, de úgy érvényesülnie is kell, ha a nemzetiségek nyelvének fölhasználásával bevisszük a nem magyar ajkú népünk lelki világába a magyar gondolatokat. Petőfinek, Aranynak, Jókainak, Mikszáthnak, Kossuthnak, Széchenyinek, Deáknak és a magyar nagy szellemek egész sorozatának gondolatait. Ehhez jogunk van, sőt ez kötelességünk, mert a mi kulturális birtokállományunk nemcsak az a terület, ahol a magyar faj lakik, hanem a szent korona egész területe. Ezen a területen éppen a magyar imperializmus alapján jogosultsága csak a magyar nemzeti kultúrának lehet, a faji kultúráknak csakis annyiban, amennyiben közvetíteni tudják a magyar kultúra terjedését és befolyni tudnak újabb gondolatokban az emberiség nagyobb műveltségének termékenyítő erejével a nemzeti kultúrára. Mert csakis a túlhajtott faji sovinizmus zárkózhatok el az örök emberi nagy gondolatoknak hatása alól csak azért, mert azok nem az ő nyelvén nyertek először kifejezést. A magyar faj szívósságából alakult ki a sziklafal kelet és nyugat között. E sziklafalnak világtörténeti rendeltetése van és ez a világtörténeti rendeltetés ezen a területen a magyar imperializmus. E magyar imperializmusnak határvonalai el nem mosódhatnak sem a szláv, sem a román tengertől, mert föntartása az európai közszükségen felül benne van minden magyar ember lelkében. Ennek a magyar imperializmusnak elhalaványítására nem alkuszunk még az ősi magyar átok, az egymás iránt való gyűlölködés hevében sem, itt egyetért Tisza Apponyival, lehullanak a pártszervezetek sorompói és amint az E. M. K. E. nem elég világosan, de mindenesetre helyesen mondotta, ez irányban „az alkudozásokat magyar állami felelős tényezők részéről képtelenségnek tartja“. Amennyire kívánatos, hogy a testvérnépekkel a lelki összhang, az egységes kulturális törekvés biztos alapja megteremtessék, annyira kétségtelen, hogy a Tisza István mindennek fölébe helyezett magyar fajszeretete a magyar imperializmus követelményeiből egyetlen jaszót sem fog engedni. A beszédet a közönség nagy tetszéssel és tapssal fogadta. A horvátországi helyzet. Zágrábból jelentik. Az országgyűlés mai ülésén jelent meg újra Radics parasztpárti képviselő, akit tizenöt ülésről kizártak. A Frank-párt élénk tapssal üdvözölte. A többségen gúnyos tetszés támadt és azt kiáltották feléjük: Éljen a szent szövetség! Radics így felelt: Igen, szent, de rátok nézve veszedelmes! (Gúnyos derültség a többségen.) A költségvetési év áthelyezéséről szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásban is elfogadták. A ház folytatta azután a tanítónők házassági tilalmának megszűnésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. Tropsch dr. vallás- és közoktatási osztályfőnök okolta meg a javaslatot és hangoztatta, hogy az csak a kezdete az iskolai törvény újjászervezésének. Beszédét a többség nagy tetszéssel fogadta. Zagorac kijelenti a Starcsevics-párt nevében, hogy megszavazzák a javaslatot. Kovák képviselő a Frank-párt nevében hasonló nyilatkozatot tett. Radics szintén kijelenti, hogy a javaslatot nagyjában helyesli, a részletes tárgyaláson azonban módosításokat fog ajánlani. Beszédében Tropsch osztályfőnököt következetesen kultuszminiszternek nevezi, ami nagy derültséget kelt. A ház ezután befejezi az általános vitát és áttér a részletes tárgyalásra. Surmin, majd a kormány képviseletében Tropsch osztályfőnök szólalt föl, mire a javaslatot ezután a bizottság szövegezésében második olvasásban is elfogadják. A szünet után Horvát képviselő (Frank-párti) az uzsora ellen szóló törvényjavaslatot ad be és megokolja javaslatát. Brosán igazságügyi osztályfőnök egyetért a javaslattal, amelyet azután a ház hozzájárulásával az igazságügyi bizottsághoz utaltak. A napirend ezzel kimerült. Az elnök a legközelebbi ülést február 19-ére tűzte ki. A kormány az országgyűlés mai ülésén a bíróság előtti eskütétel reformjára vonatkozó javaslatot terjesztette elő, amely különösen a horvátországi zsidóság kívánalmainak tesz eleget. Ugyancsak a mai ülésen osztották ki a gazdasági ügyosztály felállítására vonatkozó törvényjavaslatokat. A horvát képviselők hétfőn érkeznek Budapestre és kedden délelőtt a Kontinental-szálló külön termében értekezletet tartanak. A horvát képviselők Budapesten bemutatkozó látogatást tesznek Tisza István gróf miniszterelnöknél és a magyar kormány tagjainál, valamint a nemzeti munkapártban . Skerlecz Iván báró ban, mint Zágrábból jelentik, ma délután Budapestre utazott. Munkapárti pártalakulás. Mátészalkáról jelentik. Tegnap itt megalakult a mátészalkai munkapárt. A mátészalkai kerület az eddigi cikluson keresztül függetlenségi képviselőt választott, annál nagyobb meglepetést keltett tehát az óriás érdeklődés, amely a munkapárt megalakulását kisérte. Az alakuló ülésre mintegy ezer ember gyűlt össze.. Jelen volt Tisza Lajos gróf, Csaba Adorján főispán, Mándy Samu képviselő és Domahidy István, a szatmármegyei munkapárt elnöke is. A gyűlést Tisza Lajos gróf nyitotta meg és Kaprinay Endre dr. indítványára elnökké Tisza Lajos grófot, társelnökké Mándy országgyűlési képviselőt, Tivadar Elek görög katolikus esperest, Kincses István református lelkészt és Almer Béla gyógyszerészt választották meg, Tisza Lajos gróf azután maga és a tisztikar nevében megköszönte megválasztását, ismertette a Párt programját és a szervezkedés fontosságát. Ugyanilyen értelemben szólalt föl Katona Géza, Mándy és Bartos Endre. A gyűlés után bankét volt, a melyen számos felköszöntőt mondottak. A munkapárt megalakulása alkalmából Tisza István gróf miniszterelnököt és Héderváry Károly grófot táviratban üdvözölték. A nemzetiségi kérdés a Galilei-körben. A Galilei-kör ma este a Sándor-utcai régi képviselőház nagytermében ülést tartott, melyen Jászi Oszkár beszélt a nemzetiségi kérdésről. Ott volt rendes táborkara, a szocialista ifjúság, melynek sorába ma egy csomó román diák is elvegyült. Jászi Oszkár a nemzetiségi kérdés általátos fejlődésének ismertetése után áttért a magyarhoni, közelebbről a román kérdésre, amelyet eddig, úgymond, nálunk tisztán rendőri utón, szolgabíróilag kezeltek. Az eltiprásnak ez a következetes politikája eredményezte a magyarországi nemzetiségek küszöbön lévő parlamenti recepcióját, éppen úgy, mint eredményezte annak idején a szociáldemokráciáét. Minálunk a nemzetiségi kérdés ma már valósággal gyuladásos állapotban van, melynek ellenszere: jó közigazgatás és jó bíráskodás. Biztosítani kell a nemzetiségek nyelvét faji különbség nélkül, mert jó bíráskodás és jó közigazgatás csak az lehet, amely a széles néprétegek szükségleteit a saját anyanyelvén elégíti ki. (Taps.) Az államnak nincsen joga számon kérni, hogy melyik fia milyen kultúrában akar üdvözülni, nincs joga ráerőszakolni bárminő világnézetet. (Élénk helyeslés és taps.) A magyar kormány csak azért nyúlt a román kérdéshez, mert Bécsből és Bukarestből diktálták neki. Hibás azonban a román kérdés elmérgesedésében az ellenzék is. A magyar ellenzéknek, mikor az általános választójogi demokrácia álláspontjára lépett, le kellett volna vonnia a demokrácia minden konzekvenciáit és azt kellett volna hirdetnie, hogy az általános választójog szellemében csakugyan demokráciát akar teremteni az egész országban a nemzetiségi néptömegek nyelvi és kulturális jogainak nemcsak respektálásával, hanem támogatásával is. (Úgy van!) És akkor az általános választói jog kérdése is másképpen alakult volna. (Helyeslés.) Nem kényszerítő, magyarosító iskola kell a nemzetiségeknek, hanem olyan iskola, amelyik általában a kultúrát terjeszti. (Taps.) E tekintetben nem szabad érzelmi és soviniszta politikát folytatni, nem szabad Dózsát lealacsonyítani és Werbőczyt glorifikálni. (Helyeslés.) Olyan szellemben kell tanítani a történelmet, amely nem csupán Kossuthnak ad igazat, hanem igazat ad Janku Ábrahámnak is. (Szűnni nem akaró taps.) Ezután az előadó a telepítési és birtokpolitikáról szólt és követelte élénk tetszés között a latifundiumok megosztását. Itt valaki közbekiáltott. Lepisszegték. A régi generációról, az idült sovinisztákról szólt ezután Jászi. Természetesen rendkívüli hatással. S miután válvetett munkára hívta föl barátai figyelmét a jövendő Magyarországot kiépítő munkára, beszédét befejezte. A fölzugó tapsban fölállt egy fiatalember a karzaton s néhány észrevételt akart tenni Jászi fejtegetéseire, a melyekkel, úgymond, sok tekintetben BUDAFESTI HÍRLAP 28 sz. 1914. február 1.