Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

­ Az ellenzéki párti körökben a kerületi beosztás­ról szóló törvényjavaslatot jogfosztásnak mondották , e vádat arra a körülményre alapítják, hogy a bel­ügyminiszter és nem a törvényhatóságok osztják be a kerületekbe a községeket. Hangoztatják azt is, hogy a kerületi beosztás a munkapárt érdekében tör­ténik és a magyarsággal szemközt a nemzetiségiek javára. A miniszterelnöknek Bethlen István gróf in­terpellációjára adott válaszát fölöttébb gyöngének mondják. Szerintük Grernin gróf föntartotta előbbi nyilatkozatát és ezzel megalázta a magyar állam te­kintélyét. Szerintök a miniszterelnök nem mert a bukaresti követtel energikusan elbánni, mint a mi­képp megérdemelte volna és mint a miképp a ma­gyar nemzet presztízse megkövetelte volna. Az új váltójog. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma dél­után idősebb Erdély Sándor elnöklésével folytatta a váltóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az igazságügyi kormány részéről Vadász Lipót és Tőry Gusztáv államtitkárok jelentek meg. A bizottság Tőry Gusztáv államtitkár előadása alapján és Plesz Sándor, Hantos Elemér és Hajós Kálmán bizottsági tagok felszólalása után módosí­totta a 82. szakasz szövegét, a­mely a kézjeggyel történő váltókötelezettségvállalást szabályozza. A 84. szakasznál nagyobb vita indult meg abban a kér­désben, hogy az írni nem tudóknak váltónyilatkozat­tételre adott meghatalmazása az analfabéta védő mi­féle feltételekhez köttessék. A vitában alapos hozzá­szólásokkal részt vettek Plósz Sándor, Nagy Ferenc, Szulyovszky Gusztáv, Almássy László, Tőry Gusz­táv, Vadász Lipót, Fodor Ármin és Sichermann Ber­nét. Vadász Lipót államtitkár a kormány nevében módosító indítványt terjesztett elő, a­melynek értel­mében az irat nem tudó váltónyilatkozat tételére érvényesen adhat meghatalmazást, ha ezt a megha­talmazást írásba foglalták. A bizottság többsége ezt az indítványt elfogadta. A javaslat többi szakaszait s ezzel az egész javaslatot részleteiben is elfogadta. A román megegyezés ügye. A K. É. jelenti: A román komité által kikül­dött hármasbizottság tagjai: Mihályi Tivadar, Mania Gyula és Braniste Valér, ma délután Tisza István gróf meghívására megjelentek a miniszterelnöksé­gen, a­hol a miniszterelnök mintegy két órán át fesztelen eszmecserét folytatott velük. Ez alkalom­mal szóba kerültek azok a kérdések, melyekre vonat­kozóan a komité legutóbbi ülésezése alkalmával fel­­világosítások szerzése mutatkozott szükségesnek. A komité tizes bizottsága tagjainak holnapra tervezett tanácskozása egy napi halasztást szenved mert illyésfalvi Pap György, a komité elnöke, csak hétfőn érkezhetik a fővárosba. A hármas bizottság fog azután hétfőn a tizes bizottságnak mai eljárása eredményéről jelentést tenni. A bizottság ez alkalom­mal fog határozni a komité összehívására nézve. * Nagybecskerekről jelentik: A torontálvárme­gyei közművelődési egyesület ma tartott évnegyedes igazgatósági ülésén foglalkozott az EMKE átiratával a román paktum dolgában. Az egyesület Vinczehidy Ernő dr. megyei főjegyző, ügyvezető igazgató el­nöklésével tartott ülésén egyhangúan a következő határozatot hozta: A torontálvármegyei közművelődési egyesület a szóban forgó tárgyalásokat oly szorosabb politikai jellegű ügynek tekinti, a­melyet tanácskozásai kö­rébe vonhatónak nem tart, annál kevésbbé, mert e tárgyalások érdemét nem ismeri és nincs oka és joga föltételezni, hogy azok a magyarság egyetemes érdekeit sértenék. Az Emke határozatát pedig, mint­hogy konkrét tartalommal nem bír, magáévá nem teheti. Magyar imperializmus a kultúrában. Kolozsvárról jelenti munkatársunk. Az Erdélyi Irodalmi Társaság ma, szombaton délután a város­háza közgyűlési termében felolvasó­ ülést tartott, a­melynek megnyitójául Dózsa Endre alispán, a társa­ság elnöke nagyhatású beszédet mondott a magyar imperializmusról a kultúrában, foglalkozván e be­szédében az úgynevezett román paktummal. — A kultúrának, mondta egyebek közt, a külön­böző népfajokból álló nemzetnél is egységesnek és egyenlőnek kell lennie. Nevezhetik paktumnak, meg­egyezésnek, ellentétes érdekek kiegyenlítésének, ma­gyar vagy román győzelemnek az utat, mely ide vezet, — a kérdés csak az, hogy a faji kultúrák fej­lődésének teljes szabadsága mellett a magyar nem­zeti kultúra birtokállománya megnyerheti-e és egye­­sítheti-e önmagában a faji kultúrák eredményeit A faji kultúráknak olyan irányú fejlődése, mely más nemzetek érdekközösségébe vezetheti a nép lelkét, a nemzeti egység szempontjából egyáltalán meg nem tűrhető. Világosabban szólva, ha a hazai románok vagy tótok nemzetiségi alapon szervezése megtüret­­nék, ha út nyílnék arra, hogy a mi románjaink, tót­jaink a hegyeken tuli kultúrának hódolva, a román vagy szláv nemzeti érzés hatása alá kerüljenek, ez megtagadása volna a magyar nemzet egységének, lerombolása a vérszerződés óta vérrel és vassal a népek köztudatába beiktatott magyar imperializ­musnak. Ez a magyar imperializmus a kultúrában éppen csakis úgy érvényesülhet, de úgy érvénye­sülnie is kell, ha a nemzetiségek nyelvének fölhasz­nálásával bevisszük a nem magyar ajkú népünk lelki világába a magyar gondolatokat. Petőfinek, Arany­nak, Jókainak, Mikszáthnak, Kossuthnak, Széchenyi­nek, Deáknak és a magyar nagy szellemek egész sorozatának gondolatait. Ehhez jogunk van, sőt ez kötelességünk, mert a mi kulturális birtokállomá­nyunk nemcsak az a terület, a­hol a magyar faj lakik, hanem a szent korona egész területe. Ezen a területen éppen a magyar imperializmus alapján jogosultsága csak a magyar nemzeti kultúrának lehet, a faji kultúráknak csakis annyiban, a­mennyi­ben közvetíteni tudják a magyar kultúra terjedését és befolyni tudnak újabb gondolatokban az emberi­ség nagyobb műveltségének termékenyítő erejével a nemzeti kultúrára. Mert csakis a túlhajtott faji sovinizmus zárkózhatok el az örök emberi nagy gon­dolatoknak hatása alól csak azért, mert azok nem az ő nyelvén nyertek először kifejezést. A magyar faj szívósságából alakult ki a szikla­fal kelet és nyugat között. E sziklafalnak világtörté­neti rendeltetése van és ez a világtörténeti rendelte­tés ezen a területen a magyar imperializmus. E magyar imperializmusnak határvonalai el nem mo­sódhatnak sem a szláv, sem a román tengertől, mert föntartása az európai közszükségen felül benne van minden magyar ember lelkében. Ennek a magyar imperializmusnak elhalaványítására nem alkuszunk még az ősi magyar átok, az egymás iránt való gyű­lölködés hevében sem, itt egyetért Tisza Apponyi­­val, lehullanak a pártszervezetek sorompói és a­mint az E. M. K. E. nem elég világosan, de mindenesetre helyesen mondotta, ez irányban „az alkudozásokat magyar állami felelős tényezők részéről képtelenség­nek tartja“. A­mennyire kívánatos, hogy a testvér­­népekkel a lelki összhang, az egységes kulturális tö­rekvés biztos alapja megteremtessék, annyira két­ségtelen, hogy a Tisza István mindennek fölébe he­lyezett magyar fajszeretete a magyar imperializmus követelményeiből egyetlen jaszót sem fog engedni. A beszédet a közönség nagy tetszéssel és taps­sal fogadta. A horvátországi helyzet. Zágrábból jelentik. Az országgyűlés mai ülé­sén jelent meg újra Radics parasztpárti képviselő, a­kit tizenöt ülésről kizártak. A Frank-párt élénk taps­sal üdvözölte. A többségen gúnyos tetszés támadt és azt kiáltották feléjük: Éljen a szent szövetség! Radics így felelt: Igen, szent, de rátok nézve vesze­delmes! (Gúnyos derültség a többségen.) A költségvetési év áthelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot harmadik olvasásban is elfogadták. A ház folytatta azután a tanítónők házassági tilalmának megszűnésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. Tropsch dr. vallás- és közoktatási osztályfő­nök okolta meg a javaslatot és hangoztatta, hogy az csak a kezdete az iskolai törvény újjászervezésé­nek. Beszédét a többség nagy tetszéssel fogadta. Zagorac kijelenti a Starcsevics-párt nevében, hogy megszavazzák a javaslatot. Kovák képviselő a Frank-párt nevében ha­sonló nyilatkozatot tett. Radics szintén kijelenti, hogy a javaslatot nagy­jában helyesli, a részletes tárgyaláson azonban mó­dosításokat fog ajánlani. Beszédében Tropsch osz­tályfőnököt következetesen kultuszminiszternek ne­vezi, a­mi nagy derültséget kelt. A ház ezután befejezi az általános vitát és át­tér a részletes tárgyalásra. Surmin, majd a kormány képviseletében Tropsch osztályfőnök szólalt föl, mire a javaslatot ezután a bizottság szövegezésében máso­dik olvasásban is elfogadják. A szünet után Horvát képviselő (Frank-párti) az uzsora ellen szóló törvényjavaslatot ad be és megokolja javaslatát. Brosán igazságügyi osztályfőnök egyetért a javaslattal, a­melyet azután a ház hozzájárulásával az igazságügyi bizottsághoz utaltak. A napirend ezzel kimerült. Az elnök a legközelebbi ülést február 19-ére tűzte ki. A kormány az országgyűlés mai ülésén a bíró­ság előtti eskütétel reformjára vonatkozó javaslatot terjesztette elő, a­mely különösen a horvátországi zsidóság kívánalmainak tesz eleget. Ugyancsak a mai ülésen osztották ki a gazdasági ügyosztály fel­állítására vonatkozó törvényjavaslatokat.­­ A horvát képviselők hétfőn érkeznek Buda­pestre és kedden délelőtt a Kontinental-szálló külön termében értekezletet tartanak. A horvát képviselők Budapesten bemutatkozó látogatást tesznek Tisza István gróf miniszterelnöknél és a magyar kormány tagjainál, valamint a nemzeti munkapártban . Skerlecz Iván báró ban, mint Zágrábból jelen­tik, ma délután Budapestre utazott. Munkapárti pártalakulás. Mátészalkáról jelentik. Tegnap itt megalakult a mátészalkai munkapárt. A mátészalkai kerület az eddigi cikluson keresztül függetlenségi képviselőt vá­lasztott, annál nagyobb meglepetést keltett tehát az óriás érdeklődés, a­mely a munkapárt megalakulását kisérte. Az alakuló ülésre mintegy ezer ember gyűlt össze.. Jelen volt Tisza Lajos gróf, Csaba Adorján főispán, Mándy Samu képviselő és Domahidy Ist­ván, a szatmármegyei munkapárt elnöke is. A gyű­lést Tisza Lajos gróf nyitotta meg és Kaprinay Endre dr. indítványára elnökké Tisza Lajos grófot, társelnökké Mándy országgyűlési képviselőt, Tivadar Elek görög katolikus esperest, Kincses István refor­mátus lelkészt és Almer Béla gyógyszerészt válasz­tották meg, Tisza Lajos gróf azután maga és a tisz­tikar nevében megköszönte megválasztását, ism­­er­tet­te a Párt programját és a szervezkedés fontossá­gát. Ugyanilyen értelemben szólalt föl Katona Géza, Mándy és Bartos Endre. A gyűlés után bankét volt, a melyen számos felköszöntőt mondottak. A munka­párt megalakulása alkalmából Tisza István gróf miniszterelnököt és Héderváry Károly grófot távirat­ban üdvözölték. A nemzetiségi kérdés a Galilei-körben. A Galilei-kör ma este a Sá­ndor-utcai régi kép­viselőház nagytermében ülést tartott, melyen Jászi Oszkár beszélt a nemzetiségi kérdésről. Ott volt ren­des táborkara, a szocialista ifjúság, melynek sorába ma egy csomó román diák is elvegyült. Jászi Oszkár a nemzetiségi kérdés általát­os fejlődésének ismertetése után áttért a magyarhoni, közelebbről a román­ kérdésre, a­melyet eddig, úgy­mond, nálunk tisztán rendőri utón, szolgabíróilag kezeltek. Az eltiprásnak ez a következetes politikája eredményezte a magyarországi nemzetiségek küszö­bön lévő parlamenti recepcióját, éppen úgy, mint eredményezte annak idején a szociáldemokráciáét. Minálunk a nemzetiségi kérdés ma már való­sággal gyuladásos állapotban van, melynek ellen­szere: jó közigazgatás és jó bíráskodás. Biztosítani kell a nemzetiségek nyelvét faji különbség nélkül, mert jó bíráskodás és jó közigazgatás csak az lehet, a­mely a széles néprétegek szükségleteit a saját anyanyelvén elégíti ki. (Taps.) Az államnak nincsen joga számon kérni, hogy melyik fia milyen kultú­rában akar üdvözü­lni, nincs joga ráerőszakolni bár­minő világnézetet. (Élénk helyeslés és taps.) A magyar kormány csak azért nyúlt a román kérdés­hez, mert Bécsből és Bukarestből diktálták neki. Hibás azonban a román kérdés elmérgesedé­sében az ellenzék is. A magyar ellenzéknek, mikor az általános választójogi demokrácia álláspontjára lépett, le kellett volna vonnia a demokrácia min­den konzekvenciáit és azt kellett volna hirdetnie, hogy az általános választójog szellemében csakugyan demokráciát akar teremteni az egész országban a nemzetiségi néptömegek nyelvi és kulturális jogainak nemcsak respektálásával, hanem támogatásával is. (Úgy van!) És akkor az általános választói jog kér­dése is másképpen alakult volna. (Helyeslés.) Nem kényszerítő, magyarosító iskola kell a nemzetiségeknek, hanem olyan iskola, a­melyik ál­talában a kultúrát terjeszti. (Taps.) E tekintetben nem szabad érzelmi és soviniszta politikát folytatni, nem szabad Dózsát lealacsonyítani és Werbőczyt glorifikálni. (Helyeslés.) Olyan szellemben kell ta­nítani a történelmet, a­mely nem csupán Kossuthnak ad igazat, hanem igazat ad Janku Ábrahámnak is. (Szűnni nem akaró taps.) Ezután az előadó a telepítési és birtokpolitiká­ról szólt és követelte élénk tetszés között a latifun­diumok megosztását. Itt valaki közbekiáltott. Lepisszegték. A régi generációról, az idült sovinisztákról szólt ezután Jászi. Természetesen rendkívüli hatás­sal. S miután válvetett munkára hívta föl barátai figyelmét a jövendő Magyarországot kiépítő mun­kára, beszédét befejezte. A fölzugó tapsban fölállt egy fiatalember a karzaton s néhány észrevételt akart tenni Jászi fej­tegetéseire, a melyekkel, úgymond, sok tekintetben BUDAFESTI HÍRLAP 28 sz.­ 1914. február 1.

Next