Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)
1914-03-01 / 52. szám
t szikránszláv, ha tetszik, muszka, ha tetszik, orosz pravoszláv politika robbant föl itten, sajnos, három nemes életet megsemmisítve. De legalább világosságot vetve azokra az utakra, amelyeken ellenségeink járnak. Szemébe vág-e ez a vakító világosság a mi elvakult ellenzékünknek, a mely a szláv politika szószólójává lett legújabb fordulatában s melynek némely hírlapja odáig elment, , hogy a merényletet a miniszterelnök békeakciójával hozta kapcsolatba s azt a föltevést, hogy orosz kéz is lehet a merényletben, mint éppen a miniszterelnök mahinációját stigmatizálta, amelynek célja lenne elterelni hamis nyomokra a gyanút a románokról. Most azonban itt van az igazság. Egy züllött matróz és egy züllött diák jönnek bombával, hogy az orosz pravoszláv mozgalmat megtorolják. Kik küldték e gyászos apostolokat, talán azt is ki fogják deríteni. De hogy milyen eszközökkel dolgozik Oroszország, az máris kiderült, vegyesen rubellel, szent képekkel, ekvazitbombával és pravoszláv fanatizmussal, hármas kereszttel, imádságos könyvekkel és bérgyilkosokkal. A megyei ellenállás. írta Vadnay Tibor dr. teljes önkormányzattal bíró, kizáróan tudományos szakegyesület. Tevékenysége köréből a napi politikát mindig féltő gondossággal zárja ki és kényes óvatossággal választja meg vitáinak úgy tárgyát, mint időpontját akként, hogy kerülje a már kiélezett aktualitásra kérdéseket, amelyek elbírálásában a tudományos tárgyilagosságot a kialakult pártellentétek megzavarhatnák. A közigazgatási reform kérdésében is, a hivatalos javaslatot megelőzően, önkéntes elhatározásából, a közügy önzetlen szolgálatából rendezte a vitát. A fölkért előadók pártállását, fölfogását nem kutatta és előre tájékozva sem lehetett arról, vajjon az eredmény a választási vagy a kinevezési rendszer mellett fog-e kialakulni. A védekezésnél szükségesebb annak a téves nézetnekaz eloszlatása, mintha a megyék mai szervezete és a választott tisztviselők jogállása olyan alkotmánybiztosíték volna, melyért érdemes a közigazgatást a mostani elhanyagolt állapotában meghagyni. Ennek a csalhatatlan tétel gyanánt untalan ismételt és a közönség egy részébe következetesen beleerőszakolt állításnak a bizonyításán vagy megdöntésén fordul meg az államosítás egész kérdésének tárgyilagos elbírálása. A választási rendszer mellett érvül az utolsó, az 1905—6. évi ellenállást gyakran beledobják a vitába, rendszerint azonban az események és azok eredményeinek behatóbb tanulmányozása nélkül. Ám ha ezeket csak kissé közelebbről vizsgáljuk meg, azt fogjuk megál- lapíthatni, hogy jogosan az elfogultság vádja éppen nem azokat illeti, akik az ellenállást sikertelennek ítélik. Lényegében az ellenállás annak az alkotmányjogi tételnek az elismeréséért folyt, hogy a képviselőházi többség kívánalmait a király okvetetlenül teljesíteni tartozik. Ezért nyilvánították a megyék alkotmányellenesnek az országgyűlési pártra nem támaszkodó kormányt, jelentették ki érvénytelennek minden rendeletét, tagadták meg az önként befizetett adók beszolgáltatását és főispánjainak beiktatását. A tiltakozó megyei határozatok végrehajtására hazafias lelkesedéssel és önfeláldozással vállalkoztak a tisztviselők. És az eredmény mi lett mégis? A kormány fölfüggesztette az ellenállóso, de ne térjünk el a tárgytól, hanem beszéljünk Málcsiról. Az orra a hidegtől piros volt, mint a rózsa, a szeme kék, mint az ég a János-hegy fölött, gazdag haját kacér sportsipka szorította le. A romlatlan budai ifjak lelkesen korcsolyáztak a nyomában, foguk közt dúdolván a régi nótát. Két háza van a Málcsinal, két szép háza... Igaz, hogy ez Budán nem sokat jelent, mert itt a földszintes házak nagyon el vannnak harapózva, de hát ez is csak valami, s ha a papa azt a házat, amelyikben fürdőszoba is van, nekünk adja, lehet a dologról komolyan gondolkozni. Nem mondhatom, hogy Málcsit meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ehhez különös temperamentum kell, ez bennem nincs meg. Eltartott jó két hónapig, míg rájöttem, hogy a sötét véremhez címzett érzelemmel van dolgom. Ekkor éles megfigyelés alá vettem a leányt olyan irányban, hogy váljon ő hajlandó lenne-e ugyanebbe a sötét vérembe mellém pottyanni? Tapasztalataim nem voltak kedvezőek. Úgy vettem érezre, hogy Málcsi kedvel engem, mint életének egyik kellemes epizódalakját, de szerelemről szó sincs, általában semmi hevesebb érzelem nem rejlett benne. Fehér bőre alatt lusta vér keringett. Szeretett jóizűeket nevetni, jóízűen tudott enni, s hamar elálmosodott, a fiatalemberek közt az volt róla a velőtisztviselőket, helyetteseket rendelt ki, a kik hajlandó voltak minden rendeletét végrehajtani és a kikkel szemben a megye minden ereje és hatalma megsemmisült. Ez a vármegyék, ellenállásának még csak külső, alaki leverését jelentette. Az elkövetkezett béke azonban már az eszme vereségét is. Mert hiszen az új kormánynak a többségből történt kinevezése azon a megegyezésen alapult, hogy el kell ejtenie valamennyi követelését, amelyekért ellenzék korában küzdött és a kormányzást a régi alapon vinni tovább. Az ellenállás eredménye tehát nem az volt, hogy a király tette volna magáévá a többség programját, hanem ellenkezően, a többségnek és kormányának kellett alkalmazkodni a király kormányzati kívánalmaihoz. Ezekkel a letagadhatatlan tényekkel szemben lehetetlen minden olyan érvelés, mely az utolsó megyei ellenállás sikerét, céljainak elérését és ezek tanulsága gyanánt, a mai rendszer további fentartásának jogosultságát bizonyítani tudná. De a jogászegyesületi előadók ezekből a tényekből sem azt a következtetést vonták le, hogy a megyék alkotmányvédő hivatása megsemmisítendő és az önkormányzat megfojtandó. Hanem ellenkezően azt, hogy mivel a megyei önkormányzat és a választás az alkotmány védelmére hathatós intézménynek nem bizonyult, a közigazgatási teendőket pedig a korszerű kívánalmaknak megfelelően lebonyolítani nem tudja, föntartása alkotmányjogi szempontból fölösleges, igazgatási szempontból pedig káros. Egyidejűleg azonban keresték azokat a módokat, amelyek útján az önkormányzat fejlesztendő és a tisztviselők jogállása és ebből eredő függetlenségi érzete a mostaninál fokozottabb mértékben biztosítandó volna. A közérdekű, országos kérdésekben a megyék politizálási, fölírási levelezési jogát meghagyandónak vélték. A megyék ily irányú nyilatkozatainak, mint a közvélemény egy hivatott tényezőinek, van erkölcsi súlya és a megyegyűlések kedvezően járulnak hozzá a közügyekkel való törődés ápolásához. Ezt az értékét a vitában senki sem kicsinyelte és annál kevésbbé törekedtek a megsemmisítésére. Sőt igen erős volt az áramlat a valódi, eleven és gyakorlati önkormányzati élet föltétemény, hogy miatta ugyan nem fogja senki magát a vízbe ölni, de azért jó feleség lesz belőle. Sohse fogja kedvesét vad szerelmi mámorba ringatni, de a családi boldogság mézeivel fog neki kedveskedni, szóval derék budai menyecske lesz belőle a Logody utcában. Elvegyem őt ezzel az egyoldalú szerelemmel? Igaz, hogy mint férjébe is belém szerethet még, hisz erre is volt tömérdek eset, de hátha én még ugyanazon idő alatt kiábrándulok belőle? Akkor megint csak ott vagyunk, ahol most, csakhogy akkor ő ül a sötét veremben én pedig kint sétálok az Attila körúton. Vagy hátha én kiábrándulok belőle, anélkül, hogy ő belém szeretne? És ekkor mi ketten, mint két jéghegy úszunk egymás mellett az élet óceánján. De hátha a jéghegyeken apró fókák fognak sütkérezni, vagyis ha gyermekeink lesznek, mert hisz ez Budán is előfordul. Ez aztán mind a kettőnk érzelmein változtatna. Száz szónak is egy a vége, neki kell vágni, itt az okoskodás nem használ semmit. Egyszer aztán merészen megkérdeztem Málcsit, hogy hozzá tudna-e menni egy olyan emberhez, akit nem szeret? Nagy meglepetésemre, habozás nélkül azt felelte rá, hogy igen. •— Miért?— Mert a mama azt mondta, hogy a lány sohse ahhoz megy feleségül, akit szeret, hanem ahhoz, aki megkéri a kezét. Budapest, febr. 28. Megtámadták a Magyar Jogászegyesületet a miatt, mert a közigazgatási reform vitájában az előadók túlnyomó része az államosítás mellett nyilatkozott. És megvádolták az Egyesületet, hogy a kormány céljainak szolgálatára rendezte a vitát. Igazságtalannak, tarthatatlannak és hamisnak bélyegezték azoknak az előadóknak a fölfogását, akik a vármegyék alkotmányvédő hivatását megtagadták. És kijelentik, hogy igazán fölösleges minden érvelés azzal az elfogult állásponttal szemben, mely az 1905. évi vármegyei ellenállás sikertelenségét állapította meg. A Magyar Jogászegyesület a pártpolitikai elfogultság vádja ellen védelemre nem szorul. Általánosan ismeretes arról, hogy a kormányoktól semmiféle függési viszonyban nem lévő, denült unja magát, a házas ember pedig csak otthon unja magát. Milyen nagy igazság ez, különösen egy franciának, aki a szórakozást aranyira szereli. Mert aztán, ha valakinek annyira kedvez a szerencse, hogy otthon se unja magát, az aztán kihúzta egész életére a nagy lutrit. Málcsival, így hívták nőmet, egy budai jégpályán ismerkedtem meg. A budai jégpályán kötött ismeretségeknek még igen gyakran házasság szokott a vége fenni. Ebben különböznek a pesti jégpályáktól. A pesti jégen divatos és nagyszabású flört folyik, de utána legföljebb tangó-tea következik, házasság soha. A budai jég bizalmasabb, majdnem családias jellegű. Csak mióta a ródlizás dühe közénk rontott s a pestiek átrobognak és megszállják jobbparti hegyeinket, azóta romlottak kissé a budai erkölcsök. A balparti idegenek merészebb tónust hoztak át, eltaposták a hagyományokat. Nyáron kiszorítanak bennünket a kedélyes kis kocsmáinkból, télen pedig elárasztják szánkópályáinkat, maholnap egész Budapest a pestieké lesz, a budaiak pedig kénytelenek lesznek valahol Biatorbágy környékén új várost alapítani. Szinte már látom, hogy rakják nagy stráfkocsikra a királyi palotát, a Mátyás-templomot, Gellért püspök kőszobrát és a budai keserűvizet. A többi majd utánuk megy. 1914. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.)