Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-01 / 52. szám

1914. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) jeinek megteremtése iránt a mai helyére, mely az állami beavatkozásnak és gyámkodásnak szinte korlátlan mértéke mellett, ugyancsak látszólagos. A független elemek részére széles hatáskört kívántak biztosítani a tisztviselők működésének ellenőrzésében,, megbírálásában, felelősségre vonásában, valamint az önkor­mányzati szervezetek iniciálé, tanácsadási és véleményezési jogában. A tisztviselők jogállásának a választot­takénál lényegesen függetlenebbé tételére is számos javaslat célzott. Megadni kívánták ré­szükre a független bírósághoz intézhető pa­nasz jogát oly rendeletek ellen, a­melyek tör­vénybe vagy alkotmányba ütköznek. A mai jogállamba nem illő fegyelmi szabályzataik helyett pedig igazságos, pártatlan és teljes jog­védelmet nyújtó eljárás rendszeresítését köve­telték. Továbbmenő alkotmányjogi újításokat az előadók, a kivihetőség figyelmen kívül hagyása nélkül nem tervezhettek­. A határokat ugyancsak az utolsó ellenállás tanulságai szabták meg: azok a törvényalkotások, a­melyekre az ellen­állást követő kormány az alkotmány védelmé­ben szorítkozott. Az eseményekből akkor, legfrissebben nyert megtévesztő benyomások hatása alatt a tervek egész tömege jutott a kormány elé: mi­ként lehetne a megyék alkotmányvédő erejét fokozni. A vérmes remények ezen a téren is csalódásokat hoztak. Haladás volt ugyan, hogy eltörölték a főispán kivételes jogát az ellensze­gülő tisztviselőnek fegyelmi eljárás nélkül való elmozdítására és hogy egyes önkormányzati kérdésekben a döntést a közigazgatási bíróságra bízták. De a­kik közvetetten tapasztalásból is­merték a megyei ellenállás gyönge oldalait, lát­ták, hogy ezek az újítások még mindig ugyan elenyészően csekély erőt nyújtanak egy alkot­mányellenes kormányzat föltartóztatására. Ha pedig maga az a kormány sem tu­dott messzebbmenő alkotmány­biztosítékokat megteremteni, mely az utolsó ellenállás veze­tője, irányítója volt és a­mely saját állítása sze­rint ennek a segítségnek köszönhette uralomra­­jutását, akkor a Jogászegyesület sem végzett volna gyakorlatilag fölhasználható előkészítést, dea tovább terjedő javaslatokkal állott volna elő. Eszményi célokért ugyan, de reális ala­rc—lV. ---------------------------------------­Ez volt az első csatározás, aztán egy jó darabig szünet következett. Ezalatt kitűnt, hogy Málcsi, bár engem se szeret, de szívesebben lát, mint bárkit a körülötte hemzsegő fiatal embe­rek közül. Egyszer azt mondta a lányok között, hogy úgy megszokott, hogy el se tudná az éle­tét nálam nélkül képzelni. Nem tagadom, hogy ugyanezen idő alatt én is annyira megszoktam őt, hogy el se tudtam az életemet az ő két bu­dai házuk nélkül képzelni. Következett egy váratlan esemény, a­mely döntően hatott viszonyunkra. A budai irgal­­masok patikája előtt irgalmatlanul pofonvág­tam egy fiatalembert, a­ki valami pikáns meg­jegyzést tett Málcsira. Az esetből párbaj és pletyka telt, a­minek azzal vetettem véget, hogy megkértem Málcsiinak a kezét. Málcsi kezéhez tulajdonképpen a mama lábán keresztül jutottam. Estély volt náluk a két házuk egyikéb­en és én elhatároztam, hogy itt az idő, most vagy soha, ma megmondom a mamának, h­ogy Málcsi nélkül­ nem tudok meg­élni. A leányka tudta, hogy valami ilyesmi ké­szül és meglehetősen izgatott volt. Az én ideges­ségem is oly fokra hágott, hogy mint egy alva­járó bolyongtam a szobákban. Végre fölfedez­tem, hogy az úgynevezett kis szalonban a mama egyedül van. Rögtön rárontottam. Azon­ban kívánt az Egyesület dolgozni. Igyekezett az alkotmányjogi kívánalmakat a kivihetőségi tekintetekkel és a közigazgatás gyakorlati érde­keivel összhangzásba hozni. Menten az elvont­ság túlzásaitól és a pártpolitikai elfogultság­tól, a józan középszert kereste és tárgyilagos, közérdekű, önzetlen szolgálatáért nem gyanú­sítást, gáncsot, hanem teljes elismerést ér­demel. A képviselőház ülése. A képviselőház hétfőn a hajóstársaságokkal kötött szerződése­ket tárgyalja. Az ellenzéki pártok holnap, va­sárnap este külön-külön értekezletet tartanak eljárásuk megállapítása végett. A független­ségi párt elnöki tanácsa holnap este hatodtól órakor ü­l össze és határozatát a párt értekez­lete elé terjeszti. Értesülésünk szerint a néppárt okvetetlenül részt vesz a szerződések tárgyalá­sán és alkalmasint bemegy hétfőn a Házba a többi ellenzéki párt is vagy legalább egy részük. Értekezletet tart holnap este a munka­párt is a hajósszerződések és a miniszterelnök­nek a román tárgyalásról adott interpellációs válasza dolgában. A szerződések elintézése után a képviselőház a miniszterelnök válaszát tár­gyalja. Az új kereskedelmi államtitkár, Vargha Gyula dr. kereskedelemügyi államtitkár tegnap elfog­­lalta hivatalát. Az államtitkárt kinevezése alkalmából számosan üdvözölték. A főrendiház tagjainak változása. A hiva­talos lap jelentése szerint a főrendiház az igazoló­bizottság javaslata alapján legutóbb a következő vál­tozásokat tette: Bogdanovics Lucián görög keleti ér­sek és szerb metropolita­ pátriárka, Dedovich György, Antal Gábor dunántúli ev. ref. egyházkerületi püs­pök. Palavicini Ede őrgróf, Draskovich Iván gróf és Szilassy Aladár nevét a főrendek jegyzékéből törölte. Kühner Miroszláv gróf, Medakovics Bogdán dr., Mi­­h­alovics Antal, Skerlecz Iván dr. báró Horvát-Szla­­von-Dalmátországok bánja nevét pedig a főrendek jegyzékébe beiktatta. Egyúttal kimondotta, hogy Swindermann Balázs aurániai perjel és Jankovich Aladár gróf örökösjoga főrendiházi tag tagsági jogo­sultsága a folyó országgyűlés következő ülésszaká­tól kezdődő hatással újra föléled. Függetlenségi szervezkedés a fővárosban. A Budapest III. kerületi függetlenségi és 48-as párt­kor február 27-én tartotta ez évi rendes közgyűlését. A közgyűlés a lelépő elnököt, Kontra Aladárt a kör vezetésében kifejtett tevékenysége elismeréséül a pártkör tiszteleti elnökévé választotta. A pártkör állást foglalt az országos politikai állapotokhoz és határozottan kimondotta, hogy sürgős szükséget kezdtem, hogy zavaromban kegyetlenül a lá­bára léptem. A mama fájdalmában fölsikoltott, a­mire a lesben álló Málcsi 3 lerohant, azt hitte, már minden rendben van és szőke fejét szó nélkül a vállamra hajtotta. A mama egy kis ideig paff volt, azután megcsókolt engem, én megcsókoltam Málcsit, Málcsi nem csókolt meg senkit és mind a hárman zavartan mosolyog­tunk. Szép hadirendben bevonult az egész ro­konság, mintha csak a színfalak mögött várták volna a jelenetet. Ez este összesen harmincki­lenc csókot kaptam, köztük tizenhetet öreg­asszonyoktól és férfiaktól. És most következett az esküvő és az es­küvővel kapcsolatban egy különös eset, a minő még tán sohasem fordult elő és a babonás Bu­dán óriás föl­tűnést keltett. A krisztinavárosi templomban esküdtünk örök hűséget. A tem­plom környékén tudvalévően nyilt piac van, melyen eladók és vevők szakadatlanul hem­zsegnek. A násznép a templom elé érkezik és éppen be akarunk vonulni, mikor nagy riada­lom támad: a piacon elszabadult egy kövér nyúl, hatalmas ugrásokkal elrobogott előttünk és berobogott a templomba, néhány kora nagy kiabálással utána. A lakodalmas menet egy­szerre megakadt, mindnyájan megdöbbenve néztünk egymásra. Az új házaspár előtt keresz­tül futó nyúl csak nagty szerencsétlenséget se­­ m látja a kerületben a szervezési munka megkezdésé­nek. A tisztújítás során ügyvezető elnök lett B­ezák Tibor dr., alelnökök: Günther Béla, idősebb Háry Ferenc, Pfeiffer István és Szolnoky László. Tisza és Wesselényi. Budapest, febr. 28. A főrendiház tegnapi ülésén Wesselényi Miklós báró, az egyik koronaőr, szokatlanul erős támadást intézett a kormány ellen. A ko­rona őre megvádolta a mai kurzust, hogy félre­vezette a koronát, hogy cselekedetei a köztisz­tesség legelemibb fogalmaival ellenkeznek. Tisza István gróf nyomban megfelelt a táma­dásra. I — őnagyméltósága a szabadsághős sze­repében tetszeleg..— mondotta. — De ez nem az ő érdeme, hanem az én érdemem, mert ne­kem nagy részem volt benne, hogy nem e kor­rupt rendszer támogatói, hanem ellenfelei közt foglal helyet. Estére járt az idő, a tanácskozás közele­dett a végéhez, a személyes természetű össze­koccanást nem lehetett elintézni. Tisza kemény nyilatkozata sürgős megvilágítást követelt, de­­a miniszterelnök a kiváncsiakat azzal utasí­totta el: — Ha Wesselényi Miklós kiváncsi rá, hogyan értettem szavaimat, neki megmondom. És Wesselényi Miklós báró ma délelőtt csakugyan kiváncsi volt a tegnapi kemény szó rejtett értelmér­e és a napirend előtt megkér­dezte tőle, mennyiben köszönheti neki, hogy el­ ■ lenzékivé lett. Erre a kérdésre aztán megfelelt a miniszterelnök. És ennek a feleletnek lesújtó hatása volt a kérdezőre és egész környezetére. Ezt a hatást nem gyöngíthette az, hogy Tisza „avult aktákból“ idézett. Tíz év elég nagy idő, de Wesselényi Miklós báró tíz évvel ezelőtt sem volt éretlen gyermek, vagy könnyelmű ifjú, te­hát teljes mértékben tartozik felelni ma is azért, amit akkor mondott és cselekedett. Már­pedig Tisza megállapította, hogy Wesselényi Miklós tíz évvel ezelőtt mint főis­pán, mint a kormány bizalmi embere, ellen­zéki beszédet mondott, és a­mikor a belügymi­niszter ezért kérdőre vonta, a báró hosszú föl­­iratban mentegetődzött, hogy ő nem is aján­lotta az exlexben az adófizetés megtagadását. Mikor aztán Tisza lett a belügyminiszter, akkor fent hét. A nénik azt sürgették, hogy fordul­junk vissza, halasszuk el az esküvőt holnapra. Az­ ördög vigye el ezeket a budakeszi nyulakat, a­kik még a piacon se tudnak belenyugodni a sorsukba. Tán valami ellenségünk bocsátotta, szabadon, direkt, hogy legszebb családi ünne­pünket elrontsa. Hát mondhatom, hogy ez si­került neki, mert egész nap mindenki csak a nyulat emlegette és a mi szomorú jövendőnkön siránkozott. Természetesen rövid habozás után az es­­­­küvőt mégis csak megtartottuk, a plébános úr oly kedves volt és igyekezett beszédében a nyu­lat ellensúlyozni. Felhozta, hogy a brazíliai in­diánok a nyulat szent állatnak tartják, mely az él­et minden körülménye közt csak szerencsét hoz. Mikor hazafelé mentünk a templomból, megkérdeztem feleségemet, hogy figyelt-e a tisz­telendő úr beszédér­e?. — Figyeltem. — Igazán megnyugtató, hogy a nyulat olyan, kedvesen megmagyarázta. — Igazán nagyon kedves tőle. Kár, hogy­ Braziliában nincsenek nyulak. — Hát ezt honnan tudja? — szóltam el­képedve. — A gimnáziumban tanultam. ... No, majd meglátjuk, mi tesz ebből a nyullal kezdődő házasságból.

Next