Budapesti Hírlap, 1914. október(34. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
a Az éni álláspontom természetesen az, hogy annál jobb, ha szárnyat adunk neki. De természetesen nem követelhetem a szülőktől, hogy mindnek ez legyen az álláspontja. A szülő természet szerint félti háza, lelke, szíve, reménye drága kincseit és óva szeretné látni a veszedelemtől. Ellenben meg kell gondolni, hogy itt olyan fiatalokról van szó, akiknek egy része még e háború folyamán sor alá kerül. Ezekre nézve szerencse és jótétemény, ha előbb letehetik az érettségi vizsgálatot. Azok, akik nem kerülnek sor alá, nem kénytelenek katonának állani. Ha pedig beállanak, csak azoknak az ideális gyermekeknek a példáját követik, akik 1848-ban tizennégy, tizenötéves korukban fölcsaptak a verbunkos kezére, s akikből sok dicső csatának csodálatraméltó hősei kerültek ki. Ezek azok, akikre a nóta szól: Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni. Ifjúságuk hevében nem várják meg, hogy Ferenc József még egyszer üzenjen, hanem mennek az első szóra. Mi öregek tudjuk, hogy ez a háború Magyarország háborúja. Tudjuk, hogy a mi sorsunk is ott dul el most a francia s az orosz harctéren. Nem mi indítottuk, nem is kerestük, nem is provokáltuk, de a mi bőrünkre megy itt Európa keletén. Láttuk a zágrábi perben, láttuk a rutének pőrében, láttuk a debreceni merényletben, hogy ellenségünk, aki most csábító proklamációkat csempész be közénk, mily hosszú kézzel, mily alattomos ravaszsággal, mily raffinált eszközökkel készítette el hódítói szándékának útjait: pénzzel és az ortodox kettős kereszt naiv varázsával készítette az árulást, hűtlenségét északi vidékeinken. Hadvezetőségünk tudja, hogy mily sikerrel is. A Kárpátokon való belopózkodás is ily árulók segítségével nem a milliók tömegerejének szempontjából elenyésző a jelentősége. A nemzeti társadalom valamennyi vezérelemének egészen új utakra kell majd lépnie a milliók értékemelésének nagy és szent értelemben vélt demokratikus fogalma felé. De viszont meggyőződtek arról a társadalom egyszerűbb elemei is, hogy nem osztályizgatásból áll az igazi demokrácia. Jó tisztek nélkül hiába küzd a legénység, s a grófok és hercegek ott halnak meg egymásután a csatamezőn minden kiváltság nélkül a szegény napszámosok mellett. A nemzetnek vezérlő társadalomra szüksége van a demokrácia uralmában is, viszont a vezérlő társadalomnak fejlesztenie kell a népek millióit is. Világos lesz, hogy nem az szolgálja a demokráciát, aki az urak ellen izgat dohos korcsmában, hanem aki organikusan részt vesz a milliók erkölcsi, testi és szellemi fejlesztésében. De azzal még nem fog kimerülni az egyéni érték fogalmának nagy átalakulása, hogy az egyes jeles egyén elvont individuális voltából nagy tömegek eszes és erős alkotórészévé válik, hanem az egyéni érték fogalmának abban az irányban is nagy változáson kell majd átmennie, hogy az egyéni testi és szellemi erőnek egybe kell kapcsolódnia a nagy találmányok ama harcos eszközeivel, amelyek nélkül végeredményben még a milliók nagy lelki és fizikai tömegereje is haszontalan a népek harci versenyében. Az a katona, amelyik nem tud jól célozni a fegyverével, s az a sereg, a melyiknek nincsenek kiváló ágyúi, gépfegyverei és léghajói, s ezeket nem kezeli kitünően, minden bátorsága és elszántsága mellett is úgy hasonlít ment végbe s abban a hitben intéztetett, hogy egész felvidékünk egy csapásra föl fog lázadni. Nem így történt. A betörőket kiverjük. Hadaink előnyomulnak. De a győzelemnek Magyarország és a magyar nemzet csodás fölemelkedését kell meghoznia. Ezt mi öregek tudjuk. A fiatalok pedig sejtik, érzik és akik közülük már csak egy lépésnyire vannak abbeli kötelességüktől, hogy részt vegyenek e nagy célért való nagy küzdelemben, azok ide nem akarnak várni,azok önként teszik meg ezt a lépést. Ki fogja őket föltartóztatni? Ki fogja bevárni azt, hogy vigyék holnap, a ki maga akar menni még ma! Bukaresti Hírlap (242. p.) 1914. október 1. Hadiparancs. — A háború eseményei. — A fővezér hadiparancsa. — A francia nassszer katasztrófája. — Anglia vesztesége. - Hecheln és Antwerpen. - legénységnek és tisztikarnak. Akik értünk verekszenek, megkövetelik tőlünk, hogy bizzunk bennük. Joguk van e bizodalomhoz, mert a vérükkel tettek róla tanúbizonyságot, mily szent komolysággal és legendás hősiességgel fogták föl a rettentő ellenség csapását, amely a mi birtokunknak, házunknak, tűzhelyünknek, családunknak volt szánva. Ahány katona, annyi nemes római Kurciusz, annyi floráciusz Koklesz, a tulajdon testével védi meg azokat, akik az önvédelemre nem fegyverzettek. Elestek ezrével, megsebesültek sok ezrével, hősiesen küzdve fogságba jutottak, győzedelmeskedve és felsőbb érdekből visszavonultak. Most a hadiszerencse ránk mosolyog újra: megengedi, hogy előre, törtessen az, aki elégett a rohamra való epesztő vágyakozásban, a kényszerű tétlenségben. Lehetővé teszi, hogy az ölbe tett kéz újra fölemelkedjék és üssön oly ádáz erővel, hogy a tetemes ellenség feje elkábuljon bele. Ahol e hadak állanak, északon és délen, mindenhol ütnek. A főhadvezér, első a katonák közt is, szavával előállt, hogy ütésük talál, oda sújt, ahova szánták. Mindezek után pedig tisztes és jól táplált, esetleg előkelőnek nevezett budapesti polgártársam. Budapest, szept. 30. Frigyes királyi herceg, lovassági tábornok, a magyar és osztrák haderő fővezére tudatja tisztjeivel és a legénységgel a valóságot. Rövidre fogott, igen szabatos, igen határozott hadiparancs formájában. A fővezér nem kérkedik, nem mond nagyokat, nem iszik az orosz medve bőrére. Még a szerb farkaséra sem. De kijelenti, hogy az orosz offenzíva Galíciában közeleg az összeomláshoz. A német csapatokkal egyesülten újra le fogjuk győzni, de most már meg is fogjuk semmisíteni azt az ellenséget, amely Krasznikttál és Zamoscénél a mi ütésünk erejét érezte meg. Insterburg és Tannenburg mellett a németektől kapott sajgó sebeket. És azt is kijelenti, minden fölösleges hangoztatás, minden férfiatlan pátosz nélkül, hogy a szerbek ellenállása kezd megtörni. Hogy belső elégedetlenség, lázadás, ínség, éhség fenyegeti ellenségeinket hátulról. Holott mi és szövetségesünk egységesen állunk,rendületlenül, tele bizodalommal, hogy a gázul ránk kényszerített háborút diadali masán fogjuk végigküzdeni. Jegyezzük meg jól, hogy hadiállapotban élünk. A hadiparancs tehát mindnyájunknak szól, nemcsak a katonai fegyelem alatt álló egy gépekkel remekül fölszerelt és kezelésekben is jól kiképezett hadsereghez, mint a primitív eszközökkel dolgozó derék kézműiparos az óriás gépekkel, óriás jelentőségű munkát teljesítő nagy gyárakhoz. .4 milliók tömegerejévé átgyúrt egyéni eszességnek és erőnek a modern harcok fegyvereivel való ügyes és organikus egybekapcsolásán nyugszik a nemzet jövő nagysága, s ez utóbbinak egyik gyakorlati megnyilvánulása a céllövészet. Hány százezer ember vonult most harcba, akinek nem volt módja húsz év óta fegyverreligazán lőni. A nemzeti erő nagy fejlesztő munkájában ez lesz az egyik legfontosabb feladat. Géllövő egyesület minden községben. Ma is nagy harci dicsőséget arat a magyar, de tessék azért elképzelni azt a hódító ellenállhatatlan erőt, amit a magyar faj akkor képviselne, ha az egyéni bátorság, természetes okosság és ősi virtus mellé még minden magyar jó céllövő is lenne. Hát a szorosan vett egyéni nagyság, a nagyember fogalma egészen beleveszne a milliók tömegerejébe? Oh nem! Nagy emberek, nagy hősök ezután is lesznek és ilyeneket elismertetnek. Csakhogy a nagyember fogalma is átalakul és tartalmat cserél a tömegerő modern piedesztálján. Carlyle szerint a világtörténelem a nagyemberek élettörténete. Amint ez az állítás az egyik túlzás, épp annyira egyoldalú túlzás lenne azt állítani, hogy a tömegérték mellett nem lesz már domináló egyéni nagyemberi érték! Az igazság az, hogy a jövő világfejlődésben csak az lesz az igazán nagyember, aki milliók tömegerejét képviseli. De ez nem azt jelenti ám, hogy mindenki nagyember, aki után megy a tömeg. Hízeleghet valaki az alantas népszenvedelemnek, megnyerheti valaki a népet múló kedve pillanatnyi egyezgetésével, de az ilyen azért még a tömegerő értéke korában se lesz nagyember. A tömegerő értékének korában csak az lesz az igazi nagyember, s csak annak nagyságát fogja maradandólag elismerni a világ, aki tiszta látással fölismeri a nagy tömegek mélyen fekvő és igazi maradandó érdekeit, s aki puszta elmélet helyett egyúttal bír is azzal a nagy hatóerővel, hogy a tömegeket meg tudja győzni az általa látott igazságról, s ugyanazon érdekekben egyúttal meg is tudja mozdítani őket, saját meggyőződését átplántálva a tömegbe és őket egyúttal sikerrel is vezetve győzelemre. Ilyen értelemben a nagyember nélkülözhetetlen kiegészítő része lesz jövőre is a milliók demokratikus nagy tömegerejének, s mint ahogy egy nagy hajó minden legénye és minden gépezete csak kusza összevisszaság a kormányzó szeme és elméje nélkül, épp úgy a nagy tömegerő nem megy semmire a nagy ember vezető elméje, szive és akarata nélkül. Milliók valódi érdekének nagy meglátásai, a meglátott igazság nagy szeretete, s milliók lelkesedésre gyújtása által megismert igazság diadalra juttatása, ezek lesznek a sok milliónyi tömegerő értékének jövendő korában a nagyember ismérvei s a tömegérték és egyéni érték fogalmának ilyértelmű átminősülése már most folyik szemünk előtt a néphadseregek iszonyú tusájában, s ennek tanulságaihoz fog igazodni a jövő békés munka is.