Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)
1915-07-01 / 181. szám
1915. július 1. BUDAPESTI HÍRLAP (181. EZ.) nan támadt mégis ez a hir ? Az új szövetségestárs, Anglia sajtója kürtölte világgá, hirdetvén, mint kész valóságot, Olaszország készségét és hajlandóságát arra, hogy kiveszi részét a Dardanellákért folytatott, eddig meddő tusakodásból. Hozzátette az angol híradás, hogy Angliának máshová kell küldenie katonáit s hajóit. Persze Anglia szokott módszere szerint szeretné, ha a Dardanelláknál is jobbára más ország vérezzen az ő érdekeiért, sőt más hajóhada is pusztuljon, nem az övé. Olaszország azonban sietett kategorikusan megcáfolni az angol lapok hírét, amely hazug volt és perfid a becsalogatott és fölültetett új szövetségessel szemben. Nem, Olaszország nem adhat segítséget az antantnak, sőt most már világos tudatában van annak a vég-zetes helyzetnek, amelyet hitszegésével fölidézett a saját fejére. Máris sújtja a büntető nemezis — s nem lesz elég hatalma arra, hogy a Végzet csapásait elhárítsa magáról. El fog bukni az antant, a mely a világháborút gonoszságával fölidézte s Olaszország is megérdemelt bukását el nem kerülheti . . . Hosszú idő után Hofer ismét meg-és ő emlékszik a szerbekről is. Repülőink bombázták a belgrádi hajógyárat és az egyik csapattábort. Ez azonban csak büntető akció volt a mi részünkről egy támadásért, amelyet a szerbek Szabácsnál engedtek meg maguknak a mieink ellen. Nagyobb jelentőség azonban ennek az incidensnek, úgy látszik, nem tulajdonítható. Az oroszok általános hátrálása. A szövetséges csapatok mindenütt eredményesen harcolnak. — Az oroszok mindenütt hátrálnak. — Visszavonulását folytatja a Bug és a Visztula között. — Csapataink diadalmasan nyomulnak előre mindenütt és egymásután foglalják el az oroszok állásait. — Meier altábornagy Jelentése: Hivatalos jelentés: kiadták Június 30-ándélben, érkezett délután 6 órakor. Kelet-Galiciában a Gnila-Lipanál, valamint Kamionka-Strumilova alatt a Bug mentén ránk nézve eredményes harc van folyamatban. A Bug és a Visztula között az ellenség tovább hátrál. A visszavonulását fedező hátvédeit tegnap mindenütt megtámadtuk és visszavertük. Csapataink átvonultak a Tanev-lapályon és elfoglaltuk a Frampol és Zaklikov mellett levő magaslatszegélyt. Az oroszok a szövetséges hadseregeknek a Visztulától keletre elért sikerei által kényszerítve, a folyótól nyugatra is egyik állásukat a másik után ürítik ki, így ma éjjel óta zavihost-azarov-sziennd erős harcvonalukból ismét a Visztula felé hátrálnak. Zavihostot csapataink megszállták , Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Ha már a német származás irányában tanúsított ellenérzésről és gyanakvó magatartásról van szó, hadd szögezzem le egyik angol barátom kérdését: hát akkor mit csináljunk az angol királlyal? Mindenesetre kényes kérdés, de hiszen maga az angol sajtó vetette föl. Kissé elhamarkodott volt ez az általánosítás és ezt a komolyabb angol körök maguk is elismerték. Sokakat Battenberg herceg esete nagyon fájdalmasan érintett. Hiszen a herceg volt az, aki az angol flottát újjászervezte. Kényszerlemondása pedig örök időkre szégyenfolt marad. Nem a származás, sem a név, hanem az illető ország és nemzet vonzóereje és szeretetreméltósága idézi elő azt az érzést, amely az individuumot az összességhez köti; más szóval: a hazaszeretetet. Különben is egy nyelv sem fejezi ki ezt az igazságot oly világosan, mint a magyar. Patriotizmus, — ez a szó csak a jogi, nem az érzelmi momentumot, a jogi köteléket juttatja kifejezésre, pedig éppen az érzelmi momentum a fontos. Húsz évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy áhítozással várom majd azt a pillanatot, amelyben szülőföldemről hazamehetek— Magyarországba. És mégis, — azt a vágyat leírni nem lehet, tisztán az érzés dolga. Nem szeretem magamat előtérbe tolni, de hát nem születtem magyarnak, nevem sem magyar, — és mégis Magyarország a hazám, hazaszeretetem ide vonz. Talán ebből az esetből a tisztelt angol sajtó azt a következtetést vonhatná le, hogy az a nemzet, amely a hazaszeretetet a származástól és a névtől teszi függővé, szegénységi bizonyítványt állít ki önmagáról. A német hivatalos Jelentés, Berlin, jún. 30. ,4 nagy főhadiszállásról jelentik június 30-án. Támadásunk a Gnila-Lipa mellett előrehalad. Lembergtől keletre és északkeletre a helyzet változatlan. A Bug és a Visztula között német és osztrák és magyar csapatok elérték Belz, Komarov és Zamosce vidékét és a Tanévszakasz erdős lapályainak északi szélét. A Visztula balpartján Zavihosz és Ozarov környékén is hátrálni kezd az ellenség. Egy ellenséges repülőgépet arcvonalunk mögött leszállásra kényszerítettünk, a bennülőket elfogtuk. * Az orosz harctér többi részén, a nagy főhadiszállás jelentése szerint, említésre méltó esemény nem történt. A visszavonuló oroszok üldözése. Hadisajtószállás, jan. 30. (A Budapesti Hírlap haditudósítójától.) A Lembergtől északra, északkeletre és keletre folyó üldözési harcok következtében az a sajátságos helyzet állott elő, hogy szövetségesünk hadserege, amely Mackensen marsall parancsnoksága alatt operál, küzdelmeit ugyanabban a térben vívja az ellenséggel, Zamosze és Komarov környékén, ahol a múlt évi augusztusban az orosz gőzhengerbe vetett remények azóta letört virágai fakadtak. Természetes, hogy a helyzet ma más. Akörülmények és erőviszonyok, a fölszerelés, a fizikai és lelki kvalitások egyaránt javunkra alakultak és mellettünk harcolnak, ennek köszönhető, hogy a kiindulásnak erre az emlékezetes és történelmi pontjára visszaérkeztünk, s hogy tovább haladunk, megállás nélkül. A hadjárat döntő fázisában Kamionka—Sztrumilova és az egészen Halicsig lefutó Gnila—Lipa vonalán ugyan erős és erőszakos, nagy tömegekkel való hátvédharcokat kínált föl az ellenség, de ezek sem alkalmasak arra, hogy üldözésünket hoszszabb ideig feltartóztassák. Ellenben azáltal, hogy József Ferdinánd serege elérte és kissé át is lépte a Tanev-táj északi magaslatait és már a lankás dombvidéken halad előre, meg kellett mozdulnia az orosz frontnak odafönt Orosz-Lengyelországban a Visztulától nyugatra elterülő vidéken is. És ez még mindig a májusi offenzívában elért sikereink további következménye és hatása. 3 A király és Lemberg fölszabadítása. Biala, jun. 30. A hivatalos Gazetta Lwowska mai számának jelentése szerint Frigyes királyi herceg tábornagy, hadseregfőparancsnok a galiciai helytartóhoz a következő kéziratot intézte: A galiciai helytartó urnak! Közvetetlenül látogatásom után, amelyet csapataink hősiességével szerencsésen fölszabadított Lemberg tartományi fővárosban tettem, ő császári és királyi felségének, legkegyelmesebb urunknak jelentést tettem a lelkes fogadásról, a melyben ott részesítettek. Ő császári és királyi felsége erre a következő táviratot volt szíves hozzám intézni: Belső örömmel Lemberg fölszabadításán, szives köszönetet mondok neked jelentésedért a fölemelő impressziókról, melyeket a lakosság magatartásáról nyertél. Az ellenséges iga alól történt megváltás után kifejezésre jutó hazafias lelkesedésben szép jelét látom a tartománynak a jövőben való áldásos fejlődésére. önvendek, hogy ezt lxcellenciádnak tudomására hozhatom. Friayes kir. herceg, tábornagy. A bajor király Przemyslben és Lembergben. Hadisajtószállás, jun. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Lajos bajor király június 28-án délelőtt ellátogatott Przemyslbe. Őfelsége mindenekelőtt az északi front ama erődjei iránt érdeklődött, melyeket annak idején a bajor csapatok a rendkívül hatásos tüzérségi előkészítés után rohammal bevettek. Délután 1 óra 30 perckor a király elhagyta Przemyslt és Mackensen táborába ment, hogy őt előléptetése alkalmából üdvözölje. Hat órakor a király kíséretével, melynek soraiban volt Kress báró bajor hadügyminiszter is, Lembergbe érkezett. Böhm-Ermolli tábornok, a második hadsereg parancsnoka fogadta. A király a tábornokot meleg szavakkal üdvözölte sikerei alkalmából és a kíséretében levő tiszteket megszólította. Ezután a király megszemlélte a díszszázadot, amely bécsi népfölkelő ezredekből volt összeállítva, akik kiváló részt vettek Lemberg nyugati frontjának ostrománál. A királyt a csapat magatartása rendkívül kielégítette. A díszszázad elvonulása után a király a polgári hatóságok képviselőit fogadta. Este hét órakor a király kíséretével a hadseregparancsnokkal és ennek szűkebb kíséretével megvacsorázott. A vacsorához hivatalosak voltak a helytartók és Galícia kormányzója. A vacsora után megtartott cerclén a király a hadseregparancsnoknak megköszönte a rendkívül szíves fogadást, hangoztatta nagy megelégedését a látottak fölött és Böhm-Ermolli tábornoknak a bajor katonai érdemrend nagykeresztjét a kardokkal, Bardolff dr. vezérőrnagynak a bajor katonai érdemrend II. osztályát a csillagokkal és a kardokkal adományozta. A bukovinai és besszarábiai határról. Gsernovic, jun. 30. (Saját tudósitónktól.) Az oroszok szakadatlan, éjjeli és nappali veszteségggel teljes támadásai teljesen eredménytelenül folyván le,, most a bukovinai és besszarábiai határon az oroszok támadó kedvének némi lanyhulása tapasztalható. A mi csapataink ellenben élénk tevékenységet fejtenek ki, hogy besszarábiai területen tovább nyomuljanak. A besszarábiai lakosság teljesen evakuálva van és számos helység teljesen üres. A Dnyeszter és a Pruth között a, ránk nézve sikeres harcok tovább tartanak. A legutóbbi napokban orosz lelkészek ismételve frontunk közelébe jöttek, hogy állítóan elesetteket szenteljenek be, de e mellett nem igazolt parlamenterekkel ismételten harci szünetet igyekeztek közvetíteni az orosz holttestek eltemetése céljából. Az ilyen kéréseket figyelmen kívül kell hagyni. Lelőtt orosz repülőgép. Hadisajtószállás, jún. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Egy orosz repülőgép június 28-án átrepült dnnyesztermelléki frontunkon és Kolomen felé vette irányát. A mi részünkről azonnal fölszállt egy osztrák és ma-