Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-11-05 / 308. szám

10 BUDAPEST! HÍRLAP M­EZ.) 1915. november 5. Liverpool, nov. 4. Gyapot. Forgalom 10.000, be­hozatal 9400 bál, mind amerikai. Midlingi helyben 695, amerikai, brazíliai és egyiptomi 15, indiai 10 ponttal alacsonyabb. Nov.—decemberre 6.72, ja­n.—februárra 6.73, márc.—áprilisra 6.72, máj.—júniusra 6.72, egyip­tomi novemberre 9.15, januárra 9.38. New Orleans, nov. 4. Gyapot 11.62. Olaj. fle­aryork­, nov. 4. Terpentin helyben 51%. Sa­vanna T. helyben 48. Neuryork, nov. 4. Gyapotmagolaj helyben 7.50, márciusra 7.65. Amszterdam, nov. 4. Lenolaj helyben 38%, de­cemberre 37%, januárra 37%. Liverpool, nov. 4. Gyapotmagolaj készáru 38.6, három hónapra 39.0. Pálmaolaj készáru 33.0. Hull, nov. 4. Lenolaj készáru 29.0, három hó­napra 30.0. Gyapotmagolaj készáru 31.9, három hónapra 32.0. Faggyú. Newyork, nov. 4. Faggyú 814. Fém. Newyork, nov. 4. Fémek. Vas készáru 16%— 163^, ón készáru 36 Glasgow, nov. 4. Nyersvas készáru 67.6, három hónapra 68.0. NAPIHÍREK. Tauszk Ferenc. Hiszen végre is mindegy, hogyan temették, nem is lehet fontos, milyen a rendezés, a­mikor va­laki egyszerre csak kisuhan szerényen az életből. De azért valami hijja mégis volt Tauszk Ferenc temetésé­nek. Az Andrássy-úti ház feketébe vont udvarán meg­jelent sok kiválóság, a derék Erzsébet-szanatóriumi igazgató szépen, részletesen be is számolt fáradha­tatlan munkásságáról, önfeláldozó életéről, de ezzel vége is volt. Sem otthon, sem kint a temetőben nem állt oda a koporsójához egy híres professzor, s nem mondott róla búcsúztatót, a­hogy sokan várták. Pe­dig maga is egyetemi tanár volt, ámbár csak ma­gánjelleggel, nyilvános rendessé már nem lett, alig­hanem a beteg­ségéje miatt. Talán a háború miatt nem mutatkozott észrevehetően az a sok színpadi művésznő sem, a­kinek becéző dedikálással ellátott fotográfiáiból egész képkiállítássá lett a nagysze­rűen gyógyító, szeretett professzor hatalmas váró­szalonja. Azonban szívből feltört sírás és zokogás annyi volt Tauszk temetésén, mint kevés másén, s az utca egyszerű népéről, a gyászház előtt valami megkapóan tükröződött, hogy a legjóságosabb orvo­sok és emberek egyikét viszik utolsó útjára. Nem lehetetlen, hogy csupa olyan kényes gyászoló volt, a­ki közvetetten tapasztalásból ismerkedett meg ezzel a kiapadhatatlan jósággal, s a­kikről olyan harmo­nikus gonddal és bőkezűséggel emlékezett meg ne­mes végrendelkezésében. Egészen sajátosan egyéni volt az alakja és az önzetlensége ebben a mi érdekhajhászó nagyváro­sunkban. A legtermészetesebbnek találta, hogy föl­eméssze magát, hogy lihegve búvárkodjon és dolgozzon s páciensei óriás tömegében szinte napról-napra engedte megszaporítani díjtalanul kezelt betegeinek a sokaságát, persze, hogy nem juth­atott így soha kellő nyugalomhoz. Valósággal égette kezét a pénz, a­mivel azok akarták honorálni, a­kiket barátságból esett jól gyógyítania, vagy a­kiket anyagilag gyöngének itélt. Sokféle ka­tegóriája volt neki erre s a legszeretetreméltóbb for­mában hárította el ilyen esetekben a fölkínált tiszte­letdíjat. A kollegialitást is tökéletességig vitte, nem­­ lehet csodálkozni tehát, ha háládatosságban is volt , része annyi jóságért. Csak egy jellemző esetet mon­­­­dok el. Egyszer vidékre, Máramarosba vagy hová kérte egy orvostársa, magához, vagy nagybeteg fe­leségéhez. Tauszk elment és fölöslegesnek találta ho­noráltatását. Mikor aztán egy izben megint arra a vidékre került, a kolléga alaposan megboszulta ma­gát. Jó előre elhíresztelte a megyében, hogy micsoda gyógyító tekintély érkezik. És akkor, mint valami c­sodarabbihoz, búcsújárásban sereglettek hozzá a betegek, köztük nagy bizakodással kaftános jámbo­rok. Tauszk nem győzte a rendelést s végre is ugy kellett az alkalmi jövedelem- és betegáradat elől az ablakon át a vonathoz szöknie. Különös, de ugy van, hogy annyi természe­tes és érthető sikere szemet is szúrt, s akadt egy­némely irigye, a ki gáncsoskodva próbálta meg­szólni és csökkenteni érdemeit De az ilyen kicsi­nyes kísérletezés megakadt sebezhetetlenségén, s nem térítette le egy pillanatra sem arról az útról, a­melyen az ő nemes ösztöne vitte lázasan előre, ő csak végezte komoly elmélyedéssel tudományos ku­tatásait, adta ki füzeteit, könyveit, tanított és har­colt a tuberkulózis ellen, agitált, adminisztrált, se­gített a küzködőkön és gyógyított rendületlenül. És nem panaszkodott, a­mikor emberfölöttit is kíván­tak tőle és jóságosan elnéző volt akkor is, a­mikor néha tapintatlanul is ostromolta meg odaadását az elvakult önzés. Nem volt menekülés a számára, törékeny, gyöngéd fizikumával agyondolgozta ma­gát, s úgyszólván csak félholtan tudta elszánni ma­gát rövid szünetre. Akkor elmenekült délre, elvitte valami nagy hajó egzotikus, tengerentúli tájakra, s a­mikor megjött, tudott színes útleírásokat is irni, s az újságoknak érdekeseket mesélni. Hogyan talált erre is időt, annak a jó Isten a megmondhatója! Aztán rátört az utolsó kifáradás, ágynak ve­tette sorvasztó betegsége, a­mellyel olyan szívósan birkózott. Nagy feladat lehetett orvosainak, hogy kitelepítsék a Hűvösvölgybe. Végül nem is állhatta meg, legalább egyszer hetenkint akarta látni ren­delőszobáját. És szombatonkint fogadta legsürgő­sebb böleseit. Egy ilyen szombaton, szeptemberben megkockáztattam újra a kérdést, hogy miért pusztítja magát! Rekedten suttogó, szelíd hangján, beesett, rokonszenves arcán lázas pírossággal, mondta : « — Mit csináljak? Menjek el megint... Indiába, hova? Hiszen volna módom rá, de munka nélkül, messze ... Unom! ... És a háborúról és társaságbeli dolgokról kér­dezősködött. Minden érdekelte, s a farmőr megnyerő kedvességével fűszerezte az ilyen beszélgetést. A gyászos ceremónia alatt, s a temetőben, a gyülekezettől kissé elhúzódva, szakadatlanul sírt, sírdogált egy borotvált bajuszú, feketeruhás vékony férfiember. Elfogyhatatlan volt a könnye, őszinte a vonagló fájdalma. Alig akadt valaki, aki ne tudta volna kicsoda. Károly, Tauszk közismert hű Károlya, évtizedes komornyikja, famulusa, legbelsőbb test­ére, ha tetszik dajkája. Humoros és zsörtölődő gon­dozója volt urának, a­kit sokszor kellett szigorú­sággal korholnia, a­mikor nagyúri könnyelműség­gel pazarolta az életerejét. A hűséges famulus talán még nem is tudja, mi történt vele, utóbb talán még azt hiszi majd, hogy csak valami nagyon rossz álom az egész, s gazdája, megroppanva újra a rengeteg munkában, szokása szerint csak elutazott. Egy kicsit megint a kanári szigetekre ... Holló Márton. * Ma hirdették ki Tauszk Ferenc dr. egyetemi ta­nár végrendeletét. A nemesszivü emberbarát, a­ki orvosi pályája során a szegénysorsú betegek grámolitója és támogatója volt, most sem fe­ledkezett meg élete e sarkalatos pontjáról és kétszáz­ezer koronát hagyott a különböző jótékony és em­berbaráti egyesületeknek. Tauszk professzor vagyona az Andrássy­ út 41. számú háza, melyben meghalt, továbbá 300.000 korona értékpapír. Vagyonának örö­kösei fivére Tauszk Lajos és unokaöccse ifjabb Schiff Béla, kinek vagyonát nagykorúságáig apja ve­zeti. Az emberbaráti egyesületek közül a Szegény­sorsú Tüdőbetegek Szanatóriumának 12.000, a Jó­zsef királyi herceg szanatórium Egyesületnek 10.000, a Ranolder intézetnek 10.000, a San Maro irgalom­háznak 10.000, a Jó Pásztor klastromnak 10.000, a paulai szent Vincéről nevezett betegápoló apácák­nak 5000, a budapesti egyetem orvosi fakultásának ösztöndíjra 10.000, a Paulai Szent Vincéről ne­vez­ett irgalmas nővérek középponti házának húsz­ezer, a magyar orvos egyesületnek tízezer koronát jutalomdíjra és ugyanennyit arra, hogy kamataiból egy orvos özvegyét segítsék. Az országos izraelita ösztöndijalapnak 10.000, a pesti izraelita hitközség kórházának 10.000, a pesti zsidó árvaháznak 1000, az izr. nőegyesületnek 10.000, a mentőknek 5000, a szünidei gyermektelepnek 10.000, a poliklinikának 10.000, a Lazarista rendnek 2000 koronát, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj­intézetének 10.000 és a Budapesti Újságírók Egyesü­letének 2000 koronát hagyományozott.­­ (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk. Háborúban világtalanná lett hőseink részére:­­ özv. Verédy Károlyné dr.-né Budapest, koszoru­­­megváltás címén 30 korona, özv. Sugray Istvánné, Balatonszemes, koszorumegváltás címén 10 korona. I Elekes Kálmán, Piski, koszorumegváltás címén 10 korona. Háborúban elesett hőseink özvegyei és árvái részére: Somogyi Lajosné, Budapest, 20 korona, Tomcsányi Lászlóné, Budapest, koszorumegváltás cimén 10 korona, Elekes Kálmán, Piski, koszoru­megváltás címén 10 korona, örményi Istvánná, Alag, 5 korona. Háborúban lévő hőseink karácsonyára: Kibédi Balázs, Budapest, 25 korona, Elekes Kálmán ko­szorumegváltás címén 10 korona, örményi István, Alag, 5 korona. Vöröskereszt-egyesületnek: Feichlinger Elekné báróné, Budapest, karácsonyi ajándékként 20 korona. A bolgár vöröskeresztnek: Beke Ferenc, Bé­késcsaba, 10 korona, Varga Gyula, Beregilosva, 5 korona. Háborúban rokkanttá lett hőseink részére: Barna Mihályné 10 korona. Háborúból visszatérő szegény egyetemi hall­gatók részére: Roth László és Béla, Villány, 10 korona. Az ilonafalvi templom fölépítésére: Dereán Rózsi, Budapest, 6 korona, özv. Tucskó Jánosné, Vác, 3 korona. Amputált katonák részére: özv. Tucskó Já­nosné, Vác, 3 korona. Kárpáti falvak fölépítésére: N. N., Jászladány, 6 korona. — (Személyi hir.) Hazai Samu báró honvé­delmi miniszter Bécsből visszaérkezett Budapestre. — (A hercegprímás a királynál.) Bécsből táviratozzák: ő felsége ma, csütörtökön délelőtt 11 órakor egy óráig tartó kihallgatáson fogadta Cser­noch János dr. bíboros-hercegprímást. Az egyház­fejedelem erre az audienciára szerdán utazott el székhelyéről Bécsbe, a­honnan pénteken tér vissza Esztergomba.­­ (Bolgár előkelőségek kitüntetése.) Bécsből jelentik : A király Radoszlavov bolgár mi­niszterelnöknek a Lipót-rend nagykeresztjét, Tona­csev pénzügyminiszternek a vaskoronarend I. osztá­lyát, Stojanov­nak, az államadósságok igazgatójának a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal, Zsekov vzérőrnagy-generalisszizmusznak a Lipót­rend nagykeresztjét a hadiékítménnyel, Zostov­nak, a generalisszimusz vezérkari főnökének és Bojad­zsep­nek, az első hadsereg parancsnokának a vas­koronarend I. osztályát a hadiékitménnyel és Azma­nov ezredesnek az első hadsereg vezérkari főnöké­nek a második osztályú katonai érdemkeresztet a hadiékitménnyel adományozta.­­ (Az angol király állapota.) Londonból jelentik: A királynak ma némileg nyugodtabb éjsza­kája volt. Reggel kissé jobban érezte magát. A ki­rály most már ismét könnyebben mozgathatja tag­jait.­­ (Új bíborosok.) Rómából jelentik: Az Osservatore Romano hivatalosan közli, hogy a pápa december 6-án nyilvános, 9-én pedig titkos konzisztóriumot fog tartani. A bíborosi méltó­ságot a következők fogják megkapni: Scapinelli bécsi nuncius, Frühtwirth müncheni nuncius, Tonti volt lisszaboni nuncius, Cagliero közép­amerikai pápai követ, Mistrangelo firenzei és Gusmini bolognai érsek.­­ (Tisza István gróf levele az am­erikai magyarokhoz.) A mai posta levelet hozott nekünk k­enyorki levelezőnktől, a ki közli velünk Tisza Ist­ván grófnak az amerikai magyarokhoz irt alábbi le­velét: Magyar királyi miniszterelnökség, 4522. szám. M. E. Res. A magyar nemzet most dúló győzelmes élet­halálharca az első perctől fogva fölemelő bizonyíté­kait váltja ki az egész vonalon a magyar nemzet nagy tulajdonainak. Mindenki vetélkedik a hősiesség és áldozatkészség terén. Nem maradnak el a nemzet­nek messze idegenben időző fiai sem s ha a harcban való tényleges részvétel útját elzárhatják is előlük ellenségeink, a közjótékonyság áldásos munkájából kiveszik részüket az amerikai magyarok is. Fogadják ezért távoli hazájuk kormánya ne­vében kifejezett hálás köszönetemet. Kétszerte becsesek előttünk az amerikai ma­gyarság fillérei, mert hiszen nemcsak könyek fölszá­rításában segítenek, de megannyi élő tanujelei an­nak a lelki egybeforradásnak is, a­melyet a bennün­ket térben elválasztó óceán nem tudott elszakítani. Budapesten, 1915. évi augusztus hónap 23-án. Tisza s. k. — (Elesett lengyel festő.) Krakóból jelen­tik. Lengyel lapok közlése szerint az Arras körül vi­vőtt harcokban elesett Terlikowski István ismert lengyel festő, a ki varsói születésű volt s a háború kitörésekor Párisban tartózkodván, orosz állampol­gár létére a francia hadseregbe vétette fel magát. Az

Next