Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-11-05 / 308. szám
10 BUDAPEST! HÍRLAP MEZ.) 1915. november 5. Liverpool, nov. 4. Gyapot. Forgalom 10.000, behozatal 9400 bál, mind amerikai. Midlingi helyben 695, amerikai, brazíliai és egyiptomi 15, indiai 10 ponttal alacsonyabb. Nov.—decemberre 6.72, jan.—februárra 6.73, márc.—áprilisra 6.72, máj.—júniusra 6.72, egyiptomi novemberre 9.15, januárra 9.38. New Orleans, nov. 4. Gyapot 11.62. Olaj. flearyork, nov. 4. Terpentin helyben 51%. Savanna T. helyben 48. Neuryork, nov. 4. Gyapotmagolaj helyben 7.50, márciusra 7.65. Amszterdam, nov. 4. Lenolaj helyben 38%, decemberre 37%, januárra 37%. Liverpool, nov. 4. Gyapotmagolaj készáru 38.6, három hónapra 39.0. Pálmaolaj készáru 33.0. Hull, nov. 4. Lenolaj készáru 29.0, három hónapra 30.0. Gyapotmagolaj készáru 31.9, három hónapra 32.0. Faggyú. Newyork, nov. 4. Faggyú 814. Fém. Newyork, nov. 4. Fémek. Vas készáru 16%— 163^, ón készáru 36 Glasgow, nov. 4. Nyersvas készáru 67.6, három hónapra 68.0. NAPIHÍREK. Tauszk Ferenc. Hiszen végre is mindegy, hogyan temették, nem is lehet fontos, milyen a rendezés, amikor valaki egyszerre csak kisuhan szerényen az életből. De azért valami hijja mégis volt Tauszk Ferenc temetésének. Az Andrássy-úti ház feketébe vont udvarán megjelent sok kiválóság, a derék Erzsébet-szanatóriumi igazgató szépen, részletesen be is számolt fáradhatatlan munkásságáról, önfeláldozó életéről, de ezzel vége is volt. Sem otthon, sem kint a temetőben nem állt oda a koporsójához egy híres professzor, s nem mondott róla búcsúztatót, ahogy sokan várták. Pedig maga is egyetemi tanár volt, ámbár csak magánjelleggel, nyilvános rendessé már nem lett, alighanem a betegségéje miatt. Talán a háború miatt nem mutatkozott észrevehetően az a sok színpadi művésznő sem, akinek becéző dedikálással ellátott fotográfiáiból egész képkiállítássá lett a nagyszerűen gyógyító, szeretett professzor hatalmas várószalonja. Azonban szívből feltört sírás és zokogás annyi volt Tauszk temetésén, mint kevés másén, s az utca egyszerű népéről, a gyászház előtt valami megkapóan tükröződött, hogy a legjóságosabb orvosok és emberek egyikét viszik utolsó útjára. Nem lehetetlen, hogy csupa olyan kényes gyászoló volt, aki közvetetten tapasztalásból ismerkedett meg ezzel a kiapadhatatlan jósággal, s akikről olyan harmonikus gonddal és bőkezűséggel emlékezett meg nemes végrendelkezésében. Egészen sajátosan egyéni volt az alakja és az önzetlensége ebben a mi érdekhajhászó nagyvárosunkban. A legtermészetesebbnek találta, hogy föleméssze magát, hogy lihegve búvárkodjon és dolgozzon s páciensei óriás tömegében szinte napról-napra engedte megszaporítani díjtalanul kezelt betegeinek a sokaságát, persze, hogy nem juthatott így soha kellő nyugalomhoz. Valósággal égette kezét a pénz, amivel azok akarták honorálni, akiket barátságból esett jól gyógyítania, vagy akiket anyagilag gyöngének itélt. Sokféle kategóriája volt neki erre s a legszeretetreméltóbb formában hárította el ilyen esetekben a fölkínált tiszteletdíjat. A kollegialitást is tökéletességig vitte, nem lehet csodálkozni tehát, ha háládatosságban is volt , része annyi jóságért. Csak egy jellemző esetet mondok el. Egyszer vidékre, Máramarosba vagy hová kérte egy orvostársa, magához, vagy nagybeteg feleségéhez. Tauszk elment és fölöslegesnek találta honoráltatását. Mikor aztán egy izben megint arra a vidékre került, a kolléga alaposan megboszulta magát. Jó előre elhíresztelte a megyében, hogy micsoda gyógyító tekintély érkezik. És akkor, mint valami csodarabbihoz, búcsújárásban sereglettek hozzá a betegek, köztük nagy bizakodással kaftános jámborok. Tauszk nem győzte a rendelést s végre is ugy kellett az alkalmi jövedelem- és betegáradat elől az ablakon át a vonathoz szöknie. Különös, de ugy van, hogy annyi természetes és érthető sikere szemet is szúrt, s akadt egynémely irigye, a ki gáncsoskodva próbálta megszólni és csökkenteni érdemeit De az ilyen kicsinyes kísérletezés megakadt sebezhetetlenségén, s nem térítette le egy pillanatra sem arról az útról, amelyen az ő nemes ösztöne vitte lázasan előre, ő csak végezte komoly elmélyedéssel tudományos kutatásait, adta ki füzeteit, könyveit, tanított és harcolt a tuberkulózis ellen, agitált, adminisztrált, segített a küzködőkön és gyógyított rendületlenül. És nem panaszkodott, amikor emberfölöttit is kívántak tőle és jóságosan elnéző volt akkor is, amikor néha tapintatlanul is ostromolta meg odaadását az elvakult önzés. Nem volt menekülés a számára, törékeny, gyöngéd fizikumával agyondolgozta magát, s úgyszólván csak félholtan tudta elszánni magát rövid szünetre. Akkor elmenekült délre, elvitte valami nagy hajó egzotikus, tengerentúli tájakra, s amikor megjött, tudott színes útleírásokat is irni, s az újságoknak érdekeseket mesélni. Hogyan talált erre is időt, annak a jó Isten a megmondhatója! Aztán rátört az utolsó kifáradás, ágynak vetette sorvasztó betegsége, amellyel olyan szívósan birkózott. Nagy feladat lehetett orvosainak, hogy kitelepítsék a Hűvösvölgybe. Végül nem is állhatta meg, legalább egyszer hetenkint akarta látni rendelőszobáját. És szombatonkint fogadta legsürgősebb böleseit. Egy ilyen szombaton, szeptemberben megkockáztattam újra a kérdést, hogy miért pusztítja magát! Rekedten suttogó, szelíd hangján, beesett, rokonszenves arcán lázas pírossággal, mondta : « — Mit csináljak? Menjek el megint... Indiába, hova? Hiszen volna módom rá, de munka nélkül, messze ... Unom! ... És a háborúról és társaságbeli dolgokról kérdezősködött. Minden érdekelte, s a farmőr megnyerő kedvességével fűszerezte az ilyen beszélgetést. A gyászos ceremónia alatt, s a temetőben, a gyülekezettől kissé elhúzódva, szakadatlanul sírt, sírdogált egy borotvált bajuszú, feketeruhás vékony férfiember. Elfogyhatatlan volt a könnye, őszinte a vonagló fájdalma. Alig akadt valaki, aki ne tudta volna kicsoda. Károly, Tauszk közismert hű Károlya, évtizedes komornyikja, famulusa, legbelsőbb testére, ha tetszik dajkája. Humoros és zsörtölődő gondozója volt urának, akit sokszor kellett szigorúsággal korholnia, amikor nagyúri könnyelműséggel pazarolta az életerejét. A hűséges famulus talán még nem is tudja, mi történt vele, utóbb talán még azt hiszi majd, hogy csak valami nagyon rossz álom az egész, s gazdája, megroppanva újra a rengeteg munkában, szokása szerint csak elutazott. Egy kicsit megint a kanári szigetekre ... Holló Márton. * Ma hirdették ki Tauszk Ferenc dr. egyetemi tanár végrendeletét. A nemesszivü emberbarát, aki orvosi pályája során a szegénysorsú betegek grámolitója és támogatója volt, most sem feledkezett meg élete e sarkalatos pontjáról és kétszázezer koronát hagyott a különböző jótékony és emberbaráti egyesületeknek. Tauszk professzor vagyona az Andrássy út 41. számú háza, melyben meghalt, továbbá 300.000 korona értékpapír. Vagyonának örökösei fivére Tauszk Lajos és unokaöccse ifjabb Schiff Béla, kinek vagyonát nagykorúságáig apja vezeti. Az emberbaráti egyesületek közül a Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatóriumának 12.000, a József királyi herceg szanatórium Egyesületnek 10.000, a Ranolder intézetnek 10.000, a San Maro irgalomháznak 10.000, a Jó Pásztor klastromnak 10.000, a paulai szent Vincéről nevezett betegápoló apácáknak 5000, a budapesti egyetem orvosi fakultásának ösztöndíjra 10.000, a Paulai Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek középponti házának húszezer, a magyar orvos egyesületnek tízezer koronát jutalomdíjra és ugyanennyit arra, hogy kamataiból egy orvos özvegyét segítsék. Az országos izraelita ösztöndijalapnak 10.000, a pesti izraelita hitközség kórházának 10.000, a pesti zsidó árvaháznak 1000, az izr. nőegyesületnek 10.000, a mentőknek 5000, a szünidei gyermektelepnek 10.000, a poliklinikának 10.000, a Lazarista rendnek 2000 koronát, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének 10.000 és a Budapesti Újságírók Egyesületének 2000 koronát hagyományozott. (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk. Háborúban világtalanná lett hőseink részére: özv. Verédy Károlyné dr.-né Budapest, koszorumegváltás címén 30 korona, özv. Sugray Istvánné, Balatonszemes, koszorumegváltás címén 10 korona. I Elekes Kálmán, Piski, koszorumegváltás címén 10 korona. Háborúban elesett hőseink özvegyei és árvái részére: Somogyi Lajosné, Budapest, 20 korona, Tomcsányi Lászlóné, Budapest, koszorumegváltás cimén 10 korona, Elekes Kálmán, Piski, koszorumegváltás címén 10 korona, örményi Istvánná, Alag, 5 korona. Háborúban lévő hőseink karácsonyára: Kibédi Balázs, Budapest, 25 korona, Elekes Kálmán koszorumegváltás címén 10 korona, örményi István, Alag, 5 korona. Vöröskereszt-egyesületnek: Feichlinger Elekné báróné, Budapest, karácsonyi ajándékként 20 korona. A bolgár vöröskeresztnek: Beke Ferenc, Békéscsaba, 10 korona, Varga Gyula, Beregilosva, 5 korona. Háborúban rokkanttá lett hőseink részére: Barna Mihályné 10 korona. Háborúból visszatérő szegény egyetemi hallgatók részére: Roth László és Béla, Villány, 10 korona. Az ilonafalvi templom fölépítésére: Dereán Rózsi, Budapest, 6 korona, özv. Tucskó Jánosné, Vác, 3 korona. Amputált katonák részére: özv. Tucskó Jánosné, Vác, 3 korona. Kárpáti falvak fölépítésére: N. N., Jászladány, 6 korona. — (Személyi hir.) Hazai Samu báró honvédelmi miniszter Bécsből visszaérkezett Budapestre. — (A hercegprímás a királynál.) Bécsből táviratozzák: ő felsége ma, csütörtökön délelőtt 11 órakor egy óráig tartó kihallgatáson fogadta Csernoch János dr. bíboros-hercegprímást. Az egyházfejedelem erre az audienciára szerdán utazott el székhelyéről Bécsbe, ahonnan pénteken tér vissza Esztergomba. (Bolgár előkelőségek kitüntetése.) Bécsből jelentik : A király Radoszlavov bolgár miniszterelnöknek a Lipót-rend nagykeresztjét, Tonacsev pénzügyminiszternek a vaskoronarend I. osztályát, Stojanovnak, az államadósságok igazgatójának a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal, Zsekov vzérőrnagy-generalisszizmusznak a Lipótrend nagykeresztjét a hadiékítménnyel, Zostovnak, a generalisszimusz vezérkari főnökének és Bojadzsepnek, az első hadsereg parancsnokának a vaskoronarend I. osztályát a hadiékitménnyel és Azmanov ezredesnek az első hadsereg vezérkari főnökének a második osztályú katonai érdemkeresztet a hadiékitménnyel adományozta. (Az angol király állapota.) Londonból jelentik: A királynak ma némileg nyugodtabb éjszakája volt. Reggel kissé jobban érezte magát. A király most már ismét könnyebben mozgathatja tagjait. (Új bíborosok.) Rómából jelentik: Az Osservatore Romano hivatalosan közli, hogy a pápa december 6-án nyilvános, 9-én pedig titkos konzisztóriumot fog tartani. A bíborosi méltóságot a következők fogják megkapni: Scapinelli bécsi nuncius, Frühtwirth müncheni nuncius, Tonti volt lisszaboni nuncius, Cagliero középamerikai pápai követ, Mistrangelo firenzei és Gusmini bolognai érsek. (Tisza István gróf levele az amerikai magyarokhoz.) A mai posta levelet hozott nekünk kenyorki levelezőnktől, a ki közli velünk Tisza István grófnak az amerikai magyarokhoz irt alábbi levelét: Magyar királyi miniszterelnökség, 4522. szám. M. E. Res. A magyar nemzet most dúló győzelmes élethalálharca az első perctől fogva fölemelő bizonyítékait váltja ki az egész vonalon a magyar nemzet nagy tulajdonainak. Mindenki vetélkedik a hősiesség és áldozatkészség terén. Nem maradnak el a nemzetnek messze idegenben időző fiai sem s ha a harcban való tényleges részvétel útját elzárhatják is előlük ellenségeink, a közjótékonyság áldásos munkájából kiveszik részüket az amerikai magyarok is. Fogadják ezért távoli hazájuk kormánya nevében kifejezett hálás köszönetemet. Kétszerte becsesek előttünk az amerikai magyarság fillérei, mert hiszen nemcsak könyek fölszárításában segítenek, de megannyi élő tanujelei annak a lelki egybeforradásnak is, amelyet a bennünket térben elválasztó óceán nem tudott elszakítani. Budapesten, 1915. évi augusztus hónap 23-án. Tisza s. k. — (Elesett lengyel festő.) Krakóból jelentik. Lengyel lapok közlése szerint az Arras körül vivőtt harcokban elesett Terlikowski István ismert lengyel festő, a ki varsói születésű volt s a háború kitörésekor Párisban tartózkodván, orosz állampolgár létére a francia hadseregbe vétette fel magát. Az