Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-09-08 / 250. szám

12 BUDAPEST* KIRIMA­MO, 1916. szeptember 8. tettem magamban, hogy ezentúl én megyek be első­nek a családokhoz, a mikor valakit vezetünk és megkérem őket, hogy ne busitsák azt a szegény ér­kezőt sírással, rivással, elég baja volt annak az egész hosszú úton . . Haspel Ferencné. — (Az erdélyi menekültek részére) ma a rendelkező adományokat kaptuk: Balásy Antal dr. Budapest 50 kor., Bárányi Dezső Tiszabökény 50 kor., Hajden Józsefné Nagdebsza 50 kor., Magyar Károly dr. Nagybecskerek 40 kor., Buday gyermekek 30 kor., Han Sándorrá dr.-né Perbenyik 30 kor., Vá­sárhelyi Dezsőné, Tinnye 30 kor., özvegy Bakos Já­nosné Budapest 20 kor., Kozáry László Budapest 20 kor., Fehéregyházi Orosz Lajos Budapest 20 kor., K. R. B­udapest 18 kor., Farkas Ilona Zsarna 11 kor., özvegy Bi­tsánszky Edéné Budapest 10 kor., György Józsefné Budapest 10 kor., Kovács Géza dr. főgimnáziumi tanár Fiume 10 kor., Tóth István Bu­dapest 10 kor.. Zobel Gyula királyi tanácsos Buda­pest 10 kor., Schmidt Henrik Poklapuszta 7 korona. Egy törvényszéki biró Budapest 5 korona.­­ (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: Háborúban rokkantá lett hőseink részére­ A cs. és kir. 5. gy. e. nógrád­verőcei lábbadozó osztag mezőgazdasági munkála­tokra szabadságolt katonái 227 korona 35 fillér. A Hohenberg Zsófia Gyermekvédelmi Alapra ada­koztak Nógrádverőcén 1916 nyarán: Svadlo Ferenc -10 korona, Francken Saerstorppf gróf iparvállalata 00 korona, Preussler vezérigazgató 30 korona, Kö­nig Gézáné 5 kor., Endrődi Sebőné 5,Gager Emilné 5,­N. N. 1, N. N. 1, özv. Sturm Ferencné 2, Zala Lajosné 2, Oroszy Pálné 2, N. N. 1, Pietsch Gé­záné 6, Majos­ Károlyné 2, Cifka Józsefné 5, Fischer Samuné 2, Fridrich Sándor 2, Vitéz Lajosné 2, Kunz Mária 5, Sonnecker Károlyné 5, Bonta Károlyné dr.-né 6, Margitay Ella 2, N. N. 10, Kudar Jenő dr. 1, Holndonner Béláné 4, özv. Schmidt Imréné 2, Gregor Rezsőné 2, özv. Brettschneider­ Ottmárné 1, Zsacskó Rezső 2, özv. Tóth Ödönné 2, Weszely Sándorné 2, Karenovics József 3 korona. (Személyi hírek.) Apponyi Albert gróf ma psk­ néhány napi tartózkodásra éberhardi birtokára utazott. — Kiss József, a kitűnő költő, üdülésre huza­mosabb időtartamra Balatonfüredre utazott. (A király adománya.) Bécsből jelentik: Ő felsége a bukovinai menekülteket segítő bizott­ságnak magánpénztárából 10.000 koronát adomá­nyozott. (Kitüntetés.) A király a személye körüli miniszter előterjesztésére Szüts István dr. közigaz­gatási bírósági ítélőbirónak, saját kérésére való nyugdíjazása alkalmából, sok évi közszolgálata alatt szerzett kiváló érdemei elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta. (A tudományegyetem megnyitása.) Mihályfi Ákos prépost, a budapesti tudományegye­tem új rektora szeptember 30-án délben mondja el rektori székfoglalóját, az uj tanévet megnyitó ün­nepi beszédet pedig a hittudományi kar ez idei dé­­­kánja, Zubriczky Aladár egyetemi tanár mondja. (Az uj prágai hercegérsek.) Brünnből jelentik­ nekünk: Skrbensky báró bíboros, prágai hercegérsekn­ek olmüci hercegérsekké való megvá­lasztása következtében megüresedett a prágai her­­­cen­érseki szék, a­melyre Hu­yn Pál­ gróf brünni püs­pököt nevezték ki. Minthogy a kinevezésre vonatkozó pápai bulla m­a megérkezett Brünn­be, a bécsi nuncia. 1 lírán való eljárás után az új hercegérsek október vége körül bevonul székhelyére. Huyn gróf 1868 feb­ruár 17-én született Brünnben. Tanulmányait Inns­bruckban és Rómában végezte. Pappá 1892-ben szentelték és 1904 május 20-áka óta brünni püspök­. (Rothschild báró kitüntetése.) Bécsből jelentik: Ő felsége augusztus 29-iki legfelsőbb elha­tározásával a S. M. v. Rothschild-bankház főnöké­nek, Rothschild Lajos bárónak a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta. (Orosz szocialista kormányzó halála.) Starozelszki Vladimír, az orosz szocializmus elő­harcosa, Párisban ötvenöt éves korában meghalt. Pályafutása még a moszkovita viszonyokhoz mér­ten is nagyon csodálatos volt. Az 1905. évi forrada­lom idejében Starozelszki­­Georgiában egy mező­gazdasági állomás igazgatója volt s itt óriás nép­szerűségre tett szert. Starozelszki az orosz szocia­listák szélsőbal csoportjának volt hive és radikális érzelme ellenére Voronzov-Duskov herceg volt kaukázusi helytartó kinevezte őt kutaiszi helytartó­jává. Starozelszki ebben az állásában az egész vidé­ket szocialista elvek szerint szervezte, a­mi miatt a pétervári reakcionáriusok nagyon megharagudtak rá és hadjáratot indítottak ellene és pártfogója, Voronzov-Duskov ellen. Szarozelszkit elmozdították állásából s a volt kormányzó elköltözött Jekateri­noszlávba, itt a forradalmi mozgalom élére állott. Miután itt letartóztatással fenyegették, Párisba me­nekült, a­hol azóta a szocialisták között vezető sze­repet játszott. A párisi szocialista körök fényes te­metést rendeztek neki. A szónokok különösen azt hangoztatták, hogy Starozelszki azzal a meggyő­ződéssel halt meg, hogy az antant-hatalmak győzni fognak. Tudvalevő, hogy a Humanité naponként­megismétli ezt a frázist s szocializmusa nem aka­dályozza abban, hogy a cár kancsukásainak kívánja a győzelmet és a világuralmat.­­ (Három tégla.) Székesfehérvárról irja tudósítónk ezt a megható, magyar históriát, a mely, olyan, mint e­gy sóhajtás, a mely­ az er­délyi hegyek felől száll. Az ősi koronázó város­ban talán megmozdultak az örök álmot álmodó Árpádurak, nagyi királyok csontjai, a mikor a földönfutó erdélyi magyarok ott keresnek haj­lékot. Sötét csoportjuk ott rajzik az utcán s halk szóval beszélnek otthonról, Erdélyországról . . . Valamelyik este megérkezett egy menekültekkel teli vonat. Öregek, fiatalok, asszonyok, gyere­kek szállanak­ ki a vagyonokból. Kis holmijuk kendőbe, batyuba csavarva beszél arról, hogy mekkora sietséggel hagyták ott az apai földet. Az egyik kendőből két cserép virág virított, égett, mint a kicsordult vér. A másik batyuban házi holmi, egy-egy lábas, üst vagy mozsár. Mindenki azt hozta, a­mi éppen a keze ügyébe esett. Egy öreg, hetvenesztendős, szálfanagy szé­kely is sóhajtva teszi le batyuját. Egyedül jött, fiai régóta verekszenek Magyarországért Volh­i­niában, meg Tirolban. Nagyot koppan a batyu, az öreg ráül, ránehézkedik, aztán várja, mi lesz vele? Üldögél a csomagon, aztán elunja. Ki­bontja a tarka kendőt, a­melyből három szem tégla kerül elő. Kérdik az öreget, minek hozta el. Feleli: — Csak. Éppen a házat javítgattam . . . Nem szól többet, csak reszkető, öreg ke­zével megsimogatja a három tégladarabot. Lát­szik, hogy a lelke messzi száll, valahol a Hargita alatt pihen, a­hol remekbe faragják a dacos ka­puk, a léckerítések. A kerítés mögött zsindelyes a ház, a­mely apákat és nagyapákat látott, de fiakat nem fog látni többé, mert szétveti az oláh. Tűzcsóvát röpített a háztetőre, elrabolt min­dent, a­mit a dolgos székely, kéz szerzett ember­öltőkön átal. És mire visszakerül, mire fiai ki­verték a rabló bocskorost, a ház helyén csak rom feketéllik. A házőrző kutya ott üvölt a ro­mok között és ő egyszer csak eljön oda és el fogja kezdeni a munkát. Eltakarítja a romokat s lerakja azt a három téglát alapnak. Hogy ma­radjon valami a régiből, hogy az az uj ház foly­tatása legyen a réginek. Ez a három szem tégla szimbóluma a magyar harcnak, a­mely folyik szünet nélkül, megállás nélkül a magyar életért, a magyar jövendőért. Valahányszor kivernek fészkéből egy magyart, elhoz a lelkében három szem téglát és abból fejlődik az új magyar élet, a magyar jövendő. Ez a mi erőnk, lebirhatatlan­ságunk, ez a három szem tégla. Olyan, mint a biblia mustármagva, melyből égbenyúló tölgyek fakadnak. Ebből a három téglából pedig váro­sok nőnek, friss magyar városok, falvak terem­nek, melyek szépek lesznek, mint Erdélyben a tavasz. Bokrétájuk fogja megkoszorúzni a he­gyeket és kezdődik Erdélyben egy izmos, nagy magyar élet . .. — (Orosz sajtószabadság.) Stokholmból jelentik nekünk. A pétervári felebbező bíróság in­tézkedett, hogy Tolsztojnak Miért? és Paul Louis­nak A szocializmus jövője című művei megsemmi­­­sittessenek. A Novoje Vremja szerkesztőségében házkutatást tartottak és a lap szerkesztőjét letar­tóztatták.­­ (Házasság.) Várfalvi Fodor Zsigmond okleveles gazdatiszt eljegyezte csetneki Remenyák Ilusz­rián, szeptember 7-én. (Minden külön értesí­tés helyett.) Rosenthal Jenő dr. egyetemi tanársegéd a mai napon házasságot kötött Bamberger Ellával, özv. Bamberger Béláné leányával. — (Tolsztoj több müvének megsemmisít­­ése.) A Frankfurter Zeitung jelenti kerülő uton Pét­­ervárról. A felebbviteli törvényszék elrendelte? Tolsztoj Leó több müvének megsemmisitését. — (Német tulajdon lefoglalása San-Remó­­ban.) Luganóból jelentik nekünk. A Secolo jelent San­ Remóból. Az itteni hatóságok­ német birtokok lefoglalásám és fölszámoltatására készülnek. Ezek közt négy villa van, a többi közt Hohenlohe herceg villája is, a­melyért Margit olasz anyakirálynő hár­­rom évvel ezelőtt harmadfél millió lírát ajánlott föl, továbbá Thien-nek, a német császár barátjának vil­­gája, a­mely értékes régiségeket tartalmaz. A Secolo­ figyelmeztet arra, hogy Tirpitz tengernagy a legna­­­gyobb részvényese a német gyógyfürdőtársaságnak, a­mely a san­remói Hotel Bellevue tulajdonosa.­­ (A pécsi honvédhadapródiskola) pa­­rancsnoksága értesíti az Erdélyben és annak közvet­tetlen határán lakó pályázókat, hogy a­mennyiben posta útján nem kapták meg a felvételi vizsgáral való behívójukat, a következő időpontban jelenjenek meg a pécsi honvédhadapródiskolában: Szabó Ele­­mér (Máramarossziget) és Horváth Mihály (To­rda) szeptember 18-án, Szarvady Gyula (Déva), Kálmán János (Désfalva) és Miskolcra János (Máramarosi sziget) szeptember 19-én, Ilea Simon (Nadrág) szep-­­tember 20-án.­­ (Sötétek a falvak.) Vidéki lapoikat for­­gatván, föltűnik a panasz: kevés a petróleum. Nincs. Eltűnt. A városi kispolgárok­ asztalán lecsavarják a­ petróleum-lángot, hogy kevesebb fogyjon s álmod és félhomályba fuladnak a szobák. A falvakban meg éppen kifogyott. Ha eljön a gyorsjárásu őszi este, a­ kis szobákba, a szalmatetők alá belopja magát a söt­­ét, szétterped a bútorok között és megfojtja a szót,­a beszédet. Hallgat az asszony, hallgat a gyerek­,­gondolatuk messzire száll Volhiniába, vagy Doberi­dóra, a­hová elvitték, elparancsolták az embert .A sötétnek nyelve nő, elkezd beszélni. Sitteg-suttog bán­yatos, panaszos hangon, beszél arról, hogy szomorú­ az élet, a magyar élet. A földet vagy verítékkel, vagy, vérrel kellett öntözni, hogy kalászt adjon és szegény­i­nek lenni nagyon-nagyon nehéz ... A nagy sötétbe belesir egy gyerek, mint a­kit rossz álmok bántanak., A vaksötét ablak előtt elsír az őszi szél, mint a­min kor az eb riadtan szűkölni kezd. És az emberek­ hall­­­gatnak tovább a fekete éjszakában, a­mely olyan­ korán jelenik meg a szalmatetők fölött. Az egész faluban mindent sötét, csak a jegyzőnél pislog valami szomorú lány és a tanítókisasszonyok olvasnak egy­ bágyadt faggyúgyertya mellett. Olvasnak egy szebb­ világról szóló történetet, lelkük megtelik sóvárgáss­sal, minden iránt, a mi fény, a mi város, a mi élet... És körülöttük­ nagy álmot alszik az éjszaka s nehéz­ álmok lidércnyomása borul az alvó emberekre . (Gyászrovat.) Walterskirchen Annai Mária grófnő, a Sacre Coeur másodfőnöknője, teg­­­nap délután két órakor, 48 éves korában Buda­­pesten elhunyt. Temetése a gyászmisével kapcso­­­latban 9-én délelőtt 10 órakor lesz. Radich­ Ákos nyugalmazott már, főfelügyelői volt országgyűlési képviselő, Kolozsvárott meghalt, Recrens volt bécsi amerikai nagykövet, a je­­­lenlegi nagykövet közvetetlen elődje Filadelfiában, hetvennégy éves korában meghalt. — (Oláh ügyvéd botránya — Budapesten.­ Szerdán délután nagy botrány játszódott le Buda-­­pesten, a József-körút és a Népszínház­ utca sarkán. Ha ez az eset véletlenül Bukarestben van, úgy bizo­­nyára lincselésről számolhatnánk be. Mert a Bal-­­kán nem tűr el inzulust egyes embertől, külön­­e­sen, ha saját alattvalója és ráteheti a kezét Tön­lent, hogy egy Linza Liviusz nevű oláh ügyvéd, a­ki Budapesten, a Kisfaludy-utca 28. számú házai­ban lakik, megállott az említett helyen és éljenezni kezdte Oláhországot. Ezzel még nem érte be, ha­­nem szidalmazni kezdte a magyarokat. A járókelői­ azt hitték, hogy az illető részeg, de látván, hogy, józan, alaposan helybenhagyták. A rendőr bevitte el a megvadult vadolást a főkapitányságra.­­­ Ha­sonló eset történt ugyancsak tegnap délután a Deáki téri földalatti villamos megállónál, a­hol két nő franciául szidta a magyarokat és magasztalta az oláhokat. Egy főhadnagy közbelépésére a rendőr bevitte őket a főkapitányságra, a­hol kiderült, hogy mind a kettő svájci nő és az egyiket Hurmy Máriás­nak, a másikat Hurmy Antoinettenak hívják. A rendőrség meg fogja indítani ellenük az eljárást —a kihágás címén. "Mert a magyarnak türelme óriás, l­s kérdjük, mi történt volna, ha mindez Bukaresti­­ben cselt volna meg? A választ olvasóinkra­­bizzuk,­ 3278 éttermet újra megnyártek folyó hó 9-én, szombat cstp 7 órakor. Kitzismeri, elsőraesgu kossoha. Ifj. T&AGYARI IsttRE országosan ismert zenekara estén­ként hangversenyez. Küstin termek (sz.oparék).

Next