Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-01 / 256. szám

s lobogónk s a Kossuth-nóta meg a Himnusz lel­kesítő hangjai kisérték. Legszebb és legkimagas­­lóbb jellemzőjét, a vértelenségét nem tudta végig megóvni a forradalmi mozgalom, mert a mai napon — a­mikor a forradalom már minden cél­ját elérte — egy kiváló magyar ember áldoo­zatául esett a felkorbácsolt indulatoknak. A jövő alakulása attól függ, hogy az új kormány és a Nemzeti Tanács, a­melynek kezé­ben összefut most a hatalomnak minden szála, mennyire tudja fegyelmezni és mennyire tudja kormányozni a győzedelmes forradalmi szelle­met. Károlyi gróf kabinetjét a szocialista párt kitűnőségeiből, a radikálisok vezéréből s a saját pártja főembereiből állította össze, az uj kor­mány tehát oly tagokból áll, a kik iránt épp az elégedetlen néprétegek rokonérzéssel és bizalom­mal viseltetnek s igy remélhető, hogy, az uj ha­talmi erő, a melyre sorsunk bízva van, a vihar hullámait vissza tudja terelni a normális életfo­­lyam medrébe. Hozzá kell tennünk, hogy a Ká­rolyi-kormány kinevezése nyomban megtette a csillapító hatását s már a mai napon a Nemzeti Tanács, a szociáldemokrata párt és maga Ká­rolyi gróf is számos plakátokon hívta föl a kato­naságot, hogy térjen vissza kaszárnyáiba, a mun­­kásságot, hogy térjen vissza műhelyeibe és a nagyközönséget, hogy ki-ki tehetsége szerint mozdítsa elő a rend és nyugalom helyre­állítását. A mai nap történetéből még a következő mozanatokat ragadjuk ki: A királyi család nem Gödöllőn tartózkodik, mint tévesen hitték, hanem­ Schönbrunnban, a­hol pártvezéreket és politikusokat fogad ki­hallgatáson. József Ferenc királyi herceg, József királyi herceg idősebb fia ma Budapestre érkezve, a Nemzeti Tanács védelme alá helyezkedett. Ugyancsak a Nemzeti Tanács védelmét kérte a maga számára a Budapesti Hírlap is. A Károlyi-kormány ma délután tartotta első minisztertanácsát. Károlyi Mihály gróf kinevezése. A félhivatalos Politikai Híradó jelenti: A király Károlyi Mihály grófot telefonon kine­vezte miniszterelnökké és az összes polgári és katonai hatalmat rendelkezésére bocsátotta, hogy az országban a rendet helyreállítsa. Meg­kérte, hogy kabinetjének névsorát terjessze eléje. A kinevezés előzményéről a következő ér­tesülést kaptuk: Károlyi Mihály grófot ma reggel József királyi herceg telefonon magához kérette. Ká­rolyi nyomban fölment a budai várba, a­hol József királyi herceg közölte vele, hogy­ a király kinevezte miniszterelnökké és megkérte őt kor­mányának megalakítására. Károlyi Mihály gróf elfogadta a megbízást és nagy­ tömeg ünneplése mellett gyalog ment a középponti városházára, a­mely ma reggel óta a Nemzeti Tanács tanácskozó és hivatalos helye. Károlyi a Nemzeti Tanácsnak azonnal be­jelentette, hogy a király kinevezte őt a kabinet­­alakítással. A Tanács ezt tudomásul vette, mire Károlyi Mihály gróf egy másik terembe kérette a Nemzeti Tanács ama tagjait, a­kiket minisz­terekül szemelt ki. Az új kormány, Károlyi Mihály gróf miniszterelnök mind­járt a déli órákban hozzáfogott kormánya meg­alakításához. Előbb Hock Jánosnak ajánlotta föl a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát, de Hock nem kívánt aktív szerepet vállalni, mire Lovászy Mártonnak ajánlotta föl a vallás- és közoktatásügyi tárcát. Az igazságügyi tárcát a miniszterelnök Laltosevich János kúriai ta­nácselnöknek ajánlotta föl, a­ki azonban a föl­ajánlott tárcát nem fogadta el. Az igazságügymi­­nisztériumot ideiglenesen Búza Barna fogja vezetni. Károlyi Mihály gróf miniszterelnök az év folyamán megalakította a kormányt. Előter­jesztésére a király a következőket nevezte ki miniszterekké: Mistiszterelnök és ideiglenesen pénzügy­­miniszter: Károlyi Mihály gróf, belügy­miniszter: Batthyány Tivadar gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter: Lo­vászig Márton dr., földművelésügyi és ideiglenesen utcazság­­ü­gyi miniszter: Búza Barna, közélelmezési tárcanélküli miniszter: Nagy Ferenc, kereskedelmi miniszter: Garami Ernő, munkásügyi és népjóléti miniszter: Kun­sz Zsigmond dr., tárcanélküli miniszter: Jászi Oszkár, hadügyminiszter: Linder Béla vezérkari ezredes,­­ pénzügyi államtitkár Szende Pál. Az első miniszteri értekeslet. A Károlyi-kormány, ma délután négy óra­kor a középponti városházán tartotta meg első miniszteri értekezletét. Az általános irányelvek megállapítása után mindenekfölött a rend és nyugalom helyreállításáról tanácskozott a kor­­mány és igen szigorú intézkedéseket tett a rend­zavarók ellen. A jegyzőkönyvet Joannovich Pál államtitkár írta. A kormány esküje. Károlyi Mihály gróf miniszterelnök ma este 8 órakor megjelent József királyi herceg palotájában és a királyi hercegnek, mint a király megbízottjának kezébe letette a hivatali esküt. Azután a kormány többi tagjai tették le az esküt. Halász Lajos Dr. — sajtófőnök. Félhivatalosan jelentik: Károlyi Mihály gróf miniszterelnök elrendelte Gond­a Henrik­nek, a miniszterelnöki sajtóosztály éléről való távozását és sajtófőnöknek Halász Lajos dr. volt képviselőt, Az Est munkatársát nevezte ki. Halász Lajos dr. vérbeli újságíró, a hírlapírói karnak egyik legtehetségesebb és legszimpatikusabb tagja. Az első koalíciós kormány idején a biharme­­gyei ugrai kerület képviselővé választotta. Azalatt is, azóta is szakadatlanul hírlapíró volt. Kartársai osztat­lan örömmel fogadták sajtófőnökké történt kinevezését. Új minisztérium. A m munkásügyi és népjóléti minisztérium ha­tásköre az összes szociális és társadalom­gondozási, valamint közegészségügyi kérdésekre ki fog terjesz­kedni. Ennek a minisztériumnak a hatáskörébe fog tartozni a munkaviszonyok és munkaidő kérdése is. Az új minisztérium szervezéséről a­­­kormány az or­szággyűlés elé törvényjavaslatot fog terjeszteni. A Bizony-párt csatlaítozása a Nesmoit Tanácsihoz. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as Bi­­zony-párt képviselő tagjai testületileg jelentek meg ma délután a Nemzeti Tanács ülésén és nevükben Platthy György képviselő jelentette be a párt csat­lakozását a Nemzeti Tanácsnak. Beszédében hangoz­tatta, hogy a csatlakozást a párt minden feltétel nélkül teszi. A Nemzeti Tanácsot holm­entő mun­kájában úgy az őrs zártan ülésen, mint azon kívül teljes erejével támogatja­ A Nemzeti Tanács nevében Hock János kép­viselő köszönte meg a lelkes csatlakozást Bizonyos benne, hogy a függetlenségi törekvések, az ország demokratikus átalakításának hitvallása a Károlyi­­pártot és a Bizony-pártot eddig is az elvek közös­ségében forrasztotta egybe, ezentúl pedig mind a két párt a Nemzeti Tanácsba olvadva fogja tel­jesíteni kötelességét, a nemzet megmentésének, a nép milliói javának nagy munkáját. Ráth Endre képviselő kijelentene, hogy a Nemzeti Tanács minden munkájából tevékeny részt kérnek, a­nélkül, hogy személyi aspirációkat tá­­masztanának a Tanácscsal szemben. Ezek után a Bizony-párt megjelent összes képviselői és külső tagjai letették a Nemzeti Ta­nácsnak a m­iségesküt. Sk parlament SeHoäcgözäsa. A parlament épületét nemzeti zászlókkal föllobogózták. A képviselőház elnökségéhez ed­dig a képviselőház összehívása iránt egyik oldal­ról sem fordultak, a Dráva mentében.­ ­— Levél Károlii Mihály grófhoz. — Draskovich Iván gróf erdőhivatala Baranya. Sellyéről, mint nekünk jelentik, a következő levelet intézte Károlyi Mihály grófhoz: Nagyméltóságu gróf úr! Közvetetten, szo­morú tapasztalatok alapján alázatosan jelentem, hogy a horvát bolusevik bandák (zeléni káder) immár a Dráva magtár partját is veszedelme­z­tetik. Október 27-én éjjel Lenkovácon és kör­­nyékén rabolták és gyújtogattak­, elrombolták a telefonokat is és lehatoltak egész a sopjei (rév­falusi) kompig. Az uradalom néhány alkalma­zottja még 27-én este átmenekült hozzánk Sely­­lyére, de a többiek útját már elzárták és odaát rekedtek. Alázatosan kérem kegyelmes uramat, hogy ha egyáltalán lehetséges, méltóztassék sür­gősen intézkedni, hogy a Dráva-menti magyar községek védelmére katonaság küldessék, mert már csak papok kérdése, hogy a veszedelem hoz­zánk is átterjed. A lakosság körében máris nagy nyugtalanság észlelhető, mindenki menekü­lésre készülődik és nincs módunkban a meg­nyugtatás, mert sehol semmi intézkedést sem láthatunk biztosságunk érdekében, holott ezen a vegyes nemzetiségű vidéken nagyon is kívá­natos volna a határok biztosítása. Megjegyzem, hogy a noskovcei vasúti híd is őrizetien és rengeteg munícióval terhelt vasúti kocsik ácsorognak a szlavón vasutakon felügye­let nélkül, a­mi ha a bolusevikok kezébe kerül, bizonyára mi ellenünk fogja föhasználni. Kérésem ismétlése mellett maradtam Ba­­ranyasellyén, 1918. október 29-én, hazafias tisz­telettel Stark Dezső erdőmester. Tisza Istvánt agyonlőtték Budapest, okt. 6l. Ma estefelé futótűzként terjedt el a hír a városban, hogy Tisza István grófot Hernaina­­uti villájában katonák agyonlőtték. Az újságok kirakatában hamarosan megjelentek a hirt megerősítő hirdetések s közölték az eseményt az Asztúria-szálló előtt táborozó katonasággal és polgársággal. Tisza István megöletéséről a rendőri sajtóiroda a következő részleteket je­lentette: Ma délelőtt megjelent egy tiszt és egy polgári ruhába öltözött ember Tisza Istvánnak a Hernti­a­­ut 35. szám alatt levő villájában s Tiszával akart beszélni. Eléje is jutottak s Búkor, a Tisza István soffőrje hallotta az előszobából, a mint a két jöve­vény egyike ezt kérdezte Tiszától: — Itt van-e kegyelmes ur az a cseh bitang főhadnagy, a ki enyémet elitélt? — Itt nincs cseh főhadnagy felette Tisza, mire a két idegen eltávozott. Tisza ezután Sándor János, Radvánszky An­tal báró, Almássy Denisz grófnő és a felesége tár­saságában ebédelt délután fél öt óráig. A társaság ekkor visszavonult és társalogni kezdett a nappali szobában. Tiszának a villájára már az egész nap folya­­mán tíz csendőr ügyelt föl. Egynegyed hat óra tájban egyszerre fölbukkant nyolc-tíz katona s a kert vaskerítésén hirtelen átmászott és a villa üveg­ajtóját betörve behatoltak a szutménbe, a­hol a csendőrök tartózkodtak. A csendőrök tereferéltek, kártyáztak, úgy, hogy a jövevények egyszerűen lefegyverezték és ki­zavarták őket a villából. A katonák közül erre négyen bementek a villa előcsarnokába és ott tanácskozni kezdtek, hogy mi­tévők legyenek. Néhány perc múlt el így, a­mikor belépett hozzájuk Dömötör László inas és meg­kérdezte tőlük, hogy kit keresnek. — Tiszát. — volt a felelet. — Majd megkeresem, — mondotta az inas. —­­Ne hazudjon' lit van! A következő percben az egyik katona fegyvert fogott rá, a másik három pedig bement a hallba, majd a hall mellett levő kis szobába, a­hol a zon­gora előtt megtalálták Tisza Istvánt, a­ki revol­vert tartott a kezében s a katonák elé ment. Jobbján felesége állott, balról pedig unoka­­húga, Almássy Denisz grófnő. E pillanatban az egyik katona eléje állott e szavakkal: — Én nyolc éve­ vagyok katona. Sok ember el­vérzett a maga gazembersége miatt, most lakoljon meg érte! Tisza egy lépést tett előre, mire az egyik ka­tona fején elé­szegezte a puskát, a másik pedig rá­szólt, hogy tegye le a f’esri­ert. „ Leteszem­, de tettyik le maguk ti! —- felelt kurtán Tisza . Ugyanakkor el akar­ta kapni a fegy­ver csövét, Almássy grófnő pedig a saját testével akarván megvédeni eléje ugrott, de akkor már eldördült majd a három fegyver. Tiszát két golyó találta el. Az egyik a mell­ , Budapest! Hírlap (256. sz.) 1018. november 1.

Next