Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)

1920-11-05 / 261. szám

m­ ­elyre­n a men­üis elült­ ­ Lenér Béla, előadó és nagyatádi Szabó István beszéde. — A nemzetgyűlés ma megkezdette a földbirtok - reform tárgyalását,, a­mit osztatlan érdeklődéssel kisérnek a nemzetgyűlés minden oldalán. Minthogy a javaslat a különböző érdekek lehető kiegyenlítése alapján jött lére, ennélfogva nevesebb ellenzéki ál­lásfoglalás nem is fog megnyilvánulni vele szemben. Az­ ülés azonban ma meglehetős későn nyílt meg, a­minek az oka az, hogy a kisgazdák külön konferenciára gyűltek össze Bottlik József elnöklé­­sével s ezen a konferencián a gabonarendelet meg­változtatásáról tanácskozzanak. Határozataikat, az­után a többségi pártnak ma este tartott értekez­lete elé terjesztették. Tizenegy órakor nyílt meg az ülés s ennek első tárgya a mentelmi bizottság jelentése volt arról a támadásról, a­melyben Ugron Gábornak volt ré­sze, a­kinek egy nemzetgyűlési beszéde után bever­ték az ablakait. A bizottság javaslatára a nemzet­­gyűlés kimondotta a mentelmi jog sérelmét, ennél­fogva az aktákat kiutalta az ügyészségnek, a tettesek kinyomozása céljából. Ezt az ügyet ilyképpen eligazítván, hozzáfo­gott a Ház a birtokreform tárgyalásáh­oz. Az előadó beszéde, Kenéz Béla előadó széles tudományos appará­tussal világította meg a korszakos javaslat jelentő­ségét. Az összehasonlítás céljából bemutatta, hogy az európai államokban hogyan oszlik meg a föld s arra a konklúzióra jutott, hogy Romániát kivéve,­­Magyarországon a legaránytalanabb és a legegész­­ségtelenebb a birtok megoszlása. Kevés kézben tö­mörült a birtok nagy része, a nagy sokaság milliói pedig nem juthattak földhöz. Vádolta a liberális kormányokat, hogy keveset tettek ennek a vesze­delmes helyzetnek megváltoztatására. A birtokvál­to­­zások folytán rengeteg föld a látok s főleg az olá­hok kezére jutott. Vagyis a helyett, hogy tért nyer­tüt­k volt, tért vesztettünk s e mellett, a Skotusz Via­torok még a nemzetiségek elnyomásával is vá­doltak bennünket. A javaslat tüzetes ismertetésére k­érve, kiemelte a javaslat alapgondolatát, a­mely a kisbirtok szaporításában jut kifejezésre s mindenek­­fölött szociális érdeket szolgál. A földéhség olyan társadalmi ellentéteket tá­masztott, a­melyeket a kisbirtokok szaporításával le­het enyhíteni és megszüntetni. Más kérdés­­az, hogy ■vájjon :1 kisbirtok sza­porgása fokozni fogja-e a több­­termelést, de erre az előadónak az a véleménye, hogy nem föltétlenül a nagybirtok kedvez a többter­melésnek. Az állattenyésztés azonban föltétlenül a kisgazdák kezén virul jobban. Tévedésnek tartja,­­hogy a­­kisbirtokos nem szolgálja­­a városok ellátá­sát. A föld helyesebb megoszlása egyik legfőbb fel­tétele a népesség szaporodásának s ezzel a nemzeti vagyon növekedésének is, mert az emberi munkaerő a legbecsesebb eleme a produkciónak. A kisbirtoko­sok legalsó osztálya természetes átmenetet alkot a vagyonos és vagyontalan osztályok között s ezek alkotják azt a széles népréteget, a­melynek sorsától a nemzet sorsa függ. A javaslat azonban számol a középbirtokos osztály érdekével is, a­mely természe­tes átmenetet alkot a kisbirtok és a nagybirtok kö­zött. A középosztály részben a viszonyok alakulása, részben pedig saját hibái folytán is nem tudta meg­tartani az ősöktől rájuk hagyott vagyont. De mégis ez osztálynak oly érdemei vannak, a­melyeket a nemzeti élet szempontjából honorálni kell, s olyan kiválást tölt be, a­melyet elhanyagolni vagy hatá­­sában meggyöngíteni nem szabad. A reform ez okok­nál fogva, kíméli a középbirtokot s gondoskodik kö­zépbirtokok alakí­lásáról is. A javaslat a helyesebb birtokeloszt­ás céljára mindenekelőtt a háború folya­mán, spekuláció alapján szerzett ingatlanokat veszi számításba, a magántulajdont elvének megóvása mel­lett, megfelelő megváltási áron. Csak ha ezek a bir­tokok a reform céljának elérésére nem volnának elegendők, akkor nyúl vissza a javaslat azokhoz a birtokokhoz, a­melyek az utolsó ötven esztendőben nem családtagok között cseréltek gazdát, továbbá más nagybirtokokhoz is, de ezekhez csak abban az esetben, ha a birtok ezzel a produkció intenzív mű­velésében, ipari felrend­ezései­ben stb­, a nemzetgaz­daság szempontjából káros hanyatlásnak nincs ki­téve. De számol a javaslat azzal, hogy nem lesz szükséges a kisajátítási joghoz nyúlni, mert a bir­tokosok maguk fognak gondoskodni a birtok helye­sebb megosztásával elősegíteni. Maguk fogják el­adogatni földjük egyes részeit. A javaslat nem vet gátat a szabad forgalomnak s a szabad parcellázás lehetősége felmarad, csakhogy a múlt tapasztala- tain okulva, kell állami felügyelet alatt, hogy ki­zárja a spekulációt. A­mi a reform pénzügyi részét illeti, az elv az, hogy csak készpénz-fizetésért lehet földet­­ venni, azonban kivételesen meg van engedve a birtoknak megterhelése is, 75 százalék erejéig. A­z egész akció fölött eg­y szakszerű bírói intéz­mény fog őrködni, a­mely minden kormánytól és a napi politikától független testület lesz. A javaslat megfelelő módozatokkal gondoskodik a szükséges fundus instruktus megszerzéséről i­­s továbbá meg­könnyíti a birtokszerzést azzal, hogy elősegíteni igyekszik a bérleteket olyképpen, hogy egy idő múlva a­­bérlő a saját tulajdonává teheti a bérelt birtokát. A reform ezzel megteremti angol mintára a járadékbírtok intézményét. Gondoskodik végül a javaslat arról is, hogy az alkotandó kisbirtokokat elaprózni vagy elherdálni ne lehessen s e célból megalkotja a családi birtokot, az úgynevezett pa­raszt-majorátusokat, a­melyeket sem megnöveszteni, s­em kisebbíteni,­­s a­melyeket bíróilag lefoglalni sem lehet. Szabályozva van az öröklés rendje is oly­képpen, hogy az örökségből kizárt fiú a járadék­­birtoklás utján uj birtokhoz juthat. Az előadó kétórás beszédét és beható fejtege­téseit feszült érdeklődéssel kísérte s végül zajos tapssal honorálta a nemzetgyűlés. Az elnök öt perc­nyi szünetet adott. A földmivelésü­g­yi miniszter beszéde. A szünet után fölszólalt nagyatádi Szabos Ist­ván földmivelési miniszter s bevezető szavaiban ki­emelte, hogy bár neki az előadó beszéde nemn sok mondanivalója nincs, mégis örömmel szólal föl, mert évek hosszú küzdelme után került ide ez a ja­vaslat. Kivételes szerencsés helyzetben van úgy­mond — mert ebben a Házban, ennek a javaslatnak nincsen ellenzéke, a­mi annak a bizonyítéka, hogy mindenki egyformán átérzi a törvény szükségessé­gét. Azután rátért arra, hogy bizony a rétegek nem szívesen árják ezt a javaslatot s fölolvassa a zala­megyei gazdasági egyesület f­utirat­át, a­melyben azt írja, hogy károsnak tartja a földbirtokreformról szóló törvényjavaslatot és megdöbben azon, hogy akad kormány, a nyelv ezért a javaslatért a felelős­séget vállalni meri. A zalamegyei gazdasági egye­sület nem ismeri el azt, a jogot, hogy ilyen módon bele lehessen nyúlni a magántulajdonba. Egy másik nyilatkozatot is tesz az egyesület, hogy a zala megyei igénylőket helyezzék át más megyébe. Ezt csak azért olvasta föl, hogy lássa a nemzetgyű­lés, magén­erők akarnak még most is érvényesülni. A miniszter azután a nagybirtok történelmi fejlődéséről szólva, hangoztatta, hogy vagyonelkob­zásról szó sincs, csaló, a földbirtok helyesebb meg­osztásáról. Azért, hogy egy család jól élhessen, nem szük­­séges százezer holdas birtok, nem kell többmilliós jövedelem. (Zajos taps és éljenzés.) Hiszen láttuk tételeizben, hogy éppen a legnagyobb jövedelműek csinálták néha a legtöbb adósságot. Iz így van.) Láttuk, hogy vannak rangyarhonos birtokosok, a­kik soha életükben birtokukat nem is látták. Azt sem tudják, merre van. Ennek véget kell vetni. Nem az a gazdag, a­kinek sok jövedelme­ van, ha­nem az, a­ki jövedelméből meg tud élni. Emberi és keresztényi szempontok egyaránt sürgetik a föld­birtok­reform megcsinálását. Nem a tizenkettedik órában vagyunk, hanem már azon is túl. Ha az ország abban, a helyzetben volna, hogy sok pénzt tudna áldozni arra a célra, akkor meg lehetne csi­nálni a teljesen jó földbirtokreformot, de mivel erre képesek nem vagyunk, meg kell a retonnal csinál­nunk úgy, a­hogy tudjuk. Mindenkinek csak annyi földet lehet­ adni, a­mennyinek ura tud maradni. A javaslat a legkomolyabb mérlegelés tárgyává tette azt, hogy kinek mennyi földet adjon. Túlzásba menni nem lehet, úgy akarja megcsinálni ezt a törvényt, hogy ha majd a helyzet engedi, ezen az úton tovább lehessen haladni. Elsősor­ban azokról kell gondoskodni, a­kik nincstelenek, földre szo­rulnak. A nagy tömeg a röghöz van kötve és azt van szereti, hogy azt kifejezni nem is lehet. Kössük hát hozzá a népet i a röghöz úgy, hogy­ adjunk neki rögöt (Zajos t­aps és éljenzés a Ház minden ol­dalán.) .A magántulajdont az védi legerősebben, a­ki­nek van magántulajdona. Még a mezőgazdasági mun­kások között is azok a legjobb munkások, a­kiknek bármilyen kis földecskéjük, telkecskéjük van. A­kit a hazai rögből gyűjt, az nemcsak magának gyűjt, az nemzeti vagyont gyűjt. Soha sem lesz gazdag, erős az az ország a­hol kevesek vannak a varmoli­­nók birtokában. (Zajos taps és éljenzés.) Szomorú időket élünk, soha sem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Olyan egyetértést lát ennél a javaslatnál, a­melyet még alig látott érvényesülni. Őrizzük meg hát ezt az egyetértést és vigyázzunk, mert a szét­húzás veszedelemre vezethet. Most is túloltt egis tüntetést. Felelős politikusok vigyázzanak, nehogy a nagy bajt még nagyobb bajjal tetőzzék. (Taps a jobboldalon, ellentmondások a Ház baloldalán.) Ha­­zán­k iránti kötelességünket teljesítjük, ha a javas­latot elfogadjuk, a­melyet jóleső érzéssel ajánl­­, a ki évek óta hirdeté s dolgozott érte. (Éljenzés minden oldalon.) Bár egy kevés aggodalommal a végrehatást illetően, ajánlom a javaslat elfogadá­sát. (Zajos éljenzés a Ház minden oldalán. Mindenki fölállt és üdvözölte a minisztert, az elsők közötti Apponyi Albert gróf.) Ezután Tarán­yi Ferenc személyes kérdésben szólalt föl és kijelentette, hogy ő az elnöke annak a zalamegyei gazdasági egyesületnek és sem ő, sem az egyesület többsége nem azonosítja magát a fel­olvasott felirattal Itt csupán tévedésről lehet szó, mert éppen a zalamegyei gazdasági egyesület volt az első, a­mely foglalkozot­t a földbirtokreformmal és májusi közgyűlésen örömmel üdvözölte. Nagyatádi Szabó István földmivelésü­gyi mi­­niszter erre kijelentette, hogy megnyugvással halljai lazányina­k kijelentését. Hozzátette azonban, hogy­ ha ez a nyilatkozat Tarányi részéről nem történt volna meg, az egyesületet törvényadta jogánál fogva feloszlattatta volna. Felsteri a felszólalót, mint az egyesület elnökét, hogy intézkedjék, hogy az egye­sület reparálja le ezt a feliratot, mert nem tűrhető, hogy egy gazpsági egyesület kétségbevonja a nem­zetgyűlés tívényal­kotási jogát. Az új^ egynegyed három órakor ért véget.­ygyű­lés a Vigadóban. — Megálltak a villamosok és a vasutak. •— M­a délelőtt folyt le a Vigadóban az a­ méretes­­impozáns nagygyűlés, a mely a magyar közve-, lénynek adva hangot hivatva volt arra, hogy til­­takozzék a gyilkos trianoni békeszerződés ratifiká­lása ellen. A nagygyűlést a Társadalmi Egyesületek Szövetsége rendezte, azonban valamennyi számot­tevő egyesülés elküldte a képviselőit s különösen a megszállott területekről kiutasítottakból rekrutáló­­dott több ezer fő lelkes, intelligens tömeg adott a gyűlésnek külsőleg is , súlyt és­ nagyszerű keretet. A tiltakozás azonban nem szorítkozott a nagygyűlés­re s a Vigadó termeire. Az Ébredő Magyarok Egye­­süleének kezelésére a főváros összes vonalain, negyedórára megállottak a villamoskocsik, s az or­szág egész területén ugyanabban a percben megáll­tak az összes magyar vasutak, mindmegannnyi hangtalan tiltakozás a trianoni béke ellen. A vigadói nagygyűlés tizenegy órakor kezdő­dött. A vezetőségen kívül fölvonulni láttuk az elnöki emelvényre a Védő Ligák Szövetsége nevében Ur­­m­ánczy Nándort, a MOV­ nevében Zulavszky ez­redest, a Nemzeti Szövetség nevében Perényi Zsig­­m­ond báró volt miniszter, az Erdélyi Magyar­ Székély Szövetség nevében Jék­ey Dániel kurai bírót és Rá­kóczii főtitkárt, az Ébredők igazgatóságát és még számos ismert személyiséget. Elsőnek Okolicsányi László dr. állt szólásra. " Hangoztatta, hogy ez a békeszerződés a magyar nemzetet létagipjaiban rendíti meg, megfosztja gaz­dasági fejlődésének mindert föl­tételétől, és — ezt az állapotot, a­melyet hitvány árulás és jogtalan erő­­szak teremt meg, ezt most törvénybe akarják ik­tatni. Ez ellen tiltakozunk és a mi til­takozásunk jelenti azt, h­ogy még ha meg is hozzák a ratifikáló törvényt, még akkor is várnak reánk nagy köteles­ségek, a­melyeknek teljesítésére szabad kezet tart fönn magáénak az egész magyar nemzet; küzdeni fogunk minden eszközzel, ha kell nyíltan, fegyverrel is harcolni fogunk, a­míg vissza n­em szerezzük mindazt, a­mit tőlünk elraboltak. Erre teszünk ma nagy fogadalmat, ezt jelenti a mi tiltakozásunk. Utána Horváth Károly beszélt az Ébredők ne­vében. Bűnhődni kell mindegyiknek — úgymond. —, a­kik a­­nemzeti érzést és gondolkodást m­­egértek. A szociáldemokrata pártnak még mindig aktivitás­ban lévő régi vezetőit okolta, hogy gyáraink a kül­földről nem kapnak nyersanyagot s igy ők maguk okozzák, hogy sok ezer munkáskéz kenyér nélkül van. Majd Barabás Samu Kolozsvárról menekült református esperes tartott izzó beszédet. — Hosszú évszázadokon keresztül azért állot­tunk őrt e helyen Testvéreim, — úgymond — azért véd­tük a műveit Nyugatot a Kelet minden táma­dásával szemben, hogy ez legy­ül a hála! Roosevelt úgy nyilatkozott Magyarországról, hogy nincs a világon illusztrisabb nemzet, a magyarnál, a magyar népnek tartozik a világ a legtöbbet,­ S­ime Amerika is ebben a­ békeszerződésben rójta le a háláját! Majd előterjesztette a tiltakozó határozati ja­vaslatot, mely így szól: __ Ha a nemzetgyűlés nem akarja idegenül elutasítani magától azokat, a­kikkel egyek '•voltunk ezer éven át, akkor a béke ratifikálását tagadja meg azon a címen, hogy a jelenlegi állapotában nem illetékes arra, trxff idején igában nyomorgó honfi* \ 8Budapesti Hírlap aei. «.) 1920 november 5. i államtitkár állnak. Munkatársunk kérdést tett­ Ra­­binek Gyula miniszterhez és Dömötör Mihály kép­viselőhöz, a­kik azt mondották, hogy erről a párt­­alakulásról semmit sem tudnak. Más értesülésünk szerint egészen bizonyos, hogy a földbirtokreform és a békeszerződés elinté­zése után okvetetlenül új politikai helyzet követke­zik el és kétségtelenül új pártalakulások is lesznek. A mai híradások azonban információink szerint m­­ég koraiak és csupán a kormányzópártban meg­nyilatkozó elégedetlenségnek és türelmetlenségnek­ forrásából származnak. Egyik informátorunk sze­rin kétségtelen, hogy a két említett javaslat elin­tézése után az elégedetlen csoportok új pártalaku­s zászlaját turnák kibontani.

Next