Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-07 / 98. szám
Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 98. szám Szombat, május 7. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 440 K, félévre 230 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 korona. Ausztriában 6 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.* j±inen.~ Apponyi. Budapest, máj. &• Az ország Apponyi ünneplésére készül. Hetvenöt év és benne ötven év ernyedetlen és önfeláldozó munkájának a glóriája ragyogta körül alakját. A közügy szakadatlan szolgálatának, a szellemi és lelki nagyság számtalan megnyilatkozásának, a parlamenti diadaloknak, a trianoni tragikus küzdelmeknek az emlékezete szállta meg a hallgatóságot. Continuere omines, midőn fölállott, hogy nemzetéhez szóljon és igazságaink megdönthetetlen bizonyítékaival irányítsa felénk a külföld figyelmét. Csak a behavazott fej, az ősz szakáll emlékeztetett az idők múlandóságára. Alakja töretlen, hangjának érpe csorbítatlan, szónoki heve és ereje kiapadhatatlan, csak igazságkereső bölcsesége, nemzetvédő elszántsága öltöttek gigantikus méreteket. Sok mondanivalója volt a mi számunkra, de kiváltképp a külföld számára. Meg fogják-e hallani és ami még fontosabb, meg fogják-e hallgatni, Apponyi maga sem palástolta kétségeit. De ebbe nem szabad belenyugodnunk. A kormánynak mindenképpen módját kell ejteni, hogy Apponyi beszédének külpolitikai része eljusson a külföldre. Hozzácsatolnánk Andrássy tegnapelőtti fejtegetéseit is, mert a kettő egymást kiegészíti és mert Apponyi teljes mértékben magáévá tette Andrássy állásfoglalását a magyar külpolitika irányában és tartalmában. Apponyi szintén az angol parlamentben elhangzott magyar vonatkozású beszédekhez fűzte mondanivalóit. Az angolok már sokat megértettek a magyar igazságokból, de nem mindent. Apponyinak igazságtól lángoló szavai talán be fogják világítani nemcsak az angol, de az egész külföldi közvélemény homályos területeit. Sok pénzt pocsékoltak el nálunk automobilos kéjkirándulásokra, de talán még maradt költség hasznosabb, üdvösebb dolgokra. Kell lenni pénznek arra, hogy világító rakétákkal szórjuk tele a világot. Az angol külügyminiszter tegnapi beszédéről ma érkezett meg a jelentés. Apponyi nyomban válaszolt rá, mert a háborúért való felelősség és bűnösség kérdésében a hivatalos Anglia még mindig nem adta meg Magyarországnak az abszolúciót. Apponyi nem vitatja a bűnösséget, úgyis mindig a győzőnek van igaza. De a fokozatait meg lehet különböztetni. Itt ért bennünket az égbekiáltó igazságtalanság. Magyarországot büntették meg a legsúlyosabban, de lehet-e csak egy pillanatra is mondani, hogy Magyarország a legbűnösebb? A nemzetgyűlés diplomáciai karzatának ma sok látogatója volt. Talán köztük voltak Románia, Jugoszlávia és Cseh-Szlovákország diplomatái is. Ez országoknak a propagandája terjesztette el világszerte a rémmeséket a magyar zsarnokságról, a nemzetiségek elnyomásáról. Apponyi e hazugságok szövevényével szemben csak egyetlen egy tételt állít fel. A Wilson által ünnepiesen beígért népszavazást mi kértük, mi, az állítólagos elnyomók akartuk megtenni bíráinkká az elnyomottakat. Mit bizonyít az, hogy a „felszabadítók”1 ellenezték a népszavazást? A háború a civilizáció nevében folyt. Amerika szabad polgárait a német és a magyar barbárság ellen kiadott jelszóval lehetett, beleugratni a háborúba. Amerika máig sem ismeri a teljes igazságot. De reméljük, idővel majd csak eljut oda Apponyi szava és akkor meg fogják tudni,, hogy legnagyobb, legszebb városaink kiszolgáltatásával kulturértékek semmisültek meg oly országok kedvéért, melyeknek csekély értelmisége legfeljebb balkáni módon tudja ellátni a megnőtt területek adminisztrációját és kultur-szükségleteit. Ellenségeink propagandáját a békeszerződés és Magyarország megcsonkítása sem állította meg. A ratifikációt hozzák-halasztják, az őket kötelező békepontokat semmibe sem veszik. Csak nemrég kísérelték meg a békeszerződés szigorúbb értelmezését. Csak teljes megsemmisülésünk nyugtatná meg őket, altatná el rossz lelkiismeretüket, biztosítaná létüket. Apponyi ezzel szemben rámutat a kísérőlevélre és jelentőségére. Ebben a kísérőlevélben nagy dolgokról van szó. Nem apró-cseprő határigazítások írói, hanem a határok revíziójáról és az e körül felmerülő elemlétek eldöntése nem ellenségeink önkényére van bízva, hanem a legfőbb tanácsra. A nagyhatalmaiénak ez az ígérete viágos és letagadhatatlan. A többi a jövő titka. Amit Apponyi honfitársainak mondott, csupa szelíd atyai intelem, egy ötvenéves politikai múlt tapasztalatai, egy fenségesen ép és szép öregkor bölcsesége. Apponyi szimpátiával támogatja a kormányt, de megmarad pártokon kívül, a háború előtti pártokat pedig felszólítja,, hogy oszlassák fel a régi kereteket és ki-ki egyéni és szellemi értéke szerint helyezkedjen el az ország új életrendjében. Apponyi kétórás beszédét áhítattal hallgatták. Jótékony optimizmus lopódzott a telkekbe, mindenki meg volt illetődve. Megkezdődött az Apponyi-jubileum, _ a nemzetgyülés ülése. — A nemzetgyűlésen ma a nap eseménye Apponyi Albert gróf közel kétórás hatalmas beszéde volt. Olyan bravúros készséggel mozgatta és elemezte a legsúlyosabb külső és belső problémákat és olyan könnyedséggel, a fáradságnak legcsekélyebb jele nélkül állta a hosszú beszédet, hogy ez a nagyszerű erőpróba szinte cáfolni látszott azt az ötven esztendőt, amióta Apponyi Albert a nyilvános politikai pályán működik s azt a hetvenöt évet, a mely villáin nyugszik. Apponyi Albert gróf mind acélos szervezetével, mind pedig fenomenális adományaival, nemes, hazafias lendületével és jellemének puritán tisztaságával — néhányad magával, akiket tiszteletünk, bámulatunk és szeretetünk virágaival halmozunk el — egy mindjobban távozó erős, régi generációnak utolsó Mohikánjait, egy kialvóban lévő hatalmas fényforrásnak utolsó lángolását jelzi a magyar közéletben. Ezek az öszfejü öregek fiatalabbak valamennyiünknél s erősebbek is mindanynyiunknál, nemcsak tudásuk és tapasztalataik gazdagságánál fogva, hanem főképpen azért, mert távolállanak immár minden egyéni vonatkozástól s igy mindabból, a mit mohijának, vagy, cselekszenek, kivált immár minden földi salak s ami megmaradt, az színarany tisztalelkűség, kristályos hazafiság, makulátlan közérdek. Első cikkünk foglalkozik Apponyi beszédének kifelé irányított részével. E helyütt csak a belső politikai vonatkozásokat érintjük, lehető rövidséggel. Csak három kimagasló mozzanatot ragadunk ki. Apponyi figyelmezteti a kormányt, hogy az agrárirány kultiválása, bármilyen helyes a földmívesnépnek erősítése, magában nem, elég, mert magából a mezőgazdaságból az ország meg nem élhet s jövőjét ki nem fejlesztheti. Szükség van — és Csonka- Magyarországon jobban, mint Nagy-Magyarországon volt — iparra és kereskedelemre . Apponyi itt nagy hévvel bizonyította, hogy Budapest predesztinálva van arra, hogy Kelet-Európának kereskedelmi empóriuma legyen. S csak rajtunk áll, hogy ez megtörténjék; csak rajtunk áll, hogy megszűnjenek azok a visszás jelenségek,, amelyek miatt a kereskedelem Bécsbe terelődött az utolsó két év alatt Ezt a fejtegetést a nemzetgyűlésnek egy része ellenérzéssel fogadta. A második mozzanatot a keresztény nezeti irány jelöli meg. Apponyi helyesli Bethlen Istvánnak a lármás antiszemitizmusról mondott elítélő szavait s maga is szükségesnek tartja a keresztény nemzeti iránynak konzerválását. De ennek legbiztosabb módját abban látná, ha a keresztény irányzat képviselői nem jutnának ellentétbe a krisztusi erkölcsi alappal. A destrukcióval és a demagógiával szemben a legjobb fegyvernek a fölvilágosítást, a szociális gondoskodást, az igazságos elbánást, a jó közigazgatást, a munkaalkalmak teremtését és a munkássággal való törődést tartja. Rendkívül éles szavakkal kell ki az internálási tábor ellen. Ez fekély, amelyet ki kell vágni a nemzet testéből, mert itt rosszabb sorban van részük azoknak, akik bíróilag föl vannak mentve, mint azoknak, akik el vannak ítélve. Mert az elítéltek tudják, meddig tart a büntetésük, az internáltak ellenben nem tudhatják, mikor nyílik meg számlakba a szabadság kapuja. Sokaknak a fejtegetésnek ez a része nem tetszett. De volt ellenzője, amint láttuk, annak is,h a tűit Apponyi a választójogra vonatkozóan mondott. Szerinte az értelmiség vezető szerepét ugyan lehet talán félteni, de ha kinyitottuk a kapukat, újból elzárni bajos és az általános választójogot visszszacsinálni nem lehet. Ez volt Tisza Istvánnak is egyik fő érve a választójogi harcban s ma már látja ezt jóformán az egész közvélemény, Apponyi előtt Giesswein Sándor mondott igen tartalmas, változatos beszédet. A részletes tudósításunk alább következik. Az ülés megnyitása után Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a zárolt szesz felhasználásáról szóló jelentését terjeszti elő. A költségvetési vitában Giesswein Sándor volt az első szónok. Szerinte a népek megértését kell előkészíteni, ez hozza meg az új nemzetközi jogrendet. Ebben az irányban Angliában már a habon alatt mozgalom indult. Minden ilyen mozgalom a béke, önrendelkezési jog és demokrácia felé vezet Kardcsörtetéssel nem érünk célt Itthon is jogrendet kell teremtenünk, mert ha az emberek azt látják, hogy nincs teljes jogrend, ez táplálja az elégedetlenséget és teremti meg az anarkiát. Abszurdum, hogy még ma is fennállanak az internálási táborok és vannak, akiket másfél év óta ki sem hallgattak. Halottunk itt a miniszterelnök úrtól általános kijelentéseket. A középosztály vezető szerepét nem szakaszokkal, hanem a néppel való békés megértés alapján lehet elérni A magyar nép tanúságot tett józanságáról és ezért ellene van a választójog mindennemű megszorításának. A titkosságot mindenképpen meg kell tartani. (Általános helyeslés.), végül követelte a katolikus autonómia megvalósítá