Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

teljesíti és senki másnak jogkörébe nem avatkozik. Jogrend az, a fak­kor önként választott hivatásának mindenki szabadon élhet. Jogrend az, a­mikor senki magát a törvény fölé nem helyezheti, a­mikor teljes élet- és vagyonbiztosság ül fönn és a­mikor az ál­lamnak megvan az ereje, hogy a törvény korlátai közé szorítsa mindazokat, a­kik ez elvek ellen véte­­n­ek.“ (Tetszés és taps minden oldalon.) A jogrend teljessége kedvéért követelte azután a szabadsajtót s a szabad gyülekezési jogot. A jogrend keretében sürgette a meglazult tisztviselői fegyelemnek helyre­­állítását. Beszéde további során a pénzügyminisztert ugyancsak a jogrend érdekében figyelmezteti az adókivetés körül észlelt atrocitásokra. Azt a kérdést intézi a pénzügyminiszterhez, igaz-e az, hogy az adókivető közegek fél százalékot kapnak a behajtott adók utáni A jogrend nevében követeli a dohány­termelés felszabadítását, hogy senki se élvezzen privilégiumot. A jogrend követelményének tartja továbbá azt is, hogy a magyar gazda ott szerezhesse be a vasárut, a­hol olcsóbban kapja. Benzint is ol­csóbban tudnának szerezni. Az államnak nincs joga megdrágítani a termelést, ennélfogva meg kell szün­tetni minden behozatali tilalmat. Másrészt azonban nagy károsodás érte a gazdatársada­lomat azzal is, hogy kellő időre nem tudták megkapni a kiviteli engedélyyt. A munkáskérdésről szólva, utalt arra a kü­lönbségre, a­mely a fővárosi és falusi munkásság között van. A szakszervezeti rendszerben ő bizonyos terrort lát, a­mellyel szemben fölveti azt a kérdést, hogy mi történnék, ha a gazdák megalkotnák a zöld szakszervezeteket, a­mely kiéheztetné a várost, ha a falu követeléseit nem teljesítenék? A jogrenddel ellenkezőnek mondotta azt a visszás helyzetet, hogy a gabona összegyűjtésére rendelt szervezetnek, a GOA­-nak valami külön bí­rósága van, a­mely a kihágást bünteti. Ez egy kü­lön bíráskodás, a­mely elvonja az embert rendes bírói hatóságától. Itt Andaházy-Kasnya Béla közbeszólt. Ez hozzátartozik az üzlethez, a­min Vass József kul­tuszminiszter módi előtt felháborodott. Ütötte a mi­niszteri asztalt s követelte a képviselőtől. Mondja meg, micsoda üzletről beszélt Nagy zaj támadt s az elnöklő Bottlik József azzal csillapította le, hogy majd a szónok beszédé­nek befejezése után meg fogja kérdezni a közbe­szólótól, hogyan értette szavait. Gaál Gaszton azután arra utalt, hogy a bün­tető perrendtartás körül is baj lehet, a jogrend szempontjából. Ott volt a Tisza-per tárgyalásán s úgy látja, mintha a perrendtartás arra való lenne, hogy a gazemberek, a bitangok burkolt palástban védekezhessenek. Már két éve elmúlt, hogy Magyaror­szág legnagyobb emberét nyolc gazember elveteme­dett módon világos napon meggyilkolta, s ma azt kell látni, hogy ügyvédek abban vetekszenek, ho­gyan szívassanak vissza vallomásokat, s miként ve­gyenek be vallomásokat, úgy hogy m­a annyira össze van zavarva az ügy, hogy a bíróság nem is láthat tisztán. Ezt a perrendtartás hibájának tulajdonítja. (Mozgás.) Szükségesnek tartja a k­özigazgatási reform szükségét. A költségvetést elfogadja. (Tetszés és taps.) I Úton jutott hozzá? Palotákba­ ment-e be érte, vagy nádfedele­s kunyhóba, királyleányok sóhajtását hallgatta-e, vagy parasztmenyecskék nevetését. A miként az senkit sem érdekel, — legfeljebb a hi­vatalos esztétikát. Azután a népszínmű fejlődéséről beszélt Rá­kosi Jenő, Szigligetiről, ki rendesen típusokat raj­zolt. Utódaiban nem volt meg Szigligeti kedves ötle­tessége, színpadi rutinja s a típusok egyre halvá­nyabbak, klisészerűbbek lettek. A népszínmű telje­sen elvesztette népszerűségét, mikor aztán egyszerre Tóth Ede és Csepreghy fölléptek. Ők már nem típu­sokat rajzoltak, hanem egyéneket, karaktereket. S szerencsére ugyanakkor kezdett játszani Blaháné és Tamási. (Mű­sor Rákosi Jenő Blaháné nevét em­lítette, az éljenző közönség Blaha Lujza gyönyö­rűen földíszített páholya felé fordult és úgy üdvö­zölte a­ népszínmű nagyasszonyát.) Ezek az írók és színészek a fejlődés hihetetlen fokára emelték a népszínművet. Ez a mostani fölújítás lehet, hogy beköszöntője a fejlődés harmadik fokozatának. Vé­gezetül Csepregihy alakjáról mondott néhány meg­indult, szeretettel teljes mondatot. Jellemezvén benne az írót, az embert, a barátot. Egy pár odave­tett szóval kitűnő portrét adván az írót tiszta, enyhe, kedves humorral, meleg emberszeretettel teli gyö­nyörű magyar lelkéről. Egy bájos, kedves versét is fölolvasta. Utána Herczeg Ferenc elmés, ötletes proló­gusa következett. Aztán felgördült a függöny és jöt­tek A piros bugyelláris alakja. A színészek közül elsősorban Varsányi Irén bírónéjáról és Hegedűs Török­ bírójáról kell beszélnünk. Varsányi Irén szép, bájos, kedves magyar asszony volt és olyan meleg, a­milyen csak ő tud lenni. Volt egy pár szava, a­mi­ Gaál G­asz­­on változatos beszéde után az elnök felhívta Kasnya Bélát, hogy magyarázza meg köz­­beszólását. A fiatal képviselő felállott s azzal ma­gyarázta szavait, hogy az állam most sok száz mil­liót fizet rá a gabona összegyűjtésére. Ezt a rend­szert akarta megszólni, a­mikor úgy fejezte ki ma­gát, hogy az hozzá tartozik az üzlethez. Vass József kultuszminiszter, mint volt köz­­élelmezési miniszter erre csak annyit mondott vá­laszul, hogy úgy látja, Kasnyának halvány fogalma sincs arról, a­miről beszélt. De figyelmezteti, hogy az ilyen homályos gyanúsítás táplálékot ad a destrukciónak. Végül hangoztatja, hogy a GOK tisztviselői fölötte állanak minden gyanúnak. (He­lyeslés.) • Interpellációk. A vitát most megszakították s áttértek az in­terpellációkra. Kálmán István a gödöllői kor­ona­uradalo­mnál tapasztalható visszásságokról interpellálta a föld­­mivelési minisztert. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi mi­niszter válaszában hivatalos­­ adatokkal igazolta, hogy a koronuradalom a múlt évben kétmillió ko­ronát jövedelmezett. Nem áll az sem, hogy több az alkalmazott, mint kellene. Eddig még nem tekin­tette meg a k­orona urad­almakat, mert nem volt rá érkezése, de most, hogy konkrét panaszt hall, kö­telességének tartja, hogy az ügy megvizsgálására szakértő­ bizottságot küldjön ki. A választ tudomásul vették, mire az ülés har­madfél óra után véget ért. 6&3AFESTI K­SBLAP cd hu 2 1921 május 8. fi ítépszámolás eredménye. A m. Cdr. középponti statisztikai hivatal ma tette közzé az ez év első napjaiban tartott népszám­lálás előzetes eredményét. E­­szerint Magyarország­nak jelenleg­­meg nem szállt területén, a­melyben természetesen nincsen benn a délen nekünk ítélt, de a szerbek által megszállva tartott terület, de vi­szont benne van az Ausztriának ítélt Nyugatmagyar­­ország, 7.840.882 volt a népesség száma. Az 1910. évi népszámlálás ugyanazon a területen 7.470.006 lelket talált, a­ szaporodás tehát tíz év alatt 370 826 lélek, vagyis kereken 5 százalék. Minthogy a hábo­rús veszteséget még mindig nem ismerjük pontosan, nem lehet megállapítani, hogy a népnövekvésből mennyi írható a természetes szaporodás és mennyi a bevándorlás, illetőleg a menekülés folytán előállott beözösülés javára. De nyilvánvaló, hogy a megszállt területekről való beözönlés számszerűleg teljesen pótolta a háborús veszteséget és a háború előtti négy év kivándorlását. A törvényhatósági jogú városok közül feltűnő népnövekvés mutatkozik Komárom­-Ujvárosban, a melynek 1910-ben csak 2.946 főnyi lakossága volt,­­most pedig 5.989, népessége tehát több, mint meg­kétszereződött. Komárom városnak Duna-jobbparti része ugyanis magyar közigazgatás alatt maradt s úgy látszik, a komáromiak közül sokan átköltöztek a cseh uralom alól. Az ország második legnagyobb városának, ,Szegednek sem terjedt ki egész területére a népszámlálás. Szegednek ugyanis a szerb meg­szállás alatt levő Újszegeddel és az alsó tanyákkal együtt már 1910-ben 118.328 lakosa volt, most ak­kor talán nem is az ajka beszélt, hanem a szive dobogását hallottuk. Mikor Csillag Pali jön a cigá­nyokkal az utcán és ő egyedül van a szobában. Kí­vüliről hallatszik a nóta:­­„Császárkörte nem vad­alma . . .“ Varsányi Irén ott áll a szoba közepén, halkan, beledudöl a nótába, a szentére fátyol eresz­kedik és a lelke, a tiszta, szép,­ kedves, magyar lelke. Ott röpült első kedvese, Csillag Pali felé. Az egész asszony egy forró, mégis tiszta, egy odaadó, mégis szemérmes vágyakozás. A­ki ezt megcsinálta, az elérkezett művészi pályájának legtetejére. Hegedűs bírója egyenes, biztos, megtöretlen alakítás. Egy nagyon okos, józan, emberséges, melegszívű férfit adott. Mozdulata, gesztusa, hangja mind elsőrendű. Ez az a bíró, a­kit nem csalhat meg a felesége, mert annyira egész, ép és igaz ember, hogy ezzel csúfsá­got elkövetni egy tisztalel­kű asszony nem is tud. Csortos mint Csillag Pali kitűnő volt, különösen a második és a harmadik felvonásban. Tanay cigánya elsőrendű művészi alakítás. Egy pár szavával feled­hetetlen figurát csinált. A többiek is mind olyan kiváló munkát végeztek, hogy csak a legnagyobb elismerés hangján szabad beszélnünk róluk. Itt kell szólnunk Kertész Kasza Gyurkájáról, Haraszthy Hermát cigányasszonyáról, Fenyvesi kapitányáról, Hajdú kitűnő prímásáról, Vendrey ispánjáról, Sze­­rémyről, Balta Mariskáról, Makay Margitról, Zátony Kálmánról, Győzőről. Különös dicsérettel, sőt meg­hatottsággal kell beszélnünk a gyönyörű magyar dalokról. Hegedűs, Varsányi Irén, Csortos, Kertész úgy ének­eltek, mintha soha egész életükben egyebet sem csináltak volna. A művészi rendezés Csortos munkája. Üdvözöljük az új igazgatót és sok szeren­csét kivárniuk neki a többi népszinmához. Ztánielné Lengyel Laura, mig azok nélkül csak 109.806. Ugyanazon a terüle­ten, a­melyre a mostani népszámlálás kiterjedt, 1910-ben 105.413 főnyi volt a lakosság, a szaporodás tehát tíz év alatt 4.483 lélek, vagyis 4,3 százalék. Debrecen ezúttal szintén fölkerült a nagyvárosok sorába 103.228 főnyi lakosságával s elég kedvezően is fejlődött 1918. óta, népszaporottása ugyanis 11.3 százalékot tett. Kívüle még Győr és Miskolc fejlő­dése volt normálisnak mondható, előbbi város né­pessége 12,9, utóbbié 11.5 százalékkal növekedett 1910. óta. De nemcsak a törvényhatósági jogú városok, hanem a többi városok és általában a népesebb községek is jobban fejlődtek, mint a kisebb népes­ségű községek. A mai Magyarország területén 1910- ben 82 városnak és községnek volt 10.000-nél több lakosa, most pedig 92 van ilyen. E 92 város és község népessége 7,3 százalékkal emelkedett tíz év alatt, a többieké csak 3­5 százalékkal. A főváros környékén levő néhány népes községben most is szinte amerikai arányú fejlődést látunk, a­mi rész­ben megmagyarázza azt, hogy maga Budapest miért növekedett csak 5.2 százalékkal, így Erzsébetfalván 30.2, Rákospalotán 41.5, Csepelen 42.9, Pestszentlő­­rincen 47.6, Cinkotán 59.3 és Kispesten 66.3 száza­lék a tízévi szaporodás aránya. Ha a szomszédos községeket Budapesttel összefoglaljuk, Nagy-Buda­­pestnek immár 1.184.516 lakosa van és a szaporo­dás 1910. óta 107.853 lélek, vagyis 10­ 0 százalék. Felstellén­ála is az antant zentiesmarás helyett­­ tárgyal. — Visszavonják az antant csapatokat. — Ma­roknyi német védőőrségek verik vissza a beai gyereket. — Komplikációk előestéjén. —­ Felsősziléziában a helyzet nemcsak változatla­nul komoly, de az ö­sszesereglő hírekből arra kell következtetni, hogy a mi eddig történt, még csak al­égiháború közeledését jelző távoli menydörgéshez hasonlít s joggal lehet attól tartani, hogy az igazi förgeteg majd csak most tör ki. És ha elkövetkezik, megérzik a szomszéd államok is. Az Oppernben székelő antantbizottság hivata­­los híradása szerint ugyan a helyzet a javulás útja felé bontakozik, de legalább is különös, ha ily kö­rű mények között a proklamáció szükségesnek tartja azt is közhírré tenni, hogy „m­ost már a me­­nekülők kiutazását megkönnyítik." Fokozott figyel­met érdemel tehát a VVo//f­ ügynökségnek az a meg­állapítása, hogy a szövetségközi bizottság közle­ménye ellenkezik a valódi helyzettel s hogy ennek­ a bizottságnak Felsőszilézia legnagyobb részében ma már egyáltalán nincs semmi hatalma. Erre vall kü­lönben az az egyenesen megdöbbentő hir is, hogy­ az antantbizottság visszavonta a katonai erősítések­­nek Nyugatról való igénybevételét s e helyett meg­kísérli a Storfantival való tárgyalást. Ezt a lépést részben magyarázhatja a lengyel kormány maga­­tartása és ama kijelentése, hogy „megérd a felső- sziléziai nép kétségbeesését s bárha igyekezett a la­kosságot megnyugtatni, azt a megnyugtatást kizá­róan az antanttól várja. És pedig abban a formá­ban, hogy kezeskedjék a felsősziléziai kérdésnek a Versailles-' békén alapuló megoldásáért." Ha a jelen­­legi helyzet tovább tart, mindjobban kiélesedő to­vábbi bonyodalmakat vár a varsói kormány. Ez elég világos beszéd s az antant erre Kor­­lantihoz fordul. Korlantihoz, a­ki megirigyelte a Vilnát rajtaütéssel elfoglalt Zeligorszky tábornoki babérait, megához ragadta a hatalmat, haditörvény­székeket állított fel s tucatszámra hurcoltatja el és löveti főbe a sziléziai németeket, erőszakos sorozá­sokat rendez, a­mivel szemben a német lakosság valóban példátlan nyugalommal nyomja el keserű­ségét, melyet az éleszt benne, hogy az antantható­ságok egyre ígérnek, azonban vagy semmit sem tesz­nek, vagy a­mit cselekszenek, azt is erőtlenül. Ugyanakkor, a­mikor az antant kíméletlenül lesújt Németországa a hatnapos ultimátummal, a felső­sziléziai lengyel insurgensekkel — tárgyalásba kezd. Egyenesen komikusan hangzik, ha azt halljuk, hogy a szövetséges csapatok a második nagy harcvonalra vonulnak vissza és tüzérséget koncentrálnak, a­mely, azonban úgy látszik, aligha fog akcióba is lépni. Ha tehát a sziléziai antantbizottság csakugyan vissza­vonja csapatait, akkor számolni kell a német önvé­delmi mozgalom fellángolásával. Annál inkább, mert az edd­ig alakult maroknyi német védőrségek máris jelentősebb sikereket értek el, mint az antantcsapa­­tok. S a német öntudatosság jogos­sáinak apás­át az sem fogja megakadályozhatni, hogy a német tarto­mány gyűlésén a kommunistáik pártja a maga na­gyobb dicsőségére állást foglalt — a német véde­­­­kezés ellen. A nyugati hatalmak helytelenítik Lengyelország­ eljárását. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Varsóból jelentik, hogy Sapieha herceg külügyminiszter Lon­donból visszatért Parisba és táviratot menesztett Varsóba, a­melyben jelzi, hogy a nyugati hatalmak helytelenítik Lengyelország, felsősziléziai tölépész-

Next