Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)

1921-10-26 / 240. szám

Budapest, 1921._________________XII. évfolyam, 240. szám Szerda, október 26. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetőtt árak: Egész évre 440­ K, félévre 220 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 3 korona. Ausztriában 6 kor Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. . Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. az. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok*: József 43, József 53, József 63, József 23- 84. Portoim Budapest, okt. 26. (Szár.) Tegnap kellett volna megnyílni a portorosei tanácskozásnak. Talán meg is kez­dődött, ámbár nehezen tudjuk elképzelni, hogy Magyarország távollétében lehessen határozni, dönteni, vagy akárcsak tanácskozni is olyan kérdésekben, melyek csak velünk együtt oldha­tók meg. Már­pedig mi a kitűzött időre alig jelenhettünk meg, tekintve, hogy a magyar kül­döttséget­­ Gratz Gusztávnak kellett volna vezetni­ . Kereskedelempolitikai és forgalom­poli­tikai kérdések szerepelnek a tanácskozás napi­rendjén. Milyen unalmas, szürke program! De a megélhetés kérdését foglalja magában. Megélhetnek-e egymás mellett a régi ket­tős monarkia kebeléből kiszakadt államok? Ha megélhetnek, melyek a megélhetés előfeltételei? Bizonyos, hogy így nem élhetnek meg. Az elzárkózás halált jelent. Csehország bojkot­­táló politikába kezd és elveszti fogyasztási terü­leteit. A román erdőkben elrothad a fa és mi tél idején tüzelő nélkül szűkölködünk. A délszlávok olyan vámokat léptetnek életbe, melyek beho­zatali tilalommal egyértelműek ... A behozatali és kiviteli tilalmak rendszere, a közgazdasági rövidlátás, politikai gyűlölet és gyáva félelem­nek ez a­­kovcsszülötte ránehezedik az egyes ál­lamok forgalmára. Bizonyos, hogy ma e téren már némi változás állott be, a­mennyiben az államok m­ár nem portékájukat, hanem a pén­züket féltik és valutáris szempontok homlok­térbe tolásával mindegyik csak kivinni szeretne árut, a behozatalt azonban nem akarja tűrni. De ez a kölcsönösséggel nem számoló nevetsé­ges logikátlanság egyáltalán nem hozott javu­lást. A kiviteli és behozatali engedelmek tovább tenyésznek a korrupció és a bürokratizmus melegágyában és az árukontingenseken alapuló kompenzációs szerződések, a primitív cserefor­­galomnak e megtestesítői még most is úgy le­begnek a szemünk előtt, mint elérendő ideáljai a kereskedelmi forgalomnak. A kiviteli és beho­zatali bonyodalmak egészen bizonytalan és nap­­ról-napra változó helyzetet teremtenek. A posta- és táviróforgalom ezer korlátozó intézkedésbe ütközik, az utazás passzushoz és vízumhoz van kötve, a­mi pedig a vasúti összeköttetést illeti, a múltak tapasztalatain okulva, egyik állam sem enged át egyetlen vagont is a határon, a­míg neki a faiak természetbeni ellenértékét előre nem biztosították. Természetesen csak a régi monarkia fel­osztásából származott államokról van szó, a­me­lyeknek egymás közötti gazdasági viszonyát nemcsak az egymás elleni bizalmatlanság nehe­zíti meg, hanem egy napról-napra nagyobbodó hivatalnoki kar is, melynek életérdeke a mai állapot fentartása. Mindezen változtatni hiva­tása a portorosei konferenciának Igaz, hogy ennek a tanácskozásnak a tárgysorozata nagyon szerény, de még ezt is há­lával kell fogadnunk. Egyelőre csak a behoza­tali és kiviteli tilalmak lefaragása, a posta- és táviróforgalom akadálymentes lebonyolításának létrehozása lehet soron, de az ideál egy, az utódállamok között létesítendő teljesen szabad forgalom, mely legföljebb közbenső vámok ál­tal volna korlátozható. Kereskedelempolitikai­ szempontból még mindig a kompenzációs szerződés áll homlok­térben és azt a kérdést fogják tárgyalni, hogy az egyes államok között miképpen lehetne ilyen szerződéseket létrehozni. Nyomorúságos óhaj, mert hiszen a kompenzációs, szerződés, mint­ már sokan kifejtették, az államok egymás közötti­­ forgalmának legnehézkesebb eszköze és az „ab­szolút kiviteli és behozatali tilalomnak csak a cserekontingens által enyhített formája". Nem kompenzációs szerződés kellene, hanem rendes kereskedelmi szerződés. Tarifaszerződés, régi alapon, a legtöbb kedvezés alapján. De a pro­gramba foglalt pont tárgyalásából is jó fakad­hat a kérdés jóindulatú kezelése esetén. Az­ utódállamok gazdaságilag egymásra van­nak utalva. Ezt megérezték még a trianoni béke szerkesztői is, a­mikor a 205-ik szakaszban a legtöbb kedvezésen túlmenő megállapodás köté­sére jogosították fel Magyarországot, Ausztriát és Csehországot. Átérezte ezt Asquith, a­mikor múlt év február havában kimondotta, hogy a szukcessziós államok gazdasági egységként fo­­gandók fel és tönkremennek, ha ennek felis­merése elől elzárkóznak. Ezt kifejtette Sm­ith amerikai szakértő is, a­mikor kihirdette, hogy ezek közt az államok között, a politika kikü­szöbölésével egy gazdasági közösség alapjait kell lerakni. Paish angol pénzügyi szakértő meg­­ a gazdasági újjáépítés kongresszusán annak a félelmének adott kifejezést, hogy a már tönkre­­­ ment 50 millió emberen kívü­l még más 10 millió embernek kell tönkremenni, hogy gazda­ságilag rend legyen a világon. Portorose egyik célja, hogy ez a 10 millió ember tönkre ne menjen. Célja, hogy a béke által területei­vétellel, vagy területgyarapodással egy­aránt büntetett államok a gazdasági önsegély után igyekezzenek kikorrigálni az idétlen béke gyilkos határozmányait, helyreállítani az egy­séget, mely a monarkia gazdasági összeom­lása folytán megszűnt és melyet gazdaságilag a nagy­ antant sem nékülözhet. A világforgalom­ból kikapcsolt sok millió fogyasztó egy részé­nek reaktiválása és felvevőképességének vissza­állítása, egy nagy és gazdasági munkabeosztás alapján dolgozó Kelet-Európa újjáteremtése, ránk nézve a megélhetés kérdése, de életfelté­tele a leghatalmasabb győztes államoknak is. Ehhez akar bennünket közelebb vinni Por­torose, melynek sikere azon múlik, hogy a tár­gyaló felek túltehelik-e magukat a politikai­­ szempontokon, hogy megértő szomszédai lehet­­nek-e egymásnak, mikor az egyik szívében még­­ ott a tőr, a másik kezében még ott a zsákmány. Az antant internálni ak­arja K­ároly királyt. — Kárfára tragy flmnetikába akarják a királyt szákt­ani? — A királyi párt nem fogják Budapestre hozni, hanem jelentési tartózkodási helyükön őrzik addig, a­míg sorsukról véglegesen megtörténik a döntés. A magyar kormány valószínűen kénytelen lesz a nagy­ antant kívánságának engedni s a királyt a még kijelölendő antanthatalomnak átadni. Mivel Angolország mutatkozik a legengesztelhetetlenebb­­nek, alighanem az angol követ fogja átvenni a ki- SSök­ ráhatott királyt s az angolok"fognak új tartóz­kodási helyére való szállításáról gondoskodni. Az antant-hatalmak között egyelőre még nincs meg­állapodás arra nézve, hogy Károly király interná­lására melyik helyet jelölik ki. A király ma délelőtt még Tatán volt, az Esterházy-kastélyban. Cziráky József grófot fölfüggesztették hivatalétól. Szombathelyről jelentik: A belügyminiszter Cziráky József gróf főispánt hivatalától felfüggesz­tette és a főispán hivatal vezetésével Herbst Gézát, Vas vármegye alispánját bízta meg. (M. T. I.) Andrássyt, Rakovszk­yt és Gratzot Suaspestre hozzák. A kormány ma megtette az intézkedéseket, hogy Andrássy Gyula grófot, Rakovszky Istvánt és Gratz Gusztávot­ lehetőleg még a mai nap folya­mán Budapestrő­ hozzák­ és­ átadják az illetékes ha­tóságoknak. Hangoztatják, hogy a kormányt nem vezeti a bosszúállás szándéka, azonban elkerülhetetlennek­­látszik, hogy azok, a­kik a királyt az előreláthatóan szerencsétlennek mutatkozott lépésre bírták, bíróság elé állíttassanak........................... Ma délben különben Bethlen István gróf mi­niszterelnök jelentést tett a kormányzónak a hely­zetről. Apponyi előbb mindenesetre meg fog jelenni a nem­zetgyűlésen s akkor ott a legutóbbi események na­pirendre kerülnek, ki fogja fejteni a maga állás­pontját. Schofer a magyarországi helyzetről. Bécsből jelentik. A nemzetgyűlés mai ülésén a szoc­áldemokraták sürgős interpellációja került tárgyalásra, a­melyben azt kérdezik a kormánytól, mit szándékozik tenni, hogy a Károly király puccsa folytán keletkezett középeurópai válsággal szemben az osztrák köztársaság jogait és érdekeit megvédje. A szociáldemokraták a kormánytól szi­lrdságot kö­vetelnek az antanttal és Magyarországgal való tár­gyalásnál, követelik továbbá a hadseregnek a teljes létszámra, 30.000 emberre való kiegészítését. Nyugat- Magyarország sima átadását és a puccsban résztvett személyeknek, ha osztrák területre menekülnének, azonnal való internálását. Ezután Schober szövetségi kancellár szólalt föl. Ismertette azoknak a perceknek a történetét, melyekben a király magyarországi látogatásának híre hozzá eljutott, majd beszámolt az azonnal meg­tett intézkedéseiről, melyek­ a pártok vezetőinek he­lyeslésével találkoztak. A külpolitika terén is előké­szített mindent, a­mit alkalmasnak vélt arra, hogy a köztársaság fennállását biztosítsa. Sikerült neki megteremteni azokat a biztosítékokat is, melyek Ausztriát megóvták volna attól, hogy a kisantant és Magyarország között esetleg beálló konfliktus esetén mint átvonulási terület és mint hadszíntér jöjjön tekintetbe. A kancellár ezután azokról a lépésekről és intézkedésekről szólott, melyeket a kisantant és a nagyantant tettek a restauráció ellen. Beszéde végén a kancellár biztosította a nem­zetgyűlést, hogy a kormány továbbra is teljesüeni fogja kötelességét. Az ülést délután folytatták, a­mikor több fel­szólalás után elfogadták azt az indítványt, hogy a szövetségi kancellár jelentését tudomásul veszik, a kormány intézkedéseit helyeslik és­ a kormányt fel­szólítják, hogy a védőőrséget építse ki a miliciei­­rendszer bevezetése érdekében vegye igénybe a nép­­szövetség közbenjárását és Nyugatmagyarország át­adása, valamint Magyarország lefegyverzésének mi­előbbi végrehajtása céljából kezdjen tárgyalást a ha­talmakkal. Az indítvány továbbá szigorú vizsgála­tot követel azok ellen az osztrák állampolgárok el­­len, a­kiknek a magyarországi restaurálási kísérlet­ben részük volt és követeli azoknak a magyar ál­lampolgároknak kiutasítását és internálását, a­kik a magyarországi puccsban közreműködtek. (MTI.) Apponyi a helyzetről. Ma délelőtt több disszidens képviselő kereste fel Apponyi Albert grófot Werbőczy­ utcai lakásán, majd Pallavicini György őrgróf is felkereste, a­ki­vel hosszabb ideig tanácskozott. Politikai körökben hire járt, hogy a legutóbbi események hatása alatt Apponyi le fog mondani nemzetgyűlési mandátumá­ból. Ezzel szemben azonban úgy értesülünk, hogy a­mennyiben ez végső esetben be is követke­­lék.

Next