Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)

1921-10-28 / 242. szám

Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 242. szám Péntek, október 28. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetés j ár­­: Egész: évre 440 K. rv:évre 220 IC, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 IC. veg­yes szám ára 2 korona. Ausztriában 5 kor Hirdetéseket Budapesten felvesznek az­ összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5 szán. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Erdély 1921-bn. Bud­apest, okt. 27. Baráti kézből kapjuk a következő cikket: Most jöttem Erdélyből, a magyar bánat­­földről. Örökké oda visszavágyó lelkem megtelt erdélyi magyarok bánatával, reményeivel és szenvedéseivel. Csonkaországunk megoszlott párt, faj, osztály és felekezeti harcai után, mi­kor a turáni átok erősebben feszíti szét nemzeti egységünket,­ mint valaha, jól esett látni az erdélyi magyarság küzdelmét a nemzetért és jól esett látni azt, hogy van még magyar nemzedék, mely­ a nemzeti összetartozás parancsait meg­ismerve — létéért való küzdelmében — a nem­zeti egység jegyében Harcol. Réz Mihály e lapok hasábjain írta a ro­mán uralom alatti Erdélyről 1920-ban azt, hogy Erdély jelenlegi államformája a korrupcióval enyhített despetizmus. A lefolyt esztendő ezen nem változtatott. Egy faj, m­aly balkáni erköl­csöket ,és bizánci világszemléletet hozott magá­val, egy olyan terület feletti impériumhoz jutott, mely ezeréves állami életre tekintett v­issza akkor, mikor az önálló román fejedelemség megalakult. Az egyik még alig ötven éve sza­kadt el Konstantinápolytól és szabadult fel a török protektorátus alól, a másikban egy állam­alkotó képességekkel megáldott faj teremtett egy ezredéves állami életet, mely az európai civilizációt honosította meg és megtöltötte a maga sajátos nemzeti szellemével. Az erdélyi magyarság, mely a megszállás kezdetén a passzivitás, a meg nem alkuvás álláspontjára helyezkedett és a mely állásfog­lalását külsőleg az iskümegtagadásban fej­ezte ki, a trianoni békeszerződésnek a magyar nem­zetgyűlés által történt ratifikálásáig passzív ál­láspontját meg is tartotta. Történetíróra vár az erdélyi magyarság önvédelmi harcának meg­írása, mely nemzeti motívumait akkor is meg­őrizte, mikor itt 1919-ben vörös uralom volt és Magyarország csak egy fantom volt betyárok kezén. A ki nem hitt soha az imponderábilis­­tényezők erejében, a ki nem hitt abban, hogy van egy faji lélek és nemzeti öntudat és az egyé­nek által kialakított nemzeti gondolatvilág, az jöjjön s tanulmányozza át az erdélyi magyarság passzivitásának történelmét 1918 decemberétől 1921 júliusáig. Ratifikálás után, mikor az­ erdélyi magyar­ságnak a megmaradt országrészekbe és a Nyu­gatba vetett reményei szertefoszlottak, termé­szetszerűen elhelyezkedését meg kellett kez­denie az új állam keretében és passzivitását fel kellett ad­nia. Az új keretekben rábízott értéke­ket megőrizni kötelessége és a kötelesség kate­gorikus imperatívuszát, az erdélyi magyarság felismerte. E végből ez év júliusában megalakí­totta Kolozsvárt — a kelet-magyarországi or­szágrészek minden magyarjának bevonásával — a Magyar Szövetséget. Ez a Magyar Szövetség, mint a Romániába kebelezett magyar nemzeti kisebbség összefogó képviselete, most építi ki mindenütt a maga vármegyei, járási és községi tagozatait és első feladatául a békeszerződésben, valamint az 1919. december 11-iki párisi egyez­ményben biztosított kisebbségi jogok tisztelet­ben tartásának elismerését és megtartását te­kinti. A kisebbségi jogok alapján követeli a nemzeti autonómia kiépítését és ezt egységesen és osztatlanul követeli az egész magyarság szá­mára. Román részről történtek olyan­ lépések, melyek Székely Autonómia cégére alatt a ma­gyarság és székelység közé néhány lelkiismeret­len kalandor, uttán éket akartak verni, de a nemzet ősereje és az egység megóvásának pa­rancsoló szükségessége győzött és a Magyar Szövetség egyértelműen visszautasította a külön székely autonómia gondolatát. A szövetség a nemzeti kataszter felfektetésének munkálatait megkezdette s ennek elkészülte után nyerhe­tünk teljes képet az erdélyi magyarság jelenlegi erőviszonyairól. Románia politikája Erdélyben az egysége­sítés. Ha ez sikerül, akkor Erdély elveszett. Ha az egységesítés nem sikerül, mely ma a román belső politikának irányító gondolata, akkor ennek meglesznek a maga külpolitikai hatásai és meglesznek a maga konzekvenciái is az er­délyi magyarság sorsára. A román állam leg­erősebb ellenfelét és egységének akadályát az erdélyi magyarságban találja, a­mely minden erejével szükségképpen az egységesítés ellen küzd. Az egységesítésből folyik más két fontos probléma: az erdélyi agrárreform és a felekezeti iskolakérdés. A magyarság erdélyi ereje a többi közt abban is rejlett, hogy Erdély földjének nagyobb része magyar tulajdonosé volt. Ez sarkalja arra Romániát, hogy Erdélyben a legradikálisabb birtokpolitikát inaugurálja. Hogy ez mennyire nem szociális reform, kitűnik már abból is, hogy az erdélyi földbirtokviszonyok fejlődése a leg­demokratikusabb volt, mert az erdélyi alkot­mány értelmében Erdély jórészén a székely és szászföldön jobbágymunka-szervezet nem volt. Nagy-Románia azonban nem tudja szülőjét megtagadni, a forradalmat. Meghosszabbított és állandósított forradalmi állapotban van Erdély. Románia hibáinak egyike az a balihá­­zasság, mely a regát és az erdélyi románság között fennáll. Az égiük feudális és latifundiális állam, a másik az októberi forradalom őszi­rózsáitól megmámorosodott tömeg. E tömeg­lélektani differenciákat nem lehet egységesíteni. A legjellemzőbb erre az, hogy az „egységes41 Románia két agrártörvényt hoz, az egyiket, a régi királyságra, a latifundiumok országára — egy konzervatívot s Erdélyre, a demokratikus földmegosztás hazájára — egy radikálisat. E politika szempontjai világosak: az ó-ro­mániai bojár uralom nem árt Romániának, de az erdélyi magyar birtokosság­ot bontó tényező­nek tekinti. Ezt eltüntetni tehát — szociális feladat. Erdélyben földhöz jut a román paraszt, melynek kezébe egy magyar nemzedék idealizmusából csak 1848-ban 1.615.000 hold ment át és a­mely föld­reformnak köszönheti az erdélyi románság fej­lődésének és gazdagodásának a bázisát. Erre a parasztságra most egy román középbirtokossá­got akarnak rétegezni a magyar urak földjén. Mindezt a jogrend, a törvényesség, a­ tulajdon­jog szentségének legázolásával. Az ilyen politi­kára csak egy olyan nemzet képes, melynek gondolatvilágából mindezek a fogalmak hiá­nyoznak és a­mely csak egy célt ismer: a maga faji uralmának biztosítását. A másik fontos problémája a magyarság­nak: az iskola. Eminens nemzeti érdekeink fűződnek ahoz, hogy a magyar ifjúság magyar anyanyelvén és nemzeti szellemben nevelkedjen fel. Ezt ma csak a felekezeti oktatás útján biz­tosíthatjuk, mert az erdélyi magyar egyházak egyedüli biztosítékai annak, hogy az ifjúság jövőre is az erdélyi föld tradícióiban, fog felnse­­velkedni. A románok azonban a magyar nép­oktatási törvényre és az Apponyi iskolatörvé­nyére hivatkozva, annak betűszerinti, célzatos magyarázatával csukják be napról-napra a ma­gyar iskolákat és állítják fel a román állami iskolákat. Ezzel szemben nekünk és a magyar kormánynak elsősorban kötelessége o­dahatni, hogy az erdélyi felekezeti magyar oktatás ott biztosí­ttassék. Ezekben csak vázlatosan rajzoltam meg az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét. Küz­delmeikből és szenvedéseikből az erdélyi ma­gyarság hivatásában való hitem csak megerő­södött.­­Megerősödött az a hitem, hogy Erdély jövőjének kulcsa az erdélyi népek lelkében van és az a hitem, hogy Magyarországot feloszthat­ták, de Magyarország lelki integritását megbon­tani nem lehet, mert az felette van az élet és a politika materiális energiáinak. Az antant a Fekete-tengerre akarja vinni a kiránt. — A nagykövetek tanácsának határozata.­­ As ágyunasséd a Fekete-tenger egyik kikötőjében várja be a további döntést. — Párisból jelenti a Havas-ügynökség. A nagy­követek tanácsa ma délelőtti ülésén elhatározta, hogy Károly királyt az egyik Budapesten hor­gonyzó ágyunasz­ádon helyezi el, a­hol be kell vár­nia a nagyhatalmaknak végleges internálási de­A Magyar Távirati Iroda egy Havas-jelentés alapján már hétfőn éjjel hírt adott arról, hogy a párisi nagyköveti konferencia foglalkozott Károly királynak Magyarországra való visszatérésével és hogy a határozat alapján a szövetséges hatalmak budapesti képviselői utasíttattak arra, hogy a hatá­rozatot a magyar kormánnyal mielőbb közöljék. Az antant itteni képviselőinek ez a lépése a tegnapi nap folyamán bekövetkezett. A magyar kormányhoz juttatott jegyzék szövege a következő. Miniszter Úr! Van szerencsénk Önnek a magyar kormány részére, a nagykövetek konferenciájának alábbi jegyzékét átnyújtani: A szövetséges hatalmak figyelmeztetik a ma­gyar kormányt az április 2-i határozatokban fog­laltakra,­lyére vonatkozó döntését. (Magyar Távirati Iroda.) Párisból jelenti a­­Jawas-ügynökség: Az az ágyunaszád, a­melyen Károly királyt el fogják he­lyezni, a további döntéseket a Fekete-tenger egyik kikötőjében fogja bevárni. (MTI.) Megállapítják, hogy a vett uralkodó kitart egy olyan trón visszakövetelése mellett, melyen az ő jelenléte Középeurópa békéje számára a leg­súlyosabb következményeket jelentené, ezért a ha­talmak felhívják a magyar kormányt: 1. az ex­király trónvesztésének haladéktalan problamálására,­­ 2. az exkirály személyének biztonságba he­lyezésére, kinek a magyar földet a szövetséges ha­talmak által megállapítandó feltételek mellett el kell hagynia. A hatalmak súlyt vetnek, már most annak a kinyilatkoztatására, hogy ha a magyar kormány nem alkalmazkodnék ehhez a felszólításhoz, úgy ők elhárítanak minden felelősséget a Magyaror­szággal szomszédos államok közbelépését és az ebből származó következményeket illetőleg. Fogadja stb. Castagneto s. k., Hohler s. k. és Fouche s. k. A Magyar Távirati Iroda megjegyzi, hogy az A nagy-antant jegyzéke*

Next