Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)
1921-10-28 / 242. szám
Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 242. szám Péntek, október 28. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetés j ár: Egész: évre 440 K. rv:évre 220 IC, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 IC. vegyes szám ára 2 korona. Ausztriában 5 kor Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5 szán. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Erdély 1921-bn. Budapest, okt. 27. Baráti kézből kapjuk a következő cikket: Most jöttem Erdélyből, a magyar bánatföldről. Örökké oda visszavágyó lelkem megtelt erdélyi magyarok bánatával, reményeivel és szenvedéseivel. Csonkaországunk megoszlott párt, faj, osztály és felekezeti harcai után, mikor a turáni átok erősebben feszíti szét nemzeti egységünket, mint valaha, jól esett látni az erdélyi magyarság küzdelmét a nemzetért és jól esett látni azt, hogy van még magyar nemzedék, mely a nemzeti összetartozás parancsait megismerve — létéért való küzdelmében — a nemzeti egység jegyében Harcol. Réz Mihály e lapok hasábjain írta a román uralom alatti Erdélyről 1920-ban azt, hogy Erdély jelenlegi államformája a korrupcióval enyhített despetizmus. A lefolyt esztendő ezen nem változtatott. Egy faj, maly balkáni erkölcsöket ,és bizánci világszemléletet hozott magával, egy olyan terület feletti impériumhoz jutott, mely ezeréves állami életre tekintett vissza akkor, mikor az önálló román fejedelemség megalakult. Az egyik még alig ötven éve szakadt el Konstantinápolytól és szabadult fel a török protektorátus alól, a másikban egy államalkotó képességekkel megáldott faj teremtett egy ezredéves állami életet, mely az európai civilizációt honosította meg és megtöltötte a maga sajátos nemzeti szellemével. Az erdélyi magyarság, mely a megszállás kezdetén a passzivitás, a meg nem alkuvás álláspontjára helyezkedett és a mely állásfoglalását külsőleg az iskümegtagadásban fejezte ki, a trianoni békeszerződésnek a magyar nemzetgyűlés által történt ratifikálásáig passzív álláspontját meg is tartotta. Történetíróra vár az erdélyi magyarság önvédelmi harcának megírása, mely nemzeti motívumait akkor is megőrizte, mikor itt 1919-ben vörös uralom volt és Magyarország csak egy fantom volt betyárok kezén. A ki nem hitt soha az imponderábilistényezők erejében, a ki nem hitt abban, hogy van egy faji lélek és nemzeti öntudat és az egyének által kialakított nemzeti gondolatvilág, az jöjjön s tanulmányozza át az erdélyi magyarság passzivitásának történelmét 1918 decemberétől 1921 júliusáig. Ratifikálás után, mikor az erdélyi magyarságnak a megmaradt országrészekbe és a Nyugatba vetett reményei szertefoszlottak, természetszerűen elhelyezkedését meg kellett kezdenie az új állam keretében és passzivitását fel kellett adnia. Az új keretekben rábízott értékeket megőrizni kötelessége és a kötelesség kategorikus imperatívuszát, az erdélyi magyarság felismerte. E végből ez év júliusában megalakította Kolozsvárt — a kelet-magyarországi országrészek minden magyarjának bevonásával — a Magyar Szövetséget. Ez a Magyar Szövetség, mint a Romániába kebelezett magyar nemzeti kisebbség összefogó képviselete, most építi ki mindenütt a maga vármegyei, járási és községi tagozatait és első feladatául a békeszerződésben, valamint az 1919. december 11-iki párisi egyezményben biztosított kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elismerését és megtartását tekinti. A kisebbségi jogok alapján követeli a nemzeti autonómia kiépítését és ezt egységesen és osztatlanul követeli az egész magyarság számára. Román részről történtek olyan lépések, melyek Székely Autonómia cégére alatt a magyarság és székelység közé néhány lelkiismeretlen kalandor, uttán éket akartak verni, de a nemzet ősereje és az egység megóvásának parancsoló szükségessége győzött és a Magyar Szövetség egyértelműen visszautasította a külön székely autonómia gondolatát. A szövetség a nemzeti kataszter felfektetésének munkálatait megkezdette s ennek elkészülte után nyerhetünk teljes képet az erdélyi magyarság jelenlegi erőviszonyairól. Románia politikája Erdélyben az egységesítés. Ha ez sikerül, akkor Erdély elveszett. Ha az egységesítés nem sikerül, mely ma a román belső politikának irányító gondolata, akkor ennek meglesznek a maga külpolitikai hatásai és meglesznek a maga konzekvenciái is az erdélyi magyarság sorsára. A román állam legerősebb ellenfelét és egységének akadályát az erdélyi magyarságban találja, amely minden erejével szükségképpen az egységesítés ellen küzd. Az egységesítésből folyik más két fontos probléma: az erdélyi agrárreform és a felekezeti iskolakérdés. A magyarság erdélyi ereje a többi közt abban is rejlett, hogy Erdély földjének nagyobb része magyar tulajdonosé volt. Ez sarkalja arra Romániát, hogy Erdélyben a legradikálisabb birtokpolitikát inaugurálja. Hogy ez mennyire nem szociális reform, kitűnik már abból is, hogy az erdélyi földbirtokviszonyok fejlődése a legdemokratikusabb volt, mert az erdélyi alkotmány értelmében Erdély jórészén a székely és szászföldön jobbágymunka-szervezet nem volt. Nagy-Románia azonban nem tudja szülőjét megtagadni, a forradalmat. Meghosszabbított és állandósított forradalmi állapotban van Erdély. Románia hibáinak egyike az a baliházasság, mely a regát és az erdélyi románság között fennáll. Az égiük feudális és latifundiális állam, a másik az októberi forradalom őszirózsáitól megmámorosodott tömeg. E tömeglélektani differenciákat nem lehet egységesíteni. A legjellemzőbb erre az, hogy az „egységes41 Románia két agrártörvényt hoz, az egyiket, a régi királyságra, a latifundiumok országára — egy konzervatívot s Erdélyre, a demokratikus földmegosztás hazájára — egy radikálisat. E politika szempontjai világosak: az ó-romániai bojár uralom nem árt Romániának, de az erdélyi magyar birtokosságot bontó tényezőnek tekinti. Ezt eltüntetni tehát — szociális feladat. Erdélyben földhöz jut a román paraszt, melynek kezébe egy magyar nemzedék idealizmusából csak 1848-ban 1.615.000 hold ment át és amely földreformnak köszönheti az erdélyi románság fejlődésének és gazdagodásának a bázisát. Erre a parasztságra most egy román középbirtokosságot akarnak rétegezni a magyar urak földjén. Mindezt a jogrend, a törvényesség, a tulajdonjog szentségének legázolásával. Az ilyen politikára csak egy olyan nemzet képes, melynek gondolatvilágából mindezek a fogalmak hiányoznak és amely csak egy célt ismer: a maga faji uralmának biztosítását. A másik fontos problémája a magyarságnak: az iskola. Eminens nemzeti érdekeink fűződnek ahoz, hogy a magyar ifjúság magyar anyanyelvén és nemzeti szellemben nevelkedjen fel. Ezt ma csak a felekezeti oktatás útján biztosíthatjuk, mert az erdélyi magyar egyházak egyedüli biztosítékai annak, hogy az ifjúság jövőre is az erdélyi föld tradícióiban, fog felnsevelkedni. A románok azonban a magyar népoktatási törvényre és az Apponyi iskolatörvényére hivatkozva, annak betűszerinti, célzatos magyarázatával csukják be napról-napra a magyar iskolákat és állítják fel a román állami iskolákat. Ezzel szemben nekünk és a magyar kormánynak elsősorban kötelessége odahatni, hogy az erdélyi felekezeti magyar oktatás ott biztosíttassék. Ezekben csak vázlatosan rajzoltam meg az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét. Küzdelmeikből és szenvedéseikből az erdélyi magyarság hivatásában való hitem csak megerősödött.Megerősödött az a hitem, hogy Erdély jövőjének kulcsa az erdélyi népek lelkében van és az a hitem, hogy Magyarországot feloszthatták, de Magyarország lelki integritását megbontani nem lehet, mert az felette van az élet és a politika materiális energiáinak. Az antant a Fekete-tengerre akarja vinni a kiránt. — A nagykövetek tanácsának határozata. As ágyunasséd a Fekete-tenger egyik kikötőjében várja be a további döntést. — Párisból jelenti a Havas-ügynökség. A nagykövetek tanácsa ma délelőtti ülésén elhatározta, hogy Károly királyt az egyik Budapesten horgonyzó ágyunaszádon helyezi el, ahol be kell várnia a nagyhatalmaknak végleges internálási deA Magyar Távirati Iroda egy Havas-jelentés alapján már hétfőn éjjel hírt adott arról, hogy a párisi nagyköveti konferencia foglalkozott Károly királynak Magyarországra való visszatérésével és hogy a határozat alapján a szövetséges hatalmak budapesti képviselői utasíttattak arra, hogy a határozatot a magyar kormánnyal mielőbb közöljék. Az antant itteni képviselőinek ez a lépése a tegnapi nap folyamán bekövetkezett. A magyar kormányhoz juttatott jegyzék szövege a következő. Miniszter Úr! Van szerencsénk Önnek a magyar kormány részére, a nagykövetek konferenciájának alábbi jegyzékét átnyújtani: A szövetséges hatalmak figyelmeztetik a magyar kormányt az április 2-i határozatokban foglaltakra,lyére vonatkozó döntését. (Magyar Távirati Iroda.) Párisból jelenti aJawas-ügynökség: Az az ágyunaszád, amelyen Károly királyt el fogják helyezni, a további döntéseket a Fekete-tenger egyik kikötőjében fogja bevárni. (MTI.) Megállapítják, hogy a vett uralkodó kitart egy olyan trón visszakövetelése mellett, melyen az ő jelenléte Középeurópa békéje számára a legsúlyosabb következményeket jelentené, ezért a hatalmak felhívják a magyar kormányt: 1. az exkirály trónvesztésének haladéktalan problamálására, 2. az exkirály személyének biztonságba helyezésére, kinek a magyar földet a szövetséges hatalmak által megállapítandó feltételek mellett el kell hagynia. A hatalmak súlyt vetnek, már most annak a kinyilatkoztatására, hogy ha a magyar kormány nem alkalmazkodnék ehhez a felszólításhoz, úgy ők elhárítanak minden felelősséget a Magyarországgal szomszédos államok közbelépését és az ebből származó következményeket illetőleg. Fogadja stb. Castagneto s. k., Hohler s. k. és Fouche s. k. A Magyar Távirati Iroda megjegyzi, hogy az A nagy-antant jegyzéke*