Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

ára 3 korona, Budapest 1922.________________XIX. évfolyam, 12. szám Vasárnap, január 15. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Kéflsetési éra* s­zén lm 900 K, fillrM 340 &. argytészt* 170 K. Egy hónapra 00 K. Egyes szám áré 3 l'orao*. Aa»*trióban a kor. Hirdetéseket Sudspesten felvesznek az Ezssef hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkeztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-korus 5. szám. Telefon­számok ? József 43, József 53, József 63, József 23 - 84. a Hisvershezás útja. Irta Lengyel Zoltán. Budapest, jan. 14. A legnagyobb válság­ óráit éljük, a­milyen a kommunizmus bukása óta nem volt. És ez a válság nem párt-, nem is kormányválság, a­me­lyen egy kis személycserével vagy átcsoportosí­tással segíteni lehetne. A válság az egész nemzet­élet válsága és ennek elintézésétől függ jövendő sorsunk egész iránya. Azért nem is fogok apró­lékos kérdésekkel bíbelődni, csak a legfőbb szempontokat emelem ki. Ily­em pedig há­rom van. Az első és legfontosabb az alkotmány helyreállítása. A nemzetg­yűlés végóráit éli. Még húsz-huszonötnapi meddő vitatkozás, személyes­kedés, leleplezés és aztán, hála Istennek ,a vége. Ki hiszi azt, hogy ezen a néhány ülésen megszületik és törvényerőre emelkedik közmeg­nyugvásra az új magyar alkotmány? Mert ne feledjük el, hogy nem „választójogról"­ van szó, hanem az egész alkotmányról. Hogy kit illessen meg jövőre a törvényhozó hatalom, hogyan mű­ködjék és kinek a kezéből kapjuk. Mindez pedig nem egy, nem két törvényt igényel, hanem a törvények és rendeletek egész sorozatát. Aztán ezeket életbe is kell léptetni, ▼égre is kell hajtani. Kétkamarás „új“ ország­gyűlésnek össze is kellene jönnie, s hogy ez le­hetséges legyen, a közigazgatást, a közigazgatási választójogot is át kell szervezni. Boldog ember, a­ki még elhiszi, hogy mindez időben és gyakor­­latilag keresztül is vihető és hogy a szentlélek­­­r megihleti a honatyákat, hogy az utolsó órákban teljes egyetértésre jutva, a legjobb megoldást meg is találják, meg is szavazzák. Azért mi ezzel ne is foglalkozzunk. Marad­junk az elvi kérdés álláspontján. A törvényhozó hatalom jog szerint a kétkamarás törvényes országgyűlést illeti meg így is, úgy is, ez a nem­zet érdeke is. Felelős tényezőknek tehát egy kö­telességük van: proklamálni az ezeréves alkot­mány helyreállítását és ennek folyományakép­pen kiadni a szükséges kormányrendeleteket az 1913-as kerületi beosztás és az 1918-as választói törvény szem előtt tartásával és e törvényeknek a változott viszonyokhoz való alkalmazása vé­gett az azokban foglalt rendelkezések végrehaj­tása céljából, hogy az új képviselőház a magyar állam jelenlegi területén megválasztható legyen. A főrendiház pedig egybehivatván, igazoló­bi­­zottsága útján állapítsa meg, kinek tagsági joga áll még fenn, kinek szűnt meg és kiket szólítson föl, hogy nyilatkozzanak, váljon magyar fő­rendi jogukkal akarnak-e élni vagy pedig hogy cenzusuk fennállását bizonyítsák stb. Technikailag a dolog könnyű és egy jogász­­értekezlet három-négy nap alatt az összes teen­dőket megvitathatja. Elvileg más megoldásról beszélni se lehet. Csak beteg agyvelők beszélhet­nek ma már rendeleti választójogról vagy a Friedrich-féle rendelet további fentartásáról, vagy egy szakaszos felhatalmazó „tövényről”. Gyakorlatilag pedig ez az egyetlen út, mely a forradalmi állapotnak véget vet, a törvények uralmát helyreállítja és a nemzetélet vezetését újból a hivatott tényezők kezébe adja. Itt kapcsolódik a kérdés a másik nagy fel­adathoz, a­mely a kibontakozáshoz vezet és ez­ az ország vezetését kipróbált, jellemes és veze­tésre alkalmas férfiakra bízni. Oly kevesen va­gyunk, hogy lámpással kell fölkeresni azt a pár száz embert, a­kiben megbízhatunk, a­k­ik értenek az ügyekhez és a­kiknek jelleme teljes biztosítékot nyújt arra, hogy nemzetünk e nagy megpróbáltatásokat kiheveri és újból a nemzet­­építő munkához hozzá fog látni. Az egyetemes nemzeti szempontokat kell uralomra juttatni a pártoskodás fölött, az értelmiség vezető szere­pét kell újból biztosítani és a nép szabad akarat - megnyilvánulását kell a törvényes választások keretében érvényre emelni. Elég volt az általá­nos titkosból, mely a pusztulás szélére vitt, az ezzel kapcsolatos népbolondításból, a­melynek szomorú eredményeit látjuk és a parttusokból, a­melyek „törvényhozásunkat 1.4 a világ legszé­gyenletesebb testületévé tették. A nemzetnek mindenképpen lehetetlenné kell tennie azt, hogy a polgárháború felé halad­junk. Világosan kell látnunk a helyzetet és ebből erős akarattal ki kell lábolnunk. Meg kell teremteni az egységes nemzeti akaratot, ez a harmadik nagy feladat. Azokat, kik személyes boszúvágyból, sértett hiúságból, hatalmi büsz­keségből a nemzet végbomlására egymásnak­ akarnak bennünket uszítani, le kell törni. Ha a törvények uralmát helyreállítottuk, ha a hivatott értelmiség vezető szerepét biztosí­tottuk és az egymás megértésének szellemét ura­lomra juttattuk: mindent orvosolhatunk, min­dent visszaszerezhetünk és újból megerősödhe­ Hajnalfény. Ma Bárd Medea. Mélyárnyu erdők, fiestv, völtívek, síkok. Ott tudják, hogy én ki vagyok. Ezernyi ajkról csendül ott felém: Hozott az Isten Hiu jövevény! Hová, hová te könnyül éptü ember? Beszél hozzám a szűz! tiszta reggel. .Mi* fellegágyából pirulva kél. — Engem köszönt ott a mi él. Cseni, a bokor, megrendül a liget, Felém dobbannak a szivek. Felém,­­ mint egy ifjú hódító. Vetélytárs nélkül egyedülvaló. Ki vi­szon­zom mely titokban kifesli! Egy csipkerózsa lángoló szerelmét. S fejem ezüstjén hajnalfény ragyog. Ott tudják, hogy én ki vagyok. De itt, e város? . . . Jaj gonosz varázs! Itt vénseff, mélabű tanyáz. Az utcát mérem — rám köszöntenek. Kinek szólt ez a Jó reggelt öreg!" Szerelmetűző, lenge lepkepárok körülcsapongna­k, mint pillér a fán?­? S ez ifjúság nélkül fiatalok. Nem tudják, hogy én ki vagyok. két szék közt a pad alatt. Irta Bakosi Viktor. Korsós és Borsos elv- és lakótársak voltak. Egy Istenük, egy hazáink, efső szobáink és egy áraik kjük volt. Derék fiuk voltak és magasan lobog­tak keblükben a hit, remény és szeretet tagjai. Hittek a maguk tehetségében és fényes karrerjé­­ben, remélték a hivatali előléptetést J é, fizetésük emelkedését és szerették mindazokat, a­kikből a maguk anyagi javára hasznot tudtak kicsikarni. Tu­dás dolgában is egyformán állottak a fiúk. Hogy az Árpád-ház dinasztiája mikor halt­­, ezt bizony aligha tudták volna megmondani, ellenben szent­ségtörésnek tartották volna elfelejteni azt, hogy ez­előtt tizenöt esztendővel az oxfordi egyetem futball­­csapatjának ki lőtte az egyetlen magyar gólt. Hosszú ideig tartó együttlakás és teljesen azonos természet­üknél fogva lassanként annyira összeszok­tak és megértették egymást, hogy ha Korsós álmá­ban hangosan beszélt és kérdezgetett, Borsos szin­tén álmában korrekt feleleteket adott neki. No de bevezetésnek elég volt ennyi, keressük föl az urfiakat a lakásukon, még persie reggel hét órakor. Azért m­lyen korai időben, mert a­kkor a leg­­biztosabban otthon talál­juk őket. Tehát reggel hét óra, a­mit az ébresztőóra pokoli toporzékolása je­lez. A retten­tő lármára Korsós fölébred és felül árvában. Borsost az ébresztőóra sem bírja fölkel­teni, azért barátja őt csak negyedóra múlva rázza fel álmából. Ez volt a magállapodásuk. Korsós szé­pen felöltözködött, miközben fütyült, kiabált és énekelt, ha­lovan éneklésnek lehet nevezni azt a behem­ein­ üvöltést, mely a legwagneribb zenekarokat is túlharsot­ta volna. Ennek a fiúnak a torkában három ébresztőóra rejlett. Nem volt rá eset, hogy Korsós öltözködés közben ne énekelt volna, de arra se volt eset, hog­y Korsost akár az ébresztőóra akár Korsós ordi­totósa fölverte volna. Pedig ezt a harcot a földszinten lakóik is meghallották, a­mi nagyon szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy a fiúk a második emeleten laktak. Negyed­­nyolckor kezdődött Borsos fölkelése, a­mi abból ál­lott, hogy Korsós esze félkávéskasás tubákot gyö­möszölt cimborája orrába. A fiú rövid are­nahldás után prüszkölni, még­pedig oly hatalma­san, hogy a falon függő képeik megrendültek bele, mintha gyönge földrengés vonult volna át a váro­­son. Többnyire a fejét is belevágta hol a falba, hol az ágyba, a­mi csak elősegítette a kijózanodást. Ez volt az egyetlen módszer. Borsost vissza lehetett lovni az álomviságból. Akkor ő is öltöz­ködni kezdett és félnyolcra már mind a ketten ké­szen voltak. Pont félnyolckor Borsos megrázott egy kis csengettyűt, a­mi özvegy Bojtorján Péternének szólt, a­kitől a hónapos szobát bérelték és annyit jelentett, hogy hozhatja a reggeli kávét. A fűtés és a reggeli kávé ugyanis a szobával járt. — Jó reggelt Borsos nagyságos úr! — ezzel köszöntött be a szúette bútoroknak még szúettebe A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal

Next