Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)
1922-05-16 / 111. szám
tf * 1j-Ura 9 korona. Budapest, 1922. XLII. évfolyam, 111. szám Kedd, május 16. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árait: Egész évre 1100 K, félévre 560 K., negyedévre 380 K, egy hónapra 100 K. Egyes szám ára 6 korona. Ausztriában 50 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. A nagy kassái. Budapest, máj. 15. Az Akadémia nagyhetéről és vasárnapi nyilvános évi nagygyűléséről kellene ma itt írnunk, régi szokásunk szerint. De az Akadémia iránt való érdeklődés is és a szava is belefult a választási mozgalmak zajába. De e tájon is áttör egy nagy kasza élének siró hangja. A nagy kaszáé, a mellyel a nagy kaszás szinte rendet vág sorainkban. "Nemrég Elölt ki sarlója alatt Beöthy Zsolt, a kit a nemzedék, mely tanításait hallgatta, méltónak ítélt arra, hogy a nemzet halottjának jelentsék ki azok, a kik ma a nemzet sorsát a kezükben tartják. Tegnap és ma a kaszás nagy munkát végzett. Nem égbenyuló szálfákat aratott le mindent letartó szerszámjával. De szép erdőnkbe vágott bele s érdemes díszeit terítette le nemzeti erdőségünknek. Nem idézem rájok a költő szavait, a ki elhulló legjobbjait a magyarnak oly megindult hangon siratta el. De megdöbbentő dolog, mikor egy napon három-négy halottról kell jelentést tennünk, aki mind egy és más nézőpontból érdemes munkása volt a nemzetnek, vagy kedves alakja a nemzeti társadalomnak. Adjuk meg a tisztességet, mely szívünkből feléjük sóhajt, elsősorban annak a nemeslelkű asszonynak, akit a Nyugat fejedelmi világából plántált át magyar éghajlat alá Festetics Tasziló herceg. Negyvenkét évet élt mint is magyar főúr hitvese. Való, hogy a keszthelyi gyönyörű kastélyban, ahol mindenfajta művészet csodás, harmonikus pompában összefogott, hogy a főúri ház ízlés, fény, drága érték és előkelőség dolgában a fejedelmi nevet megérdemelje; de a hitvesi hűség és szeretet, a lelki műveltség amaz ereje nélkül, mely e hölgy tulajdonsága volt, Hamilton hercegnő nehezen felejthette volna el a kört, melyben született, melyben növekedett, melyről a férjéért lemondott. Akik a tavaly nyári Helikonünnepen az ő vendégei voltak, nem felejthetik el az egyszerű, nyájas, természetes szeretetreméltóságot, mellyel — noha már akkor gyengélkedett — jött, ment, beszélt és kedvessé tette mindenkinek a tartózkodást a fejedelmi palotában és a hercegi család társaságában. Egy munkában és érdemben megőszült barátunk a kaszás második áldozata. Erdély Sándor, aki a bírói pályáról lépett a politika terére és Magyarország igazságügyminisztere vilt, meghalt nyolcvankét éves korában. A nemrég lezárt régi időnek tipikus alakja volt Kedves magyar, kitűnő jogász, alkotó elme, szerény és nyájas, akinek munkássága nyomot hagy a magyar kodifikáció történetében, alakja elevened és azok emlékében, a kik ismerték, háza felejthetetlen, mint nyitott, vendégszerető hajlék ismerősei körének, emberszerető gondolkozása és érzékeny szive mindeneknek, akikkel valaha dolga volt. Az irodalmat sem kímélte a halál. Meghalt tegnap Kazár Emil, a hatvanas évektől kezdve kedvelt elbeszélője az irodalmunknak. Egy különös, ritka alak ezekben a berkekben. Hiúság, szertelenség, követelőzés nélkül való poéta-ember. Egy zárkózott, magányt kedvelő, szinte emberkerülő író. Nem barátkozott se írókkal, se kritikusokkal, se lapokkal, mikor egy irodalmi társaság tagjai sorába fölvette, ezt a díszt is elhárította magától, így nem nagyon csengett és pengett a neve a világ előtt, de mind e tulajdonságai szerénységből, igénytelenségből eredtek és abból a csodálatos lelki büszkeségből, mellyel írói hivatását nézte. Mintha az lett volna a jelszava: vagy író vagyok, vagy nem. Ha az vagyok, élek műveimben, ha nem vagyok az, akkor minden hiábavaló, amivel cím, rang, összeköttetés, pajtásság és pártfogás híremet gyarapítaná. És élt magányosan, boldog családi életet. És meghalt kórházban, ahova betegsége kergette. Egy negyedik halottunk, nem közéleti férfiú a szó közönséges értelmében. Rákosi Keszthelyi Ernő, fiatalságát az újságírásban töltötte. Sok éven át volt az Otthonírók és Hírlapírók Körének egyik éltető lelke. E kör jubiláris alkalmából kapta érdemei elismeréséül Ferenc József királytól a magyar nemességet. A közgazdaság terén kiváló képesség és tekintély volt, s barátai körében a lekötelező szivesség maga, a társadalomnak hasznos, munkás és áldozatkész tagja. íme, egy napon milyen aratása a nagy kaszásnak. De ez az aratás nem olyan, amely a gazda csűrét tölti meg élettel s áldással. Ez az aratás elviszi az élet drága terméseit, derékon tör termő kalászokat és gyászt és szomorúságot terjeszt el messze nagy körökben. Itt emlékezünk meg róla, hogy elmondhassuk: szálljunk magunkba, az elköltözöttekért nekünk kell, ittmaradottaknak helytállanunk, hogy e boldogtalan ország dolga lelkes, becsületes, önfeláldozó munkások nélkül ne maradjon. A választási harc: Budapest, máj. 15. Úgy látszik, az elmúlt vasárnapon érte el tetőpontját a választási küzdelem. Olvastuk ugyan, hogy sok vidéki kerületben eltiltották a politikai gyűléseket, de ha ez igaz is volna, ezzel aligha veszített a vasárnapi mérkőzés jelentősége, fontossága, eszmebősége, sőt tegyük hozzá, zavartalan szépsége. Mert tegnap az összes pártoknak csaknem valamennyi vezére és főembere szóhoz jutott. A miniszterelnök és vezérkara a Dunántúl ütötte fel főhadiszállását, a keresztény ellenzék fővezérei, Apponyi, Andrássy, Hali és a Tisza vidékén táboroztak, a nemzeti polgári párt főemberei, Lukács László és Vadász Lipót itt Budapesten adtak kifejezést a nemzeti közvélemény egy nagy súlyú és tekintélyű részének, a magyar polgárságnak. A sok vidéki zászlóbontáson és hadakozáson kívül itt magában Budapesten tartottak Százharminc gyűlést a legnagyobb rendben, amit igaz örömmel jegyzünk fel, mert talán feljogosít arra a következtetésre, hogy még nem veszett bele minden józanságunk a politika örvénylésébe. A Nemzeti Polgári Párt gyűléséről külön is meg kell emlékeznünk. Lukács László mellett Vadász Lipót és Dési Géza voltak a gyűlés szónokai. Mintha az ember e gyűlésen egy szebb, egy nemesebb világba tévedett volna. Államférfias emelkedettség, előkelő kritikai szellem, nemes, parlamenti hang, szóval egy szimfónia valami szebb világból. Mind a három szónoknak rendkívüli hatása volt a hallgatóságra. A vasárnapi kortézia jellegére és eredményére kitűnően ráillik Lukács Lászlónak a nemzeti polgári pártban mondott kritikája. Nem hiába Lukács László az ország egyik legokosabb és legbiztosabb ítéletű politikusa, de fején, találta a szöget, mikor azt mondotta, hogy azért van annyi párt — körülbelül húsz! — holott programjuk, néhány szélsőséges pártot nem tekintve, nagyjában ugyanaz, mert a pártok nem elvi, hanem szubjektív alapon jönnek létre. A vasárnapi küzdelemnek is ez a körülmény adta meg a személyes, a szubjektív jelleget. A politikai pártprogramokat az ország helyzete szabtameg, a programokon, akár a kormányét nézzük, akár az ellenzékét, alig van kifogásolni való, nem is a programok harca a választási kampány, hanem a zászlótartók, a vezérek személyes küzdelme. Ebben a fölöttébb izgató küzdelemben Bethlen István személye a legexponáltabb. Körülötte tombol a legádázabb harc, a legkeményebb vitézek rá rohannak, a legélesebb kardok feléje suhintanak. Talán a programja miatt?, Lukács László Szerint ehez a programhoz semmiféle kritika nem fér. Ami pedig Bethlen politikai egyéniségét, küldetését és hivatottságát illeti, mostani legkérlelhetetlenebb politikai ellenfelei igen hosszú utat tettek meg vele együtt, sőt éppen Andrássy volt az, aki a kormányelnökség elvállalására kérlelte és biztatta. Mi okozta a fordulatot, milyen talajból nőttek ki a személyes ellentétek, ezekre a kérdésekre megint csak Lukács László pártatlan és objektív politikai rajza adja meg a választ. Az ország időközönként olyan kényszerhelyzetekbe sodortatott, melyek a nemzeti akarat érvényesülését lehetetlenné tették. Ezekből a kényszerhelyzetekből olyan kormányzati tények állottak elő, melyeket igen súlyosan lehet megítélni, de amelyek miatt nem szabad Bethlen Istvánt az országra nézve káros irányzatokba szorítani. Nem ok nélkül idézzük ismételten Lukács, Lászlót. A mai nagy politikai zűrzavarban, a tárgyi és személyi kérdések végzetes kavarodásában, az első és egyetlen föltétlenül objektív, hang, mely alkalmasint döntő hatással lesz a politikai közvélemény további kialakulására és a legmegbízhatóbb mértéket adja politikai hamjaink helyes megítélésére. Amíg Lukács László itt Budapesten igazságot tett politikai vezéreink és pártjaink közt, addig a vidéken Bethlen és Andrássy közt döntő párosviaskodás folyt le. A királykérdés körül veszedelmes bozót harapódzott el, melynek sűrűjében már csak kevesen tudtak eligazodni. A magyar politika minden tüskéje, kígyós fészke, farkasvenne ebben a bozótban rejtezkedett el. A felekezeti viszály, az osztályharc kísértetei az elfogultság éjjeleiben ebből a bozótból emelkedtek ki fehér lepedőkben. Minden gyanúsítás, támadás, kalandos vállalkozás innét indult ki. A keresztény és keresztyén egység nagyobb dicsőségére már kikelt a méregpalánta, hogy Bethlenék protestáns királyt akarnak és hogy protestáns uralmat akarnak létesíteni az országban. Még azt is számba vették, hogy hány keresztény és keresztyén miniszter ül a kormányban. Nehogy ezek a kárhozatos gyanúsítások és tendenciák halálra sebezzék az amúgy is veszedelmesen meglazult nemzeti összetartást, Bethlen István Szombathelyen fejszét ragadott, hogy gyökerestül kiirtsa a rejtelmes bozótot. Viszont Andrássy Gyula Debrecenben döngette ugyanazt a kaput. Sajátságos, a mellett veszedelmes dolognak is kell tartanunk, hogy a „kikapcsolt" királykérdés, amely voltaképpen nem programkérdés a választáson, mert hiszen mindenfajta párton vannak vegyesen legitimisták és szabadválasztók, így mellégzöngéjévé lett a kortesbeszédeknek, ami se erre, se más kérdésre, se semmire nem mondható hasznosnak, és csak súlyosan komplikálja a politikai helyzetet. Talán legjobban jellemzi ezt a választást. A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal